1.rész - Új élet

Sziasztok :)
Meghoztam az Új élet első részét :)
Remélem mindenkinek elnyeri majd a tetszését :)
Esetleg kaphatok majd 2-3 kommentet? :)
Nagyon jól esne :)
Hát akkor jó olvasást.
Puszi,Kim:*

- Jól vagy? Nem esett bajod? - nézett rám a nagy kék szemeivel.

- Nem. Nincs semmi bajom, csak figyelmetlen voltam. Ne haragudj. - hajtottam le a fejem.
- Nincs semmi probléma. Te ne haragudj rám. Esetleg meghívhatlak egy kávéra, vagy teára? - emelte fel a fejem, de akkor kicsit elkomorodott az arca.
- Ne haragudj, nekem mennem kell. - mentem volna el mellette, de akkor megfogta a karom ott ahol Joe megszorított, mire egyből fel is szisszentem. Először furán nézett, majd közelebb jött.
- Vedd le a pulcsidat! - utasította.
- Mi? Nem...ő nekem...sietnem kell! - rántottam ki a kezem a kezéből, s gyorsan el is siettem. Mikor újra sétáltam negyed órát, nem figyeltem, s valakinek nekimentem.
- Te szerencsétlen. Nézd meg mit tettél a ruhámmal. - nézett rám mérgesen.
- Sajnálom,hölgyem. Ne haragudjon...figyelmetlen voltam. - próbáltam neki segíteni, de a kávé folt nem jött ki a ruhájából.
- Most azonnal fizesd ki a ruhámat! - parancsolt rám.
- Nálam nincs pénz...- ráztam a fejem.
- Mi az,hogy nincs nálad pénz? Akkor miből fogod ezt kifizetni? Mert nem fogom szó nélkül hagyni! Vagy esetleg hívjam a rendőrséget? - emelte fel kicsit a hangját, hál istennek nem voltak sokan az utcában.
- Ne kérem...Bármit megteszek, csak ne hívja a rendőrséget. - kezdtek el folyni a könnyeim.
- Bármit?
- Igen...- suttogtam magam elé.
- Akkor... nálunk fogsz főzni, mosni, kitakarítod mindig az egész házat. És vigyázol a férjem kölykére. Megértetted?
- Igen hölgyem...- bólintottam. A nő elindult a parkoló felé, s én is követtem míg hátra nem fordult.
- Amúgy meg Jenni vagyok. És ameddig az én házamban vagy, addig elvárom a tiszteletet, megértetted? - mire én csak bólintottam.
- Jó akkor szállj be...
Mikor a házhoz értünk, láttam milyen nagy házat is kell takarítanom. De inkább csinálom ezt mint,hogy a rendőrség által vissza kerüljek Joe-hoz. Mikor beértünk, a ház csöndes volt. Jenni megmutatta a szobámat, ami egy egyszerű fehér szoba volt. Egy nagy franciaággyal a közepén. Olyan volt mint egy egyszerű szállodai szoba.
- Ez lesz a te szobád. Veled szembe van a gyerek szobája, hogyha felébredne este, akkor te már ott is legyél. A mi szobánk a folyosó elején van, de azt nem fogom mutogatni neked. Majd úgyis megtudod ha takarítod.
- Rendben. - bólintottam.
- Na szóval ennyi lenne. A férjem lent van az edző terembe, én most elmegyek vásárolni, de előbb beszélek a férjemmel,hogy van egy új ház vezető nőnk. Na akkor pakolj ki, aztán kezd el takarítani a házat. A fizetésed meg majd megbeszéljük. - legyintett,s már ott sem volt. A kevés ruhámat bepakoltam a szekrénybe, felvettem egy egyszerű kényelmes ruhát, s mentem is elvégezni a mai teendőket. Először kitakarítottam a gyerek szobát, utána Jenniék szobáját, majd lementem a konyhába ahol nagy volt a rumli. Elkezdtem elmosogatni a tányérokat, mikor hallottam egy csörömpölést a hátam mögül. Kicsit megijedtem, majd gyorsan megfordultam, s láttam,hogy egy kopasz pasi áll az asztalnál.
- Sajnálom,hogy megijesztettelek.
- Nem ijesztett meg uram. - ráztam a fejem.
- Ugyan tegezz csak én nem ház tulajdonos vagyok, csak az edző. - nyújtotta a kezét felém.
- Rendben. - bólintottam.
- Amúgy Mark vagyok.
- Én pedig Jaelynn Taylah. De csak Ely ha úgy könnyebb. - mosolyogtam.
- Igen szerintem is könnyebb. - bólintott mosolyogva.
- Mark! Megtaláltad a ház vezető nőt? - jött egy hang kicsit távolabbról.
- Igen. - kiabált vissza.
- És nagyon öreg? - jött az újabb kérdés.
- Hát nem éppen. - mosolygott rám miközben ide ért Ő is. Mikor belenéztem azokba a gyönyörű szemekbe kicsit elkalandoztam de gyorsan kapcsolt az agyam.
- Jó napot uram. Jaelynn Taylah. - nyújtottam a kezem.
- Kimi Räikkönen. - nyújtotta ő is a kezét.
- Örvendek. - mosolyogtam.
- Akkor én megyek is Kimi. Holnap ugyan ekkor jövök. - mire Kimi csak bólintott. Mikor Mark elment én vissza mentem csinálni a többi dolgomat. Mikor Kimi jött be a konyhába.
- Esetleg főzzek valami ebédet, uram? - fordultam felé.
- Ugyan tegezz nyugodtan Jaelynn. - jött oda mellém.
- Nem hiszem,hogy jó ötlet- ráztam a fejem. - A felesége elvárja a tiszteletet és ez is beletartozik uram.
- Ne hallgass a feleségemre Jaelynn... Nagyon szép neved van. - nézett a szemembe.
- Valójában a nevem Jaelynn Taylah. - mosolyogtam rá.
- Mármint a Jaelynn a kereszt neved a Taylah pedig a vezeték?
- Nem.- ráztam a fejem. - Mind a kettő a kereszt nevem.
- Akkor mi a vezeték neved?
- Nem tudom. - hajtottam le szomorúan a fejem.
- Ez,hogy lehetséges? - kérdezte. De hál istennek nem kellett elmesélnem, mivel nyílt a bejárati ajtó és egy szőke kisfiú rohant be.
- Appa.- rohant az apukájához.
- Szia csöppség. - adott egy puszit az arcára.
- Kisfiam, most egy kis ideig nem tudok vigyázni a kicsire, mert elutazok Ramiékhoz. - jött be a nappali, de ahogy meglátott engem kikerekedett a szeme.
- Anya, ő az új ház vezető nőnk. Jaelynn...mármint Jaelynn Taylah. - mosolygott.
- Szia kislányom. Örülök,hogy megismerhetlek. Paula vagyok. - fogott velem kezet.
- Örvendek asszonyom. A nevem Jaelynn Taylah.
- Ugyan tegezz nyugodtan. - mosolygott mire én csak bólintottam.
- Kisfiam én sietek is mert nemsokára indul a repülőgép. Vigyázzatok magatokra. - puszilta meg a fiát, majd a kisfiút, s már indult is.
- Appa, jáccunk? - kérdezte apukáját.
- Nincs kedved inkább aludni?
- Nyem. Én jáccani szejetnék most appa. - nézett rá a nagy kék szemeivel.
- Gyere bemutatlak valakinek. - tette le a földre, s megindultak felém.
- Mati, ő itt Jaelynn Taylah. Jaelynn Taylah ő itt Mati a kisfiam.
- Szia. - guggoltam le hozzá mosolyogva. De ő csak elbújt apukája lába mögé.
- Nem fog bántani. - simogatta meg kisfia fejét.
- Mit szólnál hozzá ha sütnék neked sütit? - mosolyogtam a kisfiúra.
- Tucc csinájni sütit? - nézett rám.
- Persze. - bólintottam. - Milyet szeretnél?
- Csokiszat. Jehet?
- Persze. Gyere Mati. - fogtam meg a kezét.
- Najon cép neved van, csak kicit hosszú. - nézett fel rám.
- Esetleg adhat neked egy rövidebb nevet? - nézett rám Kimi.
- Persze. Milyen nevet szeretnél nekem adni? - guggoltam le elé.
- Szejintem...- gondolkodott. - Hát ojan cép vagy mint egy hejcegnő. - hajtotta le a fejét szégyenlősen. Mire nekem muszáj volt mosolyognom.
- Köszönöm,hogy így gondolod. De mit szólnál az Ely-hez?
- Jendben. Ejy. Az is najon cép név. - adott egy puszit az arcomra.
- Köszönöm. - simogattam meg az arcát.
- Mati, gyere játszunk egy kicsit ameddig Ely megcsinálja a sütit. Rendben? - mire Mati csak bólogatott,s apukájával elindultak az emeletre. Gyorsan elkészítettem egy egyszerű csokis sütit majd szóltam a fiúknak, akik boldogan mosolyogva jöttek le a lépcsőn. Mind a kettőjüknek tettem a tányérjára sütit, amit egyből meg is ettek.
- Kaphatok még egy kicit? - nézett rám nagy szemekkel.
- Kisfiam, inkább mennyünk fel aludni, rendben?
- Appa, cak még egy kicit.
- Menjen fel pihenjen, majd én elaltatom Matit.
- Biztos?
- Igen,uram. - bólintottam.
- Rendben. De legalább mikor Jenni nincs itthon. Kérlek tegezz engem.
- Rendben. Köszönöm. - bólintottam.
- Mati, felmegyek lepihenek. Te kapsz még egy kis sütit, majd te is alszol, rendben?
- Jendben, appa. - bólintott.
- Na, akkor jó éjszakát. Amúgy Ely esetleg Jenni nem mondta neked,hogy hova megy?
- Nem.- ráztam a fejem. - Vagyis azt mondta elmegy vásárolni.
- Már megint ezek a hülye kifogások. - morogta Kimi. 

- Valami baj van? - néztem rá.
- Nem, nincs. - sóhajtott. - Jó éjszakát...- adott a fiának egy puszit, s már fel is sietett a szobájába. Mikor Mati elfogyasztotta a sütit, megfogtam a kezét, s elindultunk az emeletre.
- Ejy. Füjdünk? - nézett rám.
- Persze. - bólintottam. - Gyere kiválasztunk egy pizsit, majd lefürdünk és alszunk, jó?
- Jendben. Szejetném ezt a pizsit. - mutatott egy kék autós pizsire.
- Rendben. Na gyere nagyfiú, fürdünk és alszunk.
- Ejy? Hojnap is itt jeszej vejem?
- Persze. - adtam egy puszit az arcára. Megfürdettem Matit, bár ő még kicsit játszott a vízben, aztán jól megtöröltem, segítettem neki felvenni a pizsit, majd befektettem az ágyába.
- Te hoj ajszoj?
- Én a veled szemben lévő szobában.
- Megvájod itt vejem még ejajszok?
- Persze. Aludj csak, vigyázok rád. - adtam egy puszit az arcára, majd jól betakartam,hogy ne fázzon meg.
- Jó éjt, Ejy. Szejetlek. - fordult felém, majd átkarolt, s úgy aludt el.
- Jó éjt Mati. Én is szeretlek. - adtam egy puszit a már alvó kisfiú arcára. Mikor már hallottam egyenletes szuszogását, ki akartam bújni mellőle, de egyre erősebben karolt át. Ezért gondoltam ott maradok vele addig ameddig nem enged el. De arra nem gondoltam,hogy pár percen belül, én is elálmosodom, s elalszom...

Díj

Sziasztok :)

Még nem az új részt hozom, de hamarosan lesz az is :)
Ez lenne az első díjam, a mi tényleg nagyon jó érzés :)
Nagyon köszönöm a díjat Viki-nek :)
Hamarosan tényleg hozni fogom a következő részt, csak most nyaraltunk. Mivel hát ez a nyár előnye,hogy lehet a családdal jókat nyaralni. Nincs igazam? :)
Még egyszer köszönöm a díjat!
Puszi,Kim:*

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot
2. Válaszolj 11 kérdésre
3. Tegyél fel 11 kérdést

4. Küldd tovább 11 embernek.

Magamról:

1. Szeretem a Formula1-et
2. Imádok sportolni. 
3. Szabadidőmben motorozok.(rejtett képesség) :)
4. Szeretem a barátaimat.
5. Szépen rajzolok.(állítólag).
6. Imádok karaokézni.
7. Ha tehetem hoki meccsekre járok.
8. Egyszer szeretnék delfinnel úszni.
9. Szeretem az állatokat.(Minden vágyam,hogy legyen egy kiskutyám. Lehetőleg német juhász, vizsla vagy husky)
10. Eddigi életem során volt pár műtétem. (Nem kevés).
11. Minden vágyam eljutni a Camp Nou-ba! :)

Kérdések:

1: Szereted a cobra 11-et? 
2: Olvasod a blogomat ?:D
3: Szereted a csokit?

4: Szereted az állatokat?
5. Jársz bulizni?
6: Milyen filmeket szeretsz?
7. Elfogadnád Ian Somerhaldert barátodnak?:D
8: Ki a kedvenc színészed?
9: Kedvenc együttes?
10: Szereted a kakót?:D
11: Kedvenc kaja?

Válaszaim:
1. Igen,szeretem.
2. Olvasom, és tetszik is :)
3. Ki nem szereti?! :)
4. Imádom őket :)
5. Ó, hát persze. Ha van mit ünnepelni :) Amúgy csak úgy nem.
6.Minden fajtát, kivéve a horrort. Azt annyira nem csípem.
7. Ő, hát ez nehéz kérdés. Szeretem a kék szeműeket. Ian is jóképű, de nem fogadnám el :D
8. Adam Sandler, Nathaniel Buzolic.
9. Mindegyiket kivéve 1D!!!
10. Nem nagyon.
11. Sushi

Kérdéseim:
1. Szereted  a Forma1-et?
2. Kedvenc pilóta?
3. Kedvenc F1 csapat?
4. Szereted az állatokat?
5. Kedvenc színész?
6. Milyen filmeket szeretsz?
7. Sportolsz valamit?
8. Kedvenc foci csapat?
9. Kedvenc játékos?
10. Olvasod a blogom?
11. Mit gondolsz a blogomról?

Akiknek pedig tovább küldöm:
Viki
Dyboo
Hanna Talent
wolfsgirl228
LyA
Dorcsa

Előszó - Új élet

Sziasztok :)

Mivel megszavaztátok,hogy legyen új történet ezért kezdeném is...
Ez lenne az új történet bevezető része :)
Remélem tetszeni fog nektek a történet, s írtok majd sok szép véleményt :)
Hát akkor olvassátok :)
Puszi, Kim:*

A történet egy 26 éves lányról szól aki autóbalesetet szenvedett, s nem emlékszik a családjára. 2 éve van együtt a "barátjával" aki először segített neki, majd egyre többet verte. Mikor a lánynak elege lett belőle el akart menni, de a "barátja" nem engedte neki...

-Hova-hova? - ragadta meg a kezem Joe.
- Én...én csak a boltba szerettem volna lemenni. - próbáltam kibújni a szorításából, de ő még inkább szorította a kezem.
- Bőröndökkel akartál menni a boltba? - húzta fel a szemöldökét.
- Ezek...ezek már nem kellenek. - vontam vállat.
- El akarsz menni igaz? - szorította meg jobban a karom.
- Joe! Engedj el ez fáj. Kérlek. - próbáltam lelökni a kezét rólam.
- Addig nem mész sehova, ameddig én ki nem doblak. Megértetted? - kiabált tiszta erejéből, s megütött. - Megértetted? - kiabált tovább. De amint újra megütött lecsúsztam a fal mentén, s sírni kezdtem.
- Engem nem hat meg ha sírsz...Remélem tudod. - ragadta meg az állam,s erőszakosan megcsókolt. Tudtam,hogy többet akar, de hál istennek kopogtak.
- Cicám, most el kell mennem. Mire haza értem, legyen rend! Megértetted?
- Igen...- suttogtam magam elé. Hallottam az ajtó csukódását, de nem hallottam,hogy a kulcs fordult volna a zárban. Oda mentem az ablakhoz, s láttam,hogy Joe elhajt egy kocsival. Az ajtóhoz siettem amit elfelejtett bezárni. Gyorsan megfogtam a bőröndömet, s elindultam messzire ettől a háztól. Mikor már legalább 1 órát sétáltam, elkezdett zuhogni az eső.
- Remek...- morogtam magam elé. Pont leléptem a járdán, mikor hangos kocsi fékezést hallottam. Majd egy gyors ajtó csapódást.
- Jól vagy? Nem esett bajod?  - rohant oda hozzám egy szőke velem egykorú srác...

Előzetes

Sziasztok :)
Még nem az új résszel jelentkezem, de úgy gondoltam megosztom veletek a gondolataimat. Ez a kép lenne az új fejléc, ha megszavazzátok jobb oldalt,hogy legyen új történet-e vagy sem.
Főszerepben: Kimi Räikkönen -nel.
(Persze a mostanit is ugyan úgy folytatnám)

SZAVAZÁS:
Csak annyi a dolgotok,hogy kattintotok jobb oldalt.
* Legyen új történet*
vagy
*Ne legyen új történet*
Akármelyikre is kattintotok utána még meg kell nyomni azt a gombot,hogy VOTE!
( Ezt csak azoknak írom le, akik nem tudják,hogy kell szavazni )

Itt a fejléc is:

11.rész - Red Bull Racing

Sziasztok
Köszönöm a sok kommentet (:
Itt a következő rész. Remélem most is kapok egy-két kommentet (:
Remélem tetszeni fog ez a rész is nektek, tudom kicsit unalmas lett te nem tudtam most olyan izgalmasat írni. De kövi rész már izgalmas lesz ígérem. (:
Puszi, Kim:*

- Kérlek beszéljünk. - jött közelebb.
- Azt hittem már rég elfelejtettél. De te még mindig ugyan azon a sztorin rágódsz? - emeltem fel egy kicsit a hangom.
- Kim. Ne beszélj butaságot, hogy felejthettelek volna el?
- Sebastian! Menj el! - löktem meg a mellkasánál.
- Csak egy percet adj,hogy mindent elmondjak. Jó? - fogta meg a kezem.
- Nem! - rántottam ki onnan egyből.
- Kérlek. - nézett rám azokkal a nagy kék szemekkel.
- Rendben. - sóhajtottam. - Ülj le! - mutattam az ágyamra. Mikor én is leültem pont akkor nyitott be Nando is.
- Kim. Haza jö... Te meg mit keresel itt? - nézett szúrós szemekkel Sebastianra.
- Nando adj nekünk 5 percet, jó?
- Nem!
- Kérlek. Csak 5 percet! - emeltem fel az ujjamat.
- Rendben! De csak miattad. - mondta majd kisétált.
- Na hallgatlak. - tettem keresztbe a kezem a mellkasom előtt.
- Tudom,hogy mindent elszúrtam. Tudom,hogy nem kellett volna hagynom,hogy Hanna megcsókoljon. De... mindegy, nem lényeges. Csak annyit kérek tőled,hogy bocsáss meg nekem. - fogta meg a kezem.
- Ugyan miért kéne neked megbocsájtanom? - húztam fel a szemöldököm.
- Tudom,hogy már soha nem fogsz rám Úgy tekinteni. De legalább ha a barátod lehetnék...- hajtotta le a fejét.
- Rendben van. - bólintottam.
- Mi? - kapta fel a fejét.
- Jól hallottad szerintem.
- Köszönöm. Esküszöm,hogy nem cseszem el, és vissza fogom szerezni a bizalmadat. - adott egy puszit az arcomra.
- Ajánlom is. - mosolyogtam rá. Még beszélgettünk egy kicsit majd nem sokkal később megcsörrent Seb telefonja.
- Hanna? - kérdeztem tőle, mire ő csak bólintott. - Menj. Majd még beszélünk. - mosolyogtam rá.
- Tényleg nem baj ha most elmegyek?
- Dehogy baj. Menj csak.
- Hívlak majd, jó? - adott egy puszit majd elment. Gyorsan össze pakoltam a cuccaimat, s megkerestem Nandot aki a folyosón üldögélt.
- Na mehetünk haza?
- Persze. Ezeket add szépen oda. - vette ki a kezemből a bőröndömet. - És már indulhatunk is.
A kórház előtt várt ránk Mark és Heikki is.
- Mark! - ugrottam a nyakába.
- Szia. - adott egy puszit az arcomra. - Hogy vagy?
- Köszönöm jól. Figyelj beszélnünk kéne. - néztem fel rá.
- Tudom miről szeretnél beszélni. De ráérünk otthon is. Jó? - mosolygott. Mire én csak bólintottam. Elnéztem oldalra ahol Heikki mosolygott ránk. Őt is átkaroltam majd adtam az arcára egy puszit.
- Menjünk mert már farkas éhes vagyok. - mosolyogtam rájuk.
- Csak olyan kaját ehetsz, amit Heikki megenged.
- Heikki. - néztem rá bájosan. - Most az egyszer ehetnék fagyit? Kérlek.
- Csak ha kétszer többet fogsz futni.
- Megegyeztünk. - gyorsan bepattantam az autóba, s meg sem álltunk az első fagyizóig. Ott Nando is kiszállt, mivel ott találkozott a barát nőjével. Mindenkitől elköszönt majd mi is mentünk tovább. Mikor már a kapuban álltunk, Mark gyorsan kipattant a kocsiból, s bevitte a bőröndömet.
- Heikki. - suttogtam neki a ház előtt.
- Igen? - nézett rám.
- Ne siessünk. Próbáljunk meg beosonni. Ha valamelyik kutya észrevesz biztosan rám fog ugrani. - kuncogtam.
- Akkor beosonunk valahogy. Gyere. - fogta meg a kezem. Halkan beléptünk a házba, de nem volt szerencsénk mert a kutyák egyből a lépcső elé futottak. Elengedtem Heikki kezét, s elkezdtem futni a kert felé. A kutyák pedig követtek. Olyan sebesen futottak utánam,ahogy csak tudtak.
- Oké, megadom magam. Csak kérlek ne nyaljatok össze. - térdeltem le a fűbe, egyből oda is futottak hozzám, s elkezdtek nyaldosni.
- Simba, Shadow! Ül! - parancsoltam rájuk, s tették is amit kértem. - Okos kutyák. - simogattam meg a buksijukat. Vissza indultam a házba ahol Heikki és Mark röhögött rajtam.
- Hé, ne nevessetek már. - löktem meg egy kicsit a mellkasukat, s elindultam a szobám felé. Ott gyorsan magamra zárva az ajtót, letusoltam és elvégeztem a szükségleteket. Mikor végeztem magamra kaptam egy sport melltartót, egy futó gatyát és cipőt,s úgy indultam el kifelé.
- Na mehetünk futni? - jött az előtérbe Heikki de mikor megpillantott nyelt egy nagyot.
- Látom te kész vagy szóval mehetünk. - bólintottam.
- Parkba vagy pályán szeretnél futni?
- Pályán. Parkba nincs este világítás. - rántottam meg a vállam.
- Rendben. Akkor pályára megyünk. - bólintott majd kocsiba ülve indultunk is. A pályán hál istennek kevesen voltak. Páran megnéztek minket, gondolom felismertek. Mikor már legalább a 20. körömet futottam egy kislány futott oda hozzám.
- Szia. - állt meg előttem.
- Szia. - guggoltam le elé. - Mit szeretnél? - mosolyogtam rá.
- Nem szejettelek vojna megzavajni, csak szejetnék kéjni egy autogjamot. Szabad? - nézett rám szép kék szemeivel.
- Persze, hova írjam neked? - mosolyogtam kedvesen.
- Anucinál fejejtettem a papíjt, vissza kíszéjsz?
- Igen. - bólintottam, majd megfogtam a kezét, s engedtem,hogy vezessen anyukájához. Mikor oda értünk az anyukája nagy szemekkel nézett minket.
- Anuci, Kim ajáíjja nekem a papíjt. - mosolygott a kislány anyukájára.
- Ne haragudj,hogy megzavart. Nagyon szeret téged, te vagy a példaképe.
- Semmi gond. - ráztam a fejem. - Csak edzettem egy kicsit az edzőmmel.
- Tényleg nem probléma az autogram?
- Nem. Dehogy baj. Örülök,hogy vannak ilyen aranyos rajongóim. - simogattam meg a kislány arcát. Gyorsan aláírtam egy posztert, de nem tudtam elszakadni onnan, a kislány elmesélte,hogy nemsokára kistestvére lesz. Sok mindenről beszélgettünk mikor a kislány oda jött hozzám, s megfogta a kezem.
- Heikkitől is kéjhetek autogjamot? - kérdezte.
- Persze. De nem tudom,hogy most éppen hol van Heikki.
- Ott jön. - mutatott egy kicsit távolabb.
- Ő az edződ? - kérdezte az anyukája.
- Igen. Azt hiszem, most plusz 10 körrel megfogja tolni az edzésem. - húztam el a számat.
- Kim! Egy kicsit elmegyek telefonálni és máris leülsz? - jött oda hozzánk Heikki. - Jó napot, Szia. - bólintott a kislány, és anyukája felé.
- Ugyan már, nyugodtan tegezz.
- Heikki. Kapok autogjamot? Mejt tudod najon szejetlek. - karolta át a kislány Heikki lábát kicsit szégyenlősen.
- Persze,hogy kapsz. Hova írjam? - Heikki is megkapta a poszteremet, gyorsan oda firkantotta a nevét, aztán elköszöntünk, majd indultunk is haza.
- Ezért még kapsz,hogy nem futottál. - fenyegetett meg játékosan az ujjával.
- Úgysem büntetsz meg. - nyújtottam ki rá a nyelvemet.
- Vigyázz mert leharapom. - mire ezt kimondta az arcom kissé piros színt biztosan felvett magára.
Mikor végre hazaértünk semmi erőm nem volt semmihez, ezért gyorsan letusoltam, s már be is bújtam a jó meleg ágyamba. Kicsit még Tv-ztem de pár perc múlva már álomországban jártam...

Reggel arra ébredtem,hogy valami a konyhában össze törik. Nem törődtem vele inkább elmentem, s elvégeztem a reggeli teendőket. Felvettem egy egyszerű egybe részes virágos szoknyát, belebújtam a papucsomba, hajamat kiengedve hagytam, csak egy kis csatot tűztem bele.
Kicsoszogtam a konyhába,ahol Heikki olvasta a napilapot.
- Jó reggelt. - köszöntem neki álmosan.
- Inkább már szép délutánt. - mosolygott rám.
- Mennyi az idő? Mark?
- Egy óra körül van. Mark pedig elment. Azt ne kérdezd,hogy hova.
Oda mentem a konyha pulthoz, éppen önteni akartam magamnak kávét, amikor Heikki oda jött mellém, és teát öntött a bögrémbe.
- Kávét nem ihatsz.
- Miért?
- Mert én azt mondtam. - ült vissza a székére.
- Fárasztó vagy Huovinen. - sóhajtottam majd leültem a kanapéra Tv-zni.
Észre se vettem mikor Heikki is leült mellém. Talán egy órát Tv-ztünk némán mikor megszólalt a csengő.
- Kinyitom. - pattant fel Heikki majd elindult ajtót nyitni. Mikor kinyitotta egyből kiabálást hallottam, majd egy nagy csattanást. Felpattantam a kanapéról, s elindultam az ajtó felé. Heikki a földön ült, s fogta az arcát. Sebastian pedig az ajtóban állt.
- Sebastian, mi a fenét csináltál? - térdeltem le Heikki mellé,hogy segíteni tudjak neki.
- Miért vagy együtt ezzel a szerencsétlennel? Nem veszed észre,hogy csak kihasznál?
- Sebastian te részeg vagy? - álltam fel, majd segítettem Heikkinek is felállni.
- És ha igen akkor mi van? - jött közelebb hozzám, de Heikki a háta mögé tolt.
- Ha állítólag a barátod vagyok, miért az újságból kell megtudnom,hogy együtt vagy ezzel a seggfejjel? - nézett végig lenézően Heikkin.
- Ezt most fejezd be, jó? Nincs köztem és Heikki között semmi. Most pedig húzzál el innen, de marha gyorsan. Aztán majd ha kitisztult az a hülye fejed beszélhetünk. - löktem ki az ajtón majd rácsaptam jó hangosan. Vissza fordultam, s láttam,hogy Heikki szája felrepedt.
- Gyere, lefertőtlenítjük. - fogtam meg a kezét, s a szobám felé kezdtem húzni. Mivel a szobámba is volt lépcső, ezért oda leültettem, majd a fürdőből kihoztam egy elsősegély dobozt. Kiakartam fertőtleníteni a sebét de amint hozzáértem felszisszent, én meg kicsit megijedtem, s ugrottam egyet. Heikki egyből el is kezdett nevetni.
- Ne nevess. Csak nem akarok fájdalmat okozni neked, oké? - néztem bele a jég kék szemébe. Nem gondoltam volna,hogy olyan közel van,hogy szinte ajka súrolja az én ajkamat. Heikki kivette a kezemből a fertőtlenítőt, egyik kezét az arcomra csúsztatta, majd magához húzott, s megcsókolt...

10.rész - Red Bull Racing

Sziasztok!
Köszönöm azt a 3 kommentet:)
Íme, a következő fejezet. Remélem ez is tetszeni fog nektek:)
A következő részhez is 3-4 kommentet kaphatok?:)
Puszi, Kim:*

Nem tudom,hogy mennyit aludhattam de ajtó csukódásra ébredtem. Pár pislogás után kinyitottam a szememet. Elnéztem az ajtó felé, ahol egy szőke mosolygós srác állt.
- Szia, felébresztettelek? - jött közelebb.
- Szia, ami azt illeti igen. De nem baj, már így is sokat aludtam. - mosolyogtam rá.
- Sajnálom. Leülhetek? - mutatott az ágyam mellett heverő kis székre.
- Persze, de megkérdezhetem,hogy ki vagy? Ne haragudj csak...tudod...emlékezet kiesésem volt vagy micsoda. - nevettem.
- Nem emlékszel rám? - túrt bele a hajába. De én csak megráztam a fejem.
- Heikki vagyok. Heikki Huovinen, az edződ.
- Ó szóval te vagy Heikki. Christian és Adrian meséltek rólad.
- Nem is említették,hogy nem emlékszel dolgokra. - de én nem bírtam tovább elkezdtem kuncogni. - Min kuncogsz? - kérdezte ő is már mosolyogva.
- Christian és Adrian egy kicsit meg akartak viccelni ezért nem mondták el neked.
- Erre még én sem számítottam.
- De ugye nincs harag? - kerestem a tekintetét.
- Nincs. - mosolygott.
- Nem tudod,hogy mikor engednek haza? Tudod nem nagyon szeretem a kórházakat... rossz a kaja. - suttogtam neki a végét.
- Én sem szerettem régen kórházba járni. És szerintem is rossz a kaja. - ő is suttogta a végét mosolyogva.
- Oda tudnád adni a telefonom? Ott van a szekrényen. Én is oda nyúlnék csak a kezemen van ez a sz...- Oopsz. - Nem mondtam semmit. - nevettem.
- Fáj? - fogta meg a kezem.
- Csak amikor véletlen megrántom. - vontam vállat.
- Jut eszembe, a bátyád mondta,hogy szereted a gumi cukrot. Jól tudta? - a gumi cukor hallatán felcsillantak a szemeim, és hevesen bólogattam. Heikki felállt a székről, majd a kabát zsebéből elővett egy csomag Haribo gumi cukrot.
- Ezt nekem hoztad?
- Tudom,hogy az edződ vagyok és,hogy nem szabadna ilyet enned, de most az egyszer megkegyelmezek. Holnaptól pedig már edzés van, ugye tudod? Mármint ha egyáltalán még engem akarsz edződnek.
- Hát... - kicsit húzni akartam az agyát, de láttam a szemébe egy kis pánikot. - Nyugi, te maradsz az edzőm. - nevettem, s kibontottam a csomagot.
- Azt hittem komolyan,hogy...más edzőt akarsz.
- Még nem tudom,hogy milyen vagy edzőként...szóval...még nem kell új edző. - de akkor megint felkapta a fejét. - Ne vágj már ilyen képet. - simogattam meg az arcát, közbe nevettem.
- Ne csinálj ilyet, mert szív infarktust kapok. - kapott a szívéhez.
- Na akkor már tuti kell egy új edző. - nevettünk már mind a ketten. - Kérsz? - nyújtottam felé a tasakot. De ő csak megrázta a fejét.
- Tudod mit? Elárulok neked egy titkot. Én ebből a gumi cukor fajtából a zöldet szeretem, és sosem adnék senkinek belőle. De most te kapsz a zöld színűből. - nevettem majd nyújtottam neki a zöld színű macit.
- Köszönöm. - mosolygott majd gyorsan bekapta. - Hm. Ez tényleg finom. - mosolygott elismerően.
- Én megmondtam. - húztam ki magam. De ekkor megrezzent Heikki telefonja.
- Nemsokára vissza kell mennem a hotelba. Megbeszélés. - húzta el a száját.
- A megbeszélések sosem jók.
- Hát nem nagyon.- fintorgott.
- De holnap úgyis találkozunk... Remélem addigra kiengednek. - fintorogtam én is egy sort.
- Ó, jut eszembe. A bátyád küldött egy újságot,hogy ne unatkozz még ő nincs itt. - mosolygott Heikki majd átnyújtotta az újságot.
- Köszönöm. - fogadtam el tőle az újságot. De mikor megláttam a címlapot kicsit ledermedtem, s mintha pár kósza könnycsepp szökött volna a szemembe.
- Valami gond van? - fogta meg a kezem Heikki.
- Nem...nincs. - ráztam a fejem.
- Nézd...nekem tényleg elmondhatod.
- Nem. Nincs semmi bajom. Komolyan. - de akkor nem bírtam tovább vissza tartani, az a gombóc ami eddig gyűlt a torkomban most kiszökött, s keservesen elkezdtem sírni.
- Shh. Nyugodj meg. - karolt át Heikki.
- Ő az akiről tudhattam volna,hogy nem vár rám. Tudhattam volna. - sírtam tovább. Éreztem,hogy Heikki szorosabban ölel magához. Heikki közelsége megnyugtatott. Mellkasának döntöttem fejem,s úgy sírtam magam álomba.


( Heikki )

Soha senkit nem láttam még ennyire keservesen sírni, mint Kimet. Olyan szép, és okos nő. Egyszerűen fogalmam sincs,hogy miért kezdett el sírni. De akkor eszembe jutott az újság. Megnéztem, s láttam,hogy címlapon szerepel a drága Német pilótánk Sebastian és az ő barátnője Hanna. Elkezdtem olvasni a cikket...

Sebastian Vettel és új barátnője Hanna.
Már nem először kapták lencse végre a háromszoros Német világ bajnok, és "új" barát nőjét Hannát. Akik már legalább fél éve együtt élnek. Rajongók szerint Sebastian és Hanna nagyon jól elvannak, csak nem szeretnék,hogy ez a kapcsolat kitudódjon, mert Seb szeretné ha legalább ezt a kapcsolatát titokban tudná tartani. Próbáltunk beszélni Sebastiannal,hogyan ismerkedett meg Hannával de nem nyilatkozott. Ezért Hannánál próbálkoztunk, ami kisebb sikerrel járt...

- Hanna, megkérdezhetjük,hogy mióta vannak együtt Sebastiannal?
- Hát pontosan 1 éve lassan,hogy együtt vagyunk. 
- És esetleg megtudhatjuk,hogy hol jöttek össze?
- Hát sokszor jöttem el Sebel a futamokra, és hát régóta ismerem. Egy iskolába jártunk, és hát mondhatjuk,hogy régóta nagyon jó barátok voltunk. ( mosolyog )
- És esetleg tud valamit Sebastian exéről? 
- Nem tudom,hogy mit mondott a volt barát nőről Seb. Nem sokat áradozott róla, valójában egyáltalán nem szerette azt a lányt. Csak elmondása szerint látszatra tetszett meg neki. De már régóta nem is gondol rá. 1 éve elhagyta őt a lány.
- Mármint a lány megcsalta Sebastiant? 
- Erről nem beszéltünk, de biztos vagyok benne,hogy a lány megcsalta Sebastiant. 

Írta: *****

Amint elolvastam a cikket egyből Kimre pillantottam aki, halkan szuszogott a mellkasomon. Elkezdtem simogatni a haját, de nem ébredt fel rá. Kicsusszantam alóla, mert mennem kellett vissza a megbeszélésre. Kerestem egy papírt,s arra írtam egy röpke üzenetet. Tudtam,hogy Kim hosszan alszik, ezért közel hajoltam, s egy puszit adtam az arcára. Nem volt szívem ott hagyni de muszáj volt indulnom. Kocsiba ültem,s hajtottam a hotel felé. Perceken belül már ott voltam a hotel éttermében, ahol megpillantottam Markot.
- Szia. - köszönt, mikor meglátott.
- Szia, Mark. Nézd...ezt lehet,hogy kicsit személyesnek érzed Kim miatt de...Kim együtt volt Sebastiannal?
- Igen. - láttam,hogy a keze kicsit ökölbe szorul.
- Azért küldted azt az újságot velem,hogy Kim is lássa azt,hogy Sebastian milyen gyorsan elfelejtette?
- Ami azt illeti... Igen! Tudod egyáltalán nem akarom,hogy a húgom egy olyan beképzelt majommal legyen együtt mint Vettel. - mondta gúnyosan.
- Értem. - bólintottam. - De ezzel nagy sebet okoztál a húgod szívébe remélem tudod.
- Ezt meg,hogy érted? - húzta fel a szemöldökét.
- Amint meglátta a cikket, elkezdett sírni. Próbáltam megnyugtatni. Hál istennek sikerült. De nem tehetsz ellene,hogy szeressék egymást. Ezt te is tudod, ugye?
- Nem akartam,hogy sírjon. Én szeretem a világon a legjobban a húgomat, de nem szeretném ha Sebastian akár csak a közelébe menne.
- Én ezt meg értem, de akkor Kim boldogtalan lesz.
- Nem hiszem,hogy ezek után még mindig "szeretné". - csinálta a jól megszokott macska körmöt. Nagyot sóhajtottam, majd elindultam Christian keresésére.

( Kim )

Mikor újra elkezdtem ébredezni nem láttam a szobába senkit. Feltornáztam magam ülő helyzetbe, s csak akkor vettem észre a combomon pihenő papír darabot. 

Kim!
Ne haragudj,hogy csak úgy szótlanul eljöttem, de nem volt szívem felkelteni téged. El kellett mennem a megbeszélésre. De amint szabadulok onnan ígérem,hogy jövök vissza hozzád. Elolvastam az újságot, és ne foglalkozz Hannával. Ő csak kihasználja Sebastiant. Ezt már tapasztaltam.
Sietek vissza!
Ölellek, Heikki.

Ez a pár sor amit Heikki hagyott nekem, megmosolyogtatott. Körülnéztem a kórterembe, de az újságot sehol nem találtam. Gondolom Heikki elvitte magával. Próbáltam elnyúlni a telefonomért kisebb nagyobb sikerrel. Pár perc szerencsétlenkedés után halkan kopogtattak az ajtón. Válaszomat nem várta meg az illető, csak bedugta az ajtón a fejét.
- Bejöhetek? - mosolygott rám nagy meglepetésemre Fernando. 
- Persze, gyere. - mosolyogtam.
- Hiányoztál kislány. - karolt át, majd egy puszit is kaptam az arcomra.
- Te is Nando. - viszonyoztam a pusziját. 
- Hogy vagy? - fogta meg a kezem.
- Köszönöm jól, pár perccel ezelőtt ébredtem.
- Akkor pont jó az időzítés nem? - nevetett.
- Mint mindig. - kacsintottam rá. - Nando, oda adnád a telefonomat? 
- Persze. - adta a kezembe az említett darabot. Mire hálásan mosolyogtam.
- Annyira jó újra látni,hogy mosolyogsz. Jézusom, egy évig voltál távol. - sóhajtott egy nagyot. - Azt hittem már,hogy... - de nem fejezte be a mondatot mert közbe szóltam.
- Ilyenre még csak ne is gondolj. Itt vagyok, jól vagyok. És most már újra tudlak bosszantani. - nevettem. 
- Már az is hiányzott. Emlékszel amikor ott aludtam nálatok, mert piás voltam a volt barátnőm miatt, és hozzátok mentem? 
- Persze,hogy emlékszem. Hogy ne emlékeznék?! - nevettem. 
- Aztán hogy is volt? Csöngettem, te pedig kicsit álmos fejjel álltál előttem.... - miközben mesélte én vissza gondoltam a régi szép időkre. 

Valaki egyszerűen nem tudott leszállni a csengőnkről. Megnéztem az időt, s láttam,hogy csak hajnali 3 óra van. Mérgesen kikászálódtam az ágyból, majd mentem ajtót nyitni. Mikor kinyitottam egy enyhén részeg Fernandoval találtam szembe magam.
- Nando te meg mit csinálsz itt ilyenkor?
- Reméltem,hogy befogadtok erre az éjszakára...Mert tudod kicsit piás vagyok. Az asszony meg kidobott. - horkantott fel lenézően.
- Gyere be te óriás gyerek. - nevettem.
- Mark?
- Mark anyáéknál van. Ausztráliában.
- Igen,igen. Tudom,hogy hol laktok. - intett csendre.
- Hé, kedvesebb is lehetnél. Én fogadlak be, nem? - húztam fel a szemöldököm. 

- Bocsi, hercegnő. - kaptam tőle egy nagy cuppanós puszit.
- Na jól van. Menj zuhanyozz le, aztán ott van valamelyik vendég szoba. - biccentettem a lépcső felé.
- Most fel kéne másznom az emeletre?
- Felőlem aludhatsz a kanapén is. - vontam vállat.
- Oké, de akkor engedd,hogy használjam a lenti fürdőt.
- Oké, menj. De siess vagy rád uszítom a kutyákat.
- Csak őket ne. Múltkor agyon nyalták az arcomat. Nem tudtam felkelni a földről.
- Csak kimutatták a szeretetüket. - nevettem.
- Ó, persze. - horkant fel.
- Na jó menj már. -löktem a fürdő felé.

- Na és ami utána történt az volt a legviccesebb. - nevettem. 
- Jól van. Tudod,hogy megijedtem? A macskádnak valami rettenetes képességei vannak. - nevetett. 
- Pedig nem is szereti a vizet. - rántottam meg a vállam. 
- De nőstény. Én meg tudod férfiből vagyok. És hát biztosan nem tudott ellenállni a látványnak. - mosolygott. 
- Valószínű. - nevettem, majd vissza gondoltam,ahogy Nando felkiált a fürdőmben. 

Egyszer csak egy nagy kiáltást hallottam a fürdő felől.
- Nando, élsz még? - kérdeztem az ajtónak támaszkodva.
- Kim! Vidd ki a macskádat innen. Jézusom, normális ez a macska? A szívbajt hozza rám. - kiabált ki a fürdőből.
- Bemegyek, de takard el magad. - kiabáltam be,majd benyitottam. - Nando mondtam,hogy takard el magad! - kiabáltam rá.
- Most mi van? Csak a hátsómat látod, és még az is jól néz ki.
- Istenem, amikor részeg vagy komolyan nem vagy normális. - fogtam meg a macskámat, majd gyorsan kisiettem a fürdőből...

- De látod, Kiskának is jó szemei vannak. Megtalálja a jó pasikat. - nevetett Nando. 
- Persze még jó,hogy nem Simba és Shadow találta volna meg a jó pasikat nem? 
- De ők fiúk. - forgatta meg a szemét Nando.
- Na nem mondod. - nevettem. - De látod, Marknak van két fiú kutyája, nekem meg van egy szép nöstény macskám. 
- Olyan szép mint te. - adott egy puszit a homlokomra.
- Jaj, ne bókolj Nando. - nevettem. Nando felállt, majd az ágyamhoz sétált. - Mit csinálsz? - húztam fel a szemöldököm.
- Befekszem melléd, vagy azt csak akkor szabad amikor részeg vagyok? 
- De vigyázz az infúziókra. - nevettem. Nando,ahogy befeküdt mellém újra felidézte azt a vicces éjszakát. 

Mikor Nando végzett, a derekára egy törölköző volt csavarva, s úgy vakarta a tarkóját.
- Ha alsót szeretnél kérni, menj fel ott keress magadnak Mark gatyái között. - nevettem.
- Köszönöm. - dobott felém egy puszit, majd futott is ki a szobámból. Én is behunytam végre a szemem, de perceken belül éreztem,hogy az ágyam lesüpped mellettem.
- Nando, mit csinálsz? - fordultam felé.
- Kényelmetlen a kanapé. Azt szeretnéd,hogy holnapra megfájduljon a hátam? - konyította le a szája sarkát.
- Hogy neked mindenre van kifogásod. De legalább a macskát ne nyomd össze légyszíves.
- Nyugi nem fogom. - takarta be magát.
- Jó éjt, Nando.
- Jó éjt, Kim. Jó éjt Kiska. - simogatta meg a macskám fejét.
- Bolond. - suttogtam magam elé.
- Hallottam ám.
- Nem baj. - nevettem. Becsuktam a szemem, s perceken belül már álom földjén jártam...

- Milyen fura,hogy már eltelt ennyi év. Nem? - kérdezte Nando.
- De szerintem is az. Főleg,hogy 1 évig kómában voltam.
- Hát az rátett még plusz egy évet. - húzta el a száját. - Ó, nem is mondtam,hogy van kedved nálunk lenni a versenyek alatt? Mármint érted...ameddig nem versenyzel...Vagy még mindig Vettelnek szurkolsz?
- Nem! Biztos,hogy nem. Látni sem akarom azt a kétszínű seggfejet. Nálatok leszek verseny idő alatt. - jelentettem ki.
- Oké, hercegnő. - kaptam egy puszit az arcomra. - Mark elmondta,hogy együtt voltatok.
- Mi van? - emeltem fel kicsit a hangom. - Ezt meg honnan tudta meg?
- Hát tudtommal Vettel mondta el neki.
- Hogy mekkora egy szemét. - ültem fel az ágyon.
- Bocsi, én azt hittem Mark már elmondta.
- Most már tudom,hogy miért nem jön be hozzám. - konyítottam le a szám sarkát.
- Hé, biztosan csak sok a dolga.
- Persze. - forgattam meg a szemem.
- De egy jó hírem is van. Ha minden jól megy, még ma hazamehetsz.
- Komolyan? - mosolyogtam.
- Igen. Na beszélek is az orvossal. - pattant fel, s már itt sem volt.
Amint Nando kilépett az ajtón, szinte már jött is vissza. Vagyis azt hittem.
- Na mit mondott az orvos? - fordultam hátra ahol, egy olyan személyt pillantottam meg akit soha életemben nem akartam újra látni.
- Szia... - lépett be a kórterembe.
- Te meg mit keresel itt???

9.rész - Red Bull Racing

Sziasztok!
 Lehet,hogy ez egy kicsit nagy kérés, de a következő részhez kaphatok 3-4 kommentet? Nagyon jól esne(:
 Remélem tetszik ez a rész is(:
Puszi, Kim:*

( Sebastian )

Tommi azt mondta,hogy még ma utazzak vissza Svájcba, de nekem látnom kellett Kimet ezért nem utaztam el. Vissza mentünk a hotelba, mindenki saját szobájába. Elmentem letusolni, s próbáltam elaludni, de nem ment. Írtam Adriannak egy üzenetet,hogy tudnak-e már valamit Kimről. De a válasz még mindig csak annyi volt,hogy a műtőben van. Utána letettem a telefont, s nagy nehezen de elaludtam.


( Mark )

Csak vártunk,hogy végre valamit megtudjunk a húgomról.
- Én ezt már nem bírom. - álltam fel a székből.
- Nyugodj le, Mark. Minden rendben lesz.  - nyugtatgatott Adrian.
- Hogy lehettem akkora barom,hogy engedem neki a versenyzést.
- Mark ő is a száguldásnak él, mint te.
- De akkor sem kellett volna engednem. Tudhattam volna,hogy nem való oda.
- Miről beszélsz Mark? A húgod kiváló pilóta. - szólt bele Christian.
- Így van. - bólintott rá Adrian is.

Már legalább 5 órája itt ültünk mikor végre megjelent egy orvos.
- Doktor úr,hogy van a húgom? - pattantam fel egyből.
- A kisasszonynak stabilizáltuk az állapotát. De súlyos sérüléseket szerzett, és most kómában van.
- Kómában? És mik azok a súlyos sérülések? - emeltem fel kicsit a hangom.
- Uram, kérem nyugodjon le.
- De mégis mik azok a sérülések? - néztem az orvosra.
- A kislánynak, eltört az egyik sípcsontja, a combcsontja, és a kulcscsontja is. Ezen kívül a bal keze, s a gyűrűsujja. Belső vérzése is volt, amit nehezen de el tudtunk állítani.
- De ugye felépül a kislányom? - kérdezte apa.
- Nem tudok mondani semmit. Most már csak a kislányon múlik,hogy felépül-e.
- De meddig fog kómában feküdni? - kérdezte Adrian.
- Ezt sajnos nem tudhatjuk. Holnapig még altatjuk, és utána már csak rajta múlik mikor ébred fel.
- De körülbelül mikor fog felébredni? - kérdeztem.
- Uram, én tényleg nem tudom. Találkoztam már olyannal aki pár napon belül, de olyannal is akik hónapok, évek után.
- Hónapok, évek? - aggodalmaskodott anya.
- Kérem, hölgyem. Nyugodjon meg. Menjenek haza, és holnap bemehetnek a kislányukhoz.
- De most miért nem mehetünk be?
- Ez a szabály. Elnézést de mennem kell. Várnak a műtőben. Viszlát. - elköszönt és már el is sietett.
- Anya, apa. Menjetek haza én itt maradok Kimmel.
- Nem kisfiam, mi is itt maradunk veled. Ne maradj egyedül. - simogatta a hátam anya.
- Nem fogok egyedül maradni. Menjetek haza, ha lesz valami szólni fogok nektek.
- Rendben kisfiam. Anyád már úgyis elfáradt. Akármi is van, egy picit mozdulat már hívj engem, rendben?
- Rendben, apa. Jó éjszakát. - adtam egy puszit anyának, apát gyorsan átkaroltam, és már mentek is.
- Adrian, Christian. Ti is menjetek vissza a hotelba.
- Nem. Minket nem tudsz ilyen gyorsan elküldeni. Maradunk veled.
- Rendben. Köszönöm. - bólintottam, s elindultunk Kim kórterme felé. Mikor oda értünk láttuk,hogy mindenhol csövek voltak.
- Minden rendben lesz, Mark. - fogta meg a vállam Adrian.
- Nem fog felépülni. Tudom. - ráztam a fejem, s éreztem,hogy könnyek gyűlnek a szemembe.
- Minden olyan lesz mint régen. Csak várj rá. Fel fog épülni, csak idő kell neki. - mosolyogtak rám.
- Köszönöm. - mosolyogtam én is.

Teltek a hónapok de semmi nem történt. Kezdtük feladni a reményt,hogy valamikor újra láthatjuk a húgom mosolygós arcát.

xxx

Hangos csipogásra, s erős fényre ébredtem. Próbáltam kinyitni a szemem, de először csak hunyorogtam, s csak utána nyitottam ki teljesen a szemem. Körülnéztem, s láttam,hogy egy kórteremben vagyok. Éreztem,hogy a számban van egy cső. Kiakartam szedni de nem tudtam. Nem kellett sok a kórterembe egy nővér lépett be, egy orvossal. Láttam,hogy az orvosnál van egy tű, s közelített felém. Nem akartam,hogy megszúrjon vele ezért elkezdtem mocorogni.
- Kisasszony kérem, nyugodjon meg. Ezt az altatót be kell adnom magának, mikor felébred már itt lesznek a szülei.
Megbíztam az orvosban, ezért nyugton maradtam. Az orvos beadta az altatót, s már aludtam is.

Újra ébredeztem, de most már nem éreztem a számban a csövet. Óvatosan kinyitottam a szemem, s megpillantottam Markot, aki a kezemet fogva aludt a széken. A másik kezemmel, amire infúzió volt kötve, megsimogattam Mark arcát, mire egyből fel is riadt.
- Áucs. - nevettem, mert a kezem olyan hévvel csapódott vissza az ágyra amilyen gyorsan Mark felkapta a fejét. Mark először csak nézte,hogy tényleg ébren vagyok, s egyre könnyesebb lett a szeme, majd szorosan magához ölelt.
- Ne haragudj, de csípj meg ha nem álmodok. - fogta arcomat két keze közé.
- Nem álmodsz. - mosolyogtam majd megpusziltam az arcát. - Miért vagyok kórházban?
- Nem emlékszel rá?
- Nem. Az utolsó emlékem talán az,hogy indulok a futamra.
- Akkor még nincs minden veszve. - mosolygott majd megfogta a kezem. - A futamon Melanie-t próbáltad megelőzni, sikertelenül, mert Melanie kilökött a pályáról, egyenesen a gumifalnak. Teljesen összeroncsolódott a kocsid, majd kigyulladt, de nagy nehezen ki tudtak szedni a kocsiból. - hajtotta le a fejét. - Ha nem tudtak volna kiszedni, én belehaltam volna,hogy ... - itt nagyot nyelt.
- Hé, itt vagyok Mark. Minden rendben van. - simogattam az arcát.
- Soha többet nem engedlek semmilyen versenyre. - rázta a fejét.
- Ilyet ne mondj, mert nem fogod tudni betartani. Nekem ez az életem, Mark. Ahogy neked is. Jut eszembe mikor lesz a következő futamod? - biccentettem oldalra a fejem.
- Én már nem vagyok a Forma 1-be. Kiszálltam. Most már rallyzok.
- Hogy mi? De év közben kiszálltál? - emeltem magasra a szemöldököm.
- Kim... a baleseted óta, már 1 év eltelt. - nézett a szemembe.
- Hogy mi? - emeltem meg a hangom.
- Kérlek, nyugodj meg. Minden rendben van. - simogatta a karom.
- 1 teljes évig voltam kómában? - néztem rá kétségbeesetten. De ő csak bólintott. - Jézusom... Akkor mindenki lemondott már rólam igaz? - néztem rá könnyes szemekkel.
- Nem. Dehogyis. Senki nem mondott le rólad. - simogatta az arcom.
- És a csapat? Biztosan tettek a helyemre új embert. - hajtottam le a fejem.
- Emlékszel arra a lányra aki cserébe volt a csapatnál? - én csak bólintottam. - Na most ő van a helyedben. Mert nem vettek új embert, mert mindenki bízott benne,hogy újra felépülsz.
- Komolyan? - mosolyogtam.
- Igen. - bólintott.
- Istenem...köszönöm. - karoltam át, de egy kicsit felszisszentem, de utána már csak nevettem.
- Egyszer még kirántod ezt az infúziót. - nevetett Mark.
- Hát remélem nem. - néztem az infúzióra. - Mark... akkor te most rallyzol? - néztem rá.
- Igen. - bólintott.
- És...szóval... mi...- habogtam össze vissza de közbevágott.
- Nem költöztünk el. Még mindig ugyan ott lakunk ahol eddig. Nem akadályoz a rally semmiben sem. - mosolygott.
- De jó. - nevettem fel.
- Olyan jó újra látni a mosolygós arcod.
- Nekem ez olyan mintha csak 1 napot lettem volna távol, szóval...  - rántottam meg a vállam.
- Anyáék nemsokára itt lesznek.
- Komolyan?
- Igen, valószínűleg... - nézett az órájára de akkor kopogtak az ajtón, s belépett anya és apa.
- Kislányom. - jött oda anya, majd össze vissza puszilta az arcom ami megmosolyogtatott. Apa is ugyan ezt tette de ő rövidebb ideig.
- Hogy vagy, kicsim? - kérdezte apa.
- Köszönöm jól. - mosolyogtam.
- Rosszkor? - nyitott be Adrian és Christian az ajtómon.
- Nem, dehogyis. - ráztam a fejem. - Gyertek be. - mosolyogtam.
- Hoztunk neked, virágot és csokit. - mosolygott Adrian, majd kaptam mind a kettőjüktől egy-egy puszit.
- Olyan jó,hogy felébredtél,kicsim. Már mindenki szomorkodott,hogy sosem nyitod ki azokat a gyönyörű szép szemeidet újra.
- Jaj, anya. Ne mondj ilyeneket. - nevettem.
- De ez az igazság. - mosolygott apa is.
- Amint meghallottuk,hogy felébredtél már utaztunk is. - mosolygott Christian.
- Köszönöm,hogy nem mondtatok le rólam.
- Rólad sosem mondanánk le, várnánk több évet is. - nevetett Mark.
- Tényleg köszönöm, és azt is,hogy nem adtátok át a helyem másnak.
- Az egyik legjobb pilótánk vagy. Ezt te sem gondolod komolyan. - nevettek. - De ugye tudod,hogy először fel kell épülnöd teljesen. Heikki segíteni fog mindenben.
- Ki az a Heikki? - húztam fel a szemöldököm.
- Nem emlékszel rá? - kérdezték, mire én "megcsóváltam" a fejem.
- Ő a személyi edződ.
- Komolyan nem emlékszem rá. Szegény majd biztos megfog ijedni,hogy nem emlékszem rá. - húztam félre a szám sarkát.
- Ugyan, majd újra megismerkedtek.
- Remélem nem fog bolondnak nézni. - nevettem.
- Biztosan nem, de egy kicsit megtréfálhatnánk. Mi nem fogjuk neki elmondani,hogy nem emlékszel rá, rendben? - húzta ördögi mosolyra a száját Adrian.
- Rendben. - nevettem.
- Kicsim, nekünk megy a repülő vissza Ausztráliába, tudod jönnek hozzánk az unokatestvéreitek, és a gyerekek. Nem haragszol ha mi hazautazunk? Persze amint lehetőség lesz utazunk vissza. - mondta apu.
- Persze, apu. Semmi gond. Menjetek csak. - mosolyogtam.
- Sajnálom kicsim.
- Semmi baj apu, komolyan. - mosolyogtam.

- Akkor majd találkozunk. - adtak puszit mind a ketten majd távoztak.
- Látom ti is fáradtak vagytok, nyugodtan menjetek és pihenjetek.
- Én maradok veled. - kapott a kezem után Mark.
- Látom,hogy fáradt vagy, és hát egy kicsit én is. Menj haza, holnap is be tudsz jönni. - adtam egy puszit az arcára.
- Rendben. - sóhajtott. - Akkor holnap bejövök, de mivel még csak reggel 8 óra van lehet még este is bejövök. - mosolygott.
- Nem kell, pihend ki magad. Majd holnap be jössz. - mosolyogtam.
- De még csak most kaptunk vissza. - biggyesztette le a szája sarkát.
- Tudom, de látom,hogy mennyire nem vagy jó passzban. Most már tudod,hogy jól vagyok, pihend ki magad.
- Rendben, de holnap már korai leszek. - nevetett.
- Nem bánom. - ráztam a fejem nevetve.
- Akkor mi is megyünk, rendben? Holnap bejövünk és megbeszéljük a továbbiakat.
- Rendben. - bólintottam, majd egy puszi kíséretében távoztak. Nekem sem kellett sok, már laposakat pislogtam, s nemsokára el is ért álomország...