10.rész - Red Bull Racing

Sziasztok!
Köszönöm azt a 3 kommentet:)
Íme, a következő fejezet. Remélem ez is tetszeni fog nektek:)
A következő részhez is 3-4 kommentet kaphatok?:)
Puszi, Kim:*

Nem tudom,hogy mennyit aludhattam de ajtó csukódásra ébredtem. Pár pislogás után kinyitottam a szememet. Elnéztem az ajtó felé, ahol egy szőke mosolygós srác állt.
- Szia, felébresztettelek? - jött közelebb.
- Szia, ami azt illeti igen. De nem baj, már így is sokat aludtam. - mosolyogtam rá.
- Sajnálom. Leülhetek? - mutatott az ágyam mellett heverő kis székre.
- Persze, de megkérdezhetem,hogy ki vagy? Ne haragudj csak...tudod...emlékezet kiesésem volt vagy micsoda. - nevettem.
- Nem emlékszel rám? - túrt bele a hajába. De én csak megráztam a fejem.
- Heikki vagyok. Heikki Huovinen, az edződ.
- Ó szóval te vagy Heikki. Christian és Adrian meséltek rólad.
- Nem is említették,hogy nem emlékszel dolgokra. - de én nem bírtam tovább elkezdtem kuncogni. - Min kuncogsz? - kérdezte ő is már mosolyogva.
- Christian és Adrian egy kicsit meg akartak viccelni ezért nem mondták el neked.
- Erre még én sem számítottam.
- De ugye nincs harag? - kerestem a tekintetét.
- Nincs. - mosolygott.
- Nem tudod,hogy mikor engednek haza? Tudod nem nagyon szeretem a kórházakat... rossz a kaja. - suttogtam neki a végét.
- Én sem szerettem régen kórházba járni. És szerintem is rossz a kaja. - ő is suttogta a végét mosolyogva.
- Oda tudnád adni a telefonom? Ott van a szekrényen. Én is oda nyúlnék csak a kezemen van ez a sz...- Oopsz. - Nem mondtam semmit. - nevettem.
- Fáj? - fogta meg a kezem.
- Csak amikor véletlen megrántom. - vontam vállat.
- Jut eszembe, a bátyád mondta,hogy szereted a gumi cukrot. Jól tudta? - a gumi cukor hallatán felcsillantak a szemeim, és hevesen bólogattam. Heikki felállt a székről, majd a kabát zsebéből elővett egy csomag Haribo gumi cukrot.
- Ezt nekem hoztad?
- Tudom,hogy az edződ vagyok és,hogy nem szabadna ilyet enned, de most az egyszer megkegyelmezek. Holnaptól pedig már edzés van, ugye tudod? Mármint ha egyáltalán még engem akarsz edződnek.
- Hát... - kicsit húzni akartam az agyát, de láttam a szemébe egy kis pánikot. - Nyugi, te maradsz az edzőm. - nevettem, s kibontottam a csomagot.
- Azt hittem komolyan,hogy...más edzőt akarsz.
- Még nem tudom,hogy milyen vagy edzőként...szóval...még nem kell új edző. - de akkor megint felkapta a fejét. - Ne vágj már ilyen képet. - simogattam meg az arcát, közbe nevettem.
- Ne csinálj ilyet, mert szív infarktust kapok. - kapott a szívéhez.
- Na akkor már tuti kell egy új edző. - nevettünk már mind a ketten. - Kérsz? - nyújtottam felé a tasakot. De ő csak megrázta a fejét.
- Tudod mit? Elárulok neked egy titkot. Én ebből a gumi cukor fajtából a zöldet szeretem, és sosem adnék senkinek belőle. De most te kapsz a zöld színűből. - nevettem majd nyújtottam neki a zöld színű macit.
- Köszönöm. - mosolygott majd gyorsan bekapta. - Hm. Ez tényleg finom. - mosolygott elismerően.
- Én megmondtam. - húztam ki magam. De ekkor megrezzent Heikki telefonja.
- Nemsokára vissza kell mennem a hotelba. Megbeszélés. - húzta el a száját.
- A megbeszélések sosem jók.
- Hát nem nagyon.- fintorgott.
- De holnap úgyis találkozunk... Remélem addigra kiengednek. - fintorogtam én is egy sort.
- Ó, jut eszembe. A bátyád küldött egy újságot,hogy ne unatkozz még ő nincs itt. - mosolygott Heikki majd átnyújtotta az újságot.
- Köszönöm. - fogadtam el tőle az újságot. De mikor megláttam a címlapot kicsit ledermedtem, s mintha pár kósza könnycsepp szökött volna a szemembe.
- Valami gond van? - fogta meg a kezem Heikki.
- Nem...nincs. - ráztam a fejem.
- Nézd...nekem tényleg elmondhatod.
- Nem. Nincs semmi bajom. Komolyan. - de akkor nem bírtam tovább vissza tartani, az a gombóc ami eddig gyűlt a torkomban most kiszökött, s keservesen elkezdtem sírni.
- Shh. Nyugodj meg. - karolt át Heikki.
- Ő az akiről tudhattam volna,hogy nem vár rám. Tudhattam volna. - sírtam tovább. Éreztem,hogy Heikki szorosabban ölel magához. Heikki közelsége megnyugtatott. Mellkasának döntöttem fejem,s úgy sírtam magam álomba.


( Heikki )

Soha senkit nem láttam még ennyire keservesen sírni, mint Kimet. Olyan szép, és okos nő. Egyszerűen fogalmam sincs,hogy miért kezdett el sírni. De akkor eszembe jutott az újság. Megnéztem, s láttam,hogy címlapon szerepel a drága Német pilótánk Sebastian és az ő barátnője Hanna. Elkezdtem olvasni a cikket...

Sebastian Vettel és új barátnője Hanna.
Már nem először kapták lencse végre a háromszoros Német világ bajnok, és "új" barát nőjét Hannát. Akik már legalább fél éve együtt élnek. Rajongók szerint Sebastian és Hanna nagyon jól elvannak, csak nem szeretnék,hogy ez a kapcsolat kitudódjon, mert Seb szeretné ha legalább ezt a kapcsolatát titokban tudná tartani. Próbáltunk beszélni Sebastiannal,hogyan ismerkedett meg Hannával de nem nyilatkozott. Ezért Hannánál próbálkoztunk, ami kisebb sikerrel járt...

- Hanna, megkérdezhetjük,hogy mióta vannak együtt Sebastiannal?
- Hát pontosan 1 éve lassan,hogy együtt vagyunk. 
- És esetleg megtudhatjuk,hogy hol jöttek össze?
- Hát sokszor jöttem el Sebel a futamokra, és hát régóta ismerem. Egy iskolába jártunk, és hát mondhatjuk,hogy régóta nagyon jó barátok voltunk. ( mosolyog )
- És esetleg tud valamit Sebastian exéről? 
- Nem tudom,hogy mit mondott a volt barát nőről Seb. Nem sokat áradozott róla, valójában egyáltalán nem szerette azt a lányt. Csak elmondása szerint látszatra tetszett meg neki. De már régóta nem is gondol rá. 1 éve elhagyta őt a lány.
- Mármint a lány megcsalta Sebastiant? 
- Erről nem beszéltünk, de biztos vagyok benne,hogy a lány megcsalta Sebastiant. 

Írta: *****

Amint elolvastam a cikket egyből Kimre pillantottam aki, halkan szuszogott a mellkasomon. Elkezdtem simogatni a haját, de nem ébredt fel rá. Kicsusszantam alóla, mert mennem kellett vissza a megbeszélésre. Kerestem egy papírt,s arra írtam egy röpke üzenetet. Tudtam,hogy Kim hosszan alszik, ezért közel hajoltam, s egy puszit adtam az arcára. Nem volt szívem ott hagyni de muszáj volt indulnom. Kocsiba ültem,s hajtottam a hotel felé. Perceken belül már ott voltam a hotel éttermében, ahol megpillantottam Markot.
- Szia. - köszönt, mikor meglátott.
- Szia, Mark. Nézd...ezt lehet,hogy kicsit személyesnek érzed Kim miatt de...Kim együtt volt Sebastiannal?
- Igen. - láttam,hogy a keze kicsit ökölbe szorul.
- Azért küldted azt az újságot velem,hogy Kim is lássa azt,hogy Sebastian milyen gyorsan elfelejtette?
- Ami azt illeti... Igen! Tudod egyáltalán nem akarom,hogy a húgom egy olyan beképzelt majommal legyen együtt mint Vettel. - mondta gúnyosan.
- Értem. - bólintottam. - De ezzel nagy sebet okoztál a húgod szívébe remélem tudod.
- Ezt meg,hogy érted? - húzta fel a szemöldökét.
- Amint meglátta a cikket, elkezdett sírni. Próbáltam megnyugtatni. Hál istennek sikerült. De nem tehetsz ellene,hogy szeressék egymást. Ezt te is tudod, ugye?
- Nem akartam,hogy sírjon. Én szeretem a világon a legjobban a húgomat, de nem szeretném ha Sebastian akár csak a közelébe menne.
- Én ezt meg értem, de akkor Kim boldogtalan lesz.
- Nem hiszem,hogy ezek után még mindig "szeretné". - csinálta a jól megszokott macska körmöt. Nagyot sóhajtottam, majd elindultam Christian keresésére.

( Kim )

Mikor újra elkezdtem ébredezni nem láttam a szobába senkit. Feltornáztam magam ülő helyzetbe, s csak akkor vettem észre a combomon pihenő papír darabot. 

Kim!
Ne haragudj,hogy csak úgy szótlanul eljöttem, de nem volt szívem felkelteni téged. El kellett mennem a megbeszélésre. De amint szabadulok onnan ígérem,hogy jövök vissza hozzád. Elolvastam az újságot, és ne foglalkozz Hannával. Ő csak kihasználja Sebastiant. Ezt már tapasztaltam.
Sietek vissza!
Ölellek, Heikki.

Ez a pár sor amit Heikki hagyott nekem, megmosolyogtatott. Körülnéztem a kórterembe, de az újságot sehol nem találtam. Gondolom Heikki elvitte magával. Próbáltam elnyúlni a telefonomért kisebb nagyobb sikerrel. Pár perc szerencsétlenkedés után halkan kopogtattak az ajtón. Válaszomat nem várta meg az illető, csak bedugta az ajtón a fejét.
- Bejöhetek? - mosolygott rám nagy meglepetésemre Fernando. 
- Persze, gyere. - mosolyogtam.
- Hiányoztál kislány. - karolt át, majd egy puszit is kaptam az arcomra.
- Te is Nando. - viszonyoztam a pusziját. 
- Hogy vagy? - fogta meg a kezem.
- Köszönöm jól, pár perccel ezelőtt ébredtem.
- Akkor pont jó az időzítés nem? - nevetett.
- Mint mindig. - kacsintottam rá. - Nando, oda adnád a telefonomat? 
- Persze. - adta a kezembe az említett darabot. Mire hálásan mosolyogtam.
- Annyira jó újra látni,hogy mosolyogsz. Jézusom, egy évig voltál távol. - sóhajtott egy nagyot. - Azt hittem már,hogy... - de nem fejezte be a mondatot mert közbe szóltam.
- Ilyenre még csak ne is gondolj. Itt vagyok, jól vagyok. És most már újra tudlak bosszantani. - nevettem. 
- Már az is hiányzott. Emlékszel amikor ott aludtam nálatok, mert piás voltam a volt barátnőm miatt, és hozzátok mentem? 
- Persze,hogy emlékszem. Hogy ne emlékeznék?! - nevettem. 
- Aztán hogy is volt? Csöngettem, te pedig kicsit álmos fejjel álltál előttem.... - miközben mesélte én vissza gondoltam a régi szép időkre. 

Valaki egyszerűen nem tudott leszállni a csengőnkről. Megnéztem az időt, s láttam,hogy csak hajnali 3 óra van. Mérgesen kikászálódtam az ágyból, majd mentem ajtót nyitni. Mikor kinyitottam egy enyhén részeg Fernandoval találtam szembe magam.
- Nando te meg mit csinálsz itt ilyenkor?
- Reméltem,hogy befogadtok erre az éjszakára...Mert tudod kicsit piás vagyok. Az asszony meg kidobott. - horkantott fel lenézően.
- Gyere be te óriás gyerek. - nevettem.
- Mark?
- Mark anyáéknál van. Ausztráliában.
- Igen,igen. Tudom,hogy hol laktok. - intett csendre.
- Hé, kedvesebb is lehetnél. Én fogadlak be, nem? - húztam fel a szemöldököm. 

- Bocsi, hercegnő. - kaptam tőle egy nagy cuppanós puszit.
- Na jól van. Menj zuhanyozz le, aztán ott van valamelyik vendég szoba. - biccentettem a lépcső felé.
- Most fel kéne másznom az emeletre?
- Felőlem aludhatsz a kanapén is. - vontam vállat.
- Oké, de akkor engedd,hogy használjam a lenti fürdőt.
- Oké, menj. De siess vagy rád uszítom a kutyákat.
- Csak őket ne. Múltkor agyon nyalták az arcomat. Nem tudtam felkelni a földről.
- Csak kimutatták a szeretetüket. - nevettem.
- Ó, persze. - horkant fel.
- Na jó menj már. -löktem a fürdő felé.

- Na és ami utána történt az volt a legviccesebb. - nevettem. 
- Jól van. Tudod,hogy megijedtem? A macskádnak valami rettenetes képességei vannak. - nevetett. 
- Pedig nem is szereti a vizet. - rántottam meg a vállam. 
- De nőstény. Én meg tudod férfiből vagyok. És hát biztosan nem tudott ellenállni a látványnak. - mosolygott. 
- Valószínű. - nevettem, majd vissza gondoltam,ahogy Nando felkiált a fürdőmben. 

Egyszer csak egy nagy kiáltást hallottam a fürdő felől.
- Nando, élsz még? - kérdeztem az ajtónak támaszkodva.
- Kim! Vidd ki a macskádat innen. Jézusom, normális ez a macska? A szívbajt hozza rám. - kiabált ki a fürdőből.
- Bemegyek, de takard el magad. - kiabáltam be,majd benyitottam. - Nando mondtam,hogy takard el magad! - kiabáltam rá.
- Most mi van? Csak a hátsómat látod, és még az is jól néz ki.
- Istenem, amikor részeg vagy komolyan nem vagy normális. - fogtam meg a macskámat, majd gyorsan kisiettem a fürdőből...

- De látod, Kiskának is jó szemei vannak. Megtalálja a jó pasikat. - nevetett Nando. 
- Persze még jó,hogy nem Simba és Shadow találta volna meg a jó pasikat nem? 
- De ők fiúk. - forgatta meg a szemét Nando.
- Na nem mondod. - nevettem. - De látod, Marknak van két fiú kutyája, nekem meg van egy szép nöstény macskám. 
- Olyan szép mint te. - adott egy puszit a homlokomra.
- Jaj, ne bókolj Nando. - nevettem. Nando felállt, majd az ágyamhoz sétált. - Mit csinálsz? - húztam fel a szemöldököm.
- Befekszem melléd, vagy azt csak akkor szabad amikor részeg vagyok? 
- De vigyázz az infúziókra. - nevettem. Nando,ahogy befeküdt mellém újra felidézte azt a vicces éjszakát. 

Mikor Nando végzett, a derekára egy törölköző volt csavarva, s úgy vakarta a tarkóját.
- Ha alsót szeretnél kérni, menj fel ott keress magadnak Mark gatyái között. - nevettem.
- Köszönöm. - dobott felém egy puszit, majd futott is ki a szobámból. Én is behunytam végre a szemem, de perceken belül éreztem,hogy az ágyam lesüpped mellettem.
- Nando, mit csinálsz? - fordultam felé.
- Kényelmetlen a kanapé. Azt szeretnéd,hogy holnapra megfájduljon a hátam? - konyította le a szája sarkát.
- Hogy neked mindenre van kifogásod. De legalább a macskát ne nyomd össze légyszíves.
- Nyugi nem fogom. - takarta be magát.
- Jó éjt, Nando.
- Jó éjt, Kim. Jó éjt Kiska. - simogatta meg a macskám fejét.
- Bolond. - suttogtam magam elé.
- Hallottam ám.
- Nem baj. - nevettem. Becsuktam a szemem, s perceken belül már álom földjén jártam...

- Milyen fura,hogy már eltelt ennyi év. Nem? - kérdezte Nando.
- De szerintem is az. Főleg,hogy 1 évig kómában voltam.
- Hát az rátett még plusz egy évet. - húzta el a száját. - Ó, nem is mondtam,hogy van kedved nálunk lenni a versenyek alatt? Mármint érted...ameddig nem versenyzel...Vagy még mindig Vettelnek szurkolsz?
- Nem! Biztos,hogy nem. Látni sem akarom azt a kétszínű seggfejet. Nálatok leszek verseny idő alatt. - jelentettem ki.
- Oké, hercegnő. - kaptam egy puszit az arcomra. - Mark elmondta,hogy együtt voltatok.
- Mi van? - emeltem fel kicsit a hangom. - Ezt meg honnan tudta meg?
- Hát tudtommal Vettel mondta el neki.
- Hogy mekkora egy szemét. - ültem fel az ágyon.
- Bocsi, én azt hittem Mark már elmondta.
- Most már tudom,hogy miért nem jön be hozzám. - konyítottam le a szám sarkát.
- Hé, biztosan csak sok a dolga.
- Persze. - forgattam meg a szemem.
- De egy jó hírem is van. Ha minden jól megy, még ma hazamehetsz.
- Komolyan? - mosolyogtam.
- Igen. Na beszélek is az orvossal. - pattant fel, s már itt sem volt.
Amint Nando kilépett az ajtón, szinte már jött is vissza. Vagyis azt hittem.
- Na mit mondott az orvos? - fordultam hátra ahol, egy olyan személyt pillantottam meg akit soha életemben nem akartam újra látni.
- Szia... - lépett be a kórterembe.
- Te meg mit keresel itt???