11.rész - Red Bull Racing

Sziasztok
Köszönöm a sok kommentet (:
Itt a következő rész. Remélem most is kapok egy-két kommentet (:
Remélem tetszeni fog ez a rész is nektek, tudom kicsit unalmas lett te nem tudtam most olyan izgalmasat írni. De kövi rész már izgalmas lesz ígérem. (:
Puszi, Kim:*

- Kérlek beszéljünk. - jött közelebb.
- Azt hittem már rég elfelejtettél. De te még mindig ugyan azon a sztorin rágódsz? - emeltem fel egy kicsit a hangom.
- Kim. Ne beszélj butaságot, hogy felejthettelek volna el?
- Sebastian! Menj el! - löktem meg a mellkasánál.
- Csak egy percet adj,hogy mindent elmondjak. Jó? - fogta meg a kezem.
- Nem! - rántottam ki onnan egyből.
- Kérlek. - nézett rám azokkal a nagy kék szemekkel.
- Rendben. - sóhajtottam. - Ülj le! - mutattam az ágyamra. Mikor én is leültem pont akkor nyitott be Nando is.
- Kim. Haza jö... Te meg mit keresel itt? - nézett szúrós szemekkel Sebastianra.
- Nando adj nekünk 5 percet, jó?
- Nem!
- Kérlek. Csak 5 percet! - emeltem fel az ujjamat.
- Rendben! De csak miattad. - mondta majd kisétált.
- Na hallgatlak. - tettem keresztbe a kezem a mellkasom előtt.
- Tudom,hogy mindent elszúrtam. Tudom,hogy nem kellett volna hagynom,hogy Hanna megcsókoljon. De... mindegy, nem lényeges. Csak annyit kérek tőled,hogy bocsáss meg nekem. - fogta meg a kezem.
- Ugyan miért kéne neked megbocsájtanom? - húztam fel a szemöldököm.
- Tudom,hogy már soha nem fogsz rám Úgy tekinteni. De legalább ha a barátod lehetnék...- hajtotta le a fejét.
- Rendben van. - bólintottam.
- Mi? - kapta fel a fejét.
- Jól hallottad szerintem.
- Köszönöm. Esküszöm,hogy nem cseszem el, és vissza fogom szerezni a bizalmadat. - adott egy puszit az arcomra.
- Ajánlom is. - mosolyogtam rá. Még beszélgettünk egy kicsit majd nem sokkal később megcsörrent Seb telefonja.
- Hanna? - kérdeztem tőle, mire ő csak bólintott. - Menj. Majd még beszélünk. - mosolyogtam rá.
- Tényleg nem baj ha most elmegyek?
- Dehogy baj. Menj csak.
- Hívlak majd, jó? - adott egy puszit majd elment. Gyorsan össze pakoltam a cuccaimat, s megkerestem Nandot aki a folyosón üldögélt.
- Na mehetünk haza?
- Persze. Ezeket add szépen oda. - vette ki a kezemből a bőröndömet. - És már indulhatunk is.
A kórház előtt várt ránk Mark és Heikki is.
- Mark! - ugrottam a nyakába.
- Szia. - adott egy puszit az arcomra. - Hogy vagy?
- Köszönöm jól. Figyelj beszélnünk kéne. - néztem fel rá.
- Tudom miről szeretnél beszélni. De ráérünk otthon is. Jó? - mosolygott. Mire én csak bólintottam. Elnéztem oldalra ahol Heikki mosolygott ránk. Őt is átkaroltam majd adtam az arcára egy puszit.
- Menjünk mert már farkas éhes vagyok. - mosolyogtam rájuk.
- Csak olyan kaját ehetsz, amit Heikki megenged.
- Heikki. - néztem rá bájosan. - Most az egyszer ehetnék fagyit? Kérlek.
- Csak ha kétszer többet fogsz futni.
- Megegyeztünk. - gyorsan bepattantam az autóba, s meg sem álltunk az első fagyizóig. Ott Nando is kiszállt, mivel ott találkozott a barát nőjével. Mindenkitől elköszönt majd mi is mentünk tovább. Mikor már a kapuban álltunk, Mark gyorsan kipattant a kocsiból, s bevitte a bőröndömet.
- Heikki. - suttogtam neki a ház előtt.
- Igen? - nézett rám.
- Ne siessünk. Próbáljunk meg beosonni. Ha valamelyik kutya észrevesz biztosan rám fog ugrani. - kuncogtam.
- Akkor beosonunk valahogy. Gyere. - fogta meg a kezem. Halkan beléptünk a házba, de nem volt szerencsénk mert a kutyák egyből a lépcső elé futottak. Elengedtem Heikki kezét, s elkezdtem futni a kert felé. A kutyák pedig követtek. Olyan sebesen futottak utánam,ahogy csak tudtak.
- Oké, megadom magam. Csak kérlek ne nyaljatok össze. - térdeltem le a fűbe, egyből oda is futottak hozzám, s elkezdtek nyaldosni.
- Simba, Shadow! Ül! - parancsoltam rájuk, s tették is amit kértem. - Okos kutyák. - simogattam meg a buksijukat. Vissza indultam a házba ahol Heikki és Mark röhögött rajtam.
- Hé, ne nevessetek már. - löktem meg egy kicsit a mellkasukat, s elindultam a szobám felé. Ott gyorsan magamra zárva az ajtót, letusoltam és elvégeztem a szükségleteket. Mikor végeztem magamra kaptam egy sport melltartót, egy futó gatyát és cipőt,s úgy indultam el kifelé.
- Na mehetünk futni? - jött az előtérbe Heikki de mikor megpillantott nyelt egy nagyot.
- Látom te kész vagy szóval mehetünk. - bólintottam.
- Parkba vagy pályán szeretnél futni?
- Pályán. Parkba nincs este világítás. - rántottam meg a vállam.
- Rendben. Akkor pályára megyünk. - bólintott majd kocsiba ülve indultunk is. A pályán hál istennek kevesen voltak. Páran megnéztek minket, gondolom felismertek. Mikor már legalább a 20. körömet futottam egy kislány futott oda hozzám.
- Szia. - állt meg előttem.
- Szia. - guggoltam le elé. - Mit szeretnél? - mosolyogtam rá.
- Nem szejettelek vojna megzavajni, csak szejetnék kéjni egy autogjamot. Szabad? - nézett rám szép kék szemeivel.
- Persze, hova írjam neked? - mosolyogtam kedvesen.
- Anucinál fejejtettem a papíjt, vissza kíszéjsz?
- Igen. - bólintottam, majd megfogtam a kezét, s engedtem,hogy vezessen anyukájához. Mikor oda értünk az anyukája nagy szemekkel nézett minket.
- Anuci, Kim ajáíjja nekem a papíjt. - mosolygott a kislány anyukájára.
- Ne haragudj,hogy megzavart. Nagyon szeret téged, te vagy a példaképe.
- Semmi gond. - ráztam a fejem. - Csak edzettem egy kicsit az edzőmmel.
- Tényleg nem probléma az autogram?
- Nem. Dehogy baj. Örülök,hogy vannak ilyen aranyos rajongóim. - simogattam meg a kislány arcát. Gyorsan aláírtam egy posztert, de nem tudtam elszakadni onnan, a kislány elmesélte,hogy nemsokára kistestvére lesz. Sok mindenről beszélgettünk mikor a kislány oda jött hozzám, s megfogta a kezem.
- Heikkitől is kéjhetek autogjamot? - kérdezte.
- Persze. De nem tudom,hogy most éppen hol van Heikki.
- Ott jön. - mutatott egy kicsit távolabb.
- Ő az edződ? - kérdezte az anyukája.
- Igen. Azt hiszem, most plusz 10 körrel megfogja tolni az edzésem. - húztam el a számat.
- Kim! Egy kicsit elmegyek telefonálni és máris leülsz? - jött oda hozzánk Heikki. - Jó napot, Szia. - bólintott a kislány, és anyukája felé.
- Ugyan már, nyugodtan tegezz.
- Heikki. Kapok autogjamot? Mejt tudod najon szejetlek. - karolta át a kislány Heikki lábát kicsit szégyenlősen.
- Persze,hogy kapsz. Hova írjam? - Heikki is megkapta a poszteremet, gyorsan oda firkantotta a nevét, aztán elköszöntünk, majd indultunk is haza.
- Ezért még kapsz,hogy nem futottál. - fenyegetett meg játékosan az ujjával.
- Úgysem büntetsz meg. - nyújtottam ki rá a nyelvemet.
- Vigyázz mert leharapom. - mire ezt kimondta az arcom kissé piros színt biztosan felvett magára.
Mikor végre hazaértünk semmi erőm nem volt semmihez, ezért gyorsan letusoltam, s már be is bújtam a jó meleg ágyamba. Kicsit még Tv-ztem de pár perc múlva már álomországban jártam...

Reggel arra ébredtem,hogy valami a konyhában össze törik. Nem törődtem vele inkább elmentem, s elvégeztem a reggeli teendőket. Felvettem egy egyszerű egybe részes virágos szoknyát, belebújtam a papucsomba, hajamat kiengedve hagytam, csak egy kis csatot tűztem bele.
Kicsoszogtam a konyhába,ahol Heikki olvasta a napilapot.
- Jó reggelt. - köszöntem neki álmosan.
- Inkább már szép délutánt. - mosolygott rám.
- Mennyi az idő? Mark?
- Egy óra körül van. Mark pedig elment. Azt ne kérdezd,hogy hova.
Oda mentem a konyha pulthoz, éppen önteni akartam magamnak kávét, amikor Heikki oda jött mellém, és teát öntött a bögrémbe.
- Kávét nem ihatsz.
- Miért?
- Mert én azt mondtam. - ült vissza a székére.
- Fárasztó vagy Huovinen. - sóhajtottam majd leültem a kanapéra Tv-zni.
Észre se vettem mikor Heikki is leült mellém. Talán egy órát Tv-ztünk némán mikor megszólalt a csengő.
- Kinyitom. - pattant fel Heikki majd elindult ajtót nyitni. Mikor kinyitotta egyből kiabálást hallottam, majd egy nagy csattanást. Felpattantam a kanapéról, s elindultam az ajtó felé. Heikki a földön ült, s fogta az arcát. Sebastian pedig az ajtóban állt.
- Sebastian, mi a fenét csináltál? - térdeltem le Heikki mellé,hogy segíteni tudjak neki.
- Miért vagy együtt ezzel a szerencsétlennel? Nem veszed észre,hogy csak kihasznál?
- Sebastian te részeg vagy? - álltam fel, majd segítettem Heikkinek is felállni.
- És ha igen akkor mi van? - jött közelebb hozzám, de Heikki a háta mögé tolt.
- Ha állítólag a barátod vagyok, miért az újságból kell megtudnom,hogy együtt vagy ezzel a seggfejjel? - nézett végig lenézően Heikkin.
- Ezt most fejezd be, jó? Nincs köztem és Heikki között semmi. Most pedig húzzál el innen, de marha gyorsan. Aztán majd ha kitisztult az a hülye fejed beszélhetünk. - löktem ki az ajtón majd rácsaptam jó hangosan. Vissza fordultam, s láttam,hogy Heikki szája felrepedt.
- Gyere, lefertőtlenítjük. - fogtam meg a kezét, s a szobám felé kezdtem húzni. Mivel a szobámba is volt lépcső, ezért oda leültettem, majd a fürdőből kihoztam egy elsősegély dobozt. Kiakartam fertőtleníteni a sebét de amint hozzáértem felszisszent, én meg kicsit megijedtem, s ugrottam egyet. Heikki egyből el is kezdett nevetni.
- Ne nevess. Csak nem akarok fájdalmat okozni neked, oké? - néztem bele a jég kék szemébe. Nem gondoltam volna,hogy olyan közel van,hogy szinte ajka súrolja az én ajkamat. Heikki kivette a kezemből a fertőtlenítőt, egyik kezét az arcomra csúsztatta, majd magához húzott, s megcsókolt...