9.rész - Red Bull Racing

Sziasztok!
 Lehet,hogy ez egy kicsit nagy kérés, de a következő részhez kaphatok 3-4 kommentet? Nagyon jól esne(:
 Remélem tetszik ez a rész is(:
Puszi, Kim:*

( Sebastian )

Tommi azt mondta,hogy még ma utazzak vissza Svájcba, de nekem látnom kellett Kimet ezért nem utaztam el. Vissza mentünk a hotelba, mindenki saját szobájába. Elmentem letusolni, s próbáltam elaludni, de nem ment. Írtam Adriannak egy üzenetet,hogy tudnak-e már valamit Kimről. De a válasz még mindig csak annyi volt,hogy a műtőben van. Utána letettem a telefont, s nagy nehezen de elaludtam.


( Mark )

Csak vártunk,hogy végre valamit megtudjunk a húgomról.
- Én ezt már nem bírom. - álltam fel a székből.
- Nyugodj le, Mark. Minden rendben lesz.  - nyugtatgatott Adrian.
- Hogy lehettem akkora barom,hogy engedem neki a versenyzést.
- Mark ő is a száguldásnak él, mint te.
- De akkor sem kellett volna engednem. Tudhattam volna,hogy nem való oda.
- Miről beszélsz Mark? A húgod kiváló pilóta. - szólt bele Christian.
- Így van. - bólintott rá Adrian is.

Már legalább 5 órája itt ültünk mikor végre megjelent egy orvos.
- Doktor úr,hogy van a húgom? - pattantam fel egyből.
- A kisasszonynak stabilizáltuk az állapotát. De súlyos sérüléseket szerzett, és most kómában van.
- Kómában? És mik azok a súlyos sérülések? - emeltem fel kicsit a hangom.
- Uram, kérem nyugodjon le.
- De mégis mik azok a sérülések? - néztem az orvosra.
- A kislánynak, eltört az egyik sípcsontja, a combcsontja, és a kulcscsontja is. Ezen kívül a bal keze, s a gyűrűsujja. Belső vérzése is volt, amit nehezen de el tudtunk állítani.
- De ugye felépül a kislányom? - kérdezte apa.
- Nem tudok mondani semmit. Most már csak a kislányon múlik,hogy felépül-e.
- De meddig fog kómában feküdni? - kérdezte Adrian.
- Ezt sajnos nem tudhatjuk. Holnapig még altatjuk, és utána már csak rajta múlik mikor ébred fel.
- De körülbelül mikor fog felébredni? - kérdeztem.
- Uram, én tényleg nem tudom. Találkoztam már olyannal aki pár napon belül, de olyannal is akik hónapok, évek után.
- Hónapok, évek? - aggodalmaskodott anya.
- Kérem, hölgyem. Nyugodjon meg. Menjenek haza, és holnap bemehetnek a kislányukhoz.
- De most miért nem mehetünk be?
- Ez a szabály. Elnézést de mennem kell. Várnak a műtőben. Viszlát. - elköszönt és már el is sietett.
- Anya, apa. Menjetek haza én itt maradok Kimmel.
- Nem kisfiam, mi is itt maradunk veled. Ne maradj egyedül. - simogatta a hátam anya.
- Nem fogok egyedül maradni. Menjetek haza, ha lesz valami szólni fogok nektek.
- Rendben kisfiam. Anyád már úgyis elfáradt. Akármi is van, egy picit mozdulat már hívj engem, rendben?
- Rendben, apa. Jó éjszakát. - adtam egy puszit anyának, apát gyorsan átkaroltam, és már mentek is.
- Adrian, Christian. Ti is menjetek vissza a hotelba.
- Nem. Minket nem tudsz ilyen gyorsan elküldeni. Maradunk veled.
- Rendben. Köszönöm. - bólintottam, s elindultunk Kim kórterme felé. Mikor oda értünk láttuk,hogy mindenhol csövek voltak.
- Minden rendben lesz, Mark. - fogta meg a vállam Adrian.
- Nem fog felépülni. Tudom. - ráztam a fejem, s éreztem,hogy könnyek gyűlnek a szemembe.
- Minden olyan lesz mint régen. Csak várj rá. Fel fog épülni, csak idő kell neki. - mosolyogtak rám.
- Köszönöm. - mosolyogtam én is.

Teltek a hónapok de semmi nem történt. Kezdtük feladni a reményt,hogy valamikor újra láthatjuk a húgom mosolygós arcát.

xxx

Hangos csipogásra, s erős fényre ébredtem. Próbáltam kinyitni a szemem, de először csak hunyorogtam, s csak utána nyitottam ki teljesen a szemem. Körülnéztem, s láttam,hogy egy kórteremben vagyok. Éreztem,hogy a számban van egy cső. Kiakartam szedni de nem tudtam. Nem kellett sok a kórterembe egy nővér lépett be, egy orvossal. Láttam,hogy az orvosnál van egy tű, s közelített felém. Nem akartam,hogy megszúrjon vele ezért elkezdtem mocorogni.
- Kisasszony kérem, nyugodjon meg. Ezt az altatót be kell adnom magának, mikor felébred már itt lesznek a szülei.
Megbíztam az orvosban, ezért nyugton maradtam. Az orvos beadta az altatót, s már aludtam is.

Újra ébredeztem, de most már nem éreztem a számban a csövet. Óvatosan kinyitottam a szemem, s megpillantottam Markot, aki a kezemet fogva aludt a széken. A másik kezemmel, amire infúzió volt kötve, megsimogattam Mark arcát, mire egyből fel is riadt.
- Áucs. - nevettem, mert a kezem olyan hévvel csapódott vissza az ágyra amilyen gyorsan Mark felkapta a fejét. Mark először csak nézte,hogy tényleg ébren vagyok, s egyre könnyesebb lett a szeme, majd szorosan magához ölelt.
- Ne haragudj, de csípj meg ha nem álmodok. - fogta arcomat két keze közé.
- Nem álmodsz. - mosolyogtam majd megpusziltam az arcát. - Miért vagyok kórházban?
- Nem emlékszel rá?
- Nem. Az utolsó emlékem talán az,hogy indulok a futamra.
- Akkor még nincs minden veszve. - mosolygott majd megfogta a kezem. - A futamon Melanie-t próbáltad megelőzni, sikertelenül, mert Melanie kilökött a pályáról, egyenesen a gumifalnak. Teljesen összeroncsolódott a kocsid, majd kigyulladt, de nagy nehezen ki tudtak szedni a kocsiból. - hajtotta le a fejét. - Ha nem tudtak volna kiszedni, én belehaltam volna,hogy ... - itt nagyot nyelt.
- Hé, itt vagyok Mark. Minden rendben van. - simogattam az arcát.
- Soha többet nem engedlek semmilyen versenyre. - rázta a fejét.
- Ilyet ne mondj, mert nem fogod tudni betartani. Nekem ez az életem, Mark. Ahogy neked is. Jut eszembe mikor lesz a következő futamod? - biccentettem oldalra a fejem.
- Én már nem vagyok a Forma 1-be. Kiszálltam. Most már rallyzok.
- Hogy mi? De év közben kiszálltál? - emeltem magasra a szemöldököm.
- Kim... a baleseted óta, már 1 év eltelt. - nézett a szemembe.
- Hogy mi? - emeltem meg a hangom.
- Kérlek, nyugodj meg. Minden rendben van. - simogatta a karom.
- 1 teljes évig voltam kómában? - néztem rá kétségbeesetten. De ő csak bólintott. - Jézusom... Akkor mindenki lemondott már rólam igaz? - néztem rá könnyes szemekkel.
- Nem. Dehogyis. Senki nem mondott le rólad. - simogatta az arcom.
- És a csapat? Biztosan tettek a helyemre új embert. - hajtottam le a fejem.
- Emlékszel arra a lányra aki cserébe volt a csapatnál? - én csak bólintottam. - Na most ő van a helyedben. Mert nem vettek új embert, mert mindenki bízott benne,hogy újra felépülsz.
- Komolyan? - mosolyogtam.
- Igen. - bólintott.
- Istenem...köszönöm. - karoltam át, de egy kicsit felszisszentem, de utána már csak nevettem.
- Egyszer még kirántod ezt az infúziót. - nevetett Mark.
- Hát remélem nem. - néztem az infúzióra. - Mark... akkor te most rallyzol? - néztem rá.
- Igen. - bólintott.
- És...szóval... mi...- habogtam össze vissza de közbevágott.
- Nem költöztünk el. Még mindig ugyan ott lakunk ahol eddig. Nem akadályoz a rally semmiben sem. - mosolygott.
- De jó. - nevettem fel.
- Olyan jó újra látni a mosolygós arcod.
- Nekem ez olyan mintha csak 1 napot lettem volna távol, szóval...  - rántottam meg a vállam.
- Anyáék nemsokára itt lesznek.
- Komolyan?
- Igen, valószínűleg... - nézett az órájára de akkor kopogtak az ajtón, s belépett anya és apa.
- Kislányom. - jött oda anya, majd össze vissza puszilta az arcom ami megmosolyogtatott. Apa is ugyan ezt tette de ő rövidebb ideig.
- Hogy vagy, kicsim? - kérdezte apa.
- Köszönöm jól. - mosolyogtam.
- Rosszkor? - nyitott be Adrian és Christian az ajtómon.
- Nem, dehogyis. - ráztam a fejem. - Gyertek be. - mosolyogtam.
- Hoztunk neked, virágot és csokit. - mosolygott Adrian, majd kaptam mind a kettőjüktől egy-egy puszit.
- Olyan jó,hogy felébredtél,kicsim. Már mindenki szomorkodott,hogy sosem nyitod ki azokat a gyönyörű szép szemeidet újra.
- Jaj, anya. Ne mondj ilyeneket. - nevettem.
- De ez az igazság. - mosolygott apa is.
- Amint meghallottuk,hogy felébredtél már utaztunk is. - mosolygott Christian.
- Köszönöm,hogy nem mondtatok le rólam.
- Rólad sosem mondanánk le, várnánk több évet is. - nevetett Mark.
- Tényleg köszönöm, és azt is,hogy nem adtátok át a helyem másnak.
- Az egyik legjobb pilótánk vagy. Ezt te sem gondolod komolyan. - nevettek. - De ugye tudod,hogy először fel kell épülnöd teljesen. Heikki segíteni fog mindenben.
- Ki az a Heikki? - húztam fel a szemöldököm.
- Nem emlékszel rá? - kérdezték, mire én "megcsóváltam" a fejem.
- Ő a személyi edződ.
- Komolyan nem emlékszem rá. Szegény majd biztos megfog ijedni,hogy nem emlékszem rá. - húztam félre a szám sarkát.
- Ugyan, majd újra megismerkedtek.
- Remélem nem fog bolondnak nézni. - nevettem.
- Biztosan nem, de egy kicsit megtréfálhatnánk. Mi nem fogjuk neki elmondani,hogy nem emlékszel rá, rendben? - húzta ördögi mosolyra a száját Adrian.
- Rendben. - nevettem.
- Kicsim, nekünk megy a repülő vissza Ausztráliába, tudod jönnek hozzánk az unokatestvéreitek, és a gyerekek. Nem haragszol ha mi hazautazunk? Persze amint lehetőség lesz utazunk vissza. - mondta apu.
- Persze, apu. Semmi gond. Menjetek csak. - mosolyogtam.
- Sajnálom kicsim.
- Semmi baj apu, komolyan. - mosolyogtam.

- Akkor majd találkozunk. - adtak puszit mind a ketten majd távoztak.
- Látom ti is fáradtak vagytok, nyugodtan menjetek és pihenjetek.
- Én maradok veled. - kapott a kezem után Mark.
- Látom,hogy fáradt vagy, és hát egy kicsit én is. Menj haza, holnap is be tudsz jönni. - adtam egy puszit az arcára.
- Rendben. - sóhajtott. - Akkor holnap bejövök, de mivel még csak reggel 8 óra van lehet még este is bejövök. - mosolygott.
- Nem kell, pihend ki magad. Majd holnap be jössz. - mosolyogtam.
- De még csak most kaptunk vissza. - biggyesztette le a szája sarkát.
- Tudom, de látom,hogy mennyire nem vagy jó passzban. Most már tudod,hogy jól vagyok, pihend ki magad.
- Rendben, de holnap már korai leszek. - nevetett.
- Nem bánom. - ráztam a fejem nevetve.
- Akkor mi is megyünk, rendben? Holnap bejövünk és megbeszéljük a továbbiakat.
- Rendben. - bólintottam, majd egy puszi kíséretében távoztak. Nekem sem kellett sok, már laposakat pislogtam, s nemsokára el is ért álomország...

8.rész - Red Bull Racing

A fejlécet nagyon köszönöm Dyboo - nak! (:

Reggel hamar kidobott az ágy. Gyorsan elkészülődtem, majd kimentem a konyhába, ahol kicsit megtorpantam.
- Szia, Ann. - mosolyogtam.
- Szia, ne haragudj,hogy ha megijesztettelek. Nem rég érkeztem meg. - viszonyozta a mosolyt.
- Nincs semmi baj, csak kicsit meglepődtem,hogy itt vagy.
- Te már mész is a pályára?
- Igen. Megígértem Heikkinek,hogy időben ott leszek.
- Értem. - bólintott.
- Na akkor én megyek is. További szép napot.
- Neked is. Bár tudjuk,hogy te fogsz nyerni.
- Jó is lenne. - nevettem.
- Mi ez a nagy nevetés? - jött le álmosan Mark.
- Majd Ann elmeséli. Nekem mennem kell. A pályán találkozunk. - adtam egy puszit Marknak majd siettem a kocsiba. Pályára érve, gyorsan átöltöztem, s elindultam megkeresni Heikkit.
- Jó reggelt. - hallottam a hátam mögül egy túlságosan is ismerős hangot.
- Sebastian... - fordultam hátra.
- Kerülsz? - kereste a tekintetem.
- Ja. - vontam vállat majd folytattam az edzőm keresését.
- Kérlek, beszéljük meg. Nem tudod,hogy ki volt az a lány. Nem tudod,hogy miért csókolt meg. Hagy meséljem el.
- Meg kell keresnem az edzőmet. Szóval dolgom van. De megmondtam,hogy ne keress többet nem? - húztam fel a szemöldököm.
- De nem foglak hagyni, Kim. Én szeretlek. - fogta közre az arcomat.
- Sebastian...Engedj el. - próbáltam levenni a kezét az arcomról de ő erősebb volt, magához húzott és megcsókolt. Egy pillanatra engedtem neki, de aztán ellöktem.
- Felejts el, örökre. Nem szeretlek és soha nem is foglak érted? - lett könnyes a szemem majd gyorsan elrohantam onnan. Nem is néztem előre, mikor valakibe beleütköztem.
- Téged kerestelek. - mondta Heikki.
- Én pedig téged. - próbáltam mosolyogni.
- Te sírtál? - fogta közre az arcom.
- Nem.
- Miért sírtál?
- Nem sírtam, komolyan. Rátérhetnénk az edzésre? - néztem bele a kék szemébe. Ő csak bólintott, és elmentünk az edzőteremhez.

xxx

Már a verseny előtt jártunk, Sebastian is ott volt néha Christian mellett. Fáj,hogy nem tudok benne bízni...pedig én szeretem. Igen, rájöttem,hogy én is szeretem Őt. De nem tudom elhinni azt amit mond. A maci amit tőle kaptam mindig nálam van, és most sem fogok változtatni. Ott lesz a ruhám ujjában mint mindig. A szerelők még állítottak egy kicsit a kocsin, s kitolták a rajtrácsra. Ott elhelyezkedtem a kocsiba, vártam a felvezetőkört. Mikor elindultunk a safetycar. Mikor megvolt a felvezető kör újra a rajtrácsra álltunk. Mikor elsötétültek a piros lámpák, megkezdődött a futam. Minél jobban akartam teljesíteni, és hál istennek nem is veszítettem pozíciót.
- Kim, jól haladsz. Így tovább. - hallottam a csapatrádióból, Adrian hangját.
Utolsó körökben járhattunk mikor sikerült megelőznöm Melanie-t. De ő újra elkezdett támadni. Adrian elkezdett Melanienak beszélni a csapatrádióba.
- Melanie! Maradj Kim mögött. Még egyszer mondom maradj Kim mögött! - utasította Adrian, de a tükörbe láttam,hogy nem nagyon akar lassítani, és újra megtudott előzni, de én sem adtam fel vissza próbáltam támadni, de mikor megelőztem volna, kilökött a pályáról és már csak annyit láttam,hogy a gumifalnak ütközök.



( Sebastian )

Mikor láttam,hogy Kim a gumifalnak ütközik felpattantam a székből és úgy néztem tovább a képernyőt. De mikor kigyulladt a kocsi mindenki a fejét fogta. Hallottam a másik boxból Mark kiabálását.
- Szedjék már ki a kocsiból. Miért áll ott mindenki?
- Próbálják eloltani a tüzet. Nyugodj meg.
- Hogy a fenébe nyugodjak meg, mikor a húgom ott ég a kocsiban? - kiabált. Még sosem láttam ilyennek Markot. Leült a földre, s fejét a kezébe temette. Láttam,hogy Kimet kihúzzák a kocsiból, de meg sem mozdult. A mentő amilyen gyorsan csak tudott oda jutott. Felfektették a hordágyra, s már indult is a mentő. Nekem sem kellett sok,hogy ott helyben összeessek. De Tommi oda sietett hozzám, s leültetett egy székre.
- Minden rendben lesz. Kimnek nem lesz semmi baj.
- Ez az én hibám. - temettem kezembe a fejem.
- Nem,dehogyis. Te nem tehetsz semmiről.
- Mark? - néztem fel Tommira.
- Adriannal elment a mentő után.
- Istenem...ha valami baja esik. - nem szégyelltem,hogy könnyes lesz a szemem, mivel szeretem Kimet.
- Nem lesz semmi gond. Kim erős lány. - fogta meg a vállam Tommi.
- Tommi én szeretem őt.
- Ő is szeret téged. Hidd el.
- Még csak meg sem tudtuk beszélni. - hajtottam le újra a fejem.
- Lesz még rá alkalmad. - de én csak ráztam a fejem. Nem telt el sok idő Christian jelent meg mellettünk, mire én fel is pattantam.
- Azt hiszem ez a tied. - adott át nekem Christian egy égett Red Bullos macit.
- Van valami hír? - kérdezte Tommi. De Christian csak kétségbeesetten nézett.
- Mond már,Christian! - emeltem fel a hangom.
- Kim...szóval...
- Bökd már ki! - már szinte kiabáltam.
- Mark azt mondta...vagyis Adrian,hogy Kimet nehezen tudták vissza hozni, és egyből a műtőbe vitték.
- Istenem... minden az én hibám. - roskadtam le a földre.
- Ez nem igaz, Sebastian. Minden rendben lesz, Kim erős lány.
- Be kell mennem a kórházba. - pattantam fel.
- Ez nem jó ötlet. - rázta a fejét Christian.
- Miért? - emeltem fel a szemöldököm.
- Mert Mark most teljesen össze van omolva. Ann se tudja leállítani.
- Nem érdekel. Oda kell mennem. - indultam el.
- Jól meggondoltad? - kiabálta utánam Christian. Vállam felett vissza néztem és egy aprót bólintottam. Hallottam,hogy halad mögöttem valaki.
- Tommi, te?
- Ha mégis történne valami, valakinek le kell állítania Markot. - de nem válaszoltam csak beültem a kocsiba. Nem volt messze a kórház ezért elég gyorsan oda értünk. Megkérdeztük,hogy hol van. De csak annyit mondtak,hogy a műtőben, próbálják stabilizálni az állapotát. Azon a szinten megkerestük Markot is, de nem egyedül volt. Ott volt Adrian, és Kim szülei is. Mikor megláttak minket mindenkinek kikerekedett a szeme.
- Mit keresel itt? - pattant fel Mark.
- Engem is érdekel,hogy van Kim.
- Ugyan miért érdekelne? A drága húgod a hibás mindenért. - emelte fel a hangját Mark.
- Fiam, ne kiabálj vele. - szólt rá az anyja.
- Nincs a húgomhoz semmi köze! - kiabált még mindig Mark.
- De igenis van! - emeltem fel én is a hangom.
- Ugyan mi lenne? - nevetett fel lenézően Mark.
- Kim a barátnőm! Vagyis...csak volt. - hajtottam le a fejem.
- Hogy mi? - kérdezték egyszerre kivéve Adrian és Tommi.
- Nem akartuk elmondani senkinek. Kim félt,hogy megbánt vele téged. Meg a húgom miatt se szerette volna elmondani.
- Szóval te miattad ment el innen pár héttel ezelőtt? - jött közelebb hozzám Mark.
- Nem tudom. Próbáltam vele beszélni de nem válaszolt a hívásokra, sms-ekre.
- Tudod,hogy össze volt törve? MIATTAD. - emelte fel jobban a hangját.
- Próbáltam neki megmagyarázni, de nem tudtam. Nem hallgatott meg.
- Most úgy beverném a képedet Vettel.
- Nyugodtan. Üss csak meg!
- Nem bántok kisfiúkat. - fordult meg, de én megragadtam a kezét és behúztam neki egyet. Ő sem volt rest vissza adni. Marknak kicsit felszakadt a szája, de nekem sokkal jobban. Bevallom ő kicsit erősebb volt. Mark újra megakart ütni de Tommi leállította.
- Mark. A húgod van a műtőben, élet halál között. Nyugodj le jó? Ülj vissza a székre.
- Addig nem nyugszom meg még ez a kisgyerek itt van.
- Azt várhatod,hogy én innen elmegyek.
- Sebastian! Egyszer az életbe hallgass ránk. És menj haza! - utasított egy hang a hátunk mögül, mire megfordultunk, s Christian állt velünk szemben.
- Tudunk már valamit? - jött közel hozzánk.
- Semmit. Még mindig a műtőben van. - de ekkor pillantottunk meg egy nővért.
- Hölgyem! Hogy van Kim? - kérdezte Adrian.
- Elnézést uraim, de sietnem kell.
- De csak egy kis infót szeretnénk megtudni. - folytatta Adrian.
- Nehéz stabilizálni a kislány állapotát. Ne ijedjenek meg, de folyamatosan újra kell éleszteni a kislányt. Az orvosok mindent megtesznek,hogy életben tartsák,
- Mi? Ha mindent megtennének már egészségesen feküdne az egyik kórterembe. - kiabálta Mark.
- Elnézést uram, de minden perc számít. Sürgősen el kell mennem vérért. - rohant a nővér.
- Az én kislányom. - kezdett el sírni Kim anyukája.
- Minden rendben lesz. - nyugtatták az anyukáját.
- Gyere Sebastian! - húzott a kijárat felé Tommi.
- Tommi, muszáj maradnom! - kiabáltam.
- Nem lehet. Gyere. - muszáj volt beleegyeznem mert Adrian és Christian is bólintott,hogy menjek. Muszáj volt beleegyeznem, ezért elindultunk hazafelé. 

26 Év! 26 Jahre! 26 Year!

Nagyon Boldog Születésnapot szeretnék kívánni, A világ legcsodálatosabb emberének! Egy fantasztikus Forma-1 pilótának. Legyen még sok szép ilyen éved, és kívánok neked még sok VB címet! Szeretünk Seb!!!♥

I would like to wish a very Happy Birthday, the most wonderful man in the world! A fantastic Formula 1 driver. Be nice so many more years, and I wish you many more World Championship titles! We love you Seb! ♥
#GOSebastianVettel #26Jahre #Ichliebedich

7.rész - Red Bull Racing

A következő részhez legalább 3 kommentet kérek(:
Remélem mindenkinek tetszett ez a rész is. Várok kritikákat is, bár remélem nem találtok benne.
Puszi: Kim

Másnap reggel korán kidobott az ágy. Készítettem magamnak egy csésze kávét, elrendeztem a reggeli teendőket és megpróbáltam felkelteni Markot.
- Mark, ébresztő. El fogsz késni. - de válaszul csak egy morgást kaptam. - Mark kelj már fel most komolyan. - böködtem meg az oldalát.
- Csak még egy kicsit Kim. Légyszíves. - húzta a fejére a párnát.
- Ne akard,hogy hozzak egy pohár jég hideg vizet. - de erre már egyből kipattant az ágyból és indult is zuhanyozni.
- Ezt még vissza kapod Kim Webber. - fenyegetett meg játékosan az ujjával.
- Kíváncsian várom, Mark Webber. - nevettem.
- Sietek, addig keríts nekem elő egy red bullt. - mire én csak bólintottam. Gyorsan felöltöztem, majd a hűtőbe benyúlva vettem Marknak elő egy red bullt.
- Na én kész is vagyok. - jött ki a konyhába.
- Oké, akkor szerintem mehetünk is. - kaptam fel a táskámat és indultam az ajtó felé.
- Mindjárt megyek utánad. - ült le az asztalhoz.
- Jó, de siess Mark. Lent megvárlak a kocsinál.
- Rendben. Sietek.
Elindultam a lift felé, mire pont akkor lépett ki Sebastian is.
- Jó reggelt. - mosolyogtam.
- Jó reggelt. - húzott oda magához és megcsókolt.
- Sebastian! - toltam el magamtól.
- Most mi van? - biccentette oldalra a fejét.
- Az van,hogy egy folyosón állunk, és akárki megláthat.
- Ugyan már, nincs itt senki. - mutatott körbe.
- Igazad van, most nincs. De bármikor kiléphet valaki az ajtón. - mutattam én is körbe, és szerencsémre pont akkor lépett ki Tommi a szobájából.
- Jó reggelt. Hát ti? - jött oda hozzánk.
- Szia, Tommi. Mi csak beszélgettünk egy kicsit. - húzta meg a vállát Seb.
- Értem, de neked már lent kéne várni engem. Nem? - húzta fel a szemöldökét.
- Csak egy kicsit beszélgetünk. - ismételte meg újra Seb mire Tommi megforgatta a szemét és elindult a lift felé.
- Én megmondtam,hogy akárki kijöhet.
- Tommi már tudja,hogy együtt vagyunk. - húzta meg a vállát Seb.
- Mi? Most komolyan mindenkinek elmondod Sebastian?
- Nem mindenkinek. - fogta közre a kezével az arcom.
- Nem mindenkinek? Ez nálad mit jelent? - vettem le az arcomról a kezét.
- Azt jelenti,hogy nem mindenkinek. - nevetett.
- Ez nem vicces. - néztem rá szúrós szemekkel. - Majd találkozunk. - biccentettem felé, majd elindultam én is a lift felé, de Sebastian megragadta a csuklóm és vissza húzott magához.
- Nem akarod velem tölteni ezt a fél órát? - nézett az órájára.
- Nem. - ráztam a fejem mire ő megcsókolt.
- Még mindig nem? - nézett bele a szemembe mire én újra megráztam a fejem. Sebastian közelebb húzott magához, majd újra megcsókolt aztán szép lassan elkezdte csókolni a nyakamat.
- Sebastian! Ne csináld... - próbáltam eltolni magamtól de nem engedett. Elkezdtünk hátrálni, Sebastian benyitott a szobájába, lábával becsukta az ajtót, s újra elkezdte csókolni a nyakamat.
- Sebastian...ezt nem kéne. - toltam el magamtól.
- Miért nem? - nézett bele a szemembe.
- Mert...mert még nem jött el az ideje.
- Rendben. - sóhajtott Seb.
- Gyere menjünk. - fogtam meg a kezét, mire ő elkezdett mosolyogni. Kaptam egy puszit az arcomra, és már indultunk is. A liftben még váltottunk egy gyors csókot, s külön váltunk. A parkolóban már várt rám Mark.
- Nem úgy volt,hogy te előbb elindultál? - húzta fel a szemöldökét.
- De csak nem akartam rád olyan sokat várni ezért inkább elmentem reggelizni. Ne haragudj.
- Nem haragszom, valójában én is az előbb érkeztem. Na gyere menjünk. - ült be a kocsiba, én is elfoglaltam a helyem az anyósülésen és már indultunk is.

xxx

Az egész futamot a Red Bull fantasztikusan vezette. 10 kör volt vissza, Mark megszerezte az első helyet. Az utolsó köröket futotta mikor Sebastian elkezdte támadni.
- Christian! Szóljatok Sebastiannak. - ültem le Christian mellé.
- Sebastian! Sebastian! Mark mögött haladj. Ne előzd meg! - mondta a csapatrádióba Christian. De Sebastian utána is csak támadta Markot.
- Sebastian! Az isten szerelmére, Mark mögött haladj! - mondta újra Christian. De Sebastian nem válaszolt.
- Mark! Hagyd elmenni Sebastiant! - utasította Christian.
- Mi? Nem! Miért mondtad ezt neki? Sebastiannak kéne lassítani, Mark már takarékon vezetett! - pattantam fel a székből.
- Akármit mondunk Sebastiannak, nem fog rá hallgatni. Sajnálom.
- Én ezt nem hiszem el. Azt a nagyképű, hülye fejét.
- Ne idegeskedj, Kim. - jött oda Adrian.
- Te is Vettel-t véded igaz? Folyamatosan ő van a középpontban, Markra soha nem figyel senki. De majd mind a ketten néztek, ha Mark elmegy a csapattól.
- Nem tehetünk róla,hogy Sebastian nem hallgat ránk. Nem fogunk több csapat utasítást adni. Felesleges.
- Azt észrevettem. De ezt a futamot akkor is a bátyámnak kellett volna megnyernie. Már takarékon autózott és ezt Vettel meg kihasználja? Mi ez? De most őszintén. Ez már nem csapat! - emeltem fel egy kicsit a hangom.
- Kim, ne kiabálj. - jött oda Tommi.
- Miért ne kiabáljak? Hm? A drága barátod, egy szemét pöcs. - csaptam egyet Tommi mellkasára.
- Most már jobb? - nézett rám Tommi.
- Ne haragudj,hogy megütöttelek.
- Nincsen semmi gond. Na ülj vissza, és szurkolj tovább a bátyádnak. - mosolygott Tommi. Vissza ültem a helyemre, s bekapcsoltam a csapatrádiót.
- Mark! Hagyd Vettelt elmenni. Örüljön az első helyének, amit rohadtul nem érdemel meg. Örülök a második helyednek is bátyó.
Vége lett a futamnak Vettel az első, Mark a második, Lewis pedig a harmadik lett. Mark kiszállt a kocsiból és egyből oda jött hozzám. Szorosan átkarolt, majd a sisakot levéve egy nagy puszit nyomott az arcomra. Megpillantottam oldalt Fernandot is.
- Hé, Nando. - felém fordult majd mosolyogva oda lépett és szorosan átkarolt.
- Hiányoztál, Kim. - mosolygott majd ő is egy nagy puszi keretében távozott. Elpillantottam oldalra ahol éppen egy nő csókolta meg Sebastiant. Könnyek gyűltek a szemembe de ezt gyorsan fedni is tudtam. Elindultam Christian társaságában a pódium elé. Nem akartam menni de Christian erősködött.  Először Lewis, aztán Mark, és végül Sebastian jött ki a pódiumra. Mindenki megtapsolta őket, de Markon és talán Sebastianon is látszott a feszültség.

xxx

Markot vártam az öltözője előtt de Sebastian előbb jött. Elakartam menni de akkor észre vett.
- Kim, várj! - fogta meg a kezem.
- Mi van? - de nem is fordultam felé.
- Ne haragudj. - fordított maga felé.
- Komolyan még azt mondod nekem,hogy ne haragudjak? Komolyan? - néztem bele a szemébe.
- De én most komolyan sajnálom. Nem akartam, de így megnöveltem a pontjaimat.
- Téged komolyan csak a hülye pontok érdekelnek? Csapatutasítást kaptál, de te nem teljesítetted. Mert megint te akartál lenni a középpontban mint mindig. Mindig feléd mutattak több figyelmet, mert ilyen kis gyerek vagy még. Markot meg szó szerint le se szarták. Ezt Mark nem mutatta ki de láttam rajta,hogy mennyire fáj neki. De persze, a híres 3 világbajnokos Sebastian Vettel mindig a középpontban volt. Azt hittem,hogy más vagy mint aminek ismertelek. De tévedtem. Szeretném ha elfelejtenél egy életre. - indultam el megkeresni Markot.
- Kérlek, ne menj így el. Én... szeretlek. - amikor ezt kimondta megtorpantam, de nem néztem hátra.
- Ne nehezítsd meg a dolgot Sebastian. Kint vár a barátnőd, aki valószínűleg újra nagy csókot fog adni a győztes szájára. - mondtam neki majd otthagytam.
- De...nekem nincs barátnőm. Vagyis...nekem te vagy. - ragadta meg újra a karomat.
- Ezt most komolyan? Én vagyok a barátnőd, de te másnak a szájába matatsz, mikor megnyered a futamot igaz? Kösz, Sebastian. De én nem leszek második... sőt első sem. - fordultam felé.
- De nem én csókoltam meg, hanem ő engem. Lesokkoltam, nem tudtam mit csinálni.
- Soha, de soha többet ne keress. Viszlát Sebastian. - fordultam meg majd elmentem. Nem volt már erőm megkeresni Markot, ezért taxiba ültem, a szállodába minden szükséges dolgomat össze pakoltam, és pont indulni akartam a reptérre de, pont Mark állt az ajtóban.
- Kim...halálra aggódtam magam. - ölelt át. - Mi ez a bőrönd? - nézett le a lábamnál heverő bőröndre.
- Mark...én hazautazok, anyuékhoz. - néztem fel rá.
- Mi? Miért? Ugye nem a verseny miatt? Nézd én sajnálom,hogy csak második lettem.
- Ne legyél már bolond Mark, én nagyon örülök,hogy második lettél, és büszke vagyok rád. De történt valami, amit én sosem fogok megbocsájtani annak a személynek, és szeretnék egy kicsit kikapcsolódni. Amúgy is neked itt van Ann. - mosolyogtam a Mark mellett álló nőre.
- De ha én zavarok akkor elmegyek a saját szobámba.
- Nem zavarsz. Örülök,hogy ha boldoggá teszed a testvéremet. - karoltam át Ann-t. - De nekem most tényleg ki kell szellőztetnem a fejem. - néztem újra a testvéremre.
- De... mit történt?
- Ezt nem szeretném most elmesélni. - húztam meg a vállam.
- És a futamok? Vagy felmondasz?
- Nem mondok fel, a versenyekre elmegyek.
- De biztos,hogy nem maradsz velem?
- Talán majd valamikor vissza költözöm, ha még szabad lesz a szobám.
- De butus vagy, az a ház a tiéd is. - mosolygott majd adott egy puszit az arcomra.
- Rendben, hát akkor én megyek is mert lekésem a repülőt. Vigyázzatok egymásra, és a szomszédtól, el ne felejtsd áthozni a cicát, meg a kutyákat. - emeltem fel fenyegetően az ujjam.
- Nem fogom. - puszilt meg. - De legalább hagy vigyelek ki a reptérre.
- Azt elfogadom ha nem vagy még fáradt. - mosolyogtam.
- Annyira még nem. Na gyere húgi. Ann, nemsokára jövök, rendben? - mosolygott barátnőjére Mark, majd egy gyors puszi kíséretében elindultunk a reptér felé.

xxx

A szüleim háza előtt állva, kicsit furcsán éreztem magam. Nem szóltam nekik, hagy lepődjenek meg egy kicsit. Kopogtam az ajtón és már hallottam,hogy anya kiabál ki,hogy mindjárt nyitja. Mikor megpillantott anya az ajtóban, egy pillanatra megtorpant aztán szorosan magához ölelt.
- Kislányom, hát te? - puszilt meg anya.
- Úgy gondoltam egy kis időt nálatok töltenék, ha lehet.
- Hát persze,hogy lehet. Gyere be kicsikém.
- Szia, apa. - köszöntem apunak aki éppen a kanapén ült.
- Rosszul hallok, vagy ez a hang tényleg a kislányom hangja? - állt fel apu majd szorosan magához ölelt.
- Pár napig el kell tűrnötök apu, remélem nem baj. - adtam egy puszit az arcára.
- Ilyen kérdést nem is szabad feltenni. Örök életedben itt maradhatnál, ezt te is tudod. - mosolygott.

xxx

Pár nap telt el. Sebastian folyamatosan keresett, de nem érdekelt. Nem válaszoltam az sms-ekre és a hívásaira sem. Egyik délután anyukámnak segítettem ebédet készíteni, mikor megcsörrent a telefonom. Mark hívott.
- Szia bátyó.
- Szia,húgi. Hogy vagytok?
- Köszi, jól vagyunk. Éppen anyával csináljuk az ebédet.
- Hát akkor az biztos,hogy finom lesz.
- Majd kérdezd meg apát. - nevettem, majd elindultam a szobám felé.
- Hiányzol nekünk.
- Nekünk?
- Ann-ek, a cicának, kutyáknak és nekem.
- Ó, így már értem. Ti is hiányoztok nekem.
- Várj, küldök egy képet.
- Rendben. - mosolyogtam a telefonba. Vártam,hogy Mark küldje a képet mikor végre megrezzent a telefonom. 

Amikor megláttam a képet elkezdtem nevetni.

- Most miért nevetsz? - kérdezte a telefonba Mark.

- Mikor mozdultál ki utoljára?

- Amikor hazamentem az előtt bevásároltam, és azóta nem nagyon. Maximum, a postásnak. - nevetett.

- Mint egy ősember úgy nézel ki. - nevettem én is.

- Most miért? Jól áll a szakáll nem?

- Ann mit szól hozzá?

- Ann nincs itthon. El kellett utaznia a csapattal felmérni a következő pályát meg ilyenek. De te mikor jössz? Két nap és időmérő.

- Igen tudom, de nem nagyon szeretnék hazamenni. - sóhajtottam.

- Nem tudom,hogy ki vagy mi az oka de ha megtudom akkor nem tudom mit csinálok.

- Nyugi, jól vagyok. Mark holnap utazok de addigra borotválkozz meg. - nevettem.

- Igenis, siess mert hiányozol már nekünk.

- Sietni fogok amennyire engedi a repülőgép. - nevettem.

- Kim! Hozol nekem anya sütiéből? - kérdezte óvodás hangon.

- Viszek, de akkor szólok anyunak,hogy csináljunk. Holnap találkozunk. Szia.

- Szia, Kim. Vigyázz magadra!

- Vigyázok, puszi.

- Puszi.

Kinyomtam a telefont majd lesiettem anyuhoz.

- Anya. Készítünk olyan finom házi sütit? Mark megkért,hogy vigyek neki. - nevettem.

- Persze, gyere akkor készítsd elő a hozzávalókat.

- Köszi, anyu. - adtam egy puszit az arcára.

- Semmiség,kicsim. - mosolygott.

- Tényleg, hol van apu?

- Átment a szomszédba kicsit beszélgetni.

- Értem. - bólintottam majd előkészítettem a hozzávalókat.

xxx

Már a reptéren voltam ahol vártam a bátyámat. Kimentem a parkolóba és ott várt az autónak támaszkodva.
- Szia. - köszönt egy puszival.
- Szia, látom megborotválkoztál. - nevettem majd én is adtam az arcára egy puszit.
- Meg. Megtaláltam a borotvakészletet. - nevetett, beszálltunk a kocsiba.
- Minden rendben volt itthon?- fordultam felé.
- Ahhoz képest,hogy pár ruhám össze ment a mosásba, és majdnem leégett a kezem a reggeli készítésben, ahhoz képest minden rendben volt.
- Komolyan? - nyílt nagyra a szemem.
- Csak a ruhás igaz. - nevetett.
- Már megijedtem. Mert tudom,hogy képes lennél felgyújtani a házat.
- Komolyan ezt gondolod?
- Nem. - nevettem.
Olyan gyorsan telt az idő a bátyámmal,észre sem vettem,hogy készülődök az időmérőre.
- Na izgulsz? - jött be a szobámba Mark.
- Kicsit, de nem igazán. - húztam meg a vállam.
- Na az jó, akkor gyere kint várlak a kocsinál, jó? - mosolygott.
- Rendben. - bólintottam. Már épp indulni akartam Mark után mikor megpillantottam a szekrényen azt a macit amit Sebastiantól kaptam. Kicsi vacillálás után, eltettem őt is a táskámba. Gyorsan haladtunk az autópályán, nehogy dugóba keveredjünk. Amilyen gyorsan csak tudtam átöltöztem az öltözőmben és indultam is a kocsimhoz.
- Na készen állsz? - mosolygott Christian.
- Ennyi készen még sosem voltam. - nevettem.
- Szerintem nem muszáj az első percekben kimenned. Oké?
- Rendben. - bólintottam. Beültem a kocsiba, miközben néztem a kis tévén az eredményeket. Melanie már rég kint volt, és elég jó időt futott. A fejemre húztam a bukósisakot, megvártam még a fiúk befejezik az utolsó simításokat, és én is kihajtottam. Próbáltam minél, gyorsabb kört futni aminek meg is lett az eredménye. Melanie mögött zártam a Q1-ben és sikerült bekerülnöm a Q2-be. A fiúk vissza toltak, Christian pedig egyből jött is gratulálni.
- Remek kört futottál. Ha így csinálod továbbra is, pole-t is szerezhetsz. - nem mondtam semmit csak bólintottam. A Q2-be is ugyan így zártunk. Melanie, első én pedig a második. A Q3 vége felé sikerült belehúznom ezért megszerezni az első pole pozíciómat. Vissza toltak a srácok, és mosolyogva szálltam ki a kocsiból.
- Remek köröket futottál. - mondták a srácok.
- Köszi, de ez a ti segítségetek nélkül nem ment volna. - mosolyogtam. Elmentem gratulálni a többieknek is, majd felálltunk a pole-ra. Szokásos taps után lementünk, és engem egyből meg is talált a bátyám.
- Remek voltál. Büszke vagyok rád. - adott egy nagy puszit.
- Nem gondoltam volna,hogy visszatérésem első időmérőjén pole-t szerzek. - mosolyogtam. Mark újra átkarolt, s mikor elnéztem a válla felett megpillantottam Sebastiant aki éppen ugyan annak a nőnek a szájába "matatott".
- Na ünnepelünk? - jött oda Christian.
- Ünnepelhetek egy jó forró fürdővel és egy jó meleg ággyal? - nevettem.
- Persze, miután bemutattalak az új személyi edződnek.
- Remek. - csaptam össze a két kezem.
- Kim, bemutatom neked Heikki-t.
- Szia! Kim Webber. -nyújtottam a kezem.
- Szia! Heikki Huovinen. - mosolygott.
- Hát akkor ismerkedjetek meg, mi addig Markal, elmegyünk inni egy kávét. - nevetett Christian.
- Na akkor mi? - kérdezte egy kis csend után Heikki.
- Először, keressünk egy olyan helyet ahol nincs riporter, aztán elmegyek az öltözőmhoz, lezuhanyzok, felöltözök, és utána döntsd el te. - nevettem.
- Rendben. Akkor mi lenne ha elmennék meginni mi is valamit? - tette fel a kérdését.
- Rendben. De akkor kint a parkolóban megvársz?
- Persze. Várlak. - indult el az ajtó felé.
Mikor végeztem mindennel én is elindultam a parkolóba. Heikki az autónak támaszkodva várt.
- Sokat kellett várnod?
- Nem. - mosolygott.
- Tudom,hogy sokat kellett várnod. Ezért én fogok fizetni. - szálltam be a kocsiba Heikki után.
- Azt nem engedhetem. - rázta a fejét.
- De megengedheted. De indíts mert sosem érünk oda. Akárhova is akarsz menni. - nevettem.
- Indítok. - nevetett.
Az egész este nagyon jó volt. Megismertem amennyire csak tudtam. És p is engem. Úgy érzem jó személyi edzőm lesz. Otthon egy forró fürdő után lehuppantan az ágyra, nem is kellett sok álomba merültem...