Előszó - Új élet

Sziasztok :)

Mivel megszavaztátok,hogy legyen új történet ezért kezdeném is...
Ez lenne az új történet bevezető része :)
Remélem tetszeni fog nektek a történet, s írtok majd sok szép véleményt :)
Hát akkor olvassátok :)
Puszi, Kim:*

A történet egy 26 éves lányról szól aki autóbalesetet szenvedett, s nem emlékszik a családjára. 2 éve van együtt a "barátjával" aki először segített neki, majd egyre többet verte. Mikor a lánynak elege lett belőle el akart menni, de a "barátja" nem engedte neki...

-Hova-hova? - ragadta meg a kezem Joe.
- Én...én csak a boltba szerettem volna lemenni. - próbáltam kibújni a szorításából, de ő még inkább szorította a kezem.
- Bőröndökkel akartál menni a boltba? - húzta fel a szemöldökét.
- Ezek...ezek már nem kellenek. - vontam vállat.
- El akarsz menni igaz? - szorította meg jobban a karom.
- Joe! Engedj el ez fáj. Kérlek. - próbáltam lelökni a kezét rólam.
- Addig nem mész sehova, ameddig én ki nem doblak. Megértetted? - kiabált tiszta erejéből, s megütött. - Megértetted? - kiabált tovább. De amint újra megütött lecsúsztam a fal mentén, s sírni kezdtem.
- Engem nem hat meg ha sírsz...Remélem tudod. - ragadta meg az állam,s erőszakosan megcsókolt. Tudtam,hogy többet akar, de hál istennek kopogtak.
- Cicám, most el kell mennem. Mire haza értem, legyen rend! Megértetted?
- Igen...- suttogtam magam elé. Hallottam az ajtó csukódását, de nem hallottam,hogy a kulcs fordult volna a zárban. Oda mentem az ablakhoz, s láttam,hogy Joe elhajt egy kocsival. Az ajtóhoz siettem amit elfelejtett bezárni. Gyorsan megfogtam a bőröndömet, s elindultam messzire ettől a háztól. Mikor már legalább 1 órát sétáltam, elkezdett zuhogni az eső.
- Remek...- morogtam magam elé. Pont leléptem a járdán, mikor hangos kocsi fékezést hallottam. Majd egy gyors ajtó csapódást.
- Jól vagy? Nem esett bajod?  - rohant oda hozzám egy szőke velem egykorú srác...