Sziasztok!
Meghoztam a kövi részt :)
Ne haragudjatok,hogy ennyit kellett várni.
Remélem nem lesz kevesebb a blogom olvasóinak száma a késésem miatt.
Meghoztam a kövi részt :)
Ne haragudjatok,hogy ennyit kellett várni.
Remélem nem lesz kevesebb a blogom olvasóinak száma a késésem miatt.
Tényleg nagyon sajnálom, de sok dolgom volt.
Remélem kapok pár kommentet.
Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást nektek :)
Puszi,Kim:*
Remélem kapok pár kommentet.
Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást nektek :)
Puszi,Kim:*
Reggel arra ébredtem,hogy egy kis kéz karol át engem. Először meglepődtem, de mikor oldalra fordítottam a fejem, mosolygásra késztetett a látvány. Egy kis teremtés karolt át engem, akit Matinak hívtak. Óvatosan kimásztam mellőle reméltem,hogy nem ébred fel, s így is lett. Oldalára fordult és szuszogott tovább. De amint kiléptem volna Mati szobájából belebotlottam valakibe. Kimi volt.
- Jó reggelt. Miért voltál te ilyen korán Mati szobájába? - morogta álmosan.
- Elnézést, csak...
- Elnézést, csak...
- Csak? - húzta fel a szemöldökét.
- Este Mati mellett aludtam el. Sajnálom. - hajtottam le a fejem.
- Ugyan, nincs semmi baj. Legalább Mati nyugodtan tudott aludni.
- Ugyan, nincs semmi baj. Legalább Mati nyugodtan tudott aludni.
- Ezt,hogy érted? - néztem fel rá.
- Mati régóta nem alszik olyan jól. Biztos vagyok benne,hogy hiányzik neki az anyukája, és így másban keresi a szeretetet. És biztos vagyok benne,hogy amennyi szeretetet én adok neki az nem elég. Szüksége van egy anyukára, és benned látott valamit, ami arra késztette,hogy ilyen hamar megszeressen.
- Mati régóta nem alszik olyan jól. Biztos vagyok benne,hogy hiányzik neki az anyukája, és így másban keresi a szeretetet. És biztos vagyok benne,hogy amennyi szeretetet én adok neki az nem elég. Szüksége van egy anyukára, és benned látott valamit, ami arra késztette,hogy ilyen hamar megszeressen.
- De hát Jenni, itthon van. Akkor mégsem hiányozhat az anyukája, ha itthon van.
- Félreérted. Jenni nem Mati anyukája. - rázta a fejét.
- Ó, értem. - hajtottam le a fejem.
- Ó, értem. - hajtottam le a fejem.
- Nem tudhattad. Tudod Mati születésekor... - itt nagyot nyelt. - Szóval, mikor megszületett, nem volt elég erős az anyukája és hát...meghalt. - hajtotta le ő is a fejét.
- Sajnálom, én ezt nem tudtam. - ráztam a fejem.
- Semmi baj. - rázta a fejét mosolyogva.
- Elvégzem a reggeli teendőimet, és elkészítem a reggelit. - mentem el mellette, de ő megfogta a karom.
- Elvégzem a reggeli teendőimet, és elkészítem a reggelit. - mentem el mellette, de ő megfogta a karom.
- Ugyan ne fáradj vele.
- Ez a dolgom. - rántottam meg a vállam, majd egy kis csönd után, elmentem,hogy kicsit felfrissüljek.
Magamra kaptam egy egybe részes szoknyát, egy vékonyabb pulcsit,hogy eltakarja a még mindig kék-zöld foltos kezemet, majd lementem a konyhába. Kimi nem volt lent gondoltam vissza feküdt. Kerestem a konyhába valami reggelinek valót. Mikor megfordultam Kimivel találtam szembe magam.
- Mi jót készítesz? - mosolygott.
- Mi jót készítesz? - mosolygott.
- Nem tudom,hogy mit szeretnétek reggelizni.
- Nekem egy erős kávé is megteszi.
- Akkor mit szólnátok,hogyha készítenék pirítóst és müzlit?
- Tökéletes.
- Jenninek mit készítsek?
- Jenni nincs itthon. - változott meg az arca. - És ne is beszéljünk róla. - csattant a hangja.
- Rendben. Sajnálom. - fordultam vissza a pult felé. Hallottam,hogy a bejárati ajtó becsapódik majd a kocsi hangját is meghallottam. Kinéztem az ablakon, s láttam,hogy Kimi elhajt. Megcsináltam a pirítóst, s a müzlit majd letettem az asztalra. Én is ittam egy pohár kávét, majd elkezdtem takarítani, mikor hallottam,hogy valaki jön le a lépcsőn.
- Ejy! - hallottam meg Mati álmos hangját.
- Jó reggelt. - léptem ki a konyhából majd adtam az arcára egy puszit.
- Ejy! - hallottam meg Mati álmos hangját.
- Jó reggelt. - léptem ki a konyhából majd adtam az arcára egy puszit.
- Ejy, éhesz vadok. - nézett rám a nagy kék szemeivel.
- Gyere nagyfiú. Csináltam pirítóst és müzlit. Jó lesz? - mosolyogtam.
- Igen. Készőbb csinájsz csokisz szütit?
- Igen, csinálok. - mosolyogtam. Felültettem a székre, majd leültem mellé, s úgy figyeltem ahogy jóízűen eszik.
- Te nem eszej? - kérdezte.
- Nem, én már ettem. - füllentettem neki.
- Bisztosz?
- Igen, biztos. - bólintottam.
- Apa, hoj van? - tette fel a következő kérdését.
- Dolga akadt, és elment. De nemsokára biztosan vissza jön.
- Szoszincs itthon, mikoj fejkejek. Biztosan nem szejet engem, igaz?- konyította le a szája sarkát.
- Ne mondj ilyen butaságokat. Apukád szeret téged. - simogattam meg az arcát.
- Biztosz? Ész te is szejetsz engem? - jött oda mellém mikor befejezte az evést.
- Igen, én is szeretlek. - karoltam át.
- Én isz szejetlek, Ejy. - kaptam tőle egy nagy cuppanós puszit az arcomra.
- Ennek örülök. - mosolyogtam. - Játszol egy kicsit, míg kitakarítom a házat?
- Pejsze, de szietsz? Ész akkoj játszhatunk együtt. - mutogatott a kicsi kezeivel.
- Sietek. - bólintottam.
- Jendben. Akkoj teszej be nekem vajami meszét?
- Persze. Mit szeretnél nézni?
- Ojoszján kijályt. - bólintott.
- Rendben. - nevettem, majd beraktam a DVD lejátszóba a mesét, ő leült a kanapéra, s mosolyogva nézte a mesét, néha kuncogott is. Amilyen gyorsan csak tudtam elvégeztem a házban a teendőket, majd kimentem az udvarra ahol megláttam a nagy kutyaketrecet. Oda mentem és egy gyönyörű német juhász feküdt a ketrec bejáratánál. Mikor meghallotta,hogy lépkedek felé, egyből felkelt. Oda nyújtottam a kezem,hogy szaglássza meg egy kicsit, majd kinyitottam a ketrec ajtaját. Először féltem,hogy megharap, de ez a gondolatom gyorsan elszállt, mert oda jött elém, leült, s nézett engem. Mosolyogva leguggoltam hozzá, s elkezdtem simogatni a buksiját.
- De szép kutya vagy. - adtam egy puszit a buksijára majd vissza zártam a ketrecbe, s bementem megnézni,hogy mit csinál Mati. Ott feküdt a kanapén, s nevetett.
- Min nevetsz ennyire? - ültem le mellé.
- Timon ész Pumbán. - mutatott a két állatra. Elkezdtem én is nézni, s nekem is mosolyra húzódott a szám. Adtam egy puszit Mati arcára, majd elmentem a konyhába készíteni a csokis sütiket. Betettem a sütőbe őket, s hallottam,hogy nyitódik és csukódik a bejárati ajtó.
- Jaelynn! - kiabálta a nevem Kimi, de már ott is volt a konyhába.
- Igen? - fordultam meg. Oda jött elém, majd lehajtotta a fejét.
- Sajnálom,hogy csak úgy itt hagytalak reggel. - nézett fel rám.
- Semmi baj. - ráztam a fejem.
- De igenis baj. Te kedves vagy hozzám, én meg egy nem is tudom,hogy milyen szó illik rám, ezért hoztam neked ezt...- nyújtott át nekem egy csokor rózsát.
- Ez gyönyörű. - szimatoltam bele a virágba. - Köszönöm szépen.
- Nagyon szívesen. - közeledett az arcom felé, de én elfordítottam a fejem.
- Sajnálom... - hajtottam le a fejem.
- Gyere bemutatlak valakinek. - fogta meg a karom, majd a nappali felé kezdett húzni. Mikor megpillantottam azt a személyt aki éppen Matit ölelgette, egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni. Mosolyogva felegyenesedett, de amint rám emelte a tekintetét azonnal eltűnt a mosoly az arcáról.
- Te???
