6.rész - Red Bull Racing

Mikor oda értünk a reptérre Christian leüvöltötte a fejünket.
- Hol a fenében voltatok? - Christian.
- Bocs, Christian. Elaludtunk. - mondtam.
- Ez mégegyszer ne forduljon elő! - tette fel a mutatóujját.
- Nem fog. De nem kéne már a repülőn lenni? - kérdezte Mark.
- De igen. Na indulás. - Christian.
Felszálltunk a repülőre, én elhelyezkedtem Mark mellett és már szálltunk is fel. Lehunytam a szemem. Arra keltem fel,hogy valaki simogatja az arcom. Kinyitottam a szemem és mellettem volt Sebastian. 
- Te mit keresel itt? - suttogtam mivel láttam,hogy Mark alszik.
- Téged. Ülj már oda mellém. Unatkozok. - konyította le a száját.
- Jó. Nem érdekel. Bármikor felkelhet Mark. Menj vissza és foglald el magad. - néztem bele a szém kék szemeibe.
- Most miért vagy ilyen velem? Tegnap még... - de befogtam a száját, felálltam és eltoltam az ülésektől.
- Normális vagy? Ha ezt Mark meghallotta volna. Nem tudom,hogy... - de nem tudtam befejezni a mondatot mert Seb megcsókolt. Megpróbáltam eltolni magamtól de a derekamnál fogva jobban magához szorított.
- Miért nem viszonyzod a csókot? - nézett bele a szemembe.
- Azért mert pár méterre ül arrébb a testvérem. Aki ha ezt meglátná valószínűleg megölne téged. - böködtem a mellkasát.
- De szükségem van rád. - nézett bele a szemembe. Sóhajtottam majd átkulcsoltam a nyaka körül a kezem és hosszan megcsókoltam. Mikor elváltunk levegőhiányába, neki támasztotta a homlokát az enyémnek. 
- Azt hiszem én nem láttam semmit. - hallottunk meg egy hangot amire gyorsan szétrebbentünk. 
- Christian...mi...mi csak. - akadoztam.
- Nem kell megtegetőzni. Én már az elejétől fogva tudtam,hogy lesz köztetek valami. Csak rátok kell nézni. Szikrázik köztetek a levegő. - mosolygott.
- De mi nem...- kezdtem bele de Christian megállított.
- Azt akarod mondani,hogy nem jártok? - húzta fel a szemöldökét Christian.
- De együtt vagyunk csak... nem akarjuk még elmondani senkinek. - nézett Christianra Seb.
- Ó én értem ezt. De ne sokáig titkoljátok mert egyre kínosabb lesz! - mondta Christian majd elment.
- Ezt nagyon ciki volt. - néztem Sebre.
- Miért? - kérdezte.
- Nem tudom. Csak,hogy pont ő látott meg minket. - sóhajtottam.
- Téged ez zavar? - nyitotta ki nagyra a szemét.
- Nem, egyáltalán nem. - mosolyogtam majd újra megcsókoltam.
- Húha, én nem láttam semmit. - hallottunk meg egy újabb hangot. 
- Hát azthiszem ez elöbb fog kiderülni mint gondoltuk. - nevetett Seb, mire én csak megütöttem a mellkasát.
- Hé. - fogta meg a kezem Seb.
- Nem akartalak titeket megzavarni tényleg. Csak szólni akartam,hogy hamarosan leszállunk. - mondta Adrian.
- Adrian... ezt ne mond el senkinek kérlek. - néztem rá bociszemekkel.
- Titok marad. - mosolygott majd elment mire én kifújtam a levegőt.
- Vissza megyek, jó? - kérdeztem.
- Rendben. De még beszélünk. - nyomott egy csókot a számra és elment. Vissza ültem Mark mellé és becsatoltam magunkat mert leszállni készültünk. Mikor leszállt a gép elkezdtem felkelteni Markot. 
- Hé, bátyó. Leszálltunk. 
- Már most? Mennyit aludtam? - ásított.
- Sokat. - nevettem majd össze szedtem a táskámat és Markot felhúzva a székről elindultunk a hotel felé...