3.rész - Új élet

Sziasztok! :)
Meghoztam a kövi részt, kicsit rövid lett, de most nem tudtam sokat foglalkozni ezzel a résszel, sajnálom :(
De azért remélem ez a kis rész is elnyeri a tetszéseteket :)

Írjatok komit, pipáljatok :)
Puszi,Kim:*

- Te? - nézett rám kikerekedett szemekkel a szőke srác.

- Ti ismeritek egymást? - nézett felváltva ránk Kimi.

- Kimi ő az a lány akiről beszéltem. - nézett a srác Kimire.

- Milyen lány? - húzta fel a szemöldökét.

- Akit majdnem elütöttem. - nézett vissza rám. 

- Ez igaz Jaelynn?

- Nem. Nem tudom miről beszél. - ráztam a fejem. Hirtelen nem tudtam,hogy mit csinálok, ezért hazudtam. 

- Miért hazudtolod meg saját magad? - emelte fel a hangját a srác. 

- Sebastian! Ne kiabálj vele! - emelte meg Kimi is a hangját. 

- Mivel takarod el a kék-zöld foltokat a karodon, és az arcodon? - jött közelebb. - Hm?

- Nem tudom,hogy miről beszél. - ráztam a fejem. De ekkor megragadta a kezem, s én egyből fel is szisszentem. Kimi felhúzta a szemöldökét, majd kérdőn nézett ránk. 

- Mi folyik itt? - kérdezte.

- Biztos vagyok benne,hogy valaki verte őt. - mondta Sebastian.

- Ez igaz? - nézett rám.

- Nem! - emeltem fel én is a hangom. De ekkor Sebastian elment, s egy ronggyal tért vissza, majd letörölte az arcomról a festéket ami takarta a kék-zöld foltot. Nem kellett sok a pulcsimat is levette rólam, s Kimi egyből észrevette a foltokat. 

- Ezt miért nem mondtad el nekem? - jött oda Kimi is mellénk. 

- Mert ehhez SENKINEK, SEMMI köze nincs! - kiabáltam velük majd lerohantam a szobámba. Bezártam magam mögött az ajtót, majd lecsúsztam az ajtó előtt, s sírni kezdtem. Nem kellett sok kopogtattak az ajtón.

- Jaelynn nyisd ki az ajtót! - mondta Kimi.

- Hagyj békén. - suttogtam, de ezt is meghallotta. 

- Azt mondtam nyisd ki az ajtót, Jaelynn! - emelte meg a hangját. 

- Hagyj már békén. - ütöttem rá az ajtóra. 

- Az én házamban vagy! Most kinyitod az ajtót vagy majd én betöröm! - kiabált.

De ekkor újra elő törtek bennem a régi emlékek, mikor Joe kiabálta ezt nekem. Nem tudom mi történhetett velem de egyszer csak elkezdtem remegni.

- Jaelynn! - hallottam meg újra Kimi hangját, s már csak azt hallottam,hogy betöri az ajtót. Amint megpillantott leguggolt elém, s megakarta érinteni az arcom de én ellöktem a kezét. 
- Kérlek... Kérlek, ne bánts. - sírtam tovább, sőt már zokogtam. 
- Nem bánt senki, Jaelynn. Nincs semmi gond, itt biztonságban vagy. - próbálta újra megérinteni az arcom de elhúzódtam, s szorosan összezártam a szemem.
- Bármit megteszek Joe, csak kérlek, ne üss meg. - remegtem a félelemtől. 
- Ely, én nem Joe vagyok hanem Kimi.
- Kimi? - néztem bele a gyönyörű kék szemeibe. 
- Itt vagyok. - ölelt át, s szorosan tartott karjaiba. 
- Kérlek, ne engedd,hogy megtaláljon. - bújtam mellkasához, sírva. 
- Vigyázok rád, Ely. - puszilta meg a homlokom.

***

- Minden rendben? - jött be az ajtón a szőke srác. 

- Igen, Seb. Minden. Vigyáznál még egy kicsit Matira, még beszélünk? - tette fel a kérdést Kimi. 

- Persze. Addig elviszem, fagyizni vagy ilyesmi. - mosolygott, s már ki is ment az ajtón. 

- Ely, elmeséled mi történt?
- Elfogom mesélni, csak egy kis időt adj nekem Kimi, jó? - néztem a szemébe, újra.

- Rendben. - bólintott, s ismét magához húzott. Nem tudom mikor és, hogy aludhattam el, de mikor felébredtem már reggel volt, s a derekamon lévő meleg, s puha kéz, megrémített ezért hirtelen lendülettel fel is ültem az ágyon, s ezzel sikeresen kicsaltam egy morgást, a kéz tulajdonosától...