Sziasztok!
Megjöttem a következő résszel :)
Tudom,hogy nagyon rövid lett, de sajnos per pillanat
nem volt időm többet írni. Mert így is rohannom kell
a dolgomra.
De azért remélem tetszeni fog mindenkinek
ez a kis részecske is.
Pipálni, kommentelni még mindig ér :)
Ui.: Remélem hosszú elmaradásom miatt nem vesztettem el egy olvasómat sem!
Jelezzetek,hogy megnyugodhassak.
Puszi nektek, Kim :*
Megjöttem a következő résszel :)
Tudom,hogy nagyon rövid lett, de sajnos per pillanat
nem volt időm többet írni. Mert így is rohannom kell
a dolgomra.
De azért remélem tetszeni fog mindenkinek
ez a kis részecske is.
Pipálni, kommentelni még mindig ér :)
Ui.: Remélem hosszú elmaradásom miatt nem vesztettem el egy olvasómat sem!
Jelezzetek,hogy megnyugodhassak.
Puszi nektek, Kim :*
Reggel édes puszikra ébredtem. S egyből mosolyra húztam ajkam.
- Jó reggelt kicsim. - suttogta Heikki.
- Jó reggelt. - ásítottam, s csókot nyomtam Heikki ajkára.
- Hogy aludtál? - támaszkodott a könyökére.
- Jól és te? - mosolyogtam, majd egy újabb puszit nyomtam szájára.
- Fantasztikusan. - nyomott ő is egy apró puszit, majd felhúzta magára pólóját.
- Naa, miért kell elvenni tőlem ezt a fantasztikus látványt? - ültem fel az ágyon mosolyogva.
- Bocsi, kicsim. De éhen halok. - mosolygott, s az ágyra támaszkodva hajolt hozzám közelebb egy csókért. De nem engedtem neki egy könnyen. Ő csak mosolygott, s mikor már megunta ezt a kis játékomat, tarkómra simította kezét, s hosszan megcsókolt. Amit persze, el is mélyített. Mosolyogva fordítottam a hátára, s ültem csípőjére, majd puszikkal halmoztam el az arcát. De nem tarthatott sokáig a mi kis játékunk mivel Heikkinek megkordult a gyomra. Nevetve másztam le róla, majd egy utolsó puszit nyomva ajkára, én is elkezdtem ruhát keresni magamnak. Egy lenge,rózsaszín nyári ruhát választottam, amit aztán gyorsan fel is vettem. Mikor az ágy felé fordultam, Heikki kiterülve az ágyon nézett engem.
- Mi az? - nevettem, mire ő is mosolyra húzta ajkait.
- Gyönyörű vagy. - kelt fel az ágyról, majd hozzám lépett.
- Köszönöm. Na de megyünk reggelizni? - néztem fel rá.
- Uhumm- bólogatott mosolyogva, majd kezét megfogva húztam a konyhába. A kanapén ott volt még a takaró, meg a párna, de Seb már nem feküdt ott. A konyhából hangokat hallottunk, ezért elindultunk arra. Mikor már a konyha előtt jártunk Heikki belecsípett a fenekembe mire én megugrottam, Heikki pedig elkezdett nevetni.
- Hé, nem vicces. - csaptam nevetve mellkasára.
- Bocs, kicsim. Nem hagyhattam ki. - adott egy puszit az arcomra.
- És ha be lilul, és ott lesz egy nagy lila folt a fenekemen? - húztam fel a szemöldököm.
- Hát akkor így jártál. - húzta meg a vállát komolyan. Én meg nagy szemekkel meredtem rá, de nem bírta sokáig, s elnevette magát.
- Ne nevess ki. - csaptam a vállára mosolyogva. De már a konyha ajtajában álltunk.
- Jó reggelt. - köszöntünk.
- Jó reggelt. - köszöntek ők is.
- Jobbat. - morogta Seb, mire Christian csúnyán nézett rá.
- Most mi van? - tárta szét a karját. Christian csak legyintett, majd mosolyogva nézett ránk.
- Van rántotta, meg pirítós, és kávé. - mosolygott ránk Mark.
- Uh, a kávé most életmentő.... - de nem tudtam befejezni a mondatot, mert Heikki folytatta helyettem.
- Lenne, ha ihatnál. De nem ihatsz, csak teát. Mondtam. - simogatta meg a hátam, s leült az asztalhoz.
- Remélem tudod,hogy ez igazságtalan. - ültem le én is, s egy pirítóst magamhoz véve, elkezdtem reggelizni. A fiúk jóvoltából elfogyott az összes pirítós, ezért Heikki és Mark, elment még készíteni. Mikor nem figyeltek, elvettem Mark tejszínhabos kávéját, s belekortyoltam. De nem tudtam,hogy egy kis baki miatt le is bukhatok. Christian elkezdett nevetni, s én elég furán nézhettem rá.
- Miért nevetsz? - húztam én is mosolyra a számat, de ő csak legyintett. Mikor Heikki és Mark visszatértek a pirítósokkal büszke fejjel vettem el egy újabbat, s rágcsálni kezdtem.
- Basszus, öregszem. Én úgy emlékeztem több kávé volt még a poharamban. Én csak mosolyogtam, de Heikki ezt is kiszúrta.
- Ugyan, szerintem csak elvitte a kiscica. Ugye kicsim? - hajolt hozzám közelebb Heikki, mire én felnézve csak bólogatni tudtam. Mikor Mark megpillantott nevetni kezdett.
- Miért nevet mindenki? - húztam fel a szemöldököm mosolyogva.
- Ha futod majd a plusz köröket megtudod, kiscicám. - mosolygott Heikki, majd közelebb hajolva hozzám ujjával letörölte a szám felett maradt tejszínhabot.
- Hupsz. - néztem rá ártatlanul, majd nevetni kezdtem. De nem tartott sokáig a vidámság, mivel csöngettek.
- Majd én kinyitom. - álltam fel az asztaltól.
Mire odaértem az ajtóhoz legalább még ezerszer megnyomta a csengőt az illető. De mikor kinyitottam az ajtót, egy olyan személlyel találtam magam szemben, akire egyáltalán nem számítottam.
- Majd én kinyitom. - álltam fel az asztaltól.
Mire odaértem az ajtóhoz legalább még ezerszer megnyomta a csengőt az illető. De mikor kinyitottam az ajtót, egy olyan személlyel találtam magam szemben, akire egyáltalán nem számítottam.
