5. rész - Két világ közt

Sziasztok!

Itt a következő rész! :)

Remélem tetszeni fog minden kedves olvasómnak.

Rövid rész lett, de mostanában csak ennyicskét tudok majd írni!

Puszi, Kim.

Reggel gyereknevetésre ébredtem. Kinyújtózkodtam, elvégeztem a reggeli teendőimet majd felvéve a köntösömet kimentem a fedélzetre. Barátaimat nem láttam sehol így gondoltam alszanak még vagy elmentek reggelizni. Átnéztem a mellettünk ringatózó yachtra ahol megtaláltam a nevetés forrását. Két szőke kis srác játszott a fedélzeten és hangosan nevetgéltek. Ahogy néztem őket nekem is mosolyra húzódott a szám. Vissza mentem a yacht belsejébe és készítettem magamnak egy csésze kávét. Miután megittam egy lenge öltözetet felvéve, kiültem a fedélzetre. Egy kis idő elteltével meghallottam a már jól ismert rekedtes hangot. 

- Srácok! Gyertek be reggelizni.

- Ne már Kimi! Nem vagyunk éhesek. - válaszolták a srácok.

- Tudjátok,hogy a reggeli a legfontosabb étkezés.

- Jó de most inkább játszunk. 

- Igen. - válaszoltak.

- Jólvan srácok. Hogyha most nem jöttök be, délután nem viszlek ki titeket a tengerre. 

Láttam a srácokon,hogy ez kicsit elgondolkodtatta őket. Majd mikor rájöttek,hogy Kimi nem viccel, felpattantak és berohantak. Kimi elégedetten ment utánuk, de talán megérezhette,hogy figyelem mert vissza fordult és szemüvegen keresztül bámult rám. Biccentett majd ment is a srácok után. Újra felvette azt a közömbös arcát, mintha tegnap nem történt volna semmi...Mintha sose beszéltünk volna egymással. Ekkor eszembe jutott,hogy tegnap nálam hagyta a pulcsiját. A kabinomba belépve keresni kezdtem, de mikor nem találtam sehol feladni készültem, ekkor megszólalt egy hang a hátam mögött.

- Talán ezt keresed? - kérdezte Cristiano.

- Oh, hál isten. Már azt hittem,hogy tényleg eltűnt. - nyugodtam meg egy pillanatra.

- Kié ez a pulcsi? - kérdezte. - És ne mond,hogy valami barátnődé, mert nem vagyok hülye. Meg amúgy is pasi illata van.

- Egyáltalán nem akartam ilyesmit mondani. A szomszéd srácé. - böktem fejemmel a yacht felé.

- Na, talán ilyen jóba lettetek egy éjszaka alatt,hogy már a pulcsiját is oda adja? Milyen romantikus... - húzta el a száját flegmán.

- Mi van veled, Cris? 

- Semmi, csak állítólag tegnap rettentően fájt a hátad meg minden, de ezzel a pasassal tudtál találkozni.

- Éppen ő hozott át nekem egy kenőcsöt a leégésre képzeld el. De nem fogok neked magyarázkodni Ronaldo! - kaptam ki a kezéből a pulcsit majd elindultam az "Iceman" felé. Mikor felléptem a yachtra, éppen akkor lépett ki az ajtón Kimi.

- Hello. Mit keresel itt? - kérdezte szokásos stílusában.

- Nem tudom miért vagy ismét ilyen lekezelő velem, de nem is érdekel az indok. Csak vissza hoztam a pulcsidat, köszönöm szépen. - fordultam volna hátat miután a kezébe adtam a pulcsit, de a kezemet megfogva vissza fordított maga felé.

- Azért mert tegnap jó kedvembe találtál ne várj tőlem semmit. Ne gondold azt,hogy olyan vagyok mint Fernando! Az én hátamon nem fogsz felkapaszkodni! És van már elég kurvám köszönöm, erre se tartok igényt! - csak úgy köpte a szavakat. Elképedve néztem rá, de mire reagálni tudott volna már lekevertem neki egy hatalmas pofont. Könnyes szemekkel fordítottam neki hátat, majd vissza rohanva a yachtunkra a kabin ajtómat bevágva magam mögött, befeküdtem az ágyamba és álomba sírtam magam.

4. rész - Két világ közt

Sziasztok!

Már itt is a következő :)

Jó olvasást!

Puszi, Kim

- Gyerekek, el kéne menni vacsorázni, nem? - vetette fel az ötletet Iker.

- Na végre egy jó ötlet. - csapta össze a kezét Cristiano.

A többiek meg se hallva Iker szavait, táncoltak és üvöltették tovább a zenét. Nemsokára Fernando ült mellém és tette át karját lendületesen a vállamon mire elég hangosan felszisszentem. 

- Mi van veled? - kérdezte Fer. De nem tudtam válaszolni mert erősen össze kellett szorítanom a szám a fájdalom miatt.

- Leégett. - válaszolt helyettem is Cris.

- Csak egy kicsit. - jutottam végre szóhoz.

- Mutasd. - húzta fel a pólóm Sara.

- Baszki, ez nagyon csúnya. - szisszent fel Fernando is.

- Na ne, komolyan? - húztam el a szám, majd vissza húzva a pólóm elfeküdtem a kanapén. 

- Otthon pont kiraktam a leégés elleni krémemet. - szomorodott el Sara.

- Jaj Sara, ne aggodalmaskodj már. Túlélem. - sóhajtottam.

- Gyerekek, most akkor megyünk kajálni? - ért oda Raul is.

- Lia? - kérdezték tőlem a többiek.

- Srácok én kihagyom, nem baj? Rettentően fáj. - szorítottam össze a szám.

- Én meg mondtam bebé. - nézett rám Cris.

- Jó, tudom. De ez már nem segít. - néztem rá.

- Nagyon sajnálom, de kilyukad a gyomrom. - panaszkodott Raul. Nevetni akartam ezen, de az is nagy fájdalmakba került volna.

- Akkor... - kezdett bele Fernando, de ebben a pillanatban lépett egy szőke fej a yachtra.

- Fernando. - szólította szokásos stílusában, majd oda ért mellénk.

- Igen? - húzta fel egyik szemöldökét Fer.

- Én egyáltalán nem akarom megzavarni a szórakozásotokat, de a szomszédban két kis srác próbálna aludni. - mutatott a yachtja felé amiről egy idő után megtudtam,hogy az "Iceman" nevet kapta. Ki ad ilyen nevet a yachtjának?! - gondoltam magamban.

- És mi tartja vissza őket? - kérdezte Raul.

- Raul, hogy mondhatsz ilyet? - ültem fel nagy nehezen fekvő helyzetemből, majd lassan felállva elballagtam a hangfalakig és kikapcsoltam őket. - Azt hiszem nem hallottad amit mondott. - mutattam a szőke "szomszédra".

- De. Tisztán hallottam, azt mondta két kis kölyök próbál aludni. És? - kérdezte gúnyosan. - Minek ide hozni őket mikor itt mindenki bulizik. - mutatott körbe.

- Kölyök? - húzta fel a szemöldökét a "szomszéd". - Az unokaöcséimről beszélsz. - mondta flegmán.

- Leszarom. - rántotta meg a vállát.

- Raul! Most már fogd vissza magad. - mondtam neki. - Fer, el vinnéd őket kajálni? - néztem bátyámra.

- Persze, és te? - kérdezte.

- Megleszek. - sóhajtottam, majd lassan vissza ültem a kanapéra. 

- Maradok. - ült le mellém Sara.

- Ne butáskodj, ez csak egy kis leégés. Neked meg Iker mellett a helyed. - mosolyogtam rá.

- Jól van. - bólintott.

- Sietünk vissza. - nyomott mindenki egy puszit az arcomra, majd elmentek. Sóhajtva dőltem vissza a kanapéra, már majdnem elaludtam mikor lépteket hallottam.

- Itt hagytatok valamit? - kérdeztem, de a szememet nem nyitottam ki. De mikor nem érkezett válasz, kinyitottam a szemem.

- Hát te? - húztam fel a szemöldököm. Nem válaszolt csak felmutatott egy kis tubust. Még mindig kérdőn néztem rá, mire végül válaszolt.

- Hallottam,hogy leégtél. Ezt a kenőcsöt szoktuk mi is használni ilyenkor. - nyújtotta át nekem a "szomszéd". Meglepően kedves volt most.

- Köszönöm, ha vissza értek a többiek megkérem valamelyikőjüket,hogy kenjék be a hátam. - mosolyogtam rá. - Holnap pedig vissza adom. - nyúltam a tubusért.

- Bekenhetem neked ha gondolod. - mondta semleges hangon.

- Hát... ha ragaszkodsz hozzá. - húztam le a felsőmet, amit árgus szemekkel nézett végig. Ledobtam a pólóm a kanapéra, majd háttal neki leültem rá. Hallottam, ahogy letekeri a tubus tetejét, majd pár pillanat múlva rákent egy adagot a hátamra a tartalmából, ami elég hideg volt, így meg is borzongtam tőle.

- Bocs. - kuncogott?! rekedten, majd óvatosan elkezdte kenni a hátamat.

- Istenem. - sóhajtottam mire egy újabb kuncogást?! hallottam. Mikor végzett, vissza fordultam felé. 

- Köszönöm. - néztem rá hálásan.

- Ugyan már. - mormogta. Valaki ki tud igazodni ezen a palin? - gondoltam magamban. - Gondolom még nem vacsoráztál. Maradt egy kis pizza, áthozzam? Én is megéheztem most egy kicsit. - nézett rám kérdőn.

- Nem muszáj, majd össze dobok valamit. - mosolyogtam rá.

- Ugyan már, átugrok aztán már itt is vagyok. - sietett át az 'Iceman'-re. Míg ő áthozta a kaját, addig én vettem elő tányért.

- Már itt is vagyok. - tette le az asztalra a pizzás dobozt. - Remélem szereted ezt a fajtát. - nyitotta fel a tetejét.

- Hát persze. - vettem egyet a tányéromra, majd jóízűen elkezdtem enni. Felénél se járhattam mikor megéreztem egy meleg,puha anyagot magam körül. 

- Láttam,hogy kicsit remegsz. - mondta, értetlen ábrázatomat látva.

- Észre se vettem,hogy fázok. - húztam magam köré a pulcsiját. Rettentően jó illata volt.

- A leégés miatt van. - mondta ki a tényeket.

- Minden bizonnyal. - bólintottam. Mikor végeztünk az evéssel, a tányérokat a mosogatóba tettem, majd vissza fordultam a "szomszéd" felé.

- Hát... köszönöm a vacsorát. - mosolyogtam rá.

- Ne vedd sértésnek, de amilyen vékony vagy, nem néztem volna ki belőled,hogy ilyen jót eszel. - nevetett rekedten. - Amúgy pedig szívesen.

- Szeretek jókat enni. - nevettem én is.

- Most már jól esne egy alvás. - nyújtózkodott.

- Ó, persze. Nem is tartalak fel. - kísértem ki. Majd elkezdtem levenni magamról a pulcsiját, de megállított a tevékenykedésemben.

- Hagyd csak. - tette vissza a vállamra a pulcsiját.

- Köszönöm a krémet és a vacsit. - mosolyogtam. Ki gondolta volna,hogy mi még valaha így fogunk társalogni egymással.

- Én pedig köszönöm,hogy egy kicsit helyre tetted ezt a Raul gyereket, és kikapcsoltad a zenét. - mosolyodott el halványan.

- Volt már benne elég sok alkohol. - rántottam meg a vállam.

- Előfordul...- utánzott a mozdulatomban. Fel ment a yachtjára majd az ajtóból még vissza fordult.

- Jó éjszakát.... - de megakadt.

- Rina. - mosolyogtam rá.

- Jó éjszakát, Rina. 

- Jó éjt.... - de most én hallgattam el.

- Kimi. - mosolyodott el ő is halványan.

- Jó éjt, Kimi. 

Intett majd belépve az ajtón eltűnt a szemem elől. A pulcsiját még jobban magam köré szorítva ültem vissza a kanapéra,hogy megvárjam a barátaim vissza érkeztét, de az álmosság rajtam is eluralkodott.

3. rész - Két világ közt

Sziasztok!

Már itt is a folytatás :)

Puszi, Kim

- Rina. - kiabálták a nevem a többiek.

- Itt vagyok. Már meg is jöttetek? - mosolyogtam rájuk.

- Aha, pedig még ebédeltünk is. - karolta át a vállam Cris.

- Te mit csináltál? - kérdezte Fer.

- Hát...felkeltem, megreggeliztem és egy koktél társaságában felmentem napozni. 

- Ú, most megkívántam a koktélt. - mosolygott a barátnőm. - Ha átveszem a bikinit felmegyünk? - biccentett a fedélzet felé.

- Persze. 

Így történt,hogy aztán a fiúk is csatlakoztak hozzánk. Bár ők ugráltak a vízbe, míg mi Sarával inkább a napozást választottuk.

- Hallod Rina, ismered a szomszéd szőke palit? - kérdezte.

- Hát... nem igazán. Tegnap vele beszélt Fer. Miért?

- Csak mert nagyon bámul erre fele. - emelkedett meg egy kicsit fekvő helyzetéből.

- Ne is törődj vele. - legyintettem.

- Tudod,hogy nekem Iker életem szerelme. De meg kell mondani elég jó pali. Még így is,hogy nem az esetem. - nevetett.

- Biztosan így van ha te mondod. - húztam el a szám.

- Összeillenétek. Két szőke. - nevetett.

- Hé. - szóltam rá. - Nem kell össze boronálni senkivel, jó? Nagyon nem szimpatikus nekem... - néztem most már én is a "szomszédunkra" aki még mindig bámult.

- Nagyon gyanús vagy te nekem Amelia... - nézett rám barátnőm. Sóhajtottam majd elkezdtem neki mesélni a ma történteket.

- És akkor mondta,hogy kurva. - fejeztem be.

- Hát most már nekem sem szimpatikus. - húzta el a száját. - Nem is ismer. Pedig aztán Lia, te minden vagy csak kurva nem. - nevetett, ezzel jobb kedvre derítve engem.

- Mindegy, nem fontos. Azt hiszi pénze van aztán már mindent szabad. Milyen mogorva már. Nézz rá. - húztam el a szám.

- Lehet,hogy történt vele valami amiért ilyen, nem? - kérdezte.

- Lehet, de tényleg. Ne is foglalkozzunk vele. Inkább élvezzük a napsütést. - nyújtózkodtam. Elaludhattam mivel arra keltem,hogy egy vizes puszit kapok az arcomra. Lustán kinyitottam a szemem, majd megpillantottam a mellettem guggoló focistát. Mosolyogva fordultam felé, mire ő végigsimított az arcomon.

- Le fogsz égni ha tovább alszol a napon. - mosolygott.

- Ugyan Cris. Én meg a leégés két külön fogalom. 

- Ezt mond majd egy órával később is. - nevetett majd felállt mellőlem és nyújtotta a kezét. Szokásosan átkarolt majd úgy mentünk le. Lent már a többiek nevetését lehetett csak hallani.

- Felébredtél álomszuszék? - nevetett Fer. Volt már benne pár koktél az biztos.

- Hány koktélt ittál meg drága bátyókám? - nevettem miután egy hatalmas puszit adtam az arcára.

- Nem számolom, de az biztos,hogy Raul többet. - mutatott a mellette nevetgélő barátjára.

- Raul. Te se igyál többet szerintem. - nevettem mire felállt és nyújtotta a kezét,hogy táncoljak vele. Tiltakoztam de miután Fernando bekapcsolta a zenét, mit ne mondjak elég hangosan, Raul még jobban bepörgött. 

- Átöltözök és táncolok veled, jó? - mondtam neki.

- De aztán siess Lia baba mert rázhatnékom van. - kezdett el táncolni. Nevetve mentem be a kabinomba,hogy felvegyek egy egyszerű ruhát. Mikor vissza értem Raul kezébe egy whiskys üveg volt.

- Melyik marha adta a kezébe? - kérdeztem a társaságtól, akik csak nevettek az egészen. Fejemet ingatva kértem én is a pultosunktól,hogy adjon valami erősebbet. A harmadik pohár vodkám után már én is bátrabban viselkedtem. Kint már a nap lenyugvóba volt, de mi még mindig hangosan hallgatva a zenét, kint élveztük a fedélzeten a szabadságot. Raul nem feledve szavát, felkért táncolni amit én örömmel fogadtam ennyi vodka után. Raul egyik keze a derekamon míg a másikba egy üveg whiskey, de még így is megfogta a kezem. Elhülyéskedve az egészet, hülye fejeket vágva elkezdtünk táncolni, aminek a végén Raul már szó szerint visított. A többiek is hangos nevetéssel díjazták a táncunkat. Mikor kicsit leültünk pihenni, akkor éreztem igazán, hogy Crisnek megint igaza lett.

2. rész - Két világ közt

Sziasztok!

Meghoztam a folytatást :)

Puszi, Kim

Másnap mikor felébredtem a yacht üres volt. Benéztem a szobákba hátha még alszanak a többiek de nem volt rajtam kívül senki a yachton. Mikor felmentem a konyhába egy cetlit találtam az asztalon: 

" Elmentünk körülnézni a városba, nem volt szívünk felkelteni. Ha felkeltél és utánunk akarsz jönni hívj fel. Puszi, Fer. "

Remek - gondoltam magamban. Nem volt kedvem a városban sétálgatni így miután megreggeliztem felvettem a bikinimet és felmentem a fedélzeten található napozóágyakhoz.

Hozattam fel a pincérünkkel egy koktélt és azt kortyolgatva élveztem a napsütést.

- Ajha, Kimster ha mondtad volna,hogy ilyen jó nők vannak a szomszédba előbb jövök. - mondta egy ismeretlen hang. A napszemüveget a fejemre tolva fordultam a szomszéd yacht felé. Majd megpillantottam a "szomszéd" férfit. Finnül kezdett el beszélni vele, amit nagy bánatára értettem. Mikor még az a 'könyv felett gubbasztó lány' voltam ezt a nyelvet is sikeresen megtanultam.

- Sama kuin toinen nainen, Toni. - mondta a "szomszéd".
- Miksi? Mitä muita naisia? - kérdeztem. Mire láthatólag meglepődött a két srác.
- Na Kimpa most válaszolj. - nevetett a srác majd távozott a yacht belsejébe. Mikor azt hittem nem válaszol kibökte azt a szót amit a legjobban rühelltem. 
- Lutka... - mondta undorodva. Döbbenten fordultam felé, majd a poharamat a földhöz vágva felálltam a napozóágyról. 
- Ezt miből következtetted ki, kedves "szomszéd"? - kérdeztem tőle most már én is undorodva. - Abból a "hello"-ból amit oda vágtál hozzám tegnap? Hát el kell, hogy keserítselek eléggé szar ember ismerő vagy. Tudod lehet, hogy neked egy elbaszott életed van, de ezért ne másokat hibáztass... Nem minden nő olyan amit te éppen az előbb rám mondtál. Lehet téged csak olyanok vesznek körül... De nem is csodálom... Attól még,hogy pénzed van nem kéne így viselkedned...Mint láthatod nekem is van pénzem - mutattam a yachtra. - De mégsem vagyok akkora tuskó mint te.
- Ja, látom. Alonso eléggé sokat fizethet egy numeráért ha ilyenre telik. - mutatott a yachtra.
- Csak,hogy tudd nekem Fernando....- kezdtem idegesen a mondatot, de nem fejeztem be, mert hangos nevetést hallottam ami azt jelezte,hogy vissza érkezett a csipet csapat. Hátat fordítottam a "szomszédunknak" majd lementem a barátaimhoz.


* Sama kuin toinen nainen, Toni. - Ugyanolyan mint a többi nő, Toni.
* Miksi? Mitä muita naisia? - Miért? A többi nő milyen?
* Lutka. - Kurva.

1. rész - Két világ közt

Sziasztok!

Már itt is az első rész :)

Jó olvasást!

Puszi, Kim.

Fernando születésnapját ünnepeljük a barátainkkal a yachtunkon, és épp egy társasjáték közepén voltunk mikor egy kis szünetet tartottunk mert Fer ki akart menni egy kicsit a levegőre. Mi tovább beszélgettünk, de közbe hallgattuk,hogy Fer valakivel beszélget. Már folytatni akartuk a játékot, hívtuk is Fernandot, de mindig csak azt hajtogatta 1 perc és jön. Mikor vagy tizedik alkalommal se jött be felálltam és én is utána mentem a fedélzetre. Fer még mindig csak mondta a magáét. Nevetve oda mentem mögé és hátulról átkaroltam. 

- Fer, már mindenki csak rád vár. - nevettem miközben a homlokom a hátának támasztottam.

- Mondtam,hogy mindjárt megyek. - nevetett ő is.

- Aha, azóta eltelt vagy fél óra. 

- Mindjárt megyek csak éppen a beszélgetés közepén járunk.

- Akkor fejezzétek be most és gyere. - súgtam a fülébe.

- Ri...mindjárt.

- Ne hívj így Fernando. - húztam össze a szemöldököm mérgesen.

- Te meg ne hisztizz. - nevetett tovább. Felhúzott szemöldökkel néztem rá, majd átnéztem a mellettünk levő yacht tulajdonosára akivel Fernando már egy jó ideje beszélget.

- Hello. - mormogta, majd lenézően felhúzta a szemöldökét.

- Hello. - néztem a szemébe ami rikított a napfényben. 

- Me apresuro bebé. - szólalt meg Fer.

- Pero en serio Fernando. - mondtam neki, majd biccentettem a "szomszédunknak" és elindultam vissza a többiekhez.

- Na jön már? - kérdezték.

- Mindjárt, csak a szomszéd yachton levő palival beszél. - húztam el a szám.

- Na mi van nem szimpatikus? - kérdezte a barátnőm.

- Kicsit fura, olyan 'nem érdekel semmi' feelingű pali. Azokat meg tudod,hogy nem szeretem. - néztem rá.

- Igen Rina, tudjuk. - nevettek. Mikor befejeztük a beszélgetést épp akkor ért vissza Fernando.

- Bocs srácok, csak kibeszéltük egy kicsit a futamot. - nevetett Fer.

- Kicsit? - húzta fel a szemöldökét Iker nevetve.

- Rina, van egy kis meglepetésem. Most érkezett meg, kint vár a fedélzeten.

Olyan gyorsan pattantam fel amilyen gyorsan csak tudtam, majd szaladtam is fel a fedélzetre. Az ajtóban kicsit megtorpantam majd mosolyogva ugrottam az előttem levő ember nyakába.

- Cris! - nevettem hangosan. Rettentően régen láttam a portugál focistát ezért nagyon örültem,hogy itt van.

- Csá bebé. - nevetett ő is majd megpuszilta az arcom.

- Hiányoztál te sztár focista. - pusziltam meg én is.

- Te is Rina, nagyon. Ne haragudj,hogy nem tudtunk találkozni de a meccseim...

- Hé, nincs gond. Az a lényeg most itt vagy végre. - néztem mosolyogva a szemébe.

- Szeretlek bebé.

- Én is te lüke. - nevettem majd újra átkaroltam. Cristianot már egy jó ideje a legjobb barátomnak mondhatom, mindig meghallgatott és mindig meg tudtuk beszélni az olyan dolgokat amit másnak nem mertem elmondani. Kézen fogott majd úgy mentünk be a többiekhez, éreztem,hogy valakinek a tekintete lyukat éget a hátamba, ezért megfordultam és láttam,hogy a "szomszéd"  minket néz, elég rondán...ha mondhatom már lenézően... Biccentettem neki, erre ő hátat fordítva nem foglalkozva velem lement a fedélzetről.

*Me apresuro bebé. - Sietek baba.

*Pero en serio Fernando. - De komolyan Fernando.

Prológus - Két világ közt

Sziasztok!

Mint láthatjátok új történetbe kezdek...

A régieket sem felejtem el, de nincs semmi ötletem,hogy folytassam őket.

Azért kezdem el ezt,hogy addig se maradjatok történet nélkül. :)

Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket.

Puszi, Kim.

Egy egyszerű hétköznapi lány is lehetnék...de nem. A testvérem Fernando Alonso, Forma 1-es pilóta. Sosem szerettem a feltűnést ezért mindig próbáltam kimaradni az olyan dolgokból ahol feltűnést kelthetnék, de aztán a testvérem megunta,hogy mindig csak a könyveim felett vagyok és tanulok, ezért miután leérettségiztem modellkedni kezdtem, és gokartozni. Egy idő után felkerültem a GP3-ba de az ottani sérülésem miatt sajnos a Forma karrieremet be kellett fejeznem, így maradt nekem a modellkedés. 2013. Július 29.-e van ma, a testvérem születésnapja. A Magyar futam után Monacoba utaztunk Fernandoval, hogy megünnepeljük. Itt kezdődik az én kis történetem, mikor találkozok Vele...

Szereplők

16.rész - Red Bull Racing

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt!

Remélem tetszeni fog nektek ez is :)

Köszönöm azoknak akik még olvassák a blogom!

Puszi nektek, 

Kim :*

Sebastian:

- Itt vagyok, Kim! - fogtam meg a kezét.

- Sebastian...- mondogatta.

- Lehet mégis csak hívni kéne egy orvost? - kérdezte Christian.

- Nem kell. - suttogta Kim.

- Jól vagy? - kérdeztem.

- Igen. - suttogta. - Sebastian! Amit Hanna mondott! Nem a te hibád ha elveteti a babát, ugye tudod?

- Igen, tudom! - simítottam végig az arcán.

- Akkor jó. - mosolygott halványan. Megpróbáld egyedül felülni, de segítettem neki.

- Heikki. - nézett az említett személyre. - Tudnál nekem hozni egy pohár vizet? 

- Persze kicsim! Egy pillanat és itt is leszek! - rohant a konyhába.

- Mark, van itthon fagyi? - suttogta Kim mosolyogva. Úgy néztem a mosolyát mint egy szerelmes kamasz. Annyira gyönyörű volt.

- Nincsen, de ha gondolod elmehetek venni. - mosolygott rá bátyja.

- Nem kell Mark, majd én elmegyek. - néztem rá, aki nagy meglepetést okozott nekem azzal,hogy hálásan nézett rám ezért.

- Köszönöm, Sebastian! - mosolygott rám Kim is.

Felöltöztem és már indultam is a boltba.

Kim:

- Köszönöm a vizet. - mosolyogtam Heikkire.

- Nincs mit kicsim!

- Örülök,hogy már jobban vagy! - puszilt meg Mark.

- Neked nem kéne Ann elé menned a reptérre? - húztam fel a szemöldököm.

- Úristen, már annyi az idő? - aggodalmaskodott.

- Nyugi, még van időd. De ha most nem indulsz valószínű nem érsz oda. - mosolyogtam rá.

- Már itt sem vagyok, sietek haza. Sziasztok. - intett és már ment is a reptérre.

- Hát fiatalok, én is elvonulok a szobámba, van egy kis papírmunkám még. - mosolygott ránk Christian, majd el is ment.

- Örülök,hogy jobban vagy. - nyomott egy csókot a számra Heikki.

- Túl stresszeztem a dolgot. - mosolyogtam rá.

- Sebastian hova ment? - húzta el a száját.

- Elment nekem a boltba fagyiért. - mosolyogtam.

- Miért? - nézett rám kérdőn.

- Fagyit szerettem volna enni, de nem volt itthon ezért Seb elment venni!

- De nem ehetsz se csokit se chipset se semmi ilyen dolgot...és igen ebbe a fagylalt is beletartozik! - emelte meg a hangját.

- De Heikki... - próbáltam menteni a menthetőt.

- Nincs semmi "de Heikki"! - mondta mérgesen.

- Rendben. - hajtottam le a fejem. Nem gondoltam volna,hogy semmit nem fog megengedni. Negyed óra telhetett el mikor Sebastian megérkezett, mi ez idő alatt a nappaliból átmentünk a szobámba és ott kezdtünk el filmet nézni. Szerettem volna megnézni egy filmet, de Heikki ebbe is belekötött, ezért azt néztük amit ő szeretne. Én kifejezetten utáltam ezt a filmet, sok újságcikkben is nyilatkoztam, mikor feltették nekem a "kedvenc film" kérdést.

- Kim! Meghoztam a fagyit! - kiabálta, s pár pillanat múlva meg is jelent a szobám ajtajába. - Na jössz? - emelte fel a fagyi dobozt. Heikkire néztem aki ügyet sem vetett Sebastian érkezésére. Sóhajtottam egyet majd így feleltem.

- Már nem kívánom igazán. De köszönöm,hogy fáradtál értem. - mosolyodtam el halványan. Sebastian furcsán nézett rám, aztán száját elhúzva nézett Heikkire.

- Akkor beteszem a mélyhűtőbe. - nézett újra rám. - Amúgy mit néztek? - kíváncsiskodott tovább.

- Nem mindegy neked? - kérdezte Heikki oda sem fordulva. - El is mehetnél akár.

- Kim, te mióta szereted ezt a filmet? - húzta fel a szemöldökét.

- Hát...igazából...

- Ma óta szereti. - jelentette ki Heikki helyettem.

- Igen...nem is olyan rossz film mint gondoltam. - mosolyogtam halványan.

- Értem. - vált dühössé a tekintete. - Akkor később beszélünk. - jelentette ki majd elment.

- Na végre. - mondta Heikki, majd figyeltem ismét a filmnek szentelte.

Néztem még egy kicsit a filmet, majd elnyomott az álom. Arra ébredtem fel,hogy kint kiabálás van. Álmosan kisétáltam a nappaliba majd ott észrevettem két szőkét veszekedni. Mikor észrevettek mind a ketten felém fordultak. Heikki elém sétált majd azt mondta.

- Öltözz át valami kényelmes ruhába, aztán edzés!

- De hiszen még fel sem ébredtem.

- Ez nálam sosem volt probléma. - felkapott a vállára, bevitt a zuhanykabinba és rámeresztette a hideg vizet. Még sikítani sem tudtam annyira meglepődtem tettén. 

- Heikki. - vacogtam.

- Hozom a ruhád. - röhögött majd kiment a fürdőből. Sebastian lépett be utána a fürdőbe. 

- Hát ez komolyan nem normális. - lépett oda mellém, majd egy nagy törölközőt magához fogott és elkezdett jó alaposan megtörölni. 

- Ez nagyon jól esik. - vacogtam tovább.

- Ekkora idióta,hogy lehet egy ember. Kint rettentően hideg van, téged meg beállít a jég hideg víz alá. 

- Ne beszélj így róla, kérlek. Csak poénnak szánta. 

- Lehetett volna is poén, például tegnap. Mikor fantasztikus idő volt. De nem ma, mikor ilyen hideg van. - mutatott az ablak felé.

- Nyugodj meg. - simogattam meg az arcát.

- Te már megint mit csinálsz itt? - lépett be Heikki a fürdőbe.

- Próbálom megtörölgetni, mivel valamelyik idióta jéghideg vizet engedett rá. - vált újra dühössé Sebastian tekintete. 

- Fiúk, nincs semmi probléma. Heikki kérem a ruháim, és kérlek addig menjetek ki még átöltözöm. - vettem ki a kezéből a ruháimat, majd kitessékeltem őket a fürdőből. Felöltöztem, majd vizes hajamat kisebb-nagyobb sikerrel felkötöttem. Kimentem a nappaliba ahol Sebastian nyugodtan ült, Heikki pedig kiabált vele.

- Már megint mi a baj? - sóhajtottam.

- Az drágám, hogy a drága barátod nem hajlandó edzeni. De nem szeretem ha a szavamnak ellent mondanak! Ezért... - mutatott rám. - Te fogod pluszba megcsinálni amit Sebastiannak kellett volna! Remélem meggondolod magad! - nézett vissza Sebastianra.

- Seb, kérlek. Az én adagom sem valami kicsi. - néztem rá kérlelően.

- Nekem ő nem fog parancsolni. Egyenlőre én fizetem.

- Nem te fizetsz. Mivel engem a csapat fizet, ha nem tudtad volna drága pilóták gyöngye. - mondta gúnyosan Heikki.

- Kérlek, fejezzétek be. Inkább menjünk Heikki. Kibírom. - indultam el az edzőterünk felé.

- Nem-nem. Kifelé! Kint fogsz futni, ameddig nem mondom,hogy megállhatsz!

- Hogy, mi? - pattant fel Sebastian a kanapéról. - Hiszen csurom víz a haja is! Tudod te hány fok van kint? - emelte fel a hangját.

- Majd bemelegszik. - rántotta meg a vállát Heikki.

- Ezt ÉN nem fogom engedni! - mutatott magára Sebastian.

- Egyenlőre én szabom meg számára mi a jó!

- Megszabhatod mi a jó, de azt nem fogom engedni,hogy vizes hajjal kimenjen a hidegre!

- Azt majd én eldöntöm. - sétált mellém Heikki, majd mosolyogva végigsimított a derekamon, majd a fenekemen amibe erősen belemarkolt.

- Na irány kifelé. - csókolt meg erőszakosan.

- Heikki! - próbáltam jobb belátásra bírni. - Ez lehet tényleg nem jó ötlet. - néztem a szemébe.

- Kicsim, egyáltalán nincs kint hideg. Pár kör, plusz még Sebastian körei, és mehetünk is az edzőterembe. - simított végig arcomon.

- Rendben. - sóhajtottam.

- Kim, ha most kimész rettentően meg fogsz fázni. - állt elém Sebastian.

- Pár kör futás után nem is fogom érezni a hideget. - mosolyogtam rá, majd otthagytam és kimentem. A hideg először csípte az arcomat de ez hamar elmúlt.

- Heikki, nem érzem már a lábaimat! - lihegtem.

- Akkor irány az edzőterem. - mutatott befelé.

- Végeztetek? - kérdezte Seb a konyhából kijövet. 

- Még csak most megyünk az edzőterembe. - jelentette ki Heikki, mire én elhúztam a szám.

- Mi van? - kérdezte Seb. - Másfél órát kint voltatok, gondolom Kim folyamatosan futott, és te még azt mondod,hogy az edző terembe mentek? 

- Így van, és ugyan úgy mindent amit te csináltál volna, ő csinálja! - mutatott rám.

- Na ezt nem hagyom tovább! Mindjárt én is ott vagyok lent!

- Ezt már szeretem. - csapta össze a tenyerét Heikki.

Vártunk egy keveset Sebastianra majd mikor leért elkezdtük, vagyis az én szemszögemből inkább csak folytattuk az edzést.

- Sebastian 70, Kim 50 felülés.

Mikor megcsináltuk folyamatosan adta tovább a feladatokat, Sebastianon láttam,hogy ő is fárad de még bírja. Próbáltam még én is tartani magam ezért elkezdtem futni a futópadon, Heikki felment egy kis vízért elmondása szerint, de addig nekünk feljebb vitte a futópad fokozatát. Kezdett homályosodni előttem minden, ezért lelassítottam, de egy pillanatra nem figyeltem és már csúsztam is le a futópadról. Sebastian amint ezt látta, gyors reflexei miatt el tudott még kapni.

- Elfáradtam. - alig kaptam levegőt. 

- Kiszed belőled minden életerőt ez az állat. 

- Mondtam már,hogy ne beszélj róla így. - próbáltam normalizálni a légzésem kisebb-nagyobb sikerrel.

Láttam,hogy Sebastian ajkaival elkezd közelíteni felém, mire egy pillanatra ledermedtem. De mikor megéreztem édes ajkait ajkamon, egyből elszállt a görcsösség belőlem. Nem tudom meddig állhattunk ott így, de hangos csörömpölésre és szitkozódásra ami a konyhából jött egyből szétrebbentünk.

- A rohadt életbe! - hallottuk meg Heikki szitkozódását.

15.rész - Red Bull Racing

Sziasztok!
Hát újra itt vagyok egy csekély kis résszel!
Még mindig nem vagyok a toppon, de megpróbáltam

a lehető legjobbat kihozni ebből a részből!
Jó olvasást!

Puszi, Kim:*

- Szia! Segíthetek?

- Sebastiant keresem. Úgy hallottam jelenleg itt tartózkodik.

- Hanna? - hallottam meg az említett személyt a hátam mögül.

- Sebastian beszélnünk kell! 

- Nekünk már nincs miről beszélnünk Hanna! Menj el kérlek! - jelentette ki Seb.

- Sebastian! Ez fontos! - erősködött.

- Akkor mondhatod most is. Halljam. Aztán menj el!

- Terhes vagyok!

- Hogy mi? - emelte meg a hangját. Én csak kikerekedett szemekkel járattam köztük a szemem. 

- Terhes vagyok Sebastian, és te vagy az apja!

- Ez lehetetlen, ez biztos,hogy nem igaz! Megcsaltál, és most ide mersz jönni ezzel a szöveggel? Menj innen Hanna, de most!

- Jó! Elmegyek! - nézett Sebastianra.- De felejtsd el,hogy bármi közöd is lesz ehhez a ribanchoz! Te pedig szállj le a barátomról! - nézett rám.

- Tudtommal már nem a barátod, és amúgy is biztos vagyok benne,hogy köztünk nem lesz semmi. Mivel nekem van barátom!

- Persze. Mindig más...- nézett rám lenézően.

- Ezt pont te mondod nekem aki nem tudta megbecsülni, őt? - mutattam Sebastianra. - Hogy tudtál fájdalmat okozni neki egyáltalán? Szeretett téged, és most nézz rá! Egész este miattad sírt, mert neked ő nem volt jó, igaz? Máson kellett kiélned a vágyaid. Persze a pénze az jó volt neked, igaz? - kiabáltam.

- És ha igen? Akkor most bevallom, én sosem szerettelek Sebastian! Mindig csak a pénzed kellett. A gyerek se a tied, de ha nem maradsz velem, megölöm a gyereket, és a te lelkeden fog száradni!

- Hogy te mekkora egy szemét vagy! Takarodj a házamból! Most! - üvöltöttem. Amint becsuktam az ajtót, elhomályosult előttem minden, és vártam,hogy mikor kötök közelebbi barátságot a padlóval, de ez nem történt meg mert Sebastian elkapott. Ez volt az utolsó emlékem, és minden elsötétült.

Sebastian:

-Mi történt Kim-el? - futott oda Mark.

- Mint hallottátok veszekedett Hannával, aztán mikor becsukta az ajtót elájult. - fektettem a kanapéra.

- Hívjam az orvost? - kérdezte Christian.

- Nem kell. Szerintem csak leesett a vércukorszintje. Hamarosan felébred, és kutya baja se lesz! - mondta Mark.

- Ez is Heikki hibája! Semmi cukrosat nem engedsz neki. - álltam fel és közelítettem Heikki felé. - Ha engednél neki, nem lenne most rosszul. Nem lehet egy sportolót folyamatosan zöldségekkel tömni! Te edzők gyöngye. Ha valami baja lesz, újra találkozhatsz az öklömmel!

- Sebastian! Fejezd be! Nem Heikki hibája. Történt már ilyen máskor is vele. - mondta Mark.

- Akkor is láthatod, hogy nem enged neki semmit. Folyamatosan csak zöldség,zöldség,zöldség. Marha egészséges. - fintorogtam.

- Nem csak zöldséget eszik! Egészségesen étkezik! - mondta Heikki.

- Marha egészséges, ha minden pillanatban össze esik. - löktem meg.

- Elég legyen! - állt közénk Christian. - Viselkedjetek már férfi módjára az isten szerelmére. Kim nemsokára jobban lesz. Sebastian te nem kérdőjelezheted meg Heikki munkáját, mivel nem te vagy Kim edzője!

- Ő sem lesz sokáig, ha így folytatja... - mutattam Kimre.

Pár pillanat telhetett el, mikor Kim ébredezni kezdett. Mindenki lefagyott, amikor kimondta azt a nevet akire senki nem számított, még én sem.

- Sebastian...