Sziasztok!
Meghoztam a következő részt!
Remélem tetszeni fog nektek ez is :)
Köszönöm azoknak akik még olvassák a blogom!
Puszi nektek,
Kim :*
Sebastian:
- Itt vagyok, Kim! - fogtam meg a kezét.
- Sebastian...- mondogatta.
- Lehet mégis csak hívni kéne egy orvost? - kérdezte Christian.
- Nem kell. - suttogta Kim.
- Jól vagy? - kérdeztem.
- Igen. - suttogta. - Sebastian! Amit Hanna mondott! Nem a te hibád ha elveteti a babát, ugye tudod?
- Igen, tudom! - simítottam végig az arcán.
- Akkor jó. - mosolygott halványan. Megpróbáld egyedül felülni, de segítettem neki.
- Heikki. - nézett az említett személyre. - Tudnál nekem hozni egy pohár vizet?
- Persze kicsim! Egy pillanat és itt is leszek! - rohant a konyhába.
- Mark, van itthon fagyi? - suttogta Kim mosolyogva. Úgy néztem a mosolyát mint egy szerelmes kamasz. Annyira gyönyörű volt.
- Nincsen, de ha gondolod elmehetek venni. - mosolygott rá bátyja.
- Nem kell Mark, majd én elmegyek. - néztem rá, aki nagy meglepetést okozott nekem azzal,hogy hálásan nézett rám ezért.
- Köszönöm, Sebastian! - mosolygott rám Kim is.
Felöltöztem és már indultam is a boltba.
Kim:
- Köszönöm a vizet. - mosolyogtam Heikkire.
- Nincs mit kicsim!
- Örülök,hogy már jobban vagy! - puszilt meg Mark.
- Neked nem kéne Ann elé menned a reptérre? - húztam fel a szemöldököm.
- Úristen, már annyi az idő? - aggodalmaskodott.
- Nyugi, még van időd. De ha most nem indulsz valószínű nem érsz oda. - mosolyogtam rá.
- Már itt sem vagyok, sietek haza. Sziasztok. - intett és már ment is a reptérre.
- Hát fiatalok, én is elvonulok a szobámba, van egy kis papírmunkám még. - mosolygott ránk Christian, majd el is ment.
- Örülök,hogy jobban vagy. - nyomott egy csókot a számra Heikki.
- Túl stresszeztem a dolgot. - mosolyogtam rá.
- Sebastian hova ment? - húzta el a száját.
- Elment nekem a boltba fagyiért. - mosolyogtam.
- Miért? - nézett rám kérdőn.
- Fagyit szerettem volna enni, de nem volt itthon ezért Seb elment venni!
- De nem ehetsz se csokit se chipset se semmi ilyen dolgot...és igen ebbe a fagylalt is beletartozik! - emelte meg a hangját.
- De Heikki... - próbáltam menteni a menthetőt.
- Nincs semmi "de Heikki"! - mondta mérgesen.
- Rendben. - hajtottam le a fejem. Nem gondoltam volna,hogy semmit nem fog megengedni. Negyed óra telhetett el mikor Sebastian megérkezett, mi ez idő alatt a nappaliból átmentünk a szobámba és ott kezdtünk el filmet nézni. Szerettem volna megnézni egy filmet, de Heikki ebbe is belekötött, ezért azt néztük amit ő szeretne. Én kifejezetten utáltam ezt a filmet, sok újságcikkben is nyilatkoztam, mikor feltették nekem a "kedvenc film" kérdést.
- Kim! Meghoztam a fagyit! - kiabálta, s pár pillanat múlva meg is jelent a szobám ajtajába. - Na jössz? - emelte fel a fagyi dobozt. Heikkire néztem aki ügyet sem vetett Sebastian érkezésére. Sóhajtottam egyet majd így feleltem.
- Már nem kívánom igazán. De köszönöm,hogy fáradtál értem. - mosolyodtam el halványan. Sebastian furcsán nézett rám, aztán száját elhúzva nézett Heikkire.
- Akkor beteszem a mélyhűtőbe. - nézett újra rám. - Amúgy mit néztek? - kíváncsiskodott tovább.
- Nem mindegy neked? - kérdezte Heikki oda sem fordulva. - El is mehetnél akár.
- Kim, te mióta szereted ezt a filmet? - húzta fel a szemöldökét.
- Hát...igazából...
- Ma óta szereti. - jelentette ki Heikki helyettem.
- Igen...nem is olyan rossz film mint gondoltam. - mosolyogtam halványan.
- Értem. - vált dühössé a tekintete. - Akkor később beszélünk. - jelentette ki majd elment.
- Na végre. - mondta Heikki, majd figyeltem ismét a filmnek szentelte.
Néztem még egy kicsit a filmet, majd elnyomott az álom. Arra ébredtem fel,hogy kint kiabálás van. Álmosan kisétáltam a nappaliba majd ott észrevettem két szőkét veszekedni. Mikor észrevettek mind a ketten felém fordultak. Heikki elém sétált majd azt mondta.
- Öltözz át valami kényelmes ruhába, aztán edzés!
- De hiszen még fel sem ébredtem.
- Ez nálam sosem volt probléma. - felkapott a vállára, bevitt a zuhanykabinba és rámeresztette a hideg vizet. Még sikítani sem tudtam annyira meglepődtem tettén.
- Heikki. - vacogtam.
- Hozom a ruhád. - röhögött majd kiment a fürdőből. Sebastian lépett be utána a fürdőbe.
- Hát ez komolyan nem normális. - lépett oda mellém, majd egy nagy törölközőt magához fogott és elkezdett jó alaposan megtörölni.
- Ez nagyon jól esik. - vacogtam tovább.
- Ekkora idióta,hogy lehet egy ember. Kint rettentően hideg van, téged meg beállít a jég hideg víz alá.
- Ne beszélj így róla, kérlek. Csak poénnak szánta.
- Lehetett volna is poén, például tegnap. Mikor fantasztikus idő volt. De nem ma, mikor ilyen hideg van. - mutatott az ablak felé.
- Nyugodj meg. - simogattam meg az arcát.
- Te már megint mit csinálsz itt? - lépett be Heikki a fürdőbe.
- Próbálom megtörölgetni, mivel valamelyik idióta jéghideg vizet engedett rá. - vált újra dühössé Sebastian tekintete.
- Fiúk, nincs semmi probléma. Heikki kérem a ruháim, és kérlek addig menjetek ki még átöltözöm. - vettem ki a kezéből a ruháimat, majd kitessékeltem őket a fürdőből. Felöltöztem, majd vizes hajamat kisebb-nagyobb sikerrel felkötöttem. Kimentem a nappaliba ahol Sebastian nyugodtan ült, Heikki pedig kiabált vele.
- Már megint mi a baj? - sóhajtottam.
- Az drágám, hogy a drága barátod nem hajlandó edzeni. De nem szeretem ha a szavamnak ellent mondanak! Ezért... - mutatott rám. - Te fogod pluszba megcsinálni amit Sebastiannak kellett volna! Remélem meggondolod magad! - nézett vissza Sebastianra.
- Seb, kérlek. Az én adagom sem valami kicsi. - néztem rá kérlelően.
- Nekem ő nem fog parancsolni. Egyenlőre én fizetem.
- Nem te fizetsz. Mivel engem a csapat fizet, ha nem tudtad volna drága pilóták gyöngye. - mondta gúnyosan Heikki.
- Kérlek, fejezzétek be. Inkább menjünk Heikki. Kibírom. - indultam el az edzőterünk felé.
- Nem-nem. Kifelé! Kint fogsz futni, ameddig nem mondom,hogy megállhatsz!
- Hogy, mi? - pattant fel Sebastian a kanapéról. - Hiszen csurom víz a haja is! Tudod te hány fok van kint? - emelte fel a hangját.
- Majd bemelegszik. - rántotta meg a vállát Heikki.
- Ezt ÉN nem fogom engedni! - mutatott magára Sebastian.
- Egyenlőre én szabom meg számára mi a jó!
- Megszabhatod mi a jó, de azt nem fogom engedni,hogy vizes hajjal kimenjen a hidegre!
- Azt majd én eldöntöm. - sétált mellém Heikki, majd mosolyogva végigsimított a derekamon, majd a fenekemen amibe erősen belemarkolt.
- Na irány kifelé. - csókolt meg erőszakosan.
- Heikki! - próbáltam jobb belátásra bírni. - Ez lehet tényleg nem jó ötlet. - néztem a szemébe.
- Kicsim, egyáltalán nincs kint hideg. Pár kör, plusz még Sebastian körei, és mehetünk is az edzőterembe. - simított végig arcomon.
- Rendben. - sóhajtottam.
- Kim, ha most kimész rettentően meg fogsz fázni. - állt elém Sebastian.
- Pár kör futás után nem is fogom érezni a hideget. - mosolyogtam rá, majd otthagytam és kimentem. A hideg először csípte az arcomat de ez hamar elmúlt.
- Heikki, nem érzem már a lábaimat! - lihegtem.
- Akkor irány az edzőterem. - mutatott befelé.
- Végeztetek? - kérdezte Seb a konyhából kijövet.
- Még csak most megyünk az edzőterembe. - jelentette ki Heikki, mire én elhúztam a szám.
- Mi van? - kérdezte Seb. - Másfél órát kint voltatok, gondolom Kim folyamatosan futott, és te még azt mondod,hogy az edző terembe mentek?
- Így van, és ugyan úgy mindent amit te csináltál volna, ő csinálja! - mutatott rám.
- Na ezt nem hagyom tovább! Mindjárt én is ott vagyok lent!
- Ezt már szeretem. - csapta össze a tenyerét Heikki.
Vártunk egy keveset Sebastianra majd mikor leért elkezdtük, vagyis az én szemszögemből inkább csak folytattuk az edzést.
- Sebastian 70, Kim 50 felülés.
Mikor megcsináltuk folyamatosan adta tovább a feladatokat, Sebastianon láttam,hogy ő is fárad de még bírja. Próbáltam még én is tartani magam ezért elkezdtem futni a futópadon, Heikki felment egy kis vízért elmondása szerint, de addig nekünk feljebb vitte a futópad fokozatát. Kezdett homályosodni előttem minden, ezért lelassítottam, de egy pillanatra nem figyeltem és már csúsztam is le a futópadról. Sebastian amint ezt látta, gyors reflexei miatt el tudott még kapni.
- Elfáradtam. - alig kaptam levegőt.
- Kiszed belőled minden életerőt ez az állat.
- Mondtam már,hogy ne beszélj róla így. - próbáltam normalizálni a légzésem kisebb-nagyobb sikerrel.
Láttam,hogy Sebastian ajkaival elkezd közelíteni felém, mire egy pillanatra ledermedtem. De mikor megéreztem édes ajkait ajkamon, egyből elszállt a görcsösség belőlem. Nem tudom meddig állhattunk ott így, de hangos csörömpölésre és szitkozódásra ami a konyhából jött egyből szétrebbentünk.
- A rohadt életbe! - hallottuk meg Heikki szitkozódását.
