5.rész - Red Bull Racing

Reggel arra ébredtem,hogy valaki csönget. De az a valaki nem akarta abba hagyni és Mark se akarta kinyitni. 
- Mark! Nyisd már ki! - kiabáltam. Nem hallottam a választ ezért kénytelen voltam kimászni az ágyból és kinyitni a szoba ajtót. 
- Mark! Nyisd már ki! - kiáltottam megint.
- Ha már felkeltél ki is nyithatod. - kiabálta vissza Mark álmosan.
- Nagyon rendes vagy. - kiabáltam gúnyosan. 
- Tudom. - kiáltotta vissza de hallottam,hogy nevet. Felvettem a papucsomat majd egy köntöst vettem magamra. De a csengőt még mindig nyomkodta az illető. 
- Hallottam az előző száz megnyomásnál is! - kiabáltam ki az ajtó előtt álló személynek. Kinyitottam az ajtót majd nagy meglepődésemre Sebastian állt az ajtóba. 
- Jó reggelt. - mosolygott majd egy röpke csókot adott az ajkamra. 
- Mi a fenét keresel itt? Mark itthon van. - suttogtam,hogy Mark ne hallja meg. 
- Nem érdekel. - mosolygott.
- Kim! Ki az? - kiabált le Mark.
- A postás! - kiáltottam vissza. 
- Nem is tudtam,hogy a postások ilyen kocsival járnak. Azt hiszem munkát fogok cserélni. - kiáltotta vissza Mark majd hallottam fentről,hogy az ajtó kivágódik. 
- Ennek rohadtul nem lesz jó vége. - fogtam meg a fejem. 
- Mi a fenét keresel itt? - hallottam Mark hangját a hátam mögül. 
- Csak szólni akartam,hogy nemsokára indul a gép. - vetette oda gúnyosan Sebastian. 
- Mennyi az idő? - kerekedett ki a szemem. 
- Pontosan... 7 óra. - nézett az órájára Sebastian.
- Basszus! - mondtam majd elindultam a szobám felé. Gyorsan vissza néztem.
- Mark! Menj és készülődj vagy komolyan itt hagylak. 
- Megyek már Kim. - fordult hátra.
- Sebastian! ha maradsz akkor tedd le a feneked a kanapéra ha nem akkor meg ne tartsd fel Markot, kérlek... - vetettem oda és már be is csaptam magam mögött az ajtót.

( Mark )

- Azt hiszem távozhatsz is. - mondtam.
- Azt hiszem megvárlak titeket. - mosolygott gúnyosan Sebastian. 
- Szerintem meg menj és arcoskodj máshol. 
- Szerintem meg leülök a kanapéra. 
- Mark! Ha be akar jönni engedd már be. Mi a francnak kell megint vitáznod? - kiáltott Kim a szobából. 
- Azt hiszed,hogy Kim leállna veled? Egy percig se hidd! Jobb az ízlése. - vetettem oda Sebastiannak. 
- Miből gondolod,hogy érdekel Kim? 
- Láttam ahogy végig néztél rajta. De egyet mondok ha bántani mered ki tekerem azt a nagyképű, öntelt fejedet a helyéről. - Sebastian csak nevetett rajta. 
- Mark! - a hang irányába fordultam és láttam,hogy Kim az ajtóba áll.
- Megyek már! - tettem fel a kezeimet.
- Jobb lesz ha sietsz. - vetette nekem oda Kim. Vetettem még egy szűró pillantást Sebastian felé aki csak mosolygott rajta, majd felmentem én is készülődni. 

( Kim )

- Mit beszéltetek? - mentem oda Sebastianhoz. 
- Azt,hogy milyen szép vagy, - mosolygott Sebastian. De én csak megforgattam a szemem. Elindultam a konyha felé. Kivettem a hűtőböl egy kis narancslevet és öntöttem magamnak. Megakartamfordulni de szembetaláltam magam Sebastiannal.
- Pont most akartam kérdezni,hogy kérsz-e narancslevet?! - hátrébb léptem.
- Megköszönném ha öntenél. - mosolygott.
- Mégegyszer ne ijessz meg. 
- Nem akartalak, ne haragudj. - közelebb lépett. 
- Ezt most nem kéne Seb. - tettem a kezem a mellkasáea.
- Miért? Meddig kell ezt játszanunk? - kérdezte,
- Csak még ne most mondjuk el neki. Kérlek. - simogattam a mellkasát. 
- Rendben, Várok addig ameddig csak szeretnél. - sóhajtott.
- Köszönöm. - közelebb léptem majd gyorsan megcsókoltam. Öntöttem Sebnek majd oda nyőjtottam neki aki egyhúzásra megitta. 
- Ez gyors volt. - nevettem. 
- Szomjas voltam. - mosolygott.
- Gyere menjünk mert a végén Mark rájön mindenre. - mosolyogtam majd elindultam de Seb megragadta a kezem.
- Várj. Adni szeretnék valamit. Nem nagy dolog de... csak neked csináltattam. - mosolygott.
- Most már egyre kíváncsibbá tettél. - mosolyogtam. Benyúlt a kabátja zsebébe és előhúzott egy macit. Oda nyőjtottam nekem, majd elkezdett mosolyogni. 
- Hát ez....aranyos. - mosolyogtam majd elkezdtem simogatni a maci fejét. 
- Tetszik? - kérdezi.
- Nagyon.
- Örülök neki, és hova teszed? - kérdezte kíváncsian.
- Valami olyan helyre ahol a macska és a kutya nem tép szét. - nevettem. 
- Macska? Kutya? - kerekedett ki Seb szeme.
- Ez hosszú történet. - néztem bele a nagy kék szemeibe.
- Elmeséled? - kérdezte.
- Elfogom mesélni, de nem most mert Mark jön lefelé. - mutattam a lépcső felé. 
- Akkor induljunk. - mosolygott. Elindultunk a nappali felé. 
- Mehetünk? - kérdezte Mark.
- Induljunk. - mosolyogtam. Láttam,hogy Mark nyitja a száját de én gyorsan rávágtam.
- Én vezetek. Nincs vita. - gyorsan odafutottam,hogy elveszem az asztalról a kulcsot. 
- Ez...nem ér. - nézett rám szúrosan Mark.
- Nem érdekel. Indulás. - nevettem majd fogtam a bőröndömet és indultunk is. Mark bezárta az ajtót én addig bepakoltam Sebastiannal a bőröndöket a kocsiba. Mikor együtt nyúltunk a bőröndért össze ért a kezünk. Seb rám nézett, majd belenézett a szemembe és rám mosolygott. 
- Bolond vagy. - próbáltam vissza tartani a nevetést. 
- Én? Én ugyan nem. - húzta nagyobb mosolyra a száját. Megforgattam a szemem majd lecsuktam a csomagtartót és beültem a volán mögé. Mark beült az anyósülésre, Seb pedig a saját kocsijába. Beindítottam a kocsit és indultunk is a reptérre.  

4.rész - Red Bull Racing

Mikor oda értünk én gyorsan felmásztam és elfeküdtem, Stebastian is követte a példám. 
- Örülök,hogy eljöttél. Remélem te is örülsz.- mosolygott Seb.
- Én nem. - néztem rá komolyan. Sebastian csak felhúzta a szemöldökét majd felállt és oda állt elém.
- Ne! - utasítottam nevetve majd én is felálltam. Egyre közelebb jött majd belelökött a vízbe. Mikor előbukkantam a vízből rákiabáltam.
- Mondtam,hogy nem tudok úszni. - mondtam.
- Nem úgy tűnik. - mosolygott Seb.
- Na jó, hazudtam. - nevettem majd vissza akartam mászni. Sebastian nyújtotta a kezét én megragadtam majd berántottam a vízbe. Elkezdtem nevetni de ő lenyomott a víz alá.
- Bolond vagy. - nevettem mikor feljöttem a víz alól. 
- Én? Én biztos nem. - nevetett majd újra le akart nyomni a víz alá de én megragadtam a kezét. 
- Ne merészeld. - utasítottam. 
- Miért ne? - kérdezte.
- Mert ne, kérlek. - mondtam majd a kezemet a mellkasára tettem,hogy eltudjam tolni de nem akartam levenni róla a kezem. Fogalmam nincs,hogy mi ütött belém. Sebastian lenézett a kezemre majd megfogta őket és letette a testem mellé. Majd megsimogatta az arcom és a keze lecsúszott a derekamra. Közelebb húzott magához majd közeledett az ajkam felé. Az ajkamtól kicsit távolabb megállt és várta a reakciómat. Felnéztem rá majd belenéztem a nagy kék szemeibe. De utána már nem várt a reakciómmal beletúrt a hajamba és hosszan megcsókolt. Össze kulcsoltam a kezemet a nyakánál ő pedig egyből magabiztosabb lett. Sokkal vadabban csókolt. Közben a keze lecsúszott a combomra. Megkereste a víz alatt a kezem majd összekulcsolta az ujjainkat. Mikor elváltak ajkaink Sebastian újra elkezdte fürkészni az arcomat. Rádöntötte a homlokát a homlokomnak majd egy röpke csókot nyomott a számra.
- Vissza megyünk napozni? - néztem bele a szemébe.
- Menjünk. - mosolygott majd elindult,hogy vissza tudjunk mászni. De a kezemet nem engedte el. Vissza másztunk majd leültünk egymás mellé. Rátette a kezét a combomra majd a másik kezével felemelte a fejem,hogy a szemembe nézhessen.
- Mi a baj? - kérdezte. 
- Nincsen semmi. - válaszoltam.
- Tudom,hogy van valami. Mond el. - makacskodott.
- Sebastian ez így nem jó. - mondtam majd belenéztem a szemébe.
- Fejtsd ki bővebben, kérlek. - mondta.
- Te és a testvérem. A húgod és én. - mondtam majd lehajtottam a fejem.
- Engem nem érdekel a húgom. Veled szeretnék lenni. - mondta mosolyogva. 
- Ha ez ilyen egyszerű is lenne. - feküdtem hátra. 
- Hozzá teszem a bátyád sem érdekel. - mondta majd lefeküdt mellém, az ujjainkat pedig újra összekulcsolta. 
- Engem nagyon is érdekel a bátyám. - fordultam felé.
- Miért? - kérdezte.
- Mert ha ezt megtudja akárki is akkora...de akkora botrány lesz belőle. - mondtam de akkor Sebastian is felém fordult. 
- Akkor titokban tartjuk. -nevetett. 
- Bolond vagy. -nevettem majd játékosan megütöttem a vállát. 
- Áu, ez fájt. - húzta el a száját Sebastian majd felült. Én is felültem majd megpusziltam a vállát. 
- Nem akartalak nagyon megütni. - mondtam majd belenéztem a szemébe.
- Tudod a szám is nagyon fáj. - húzta mosolyra a száját. 
- Ha fájna nem mosolyognál. - húztam az agyát. Lekonyította a száját, de én csak nevettem rajta. Rám nézett majd nagyra nyitotta a szemét mint egy kisfiú.
- Ne csináld ezt. - nevettem. 
- Mit ne csináljak? - kérdezte. 
- Ezt amit most csinálsz. - nevettem. 
- Én ugyan nem csinálok semmit. - tette fel a kezeit mintha megadná magát. De akkor ő is elkezdett nevetni. 
- Gyere ide. - mondtam majd megfogtam a tarkóját és hosszan megcsókoltam. 
- Látod már nem is fáj. -nevetett mikor elváltak az ajkaink. 
- Nem mennénk ki a vízből? Kicsit hideg van már. - néztem a nagy szemeibe.
- De. Mennyünk. Kivigyelek? - kérdezte.
- Ez nem is kérdés. - nevettem. Felvett a karjaiba majd úgy vitt ki a partra. Leültünk a napozóinkhoz és kint is elkezdtünk napozni. Negyed óra múlva valaki elkezdte simogatni a hasamat. 
- Búvárkodunk? - kérdezte Seb.
- Hogy akarsz te búvárkodni? - nevettem.
- Beszereztem néhány kellő dolgot. - mosolygott.
- Hát akkor mire várunk? - nevettem. Felpattantam a napozóágyból és elindultunk a víz felé. Közben Seb oda adott egy búvár szemüveget. Felvettem aztán elkezdtem nevetni magamon de Seb is követett a nevetésben. Bementünk a vízbe és elkezdtünk "búvárkodni". Inkább hülyéskedésnek neveztem. Seb felhozott a víz alól valami kő félét. Amin szintén elkezdtünk nevetni. Jól éreztük magunkat. Mikor kimentünk a vízből Seb rám terített egy puha törölközőt. 
- Köszönöm. - mosolyogtam. 
- Nincs mit. - mosolygott majd megtörölte az arcomat. 
- Hé, nem vagyok óvodás. Megtudom törölni az arcom. - nevettem.
- De óvodás vagy. Az én óvodásom. - mosolygott.
- Te pedig az enyém. - mosolyogtam. Seb oda sétált elém majd szorosan magához ölelt. 
- Ugye tudod,hogy holnap versenyed lesz? - mosolyogtam.
- Tudom. - súgta a fülembe majd megpuszilt.
- Nem gondoltam volna,hogy tudsz ilyen is lenni. -mosolyogtam. 
- Sose ítélj előre. - mosolygott.
- Én úgy ismertelek meg,hogy egy öntelt,nagyképű pöcs vagy. -nevettem.
- És most már nem az a véleményed rólam? -kérdezte.
- De még mindig az. -nevettem. 
- Komolyan? -kérdezte majd elhúzódott annyira,hogy beletudjon nézni a szemembe. 
- Nem. -nevettem. 
- Akkor megnyugodtam. - mosolygott majd oda húzott magához,hogy megcsókoljon. 
- Menjünk haza. Pihenned kell. Én meg elfáradtam. - mondtam.
- Menjünk. -mosolygott. Össze pakoltunk, felvettük a ruhákat majd elindultunk a kocsihoz. Beültünk és indultunk is haza. Mikor Seb megállt a ház előtt észre vettem,hogy égnek a villanyok.
- Mark még nem alszik? - kérdezte Seb.
- Ezek szerint nem. - forgattam meg a szemem. 
- Mi a baj? - kérdezte majd megfogta a kezem.
- Semmi. Tényleg semmi. - mosolyogtam.
- Akkor jó. - mosolygott. Seb gyorsan megcsókolt majd nyitottam is a kocsi ajtaját. 
- Hát akkor holnap találkozunk. - mosolyogtam majd bemásztam a kocsiba még egy röpke csókért. 
- Holnap. - mosolygott Seb majd megvárta még bemegyek a házba, és elhajtott. Mikor bementem a konyhába észre vettem,hogy Mark nincs egyedül. 
- Khm. - köszörültem meg a torkom.
- Jézusom, Kim. Nem hallottuk,hogy jössz. - mondta Mark. 
- Ne zavartassátok magatokat. - mondtam majd elindultam a szobám felé.
- Kim... Ne haragudj. - mondta Mark.
- Ugyan miért haragudnék? Ezt már megbeszéltük nem? - kaptam fel a vizet.
- Tudom,hogy most ideges vagy....de kérlek. Ne haragudj. - mondta Mark. 
- Ajh, Mark. Nem haragszom. - forgattam meg a szemem majd bementem a szobámba. Gyorsan elmentem letusolni és már be is bújtam az ágyba. Nem kellett sok el is aludtam. 

TUDOM,HOGY MOST KEVESET ÍRTAM, DE BEPÓTOLOM :) Puszi, Kim:*

3. rész - Red Bull Racing

Mikor megtaláltam Markot éppen Christiannal beszélgetett.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Szia! - köszöntek egyszerre majd Mark oda húzott magához,hogy megpusziljon.
- Örülök,hogy kijöttél. Ez biztosan erőt ad a bátyádnak. - mosolygott Christian.
- Remélem is. - mosolyogtam.
- Na akkor Mark készülj, addig megkeresem Sebastiant. - mosolygott Christian.
- A boxánál van! Amúgy Christian, az időmérő hogy-hogy nem Malaysiába lett megtartva? - kérdeztem.
- Rettentően sok csapadék esett. A pálya meg egyszerűen nem lenne alkalmas. De holnap indulunk Malaysiába, mert a versenyt ott tartják meg. - mosolygott Christian. De nem is válaszoltam rá csak mosolyogtam. Christian elment én meg Mark felé fordultam.
- Na,hogy érzed magad? Menni fog? - kérdeztem.
- Teljesen jól vagyok. - mosolygott Mark.
- Na ennek örülök. - mosolyogtam.
- Mark! Kocsihoz! - utasították.
- Megyek. - mondta mosolyogva. Adott egy puszit majd elindult.
- Sok szerencsét! - kiabáltam utána.
- Köszönöm,húgi! - kiabált vissza. Mosolyogva megfordultam de Sebastiannal találtam szembe magam.
- Nekem is kívánsz szerencsét? - kérdezte.
- Egy szerencsém van, azt oda adtam a testvéremnek. - jelentettem ki.
- Akkor ha adsz egy puszit az is megteszi. - mosolygott.
- Akkor inkább azt mondom,hogy sok szerencsét. - mondtam majd elindultam,hogy elfoglaljam a helyem de Sebastian megragadta a kezem és hirtelen megpuszilta az arcom.
- Köszönöm. - suttogta a fülembe majd egy nagy mosoly keretében távozott.
- Ezt nem tőlem kaptad! - kiabáltam oda neki.
- De megteszi. - mosolygott Sebastian. Elfoglaltam én is a helyem Christian mellett majd nem sokkal később el is kezdődött az időmérő. Pár kör után jött a rádió Marktól.
- Hátsó kerekek nem bírjak ki a végéig. Már nem lehet pole helyezésem. - mondta Mark.
- Nem baj, Mark. Kibírja a végéig a kocsi. - mondta Christian.
- Remélem. Mond meg Kimnek,hogy sajnálom. -mondta Mark.
- Nem kell sajnálnod. Ez csak egy időmérő. De azért húzz bele bátyó. - mondtam de közben mosolyogtam. Mikor vége lett az időmérőnek egyáltalán nem voltam szomorú,hogy Mark nem kapott helyezést az időmérőn. Sebastian lett az első, második Massa, harmadik pedig Alonso. 

Mikor Mark bejött a boxba egyből a nyakába ugrottam és adtam neki egy puszit.
- Akkor is ügyes voltál. - mosolyogtam.
- Mindent megpróbáltam. - mondta Mark.
- Igen mindent, és akkor is fantasztikus voltál. Nem érdekel,hogy az időmérőn hányadik lettél. A versenyt megnyered. - mosolyogtam majd még egy puszit adtam neki.
- Elmegyünk még mielőtt megrohamoznak a sajtósok? - nevetett Mark.
- Ez nem volt kérdés. Elmegyek az öltözőmbe a táskámért kint a parkolóba várlak. - mosolyogtam.
- Sietek. - nevetett. Elmentem az öltözőmbe felkaptam a táskámat és már rohantam is a parkolóba. Ott már Mark várt.
- Na mennyi? - nevettem.
- Még így is elkaptak. - szomorodott el Mark, aztán ő is elkezdett nevetni. 
- Na jó. Indítsd a kocsit. - nevettem. Mark beindította az autót és már hajtottunk is az autópályára. Mikor hazaértünk Mark elment a szobájába letusolni. Én is követtem a példáját. Felmentem a szobámba, gyorsan ledobáltam a ruháimat és elmentem letusolni. Mikor végeztem leültem az ágyamra. Hallottam,hogy valami rezeg aztán észbe kaptam,hogy az a telefonom. Üzenet érkezett Sebastiantól.

- Megint eltűntél. Ugye nem gondoltad meg magad? Seb.

Gyorsan vissza írtam de húzni akartam az agyát ezért kicsit mást írtam mint amit kellett volna.

- Más programom akadt. Bocs...

Gyorsan jött is a válasz.

 - Mi? Miért? De megígérted! Sebastian

- Látom kicsit mérges lehetsz ha kiírod a neved...SEBASTIAN ;) Nem kell izgulnod, betartom a szavam. Ott leszek. Csak pontosan még nem mondtad meg,hogy hova is kell mennem...

- Elmegyek érted! 

- Nem. Nem jössz el értem! 

- De akkor nem fogsz oda találni! 

- Csak mond,hogy hova kell mennem és már indulok is! 

- Hé, várj még. Én még otthon sem vagyok. De nem vitatkozom a házadtól pár méterre fogok megállni az autóval. Olyan fél óra múlva! Seb

- Gondolhattam volna,hogy a "Nagy" bajnoknak sok dolga akad,hogyha első lesz az időmérőn...

Letettem a telefonomat majd bemásztam a gardróbba,hogy keressek valami normális bikinit. Egy fehér fekete csíkosnál maradtam. Felvettem majd rávettem egy trikót, felvettem egy rövidnadrágot és egy sarut. Ami így nézett ki: 

Mikor kész lettem, magamhoz vettem a táskámat, beletettem a telefont meg a szükséges dolgokat és elindultam lefelé.
- Hova mész? - kérdezte Mark.
- Mikor kértél te utoljára számon? - kérdeztem.
- Csak kíváncsi vagyok,hogy hova mész. - mondta Mark.
- Hát akkor ne kíváncsiskodj. - nevettem majd nyomtam a feje búbjára egy puszit és elindultam kifelé. Lesiettem az utcán majd megpillantottam Sebastian kocsiját. Mikor oda értem kiszállt a kocsiból és egy nagy mosoly keretében átkarolt és adott egy puszit.
- Hé, strandról volt szó! - mondtam majd eltoltam magamtól. 
- Gyönyörű vagy! És...ma miattad tudtam nyerni. Te vagy az őrangyalom. - mondta mosolyogva Sebastian.
- Szerintem meg csak mázlid volt. - néztem rá. Ő is mosolyra húzta a száját majd beültünk a kocsiba és elindultunk. Mikor oda értünk nyugis volt a hely. Csak pár ember volt ott. Lepakoltunk két napágyhoz majd elővettem a táskámból a telefont és megnéztem,hogy hívott-e valaki. De nem hívott senki ezért vissza is tettem a táskámba. 
- Meleg van. - mondta Sebastian majd levette a pólóját. A tekintetem egyből rászegeztem Sebastian felsőtestére ami szépen ki volt dolgozva. Sebastian után én is levettem a felsőmet és a nadrágomat. Láttam,hogy Sebastian engem néz. 
- Ne nézz már így. Komolyan mondom vissza veszem a pólómat. - mondtam majd elkezdtem vissza venni de Sebastian megállította a kezem. 
- Nem foglak bámulni. De ne vedd vissza a trikód. - mondta Sebastian.
- Rendben. - mondtam majd beletettem a táskámba a ruháimat. Lefeküdtem a napozóágyra majd elkezdtem süttetni a hasam. Rám fért már egy kis barna szín. Egy kis idő után valaki elállta a napot.
- Sebastian... - mondtam dühösen majd felültem.
- Gyere ne itt napozz. - nyújtotta a kezét. Megfogtam a kezét majd felhúzott a napozóágyról.
- Na akkor most hova? - kérdeztem.
- Oda. - mutatott a vízben úszkáló napozóhoz. 
- Nem tudok úszni. -nevettem.
- De ott még nem mély a víz. - nevetett.
- Nem baj, akkor se megyek be a vízbe. - nevettem. De akkor felkapott a vállára és elindult a víz felé. 
- Ne! Seb! Tegyél le! - nevettem.
- Azt mondtad,hogy Seb? - kérdezte majd láttam,hogy felhúzza a szemöldökét. 
- Azt hiszem, igen. De mindegy! Tegyél le! - mondtam nevetve. Sebastian letett a földre aztán letérdelt. 
- Ülj fel a vállamra! - mondta.
- Nem ülök! - nevettem.
- Akkor megint felkaplak és belefoglak dobni a vízbe! - mondta Sebastian.
- De megígéred,hogy nem ejtesz bele? - kérdeztem.
- Megígérem. - mondta Sebastian. Felültem a nyakába majd Sebastian lassan felállt és elindult befelé a vízbe. De közben elkezdtünk nevetni.

Kim és Sebastian

2.rész - Red Bull Racing

Mikor elmentem az öltözője előtt hallottam,hogy valaki fut utánam és megragadja a kezem.

- Régen láttalak már, nem akarsz vacsorázni velem? - kérdezte Sebastian.

- Ö, nem. - jelentettem ki de ő újra megragadta a kezem.

- Akkor egy strandolásba benne vagy? Lemegyünk a partra holnap? - kérdezte majd nagyra nyitotta a szemeit.

- Akármennyire próbálkozol Sebastian. Nálam nem jönnek be a nagy kék szemek. - mondtam neki majd kirántottam a kezéből a kezemet. 

- Amúgy holnap neked időmérőd lesz, nem?! - tettem fel a kérdést.

- Igazad van. El is felejtettem. - túrt bele a hajába.

- Ennyit erről. Mondanám,hogy szurkolok neked. De...akkor hazudnék. - mondtam majd véglegesen elmentem. Vissza mentem Mark kocsijához.

- Hát te meg hol voltál? - kérdezte Mark majd nyomott egy puszit az arcomra. 

- Beszélgettem a csapattársaddal. - mondtam majd megforgattam a szemem.

- Sebastiannal? - kérdezte Mark. De akkor Sebastian jelent meg mellettünk. 

- A válaszom igen. Na és amúgy nem láttad Christiant? 

- Az előbb beszéltem vele, akkor az irodájában volt. - jelentette ki Sebastian.

- Akkor megyek és megnézem,hogy ott-e van még. Kösz a tippet. - böktem oda Sebastiannak majd elmentem. 

- Neked nem kellene már kocsiba ülnöd és edzeni? - kérdezte Mark.

- Ezért keresem meg Christiant. Megkérdezem mi van a kocsimmal. - jelentettem ki.

- Rózsaszín csíkkal ellátott red bull kocsiról van szó? - kérdezte Sebastian.

- Tudsz róla valamit? - kérdeztem.

- Az én boxom mellett áll. - mondta Sebastian.

- Remek. Akkor öltözök és megyek. - mondtam majd adtam egy puszit Mark arcára és mentem.

- Később találkozunk! - jelentette ki Mark.

- Valakinek haza is kell vinnie. - mondtam mosolyogva.

- Majd mész busszal. - nevetett Mark.

- Nem hagynál itt. - jelentettem ki.

- Ó, dehogyis nem. - mondta Mark karba tett kézzel.

- Ne hord fent az orrod bátyó, a végén még olyan leszel mint itt egyesek. - mondtam majd Sebastianra pillantottam. 

- Na menj, keresd meg Christiant. - mondta Mark majd a kocsijához lépett. Elfordultam Sebastiantól majd elindultam megkeresni Christiant. Úgy gondoltam,hogy biztosan a kocsimnál van ezért oda mentem, igazam is volt.

- Christian... - mondtam mosolyogva majd átkaroltam.

- Szia,Kim. Már hiányoztál a csapatból. - mondta mosolyogva Christian.

- Most már addig maradok még ti ki nem tesztek. - mondtam mosolyogva.

- Akkor ha rajtunk múlik sokáig maradsz. Találkoztál Markal? - kérdezte Christian.

- Igen, saját boxánál van. 

- Ja,igen. Nekik is ma lesz edzés. Holnap időmérő.

- Nekünk pedig jövőhéten. - mondtam mosolyogva.

- Várod már,hogy újra pályára léphess igaz? - kérdezte mosolyogva. 

- Ez nekem olyan mint egy kisgyereknek a nyalóka. - mondtam mosolyogva.

- Na öltözz, aztán pattanj a kocsidba. Ki kell koptatni a kerekeit. - mondta Christian mosolyogva. Vissza mosolyogtam majd elmentem az öltözőmbe. 

- Te meg megint mit keresel itt? - kérdeztem mikor beléptem az öltözőmbe.

- Csak jöttem szólni,hogy szállj le a bátyámról vagy rossz vége lesz. - mondta Melanie.

- Miért gondolod te azt,hogy én rászállok arra a pancserre? - kérdeztem, eléggé nevetségesnek tartottam.

- Mindenki látja,hogy oda vagy érte. - mondta Melanie gúnyosan.

- Akkor valamit nagyon rosszul látsz... El hiheted,hogy jobb az ízlésem. Na de nem fogok lesüllyedni erre a szinte,hogy elkezdek veled veszekedni egy ilyen baromságon. Most pedig jobb lenne ha kimennél. 

- Csak figyelmeztettelek! Nem szeretném ha közelednél bármilyen szinten is a bátyám felé. - Én már nem is válaszoltam rá csak újból rácsaptam az ajtót. Felöltöztem, majd éreztem,hogy az asztalon megrezzen a telefonom. Üzenet érkezett. 

- Miért tartasz nagyképűnek? Sosem volt hozzád egy rossz szóm se, nem adnál mégis egy esélyt? S. 

S. Vagyis Sebastian,hogy a fenébe tudta meg a számomat?! Bár ez a "nagy" bajnoknak semmi. Gyorsan vissza írtam neki.

- Csak egy kicsit nézz magadba, Sebastian.

Egyből kaptam is rá a választ.

- Szóval tudod,hogy én vagyok. Ma este egy vacsi? :) S. 

Miért nem tudja megérteni azt,hogy kopjon le rólam?! Sosem adja fel?! - gondoltam magamban. Gyorsan vissza írtam.

- Egy S. betűről nem nehéz kitalálni,hogy ki vagy...És a válaszom még mindig egy egyszerű NEM. Amúgy meg ne írd oda,hogy S. Mert anélkül is tudni fogom,hogy te vagy...

Eltettem a telefonomat a táskámba, majd kimentem az autómhoz. Kint várt rám az én "szerelmem" gyönyörűen csillogott. Levettem a kesztyűmet majd végigsimítottam az ujjammal az elejét. 

- Hé,húgi. - szólalt meg Mark a bejáratból majd láttam,hogy a telefonja a kezében van.

- Mit csinálsz? - kérdeztem nevetve.

- Fényképet rólad. Azt hiszem én is elmehetnék fényképésznek. - nevetett Mark.

- Ugyan miért, annyira jó lett? - kérdeztem nevetve.

- Gyönyörű vagy rajta. - mondta mosolyogva Mark.

-  Aranyos vagy,bátyó. Remélem nem bánod ha én most "kikoptatom" a drága kocsim kerekeit. - nevettem.

- Nem persze. Menj. Aztán nehogy megint össze törd. - nevetett Mark.

- Vigyázok rá, mint a szemem fényére. - mondtam mosolyogva. Felvettem a kesztyűt, a sisakot és beültem a kocsiba. Mutattam egy Peace-t Marknak, aztán ráléptem a pedálra. 

Mark képe, Kimről

Mikor ismét lement egy kör láttam,hogy csatlakozik hozzám valaki. Mikor mellém ért láttam a Webber  feliratot a kocsi oldalán. Bekapcsoltam a rádiót.

- Hány kört? - kérdeztem.

- 5? Most fáradt vagyok. - mondta Mark.

- Megfelel, na próbálj megelőzni,bátyó. - nevettem.

- Az könnyű lesz,húgi. - nevetett Mark. Ráléptem a gázra és amilyen gyorsan csak lehetett mentem. Először én tartottam az előnyt de a végén Mark megelőzött. Vissza parkoltam a boxomba, majd elindultam Mark boxa felé. 

- Csaltál. - kezdtem el nevetni. 

- Én ugyan nem. Csak lassú vagy. - nevetett Mark. 

- Haha, majdnem vicces voltál. - mondtam.

- Akkor most megyünk haza? - kérdezte. 

- Azt hiszem. Azt mondtad fáradt vagy. Elköszönök Christiántól és mehetünk. - mondtam mosolyogva majd elmentem. Bementem az öltözőbe felkaptam a táskámat majd elindultam megkeresni Christiant. Az irodájában ült. 

- Christian. Mi megyünk, holnap időbe hozom Markot. - mosolyogtam.

- Rendben és rendben. - mosolygott Christian.

- Akkor holnap. Szia. - köszöntem el majd becsuktam az ajtót. Kint a parkolóba várt Mark. Beültünk a kocsijába majd elindultunk haza. Az úton egy szót sem szólt hozzám Mark. Mikor haza értünk nem bírtam tovább megkérdeztem tőle.

- Mi a bajod, Mark?

- Miből gondolod,hogy baj? - nézett rám.

- Egy szót sem szóltál hozzám a kocsiban. 

- Csak... mindegy. - mondta Mark majd elindult a konyha felé de megragadtam a kezét.

- Mond el, kérlek. - mondtam.

- Nem hiszem,hogy örülnél neki. - mondta Mark majd felém fordult.

- Elköltözünk? - kérdeztem.

- Nem. Dehogy költözünk. - vágta rá Mark. 

- Akkor mond el nyugodtan. - mondtam.
- Jó. Szóval... tetszik nekem egy nő. - fordult el Mark. 

- És? Akkor mi van? Ez mér probléma? - kérdeztem. 

- Ez a nő nem fiatal hanem... szóval. Több mint én. - mondta Mark.

- Mi? Ki az? - vágtam rá. 

- Ann...- mondta Mark.

- Hogy mi van? Ő...sokkal idősebb mint te. Ne mond már,hogy ő tetszik neked. - mondtam.

- Hát szóval....mi... együtt vagyunk. - mondta Mark majd felém fordult. Azt hiszem most kaparhattam össze az állam a padlóról. 

- Váó, Mark. Azt hittem,hogy jobb ízlésed van. - mondtam majd elindultam felfelé.

- Haragszol? - kérdezte Mark.
- Ugyan miért haragudnék? Nem haragszom. - mondtam mosolyogva majd felmentem. Levetkőztem és elmentem zuhanyozni. Megmostam a hajam. Amikor végeztem magamra tekertem egy törölközőt és kimentem. Pont akkor rezzent meg a telefonom. 

- Eltűntél. Azt hittem ma még beszélünk. S. 

Megforgattam a szemem aztán vissza írtam neki. 

- Először is megmondtam,hogy ne írd oda,hogy S. mert tudom,hogy te vagy nem kell felhívni magadra a figyelmet vele. Másodszor, hagyj békén! 

Nem kellett sok vissza is írt.

- Nem fontolnád meg mégis azt a vacsora ajánlatot? :) S.

Most komolyan. Direkt csinálja?! - gondoltam magamba.

- Most már biztos,hogy nem fontolom meg... ;) 

Komolyan mondom neki valami hiperszuper ujjai vannak,hogy ilyen gyorsan vissza tud írni.

- Akkor a vacsi miatt szomorkodok, de akkor a strandot megfontolod? Legalább ameddig ilyen jó időnk van. Seb. 

- Miért kell odaírni a nevedet, Sebastian? Mikor hagysz már békén? A húgod rajtam töltötte le azt amit te csináltál... Kim

- Most már te is oda írod a neved? Ez tetszik. Miért mit mondott Melanie? Seb

- Azt,hogy ÉN szálljak le RÓLAD. Még,hogy ÉN... Azt miért nem veszi észre,hogy ki nem állhatlak?! Borzalmas egy húgod van... Kim

Most már nem írt vissza egyből ezért letettem a telefonomat és bekapcsoltam a TV-t. Nem ment semmi izgalmas benne ezért újra magamhoz fogtam a telefont. 

- Milyen jó szeme van a húgomnak... :) Seb

- Fárasztó vagy Sebastian. A húgodnak pedig igazából nincs jó szeme...mivel nem látja a tényeket. Azt észre veszi,hogy egyszer az életben lejtettem veled egy beszélgetést négyszemközt. De azt nem vette észre,hogy akármennyire tudlak, kerüllek! Kim...

- Ezt igen szomorúan hallom :( Talán azért kerülsz mert nagyképű vagyok? Ezen tudok javítani. Na akkor holnap időmérő után strand? Seb

- Talán azért is... Igen,persze. Te vagy az aki tud a nagyképűségén javítani? Már majdnem viccesnek tartottam. Ja nem. Nevetek is rajta, mert nevetséges vagy. A válaszom meg NEM. Szállj le rólam. Késő van aludni szeretnék. Kim

- Lehet viccesnek találod, de komolyan gondolom. Akkor addig zaklatni foglak még nem mondasz IGENt. Akkor aludj engem nem zavarsz... :)) Seb

- De engem meg zavar,hogy folyamatosan rezeg a telefonom... Menj és aludj te is Sebastian. Kim...

- Megmondtam. Ha IGENt mondasz békén hagylak! Seb

- Jó...Tudod mit? Akkor Igent mondok. Na most már remélem örülsz... Jó éjszakát,Sebastian....

- Jó éjszakát, Kim!

Mikor befejeztük a beszélgetést, letettem a telefonomat és nem is kellett sok elaludtam. Reggel arra ébredtem,hogy csörög az óra. Kikapcsoltam majd elkezdtem ébredezni. Felkeltem elindultam a fürdő felé. Elvégeztem a reggeli teendőket felöltöztem ami ma ebből állt: 

Lementem a konyhába lent már Mark ült az asztalnál. 
- Jó reggelt. - köszöntem.
- Jó reggelt. Ilyen korai vagy? - kérdezte majd rám nézett.
- Nem akarom,hogy egyedül menjen a testvérem erre a "nagy" időmérőre. - nevettem majd öntöttem magamnak teát amibe bele is szürcsöltem. 
- Örülök,hogy eljössz. - mondta mosolyogva. 
- Mindig ott vagyok és vigyázok rád. - mondtam mosolyogva majd adtam az arcára egy puszit. Felvettem a cipőmet és leültem a kanapéra.
- Csináljak neked reggelit? - kérdeztem.
- Nem kell, inkább induljunk. - mondta Mark majd felvette a cipőjét és elindultunk. Beültünk a kocsiba de megint egy szót sem szólt hozzám.
- Mi a baj, Mark? - törtem meg a csendet.
- Semmi. - vágta rá.
- Mond el kérlek. - néztem rá boci szemekkel.
- Csak... tudom,hogy el fogod ítélni Ann-t. - mondta Mark.
- Nézd Mark, ha szereted. Akkor nem szólok bele. Csak az a lényeg,hogy szeressétek egymást. - mondtam mosolyogva.
- Köszönöm! - mondta Mark mosolyogva majd megpuszilta a homlokom.
- Na, figyelj az útra. Nem akarom,hogy autóbalesetet szenvedj. Ma még pole-t kell nyerned! - mosolyogtam. 
- Akkor sem fogsz haragudni ha nem nyerek? - kérdezte.
- Egyáltalán nem fogok. - mosolyogtam. Mikor oda értünk Mark kivette a táskáját és elindultunk befelé. Mikor beértünk megrohamoztak a riporterek és a kérdéseik. 
- Azt hiszem elbújok az öltözőmbe. - nevettem majd elindultam az öltözőm felé. Mikor bementem leültem a fotelembe és elővettem a telefonom. Láttam,hogy jött egy üzenetem. Sebastiantól.

- Hol vagy? 

- Az öltözőmben, miért? 

De akkor már Sebastian lépett be az ajtón.
- Ezek a riporteresek kikészítenek. - mondta Sebastian majd leült mellém a fotelbe. 
- Megengedtem,hogy begyere? - kérdeztem.
- Nem- De ez élet halál kérdése volt. - mondta Sebastian.
- Akkor azt hiszem most én vagyok az őrangyalod aki megmentett. - mondtam.
- Igen, te. És a pályán is drukkolhatnál nekem. Sokat segítene. - mondta Sebastian.
- Lehetetlen. Másnak kell drukkolnom. Neki vagyok igazából az őrangyala szóval... - mondtam majd én is felé fordultam. 
- Marknak szerencséje van. - mondta Sebastian.
- Miben? - tettem fel a kérdést.
- Hogy ilyen szép őrangyala van. - mondta Sebastian mosolyogva majd eltűrt egy hajtincset az arcomból. 
- Megint te kezded... - mondtam neki majd levettem az arcomról a kezét. 
- Mit kezdek? - kérdezte.
- A flörtölést. Megmondtam,hogy utálom a nagyképű embereket. - vágtam rá majd felálltam.
- De ma megígérted,hogy eljössz velem a strandra. - mondta Sebastian. Sóhajtottam egyet majd azt mondtam neki.
- Igen megígértem. És ott leszek. - mondtam majd megforgattam a szemem.
- Remek. - csapta össze a kezét Sebastian majd felpattant a fotelből és átkarolt. Amit én nem viszonyoztam.
- Ezt ne...- mondtam neki majd eltoltam.
- Csak átöleltelek, ez is tilos? - kérdezte majd belenézett a szemembe.
- Igen,TILOS! - mondtam neki a TILOS szót kicsivel hangosabban. Majd együtt léptünk ki az öltözőből. Ő elindult az ő boxához én pedig megkerestem Markot...

1. rész - Red Bull Racing

Mint minden szokásos napom ma is edzéssel fog kezdődni. Forma1-es pilóta vagyok, és szeretem csinálni. De van egy boszorkány akit utálok. A csapattársam, Melanie. Ki nem állhatom. Utálja ha első vagyok, mindig ő akar nyerni. A testvérem Mark Webber, szintén Forma1-es pilóta.
Reggel 6-kor csörgött az órám. Ki akartam nyomni de valaki elhúzta az órát. Álmosan kinyitottam a szemem majd rápillantottam a bátyámra.
- Mark... - mondtam majd elkezdtem az órámért nyúlni de ő nem adta oda.
- Kelj fel, menned kell edzésre. Nem emlékszel? Ma időmérő.
Kipattantam az ágyból majd gyorsan rá néztem de ő elkezdett nevetni.
- Tudtam,hogy nem ma van. - dőltem vissza az ágyba.
- De azért bevetted. - kezdett nevetni.
- Nagyon vicces vagy. Hagyj aludni Mark.
- Tudod,hogy Christian nem szereti ha késel.
- Én mindig ott vagyok előbb.
- Tudod mit akkor ma megengedem,hogy kividd a kocsim ha idő előtt oda érsz.
- Sosem engeded meg,hogy kivigyem a kocsidat. - nevettem.
- De most begyszó,hogy megengedem. De akkor kapkodd magad. - mondta Mark majd felpattant az ágy mellől.
- De ha átvágsz nem tudom,hogy mit csinálok veled... - mondtam majd én is felültem az ágyon.
- Nem is megyek veled akkor. Nekem úgyis csak később kell bemennem.
- Na így már más. - kipattantam az ágyból majd berontottam a fürdőbe. Elvégeztem a reggeli teendőket.
- Milyen idő van?
- Olyan kellemes. - mondta Mark.
- Akkor csak mellény.
- Hé, azért nadrágot is vegyél. - nevetett Mark.
- Még egy szót szólsz és kidoblak az ablakon. - nevettem.
- Csöndbe maradok, de siess. Lent csinálok neked teát. - mondta Mark majd kiment a szobámból.
- Kösz. - kiabáltam utána.
Felvettem a szokásos ruha darabokat, ami ebből állt: 

 

Mikor felöltöztem, felvettem a táskámat és lementem a konyhába. Ott már Mark várt felöltözve.
- Nem azt mondtad,hogy nem jössz?
- De igen azt mondtam, de meggondoltam magam. - majd beleszürcsölt a teába.
- De megígérted,hogy mehetek a kocsiddal.
- Ez még áll. De attól még elmegyek veled.
- Na ez így már jobban tetszik. - mondtam majd öntöttem magamnak teát. 
- Christian mondta,hogy ma Melanieval edzel. - Nagyon örülök neki elhiheted. - mondtam majd beleszürcsöltem a teába. 
- Na indulhatunk? 
- Induljunk. - mondtam majd letettem a pultra a poharat. Mark felvette a cipőjét, elvette az asztalról a kocsikulcsot és indultunk is.
- Én vezetek. - jelentettem ki.
- Felejtsd el.
Elővettem a telefonom és lefényképeztem Markot. Aztán meg elkezdtem nevetni. De a fénykép elég jól sikerült.
- Min nevetsz? - kérdezte Mark.
- Rajtad.
- Rajtam,ugyan miért nevetnél?
- A fényképen amit most csináltam. - elkezdtem még jobban nevetni.
- Remélem legalább jól nézek ki rajta.
- Nagyon jól. - kuncogtam. 

Kim képe, Markról.

Beültünk a kocsiba. Mark kikapta a kezemből a telefont,hogy megnézze a képet.
- Add már vissza. - nevettem.
- Elmehetnél fotósnak. 
- Annyira jó lett? - nevettem.
- Jól nézek ki. - húzta ki magát Mark.
- Tedd el az egód. A végén még olyan leszel mint Vettel.
- Melyik?
- Mind a kettő ugyan olyan. Látszik,hogy testvérek. - forgattam meg a szemem.
- Örülök,hogy nekem nem olyan testvérem lett mint, Melanie. - mosolygott rám Mark.
- Én meg örülök,hogy nem egy olyan egoista pancser bátyám lett mint, Sebastian. - mosolyogtam rá.
- Akkor egy véleményen vagyunk. - nevetett Mark.
- Egyen bizony. - nevettem. 
- Na jó, így tényleg nem fogunk oda érni. - Mark beindította a kocsit majd padlógázzal nyomta az autópályán. Szerencsére még kevés autó járt ilyenkor. Mikor oda értünk kivettem a csomagtartóból a táskám és elindultam befelé. 
- Akkor elvihetem egy körre a kocsid? - kérdeztem.
- De vigyázol rá. Nem töröd szét mint a tied. - jelentette ki Mark.
- Nem fogom. - mosolyogtam rá, majd adtam az arcára egy puszit és elindultam a boxokhoz. Mikor oda értem bementem és mindenki rám szegezte a tekintetét.
- Jó reggelt. - köszöntem mosolyogva.
- Jó reggelt. Ilyen korán? - kérdezték.
- Alkudoztam Markal. - nevettem.
- Mi volt az alku? - kérdezték.
- Ha korán felkelek kivihetem a kocsiját. Szóval átöltözök és itt is vagyok. - mondtam mosolyogva majd elindultam az öltözőm felé. Mikor beléptem az öltözőmbe nem várt személy fogadott.
- Te meg mi a francot keresel itt? - kérdeztem felháborodva.
- Hajgumit kerestem. Gondoltam nálad van. - mondta Melanie.
- Talán kérni kéne. Nem kutakodni a szekrényeimben. Amúgy meg ki a franc engedett ide be? - kérdeztem felháborodva. 
- Nyitva volt és bejöttem. - forgatta meg a szemét Melanie.
- Szerintem meg jobb lenne ha most azonnal átmennél a saját öltöződbe. Na viszontlátásra. - mondtam majd kinyitottam neki az ajtót. 
- Attól még,hogy a pancser Mark Webber a bátyád nem leszel nagyobb ember. - mondta gúnyosan Melanie.
- Ez fordítva is igaz. - mondtam neki majd rácsaptam az ajtót. Felvettem a szerelésemet majd elindultam Mark kocsijához. 

- Ez nálad rekord idő. - mondták nevetve. 
- Most ne poénkodjunk fiúk. A reggelemet már úgy is elrontották. - mondtam majd beletúrtam a hajamba.
- Tippelni lehet,hogy ki? - kérdezték. De én csak oldalra fordítottam a fejem, és egy gúnyos mosolyt erőltettem az arcomra.
- Á, értjük. - kacsintottak a srácok. Én elkezdtem mosolyogni majd megforgattam a szemem. 
- Készen áll Mark kocsija? - kérdeztem.
- Teljes mértékben készen áll, már csak egy pilóta kell bele. - mosolyogtak. Én is elkezdtem mosolyogni majd beültem Mark kocsijába. Elfordítottam jobbra a fejem és észrevettem Melaniet.
- Az nem a testvéred autója? - kérdezte.
- Ó. Örülök,hogy észre vetted. - mosolyogtam gúnyosan majd felvettem a sisakot. 
- Jó utat. - mondták a többiek. Felmutattam a hüvelykujjam,hogy minden oké. A többiek elhátráltak én pedig kiszáguldottam a kocsival. Nem is tudom milyen régóta nem voltam a pálya közelébe. Elfoglalt a tanulás. Mikor lement egy kör láttam,hogy valaki csatlakozik hozzám. 


Sebastian szemszöge:

Reggel mikor elkezdtem ébredezni ránéztem az órára, és amint megláttam az időt kipattantam az ágyból és elkezdtem készülődni. Késésben voltam és ha nem érek oda időben Christian megfog ölni. Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem. Lementem a konyhába kivettem a hűtőből egy red bullt és indultam is. Gyorsan bepattantam a kocsiba és padlógázzal repesztettem az autópályán. Mikor oda értem kicsit megnyugodtam mert volt még egy kis időm. Kivettem a kocsiból a táskámat és elindultam befelé. Mikor beértem láttam,hogy a többiek pihennek.
- Reggelt, srácok. Webber már ki is ment? - kérdeztem.
- Webbernek Webber ment ki. Csak nem Mark, hanem Kim. - mondták a többiek.
- Kim? A húga? Őt is jó rég láttam. - mosolyogtam.
- Ha kanos vagy remélem jobbat választasz. - mondta egy hang mögöttem majd megfordultam és a húgommal találtam szembe magam.
- Nem vagyok kanos, és hidd el,hogy nem az ízlésem. - mondtam majd megforgattam a szemem. 
- Fiúk, mióta van kint Kim? - kérdeztem.
- Még nincs egy köre. - mondták. 
- Akkor készítsétek elő a kocsit. - mondtam majd elmentem az öltözőmbe. Felvettem a ruhát, és elindultam kifelé. Felvettem a sisakot majd beültem a kocsiba. 
- Mi a fenét csinálsz, Seb?! - kérdezte a húgom kicsit mérgesen. De én csak intettem neki és kihajtottam. Pontosan Kim mögött voltam, próbáltam felzárkózni mellé.

Kim szemszöge:

Mikor mellém jött a kocsi kicsit oldalra fordítottam a fejem és láttam a kocsin a Vettel feliratot. Megforgattam a szemem de akkor láttam,hogy ökölbe szorítja a kezét és a mutató ujját az égnek emeli. Ekkor már levágtam,hogy Sebastian ül a kocsiba. Vissza fordítottam a fejem majd megnyomtam a gázt. Szorosan jött mellettem de én a kanyaroknál mindig letudtam előzni. Aztán láttam,hogy lassít ezért én is elkezdtem lassítani felemeltem a kezem és intettem neki,hogy jöjjön tovább. De akkor megnyomta a gázt és elhúzott mellettem. A kezemet újra a kormányra helyeztem majd én is megnyomtam a gázt. A kanyaroknál újra és újra leelőztem majd én lettem az első.  Vissza tolták a kocsit a helyére. Levettem a sisakot majd kiszálltam a kocsiból. Elmentem,hogy igyak valamit. Kivettem a hűtőládából egy red bullt majd elindultam megkeresni Sebastiant,hogy gratuláljak neki. Végig mentem a folyosón majd az öltözőjénél lefordultam. Elnéztem jobbra és megpillantottam. Ott ült az asztalon, mikor észre vett ő is felnézett rám.

- Hello, Sebastian. - köszöntem majd oda nyújtottam neki a kezem. 
- Gratula. Azt hittem nem fogsz leelőzni. - mondta majd ő is nyújtotta a kezét. 
- Talán ha nem hordanád annyira fent az orrod akkor észre vennéd,hogy nem mindig te vagy a legjobb. - mondtam majd belekortyoltam a red bullomba. 
- Ezzel arra célzol,hogy nagyképű vagyok? - kérdezte.
- Hát az nem kifejezés, Sebastian. - mondtam nevetve majd én is leültem mellé az asztalra. 
- Régen láttalak, talán vissza állsz közénk? - kérdezte.
- Iskolába jártam. Leérettségiztem és most ha minden igaz vissza jövök a Red Bullhoz. 
- Melanie nem nagyon fog örülni neki. - mondta Sebastian majd rám nézett és belekortyolt ő is az italába. 
- Elhiheted,hogy nem érdekel Melanie. - böktem oda neki gúnyosan. Sebastian az egész testével felém fordult majd belenézett a szemembe.
- Mondtam már,hogy milyen szép szemed van? - kérdezte.
- Nem. Nem mondtad, de te most flörtölni próbálsz velem? - kérdeztem nevetve.
- Meglehet. - mondta majd közelebb húzódott. Én gyorsan felpattantam az asztalról majd felé fordultam.
- Ne is próbálkozz. - jelentettem ki majd elmentem...