Sziasztok!
Meghoztam a következő részt :)
Nem is húzom sokáig az időt.
Jó olvasást,
és ha az időtökbe belefér írjatok pár komit :)
Puszi, Kim:*
-Elfogadom! - vágta rá egy kis gondolkodás után Heikki.
- Hogy mi??? Heikki nem fogadhatod el! - néztem rá kétségbeesetten.
- Ugyan miért ne fogadhatná el? - húzta fel a szemöldökét Mark.
- Biztos nem fér bele a szerelmi életükbe. - vágta oda gúnyosan Sebastian.
- Te inkább csak fogd be! - emeltem fel a hangom.
- Kim, kérlek értsd meg a helyzetünket. - mondta Christian.
- Nem értem,hogy miért nem lehet mást keresni. - álltam fel a kanapéról.
- Kicsim, kérlek! - nyúlt a kezem után Heikki.
- Hagyj most egy kicsit, jó? Kiszellőztetem a fejem. Majd jövök. - mentem ki a bejárati ajtón.
(Heikki)
- Heikki, ha nem fogadod el azt is megértjük. De kérlek döntsd el,hogy ha nemet mondanál, minél előbb kereshessünk mást. - mondta Christian.
- Elfogadom az ajánlatot, Kim is megfog nyugodni, csak váratlanul érte. - mosolyogtam.
- Rendben. Köszönjük. - bólintott Christian.
- Megyek, megkeresem Kimet. - mosolyogtam, s elmentem átöltözni.
Azt gondoltam,hogy engesztelés képpen elviszem Kimet, valahova vacsorázni. Felvettem egy inget, s úgy indultam a keresésére. Láttam,hogy az egyik parkban ül, s csak néz maga elé. A park mellett volt egy kis virág üzlet ahová átmentem, s vettem egy csokor vörös rózsát. Hisz tudom,hogy az a kedvence. Mikor láttam,hogy fel akar állni a padról elé álltam, s szenvedélyesen megcsókoltam.
- Megtudsz nekem bocsájtani? - tartottam felé a rózsákat mosolyogva.
- Ne haragudj,hogy így kiborultam. - hajtotta le a fejét.
- Te ne haragudj,hogy kérdezés nélkül elfogadtam az ajánlatot. - fogtam meg a kezét.
- Nem haragszom. - mosolygott, majd végigsimított az arcomon.
- Arra gondoltam,hogy elmehetnénk vacsorázni. - vetettem fel az ötletet.
- Hm... Most? - mosolygott.
- Igen. - bólintottam.
- Rendben, menjünk. - indultunk el a város egyik legjobb étterme felé. Útközben ujjaimat összekulcsoltam Kim ujjaival, amit egy édes mosollyal díjazott. Az étterembe megvacsoráztunk, s amint befejeztük, fizettünk s indultunk haza.
(Kim)
Mikor már a ház előtt voltunk, s nyitottam volna az ajtót, Heikki megragadta a kezem, s szenvedélyesen megcsókolt.
- Töltsd velem az éjszakát. - suttogta ajkaim közé.
- Heikki... - suttogtam én is de az ő válasza erre csak egy hosszú csók volt.
- Csak aludj velem, s reggel ébredj mellettem. - fogta két keze közé az arcom.
- Rendben. - mosolyogtam, mire ő újra egy csókkal díjazta válaszom. Halkan kuncogva léptünk be a házba, a nappaliba a tv még világított, de nem törődtünk vele, egyből a szobámba mentünk.
- Le kéne zuhanyoznom. - sóhajtottam.
- Veled tarthatok? - mosolygott.
- Hm...Nem is tudom, nagyfiú. - nevettem s miközben lágyan megcsókolt én elkezdtem kigombolni ingének gombjait. Ő sem tétlenkedett, amint levettem az ingét, ő elkezdte lehúzni a ruhámat, először a vállamról, amit édes csókokkal halmozott el, s utána már magától hullott a földre a ruhám. Kezem Heikki övéhez vándorolt, amit kis segítséggel ki is tudtam nyitni. Már csak egy melltartóba és egy bugyiba álltam előtte, ő pedig egy alsógatyában. Úgy ahogy voltunk beálltunk a zuhany kabinba, s megeresztettük a vizet. Egy idő után már zavart,hogy a melltartó rám tapad, ezért hátranyúltam, s ki akartam kapcsolni, de Heikki megállított.
- Majd én. - súgta, s közelebb húzott magához.
- Így vagyunk kvittek. - mosolyogtam, majd megcsókoltam, amit ő nem volt rest viszonozni. Mikor kész voltunk a zuhanyozással, megtörölköztünk, s ágyba bújtunk. Heikki mellkasára döntöttem a fejem, s egy gyors csók után el is aludtunk. Hajnalban arra keltem,hogy a nappaliba még mindig megy a tv. Felkaptam magamra Heikki ingét, s így mentem ki a nappaliba. De ami ott fogadott nem volt jó érzés.
- Seb?! Seb, miért sírsz? - guggoltam le a kanapén fekvő Seb elé, s végigsimítottam az arcán. Ő erre a mozdulatra kinyitotta gyönyörű szép szemeit, s kisírt szemekkel nézett engem.
- Miért sírsz? - suttogtam, s letöröltem az éppen akkor kibuggyanó könnycseppet az arcáról. Ő nem válaszolt csak tovább nézett engem. Láttam a szemén a szomorúságot, s ez bennem nagyon rossz érzést keltett.
- Seb. - suttogtam a nevét.
- Hanna... - csukta le újra szemeit.
- Mi történt Hannával? Szakítottatok? - simogattam az arcát.
- Lefeküdtél vele? - bökött fejével a szobám felé, s egy újabb könnycsepp fojt le az arcán. De annyira meglepett ez a kérdése,hogy hirtelen nem tudtam rá mit válaszolni.
- Szóval igen. - csukta le újra szemeit, s láttam,hogy összeszorította ajkait.
- Nem feküdtem le vele. - suttogtam.
- Megcsalt... - suttogta, s újra kinyitotta a gyönyörű szemeit.
- Megcsalt? - néztem rá kicsit értetlenül.
- Igen, Hanna megcsalt. - ült fel, s arcát kezei közé rejtette. S hallottam,hogy újra elkezd sírni.
- Seb. - emeltem fel a fejét. - Találsz majd egy olyan lányt aki megbecsül téged, s szeret. - adtam egy puszit a homlokára, s vissza akartam indulni a szobámba, de Seb elkapta a karom, s vissza rántott magához.
- Már megtaláltam. - simított végig az arcomon, majd elkezdett közeledni az ajkam felé, de megállt, s csak homlokon csókolt.
- Jó éjt, Seb. - indultam el a szobám felé, de még hallottam,hogy azt suttogja.
- Jó éjt, Szerelmem...
