Előzetes

Sziasztok :)
Még nem az új résszel jelentkezem, de úgy gondoltam megosztom veletek a gondolataimat. Ez a kép lenne az új fejléc, ha megszavazzátok jobb oldalt,hogy legyen új történet-e vagy sem.
Főszerepben: Kimi Räikkönen -nel.
(Persze a mostanit is ugyan úgy folytatnám)

SZAVAZÁS:
Csak annyi a dolgotok,hogy kattintotok jobb oldalt.
* Legyen új történet*
vagy
*Ne legyen új történet*
Akármelyikre is kattintotok utána még meg kell nyomni azt a gombot,hogy VOTE!
( Ezt csak azoknak írom le, akik nem tudják,hogy kell szavazni )

Itt a fejléc is:

11.rész - Red Bull Racing

Sziasztok
Köszönöm a sok kommentet (:
Itt a következő rész. Remélem most is kapok egy-két kommentet (:
Remélem tetszeni fog ez a rész is nektek, tudom kicsit unalmas lett te nem tudtam most olyan izgalmasat írni. De kövi rész már izgalmas lesz ígérem. (:
Puszi, Kim:*

- Kérlek beszéljünk. - jött közelebb.
- Azt hittem már rég elfelejtettél. De te még mindig ugyan azon a sztorin rágódsz? - emeltem fel egy kicsit a hangom.
- Kim. Ne beszélj butaságot, hogy felejthettelek volna el?
- Sebastian! Menj el! - löktem meg a mellkasánál.
- Csak egy percet adj,hogy mindent elmondjak. Jó? - fogta meg a kezem.
- Nem! - rántottam ki onnan egyből.
- Kérlek. - nézett rám azokkal a nagy kék szemekkel.
- Rendben. - sóhajtottam. - Ülj le! - mutattam az ágyamra. Mikor én is leültem pont akkor nyitott be Nando is.
- Kim. Haza jö... Te meg mit keresel itt? - nézett szúrós szemekkel Sebastianra.
- Nando adj nekünk 5 percet, jó?
- Nem!
- Kérlek. Csak 5 percet! - emeltem fel az ujjamat.
- Rendben! De csak miattad. - mondta majd kisétált.
- Na hallgatlak. - tettem keresztbe a kezem a mellkasom előtt.
- Tudom,hogy mindent elszúrtam. Tudom,hogy nem kellett volna hagynom,hogy Hanna megcsókoljon. De... mindegy, nem lényeges. Csak annyit kérek tőled,hogy bocsáss meg nekem. - fogta meg a kezem.
- Ugyan miért kéne neked megbocsájtanom? - húztam fel a szemöldököm.
- Tudom,hogy már soha nem fogsz rám Úgy tekinteni. De legalább ha a barátod lehetnék...- hajtotta le a fejét.
- Rendben van. - bólintottam.
- Mi? - kapta fel a fejét.
- Jól hallottad szerintem.
- Köszönöm. Esküszöm,hogy nem cseszem el, és vissza fogom szerezni a bizalmadat. - adott egy puszit az arcomra.
- Ajánlom is. - mosolyogtam rá. Még beszélgettünk egy kicsit majd nem sokkal később megcsörrent Seb telefonja.
- Hanna? - kérdeztem tőle, mire ő csak bólintott. - Menj. Majd még beszélünk. - mosolyogtam rá.
- Tényleg nem baj ha most elmegyek?
- Dehogy baj. Menj csak.
- Hívlak majd, jó? - adott egy puszit majd elment. Gyorsan össze pakoltam a cuccaimat, s megkerestem Nandot aki a folyosón üldögélt.
- Na mehetünk haza?
- Persze. Ezeket add szépen oda. - vette ki a kezemből a bőröndömet. - És már indulhatunk is.
A kórház előtt várt ránk Mark és Heikki is.
- Mark! - ugrottam a nyakába.
- Szia. - adott egy puszit az arcomra. - Hogy vagy?
- Köszönöm jól. Figyelj beszélnünk kéne. - néztem fel rá.
- Tudom miről szeretnél beszélni. De ráérünk otthon is. Jó? - mosolygott. Mire én csak bólintottam. Elnéztem oldalra ahol Heikki mosolygott ránk. Őt is átkaroltam majd adtam az arcára egy puszit.
- Menjünk mert már farkas éhes vagyok. - mosolyogtam rájuk.
- Csak olyan kaját ehetsz, amit Heikki megenged.
- Heikki. - néztem rá bájosan. - Most az egyszer ehetnék fagyit? Kérlek.
- Csak ha kétszer többet fogsz futni.
- Megegyeztünk. - gyorsan bepattantam az autóba, s meg sem álltunk az első fagyizóig. Ott Nando is kiszállt, mivel ott találkozott a barát nőjével. Mindenkitől elköszönt majd mi is mentünk tovább. Mikor már a kapuban álltunk, Mark gyorsan kipattant a kocsiból, s bevitte a bőröndömet.
- Heikki. - suttogtam neki a ház előtt.
- Igen? - nézett rám.
- Ne siessünk. Próbáljunk meg beosonni. Ha valamelyik kutya észrevesz biztosan rám fog ugrani. - kuncogtam.
- Akkor beosonunk valahogy. Gyere. - fogta meg a kezem. Halkan beléptünk a házba, de nem volt szerencsénk mert a kutyák egyből a lépcső elé futottak. Elengedtem Heikki kezét, s elkezdtem futni a kert felé. A kutyák pedig követtek. Olyan sebesen futottak utánam,ahogy csak tudtak.
- Oké, megadom magam. Csak kérlek ne nyaljatok össze. - térdeltem le a fűbe, egyből oda is futottak hozzám, s elkezdtek nyaldosni.
- Simba, Shadow! Ül! - parancsoltam rájuk, s tették is amit kértem. - Okos kutyák. - simogattam meg a buksijukat. Vissza indultam a házba ahol Heikki és Mark röhögött rajtam.
- Hé, ne nevessetek már. - löktem meg egy kicsit a mellkasukat, s elindultam a szobám felé. Ott gyorsan magamra zárva az ajtót, letusoltam és elvégeztem a szükségleteket. Mikor végeztem magamra kaptam egy sport melltartót, egy futó gatyát és cipőt,s úgy indultam el kifelé.
- Na mehetünk futni? - jött az előtérbe Heikki de mikor megpillantott nyelt egy nagyot.
- Látom te kész vagy szóval mehetünk. - bólintottam.
- Parkba vagy pályán szeretnél futni?
- Pályán. Parkba nincs este világítás. - rántottam meg a vállam.
- Rendben. Akkor pályára megyünk. - bólintott majd kocsiba ülve indultunk is. A pályán hál istennek kevesen voltak. Páran megnéztek minket, gondolom felismertek. Mikor már legalább a 20. körömet futottam egy kislány futott oda hozzám.
- Szia. - állt meg előttem.
- Szia. - guggoltam le elé. - Mit szeretnél? - mosolyogtam rá.
- Nem szejettelek vojna megzavajni, csak szejetnék kéjni egy autogjamot. Szabad? - nézett rám szép kék szemeivel.
- Persze, hova írjam neked? - mosolyogtam kedvesen.
- Anucinál fejejtettem a papíjt, vissza kíszéjsz?
- Igen. - bólintottam, majd megfogtam a kezét, s engedtem,hogy vezessen anyukájához. Mikor oda értünk az anyukája nagy szemekkel nézett minket.
- Anuci, Kim ajáíjja nekem a papíjt. - mosolygott a kislány anyukájára.
- Ne haragudj,hogy megzavart. Nagyon szeret téged, te vagy a példaképe.
- Semmi gond. - ráztam a fejem. - Csak edzettem egy kicsit az edzőmmel.
- Tényleg nem probléma az autogram?
- Nem. Dehogy baj. Örülök,hogy vannak ilyen aranyos rajongóim. - simogattam meg a kislány arcát. Gyorsan aláírtam egy posztert, de nem tudtam elszakadni onnan, a kislány elmesélte,hogy nemsokára kistestvére lesz. Sok mindenről beszélgettünk mikor a kislány oda jött hozzám, s megfogta a kezem.
- Heikkitől is kéjhetek autogjamot? - kérdezte.
- Persze. De nem tudom,hogy most éppen hol van Heikki.
- Ott jön. - mutatott egy kicsit távolabb.
- Ő az edződ? - kérdezte az anyukája.
- Igen. Azt hiszem, most plusz 10 körrel megfogja tolni az edzésem. - húztam el a számat.
- Kim! Egy kicsit elmegyek telefonálni és máris leülsz? - jött oda hozzánk Heikki. - Jó napot, Szia. - bólintott a kislány, és anyukája felé.
- Ugyan már, nyugodtan tegezz.
- Heikki. Kapok autogjamot? Mejt tudod najon szejetlek. - karolta át a kislány Heikki lábát kicsit szégyenlősen.
- Persze,hogy kapsz. Hova írjam? - Heikki is megkapta a poszteremet, gyorsan oda firkantotta a nevét, aztán elköszöntünk, majd indultunk is haza.
- Ezért még kapsz,hogy nem futottál. - fenyegetett meg játékosan az ujjával.
- Úgysem büntetsz meg. - nyújtottam ki rá a nyelvemet.
- Vigyázz mert leharapom. - mire ezt kimondta az arcom kissé piros színt biztosan felvett magára.
Mikor végre hazaértünk semmi erőm nem volt semmihez, ezért gyorsan letusoltam, s már be is bújtam a jó meleg ágyamba. Kicsit még Tv-ztem de pár perc múlva már álomországban jártam...

Reggel arra ébredtem,hogy valami a konyhában össze törik. Nem törődtem vele inkább elmentem, s elvégeztem a reggeli teendőket. Felvettem egy egyszerű egybe részes virágos szoknyát, belebújtam a papucsomba, hajamat kiengedve hagytam, csak egy kis csatot tűztem bele.
Kicsoszogtam a konyhába,ahol Heikki olvasta a napilapot.
- Jó reggelt. - köszöntem neki álmosan.
- Inkább már szép délutánt. - mosolygott rám.
- Mennyi az idő? Mark?
- Egy óra körül van. Mark pedig elment. Azt ne kérdezd,hogy hova.
Oda mentem a konyha pulthoz, éppen önteni akartam magamnak kávét, amikor Heikki oda jött mellém, és teát öntött a bögrémbe.
- Kávét nem ihatsz.
- Miért?
- Mert én azt mondtam. - ült vissza a székére.
- Fárasztó vagy Huovinen. - sóhajtottam majd leültem a kanapéra Tv-zni.
Észre se vettem mikor Heikki is leült mellém. Talán egy órát Tv-ztünk némán mikor megszólalt a csengő.
- Kinyitom. - pattant fel Heikki majd elindult ajtót nyitni. Mikor kinyitotta egyből kiabálást hallottam, majd egy nagy csattanást. Felpattantam a kanapéról, s elindultam az ajtó felé. Heikki a földön ült, s fogta az arcát. Sebastian pedig az ajtóban állt.
- Sebastian, mi a fenét csináltál? - térdeltem le Heikki mellé,hogy segíteni tudjak neki.
- Miért vagy együtt ezzel a szerencsétlennel? Nem veszed észre,hogy csak kihasznál?
- Sebastian te részeg vagy? - álltam fel, majd segítettem Heikkinek is felállni.
- És ha igen akkor mi van? - jött közelebb hozzám, de Heikki a háta mögé tolt.
- Ha állítólag a barátod vagyok, miért az újságból kell megtudnom,hogy együtt vagy ezzel a seggfejjel? - nézett végig lenézően Heikkin.
- Ezt most fejezd be, jó? Nincs köztem és Heikki között semmi. Most pedig húzzál el innen, de marha gyorsan. Aztán majd ha kitisztult az a hülye fejed beszélhetünk. - löktem ki az ajtón majd rácsaptam jó hangosan. Vissza fordultam, s láttam,hogy Heikki szája felrepedt.
- Gyere, lefertőtlenítjük. - fogtam meg a kezét, s a szobám felé kezdtem húzni. Mivel a szobámba is volt lépcső, ezért oda leültettem, majd a fürdőből kihoztam egy elsősegély dobozt. Kiakartam fertőtleníteni a sebét de amint hozzáértem felszisszent, én meg kicsit megijedtem, s ugrottam egyet. Heikki egyből el is kezdett nevetni.
- Ne nevess. Csak nem akarok fájdalmat okozni neked, oké? - néztem bele a jég kék szemébe. Nem gondoltam volna,hogy olyan közel van,hogy szinte ajka súrolja az én ajkamat. Heikki kivette a kezemből a fertőtlenítőt, egyik kezét az arcomra csúsztatta, majd magához húzott, s megcsókolt...

10.rész - Red Bull Racing

Sziasztok!
Köszönöm azt a 3 kommentet:)
Íme, a következő fejezet. Remélem ez is tetszeni fog nektek:)
A következő részhez is 3-4 kommentet kaphatok?:)
Puszi, Kim:*

Nem tudom,hogy mennyit aludhattam de ajtó csukódásra ébredtem. Pár pislogás után kinyitottam a szememet. Elnéztem az ajtó felé, ahol egy szőke mosolygós srác állt.
- Szia, felébresztettelek? - jött közelebb.
- Szia, ami azt illeti igen. De nem baj, már így is sokat aludtam. - mosolyogtam rá.
- Sajnálom. Leülhetek? - mutatott az ágyam mellett heverő kis székre.
- Persze, de megkérdezhetem,hogy ki vagy? Ne haragudj csak...tudod...emlékezet kiesésem volt vagy micsoda. - nevettem.
- Nem emlékszel rám? - túrt bele a hajába. De én csak megráztam a fejem.
- Heikki vagyok. Heikki Huovinen, az edződ.
- Ó szóval te vagy Heikki. Christian és Adrian meséltek rólad.
- Nem is említették,hogy nem emlékszel dolgokra. - de én nem bírtam tovább elkezdtem kuncogni. - Min kuncogsz? - kérdezte ő is már mosolyogva.
- Christian és Adrian egy kicsit meg akartak viccelni ezért nem mondták el neked.
- Erre még én sem számítottam.
- De ugye nincs harag? - kerestem a tekintetét.
- Nincs. - mosolygott.
- Nem tudod,hogy mikor engednek haza? Tudod nem nagyon szeretem a kórházakat... rossz a kaja. - suttogtam neki a végét.
- Én sem szerettem régen kórházba járni. És szerintem is rossz a kaja. - ő is suttogta a végét mosolyogva.
- Oda tudnád adni a telefonom? Ott van a szekrényen. Én is oda nyúlnék csak a kezemen van ez a sz...- Oopsz. - Nem mondtam semmit. - nevettem.
- Fáj? - fogta meg a kezem.
- Csak amikor véletlen megrántom. - vontam vállat.
- Jut eszembe, a bátyád mondta,hogy szereted a gumi cukrot. Jól tudta? - a gumi cukor hallatán felcsillantak a szemeim, és hevesen bólogattam. Heikki felállt a székről, majd a kabát zsebéből elővett egy csomag Haribo gumi cukrot.
- Ezt nekem hoztad?
- Tudom,hogy az edződ vagyok és,hogy nem szabadna ilyet enned, de most az egyszer megkegyelmezek. Holnaptól pedig már edzés van, ugye tudod? Mármint ha egyáltalán még engem akarsz edződnek.
- Hát... - kicsit húzni akartam az agyát, de láttam a szemébe egy kis pánikot. - Nyugi, te maradsz az edzőm. - nevettem, s kibontottam a csomagot.
- Azt hittem komolyan,hogy...más edzőt akarsz.
- Még nem tudom,hogy milyen vagy edzőként...szóval...még nem kell új edző. - de akkor megint felkapta a fejét. - Ne vágj már ilyen képet. - simogattam meg az arcát, közbe nevettem.
- Ne csinálj ilyet, mert szív infarktust kapok. - kapott a szívéhez.
- Na akkor már tuti kell egy új edző. - nevettünk már mind a ketten. - Kérsz? - nyújtottam felé a tasakot. De ő csak megrázta a fejét.
- Tudod mit? Elárulok neked egy titkot. Én ebből a gumi cukor fajtából a zöldet szeretem, és sosem adnék senkinek belőle. De most te kapsz a zöld színűből. - nevettem majd nyújtottam neki a zöld színű macit.
- Köszönöm. - mosolygott majd gyorsan bekapta. - Hm. Ez tényleg finom. - mosolygott elismerően.
- Én megmondtam. - húztam ki magam. De ekkor megrezzent Heikki telefonja.
- Nemsokára vissza kell mennem a hotelba. Megbeszélés. - húzta el a száját.
- A megbeszélések sosem jók.
- Hát nem nagyon.- fintorgott.
- De holnap úgyis találkozunk... Remélem addigra kiengednek. - fintorogtam én is egy sort.
- Ó, jut eszembe. A bátyád küldött egy újságot,hogy ne unatkozz még ő nincs itt. - mosolygott Heikki majd átnyújtotta az újságot.
- Köszönöm. - fogadtam el tőle az újságot. De mikor megláttam a címlapot kicsit ledermedtem, s mintha pár kósza könnycsepp szökött volna a szemembe.
- Valami gond van? - fogta meg a kezem Heikki.
- Nem...nincs. - ráztam a fejem.
- Nézd...nekem tényleg elmondhatod.
- Nem. Nincs semmi bajom. Komolyan. - de akkor nem bírtam tovább vissza tartani, az a gombóc ami eddig gyűlt a torkomban most kiszökött, s keservesen elkezdtem sírni.
- Shh. Nyugodj meg. - karolt át Heikki.
- Ő az akiről tudhattam volna,hogy nem vár rám. Tudhattam volna. - sírtam tovább. Éreztem,hogy Heikki szorosabban ölel magához. Heikki közelsége megnyugtatott. Mellkasának döntöttem fejem,s úgy sírtam magam álomba.


( Heikki )

Soha senkit nem láttam még ennyire keservesen sírni, mint Kimet. Olyan szép, és okos nő. Egyszerűen fogalmam sincs,hogy miért kezdett el sírni. De akkor eszembe jutott az újság. Megnéztem, s láttam,hogy címlapon szerepel a drága Német pilótánk Sebastian és az ő barátnője Hanna. Elkezdtem olvasni a cikket...

Sebastian Vettel és új barátnője Hanna.
Már nem először kapták lencse végre a háromszoros Német világ bajnok, és "új" barát nőjét Hannát. Akik már legalább fél éve együtt élnek. Rajongók szerint Sebastian és Hanna nagyon jól elvannak, csak nem szeretnék,hogy ez a kapcsolat kitudódjon, mert Seb szeretné ha legalább ezt a kapcsolatát titokban tudná tartani. Próbáltunk beszélni Sebastiannal,hogyan ismerkedett meg Hannával de nem nyilatkozott. Ezért Hannánál próbálkoztunk, ami kisebb sikerrel járt...

- Hanna, megkérdezhetjük,hogy mióta vannak együtt Sebastiannal?
- Hát pontosan 1 éve lassan,hogy együtt vagyunk. 
- És esetleg megtudhatjuk,hogy hol jöttek össze?
- Hát sokszor jöttem el Sebel a futamokra, és hát régóta ismerem. Egy iskolába jártunk, és hát mondhatjuk,hogy régóta nagyon jó barátok voltunk. ( mosolyog )
- És esetleg tud valamit Sebastian exéről? 
- Nem tudom,hogy mit mondott a volt barát nőről Seb. Nem sokat áradozott róla, valójában egyáltalán nem szerette azt a lányt. Csak elmondása szerint látszatra tetszett meg neki. De már régóta nem is gondol rá. 1 éve elhagyta őt a lány.
- Mármint a lány megcsalta Sebastiant? 
- Erről nem beszéltünk, de biztos vagyok benne,hogy a lány megcsalta Sebastiant. 

Írta: *****

Amint elolvastam a cikket egyből Kimre pillantottam aki, halkan szuszogott a mellkasomon. Elkezdtem simogatni a haját, de nem ébredt fel rá. Kicsusszantam alóla, mert mennem kellett vissza a megbeszélésre. Kerestem egy papírt,s arra írtam egy röpke üzenetet. Tudtam,hogy Kim hosszan alszik, ezért közel hajoltam, s egy puszit adtam az arcára. Nem volt szívem ott hagyni de muszáj volt indulnom. Kocsiba ültem,s hajtottam a hotel felé. Perceken belül már ott voltam a hotel éttermében, ahol megpillantottam Markot.
- Szia. - köszönt, mikor meglátott.
- Szia, Mark. Nézd...ezt lehet,hogy kicsit személyesnek érzed Kim miatt de...Kim együtt volt Sebastiannal?
- Igen. - láttam,hogy a keze kicsit ökölbe szorul.
- Azért küldted azt az újságot velem,hogy Kim is lássa azt,hogy Sebastian milyen gyorsan elfelejtette?
- Ami azt illeti... Igen! Tudod egyáltalán nem akarom,hogy a húgom egy olyan beképzelt majommal legyen együtt mint Vettel. - mondta gúnyosan.
- Értem. - bólintottam. - De ezzel nagy sebet okoztál a húgod szívébe remélem tudod.
- Ezt meg,hogy érted? - húzta fel a szemöldökét.
- Amint meglátta a cikket, elkezdett sírni. Próbáltam megnyugtatni. Hál istennek sikerült. De nem tehetsz ellene,hogy szeressék egymást. Ezt te is tudod, ugye?
- Nem akartam,hogy sírjon. Én szeretem a világon a legjobban a húgomat, de nem szeretném ha Sebastian akár csak a közelébe menne.
- Én ezt meg értem, de akkor Kim boldogtalan lesz.
- Nem hiszem,hogy ezek után még mindig "szeretné". - csinálta a jól megszokott macska körmöt. Nagyot sóhajtottam, majd elindultam Christian keresésére.

( Kim )

Mikor újra elkezdtem ébredezni nem láttam a szobába senkit. Feltornáztam magam ülő helyzetbe, s csak akkor vettem észre a combomon pihenő papír darabot. 

Kim!
Ne haragudj,hogy csak úgy szótlanul eljöttem, de nem volt szívem felkelteni téged. El kellett mennem a megbeszélésre. De amint szabadulok onnan ígérem,hogy jövök vissza hozzád. Elolvastam az újságot, és ne foglalkozz Hannával. Ő csak kihasználja Sebastiant. Ezt már tapasztaltam.
Sietek vissza!
Ölellek, Heikki.

Ez a pár sor amit Heikki hagyott nekem, megmosolyogtatott. Körülnéztem a kórterembe, de az újságot sehol nem találtam. Gondolom Heikki elvitte magával. Próbáltam elnyúlni a telefonomért kisebb nagyobb sikerrel. Pár perc szerencsétlenkedés után halkan kopogtattak az ajtón. Válaszomat nem várta meg az illető, csak bedugta az ajtón a fejét.
- Bejöhetek? - mosolygott rám nagy meglepetésemre Fernando. 
- Persze, gyere. - mosolyogtam.
- Hiányoztál kislány. - karolt át, majd egy puszit is kaptam az arcomra.
- Te is Nando. - viszonyoztam a pusziját. 
- Hogy vagy? - fogta meg a kezem.
- Köszönöm jól, pár perccel ezelőtt ébredtem.
- Akkor pont jó az időzítés nem? - nevetett.
- Mint mindig. - kacsintottam rá. - Nando, oda adnád a telefonomat? 
- Persze. - adta a kezembe az említett darabot. Mire hálásan mosolyogtam.
- Annyira jó újra látni,hogy mosolyogsz. Jézusom, egy évig voltál távol. - sóhajtott egy nagyot. - Azt hittem már,hogy... - de nem fejezte be a mondatot mert közbe szóltam.
- Ilyenre még csak ne is gondolj. Itt vagyok, jól vagyok. És most már újra tudlak bosszantani. - nevettem. 
- Már az is hiányzott. Emlékszel amikor ott aludtam nálatok, mert piás voltam a volt barátnőm miatt, és hozzátok mentem? 
- Persze,hogy emlékszem. Hogy ne emlékeznék?! - nevettem. 
- Aztán hogy is volt? Csöngettem, te pedig kicsit álmos fejjel álltál előttem.... - miközben mesélte én vissza gondoltam a régi szép időkre. 

Valaki egyszerűen nem tudott leszállni a csengőnkről. Megnéztem az időt, s láttam,hogy csak hajnali 3 óra van. Mérgesen kikászálódtam az ágyból, majd mentem ajtót nyitni. Mikor kinyitottam egy enyhén részeg Fernandoval találtam szembe magam.
- Nando te meg mit csinálsz itt ilyenkor?
- Reméltem,hogy befogadtok erre az éjszakára...Mert tudod kicsit piás vagyok. Az asszony meg kidobott. - horkantott fel lenézően.
- Gyere be te óriás gyerek. - nevettem.
- Mark?
- Mark anyáéknál van. Ausztráliában.
- Igen,igen. Tudom,hogy hol laktok. - intett csendre.
- Hé, kedvesebb is lehetnél. Én fogadlak be, nem? - húztam fel a szemöldököm. 

- Bocsi, hercegnő. - kaptam tőle egy nagy cuppanós puszit.
- Na jól van. Menj zuhanyozz le, aztán ott van valamelyik vendég szoba. - biccentettem a lépcső felé.
- Most fel kéne másznom az emeletre?
- Felőlem aludhatsz a kanapén is. - vontam vállat.
- Oké, de akkor engedd,hogy használjam a lenti fürdőt.
- Oké, menj. De siess vagy rád uszítom a kutyákat.
- Csak őket ne. Múltkor agyon nyalták az arcomat. Nem tudtam felkelni a földről.
- Csak kimutatták a szeretetüket. - nevettem.
- Ó, persze. - horkant fel.
- Na jó menj már. -löktem a fürdő felé.

- Na és ami utána történt az volt a legviccesebb. - nevettem. 
- Jól van. Tudod,hogy megijedtem? A macskádnak valami rettenetes képességei vannak. - nevetett. 
- Pedig nem is szereti a vizet. - rántottam meg a vállam. 
- De nőstény. Én meg tudod férfiből vagyok. És hát biztosan nem tudott ellenállni a látványnak. - mosolygott. 
- Valószínű. - nevettem, majd vissza gondoltam,ahogy Nando felkiált a fürdőmben. 

Egyszer csak egy nagy kiáltást hallottam a fürdő felől.
- Nando, élsz még? - kérdeztem az ajtónak támaszkodva.
- Kim! Vidd ki a macskádat innen. Jézusom, normális ez a macska? A szívbajt hozza rám. - kiabált ki a fürdőből.
- Bemegyek, de takard el magad. - kiabáltam be,majd benyitottam. - Nando mondtam,hogy takard el magad! - kiabáltam rá.
- Most mi van? Csak a hátsómat látod, és még az is jól néz ki.
- Istenem, amikor részeg vagy komolyan nem vagy normális. - fogtam meg a macskámat, majd gyorsan kisiettem a fürdőből...

- De látod, Kiskának is jó szemei vannak. Megtalálja a jó pasikat. - nevetett Nando. 
- Persze még jó,hogy nem Simba és Shadow találta volna meg a jó pasikat nem? 
- De ők fiúk. - forgatta meg a szemét Nando.
- Na nem mondod. - nevettem. - De látod, Marknak van két fiú kutyája, nekem meg van egy szép nöstény macskám. 
- Olyan szép mint te. - adott egy puszit a homlokomra.
- Jaj, ne bókolj Nando. - nevettem. Nando felállt, majd az ágyamhoz sétált. - Mit csinálsz? - húztam fel a szemöldököm.
- Befekszem melléd, vagy azt csak akkor szabad amikor részeg vagyok? 
- De vigyázz az infúziókra. - nevettem. Nando,ahogy befeküdt mellém újra felidézte azt a vicces éjszakát. 

Mikor Nando végzett, a derekára egy törölköző volt csavarva, s úgy vakarta a tarkóját.
- Ha alsót szeretnél kérni, menj fel ott keress magadnak Mark gatyái között. - nevettem.
- Köszönöm. - dobott felém egy puszit, majd futott is ki a szobámból. Én is behunytam végre a szemem, de perceken belül éreztem,hogy az ágyam lesüpped mellettem.
- Nando, mit csinálsz? - fordultam felé.
- Kényelmetlen a kanapé. Azt szeretnéd,hogy holnapra megfájduljon a hátam? - konyította le a szája sarkát.
- Hogy neked mindenre van kifogásod. De legalább a macskát ne nyomd össze légyszíves.
- Nyugi nem fogom. - takarta be magát.
- Jó éjt, Nando.
- Jó éjt, Kim. Jó éjt Kiska. - simogatta meg a macskám fejét.
- Bolond. - suttogtam magam elé.
- Hallottam ám.
- Nem baj. - nevettem. Becsuktam a szemem, s perceken belül már álom földjén jártam...

- Milyen fura,hogy már eltelt ennyi év. Nem? - kérdezte Nando.
- De szerintem is az. Főleg,hogy 1 évig kómában voltam.
- Hát az rátett még plusz egy évet. - húzta el a száját. - Ó, nem is mondtam,hogy van kedved nálunk lenni a versenyek alatt? Mármint érted...ameddig nem versenyzel...Vagy még mindig Vettelnek szurkolsz?
- Nem! Biztos,hogy nem. Látni sem akarom azt a kétszínű seggfejet. Nálatok leszek verseny idő alatt. - jelentettem ki.
- Oké, hercegnő. - kaptam egy puszit az arcomra. - Mark elmondta,hogy együtt voltatok.
- Mi van? - emeltem fel kicsit a hangom. - Ezt meg honnan tudta meg?
- Hát tudtommal Vettel mondta el neki.
- Hogy mekkora egy szemét. - ültem fel az ágyon.
- Bocsi, én azt hittem Mark már elmondta.
- Most már tudom,hogy miért nem jön be hozzám. - konyítottam le a szám sarkát.
- Hé, biztosan csak sok a dolga.
- Persze. - forgattam meg a szemem.
- De egy jó hírem is van. Ha minden jól megy, még ma hazamehetsz.
- Komolyan? - mosolyogtam.
- Igen. Na beszélek is az orvossal. - pattant fel, s már itt sem volt.
Amint Nando kilépett az ajtón, szinte már jött is vissza. Vagyis azt hittem.
- Na mit mondott az orvos? - fordultam hátra ahol, egy olyan személyt pillantottam meg akit soha életemben nem akartam újra látni.
- Szia... - lépett be a kórterembe.
- Te meg mit keresel itt???

9.rész - Red Bull Racing

Sziasztok!
 Lehet,hogy ez egy kicsit nagy kérés, de a következő részhez kaphatok 3-4 kommentet? Nagyon jól esne(:
 Remélem tetszik ez a rész is(:
Puszi, Kim:*

( Sebastian )

Tommi azt mondta,hogy még ma utazzak vissza Svájcba, de nekem látnom kellett Kimet ezért nem utaztam el. Vissza mentünk a hotelba, mindenki saját szobájába. Elmentem letusolni, s próbáltam elaludni, de nem ment. Írtam Adriannak egy üzenetet,hogy tudnak-e már valamit Kimről. De a válasz még mindig csak annyi volt,hogy a műtőben van. Utána letettem a telefont, s nagy nehezen de elaludtam.


( Mark )

Csak vártunk,hogy végre valamit megtudjunk a húgomról.
- Én ezt már nem bírom. - álltam fel a székből.
- Nyugodj le, Mark. Minden rendben lesz.  - nyugtatgatott Adrian.
- Hogy lehettem akkora barom,hogy engedem neki a versenyzést.
- Mark ő is a száguldásnak él, mint te.
- De akkor sem kellett volna engednem. Tudhattam volna,hogy nem való oda.
- Miről beszélsz Mark? A húgod kiváló pilóta. - szólt bele Christian.
- Így van. - bólintott rá Adrian is.

Már legalább 5 órája itt ültünk mikor végre megjelent egy orvos.
- Doktor úr,hogy van a húgom? - pattantam fel egyből.
- A kisasszonynak stabilizáltuk az állapotát. De súlyos sérüléseket szerzett, és most kómában van.
- Kómában? És mik azok a súlyos sérülések? - emeltem fel kicsit a hangom.
- Uram, kérem nyugodjon le.
- De mégis mik azok a sérülések? - néztem az orvosra.
- A kislánynak, eltört az egyik sípcsontja, a combcsontja, és a kulcscsontja is. Ezen kívül a bal keze, s a gyűrűsujja. Belső vérzése is volt, amit nehezen de el tudtunk állítani.
- De ugye felépül a kislányom? - kérdezte apa.
- Nem tudok mondani semmit. Most már csak a kislányon múlik,hogy felépül-e.
- De meddig fog kómában feküdni? - kérdezte Adrian.
- Ezt sajnos nem tudhatjuk. Holnapig még altatjuk, és utána már csak rajta múlik mikor ébred fel.
- De körülbelül mikor fog felébredni? - kérdeztem.
- Uram, én tényleg nem tudom. Találkoztam már olyannal aki pár napon belül, de olyannal is akik hónapok, évek után.
- Hónapok, évek? - aggodalmaskodott anya.
- Kérem, hölgyem. Nyugodjon meg. Menjenek haza, és holnap bemehetnek a kislányukhoz.
- De most miért nem mehetünk be?
- Ez a szabály. Elnézést de mennem kell. Várnak a műtőben. Viszlát. - elköszönt és már el is sietett.
- Anya, apa. Menjetek haza én itt maradok Kimmel.
- Nem kisfiam, mi is itt maradunk veled. Ne maradj egyedül. - simogatta a hátam anya.
- Nem fogok egyedül maradni. Menjetek haza, ha lesz valami szólni fogok nektek.
- Rendben kisfiam. Anyád már úgyis elfáradt. Akármi is van, egy picit mozdulat már hívj engem, rendben?
- Rendben, apa. Jó éjszakát. - adtam egy puszit anyának, apát gyorsan átkaroltam, és már mentek is.
- Adrian, Christian. Ti is menjetek vissza a hotelba.
- Nem. Minket nem tudsz ilyen gyorsan elküldeni. Maradunk veled.
- Rendben. Köszönöm. - bólintottam, s elindultunk Kim kórterme felé. Mikor oda értünk láttuk,hogy mindenhol csövek voltak.
- Minden rendben lesz, Mark. - fogta meg a vállam Adrian.
- Nem fog felépülni. Tudom. - ráztam a fejem, s éreztem,hogy könnyek gyűlnek a szemembe.
- Minden olyan lesz mint régen. Csak várj rá. Fel fog épülni, csak idő kell neki. - mosolyogtak rám.
- Köszönöm. - mosolyogtam én is.

Teltek a hónapok de semmi nem történt. Kezdtük feladni a reményt,hogy valamikor újra láthatjuk a húgom mosolygós arcát.

xxx

Hangos csipogásra, s erős fényre ébredtem. Próbáltam kinyitni a szemem, de először csak hunyorogtam, s csak utána nyitottam ki teljesen a szemem. Körülnéztem, s láttam,hogy egy kórteremben vagyok. Éreztem,hogy a számban van egy cső. Kiakartam szedni de nem tudtam. Nem kellett sok a kórterembe egy nővér lépett be, egy orvossal. Láttam,hogy az orvosnál van egy tű, s közelített felém. Nem akartam,hogy megszúrjon vele ezért elkezdtem mocorogni.
- Kisasszony kérem, nyugodjon meg. Ezt az altatót be kell adnom magának, mikor felébred már itt lesznek a szülei.
Megbíztam az orvosban, ezért nyugton maradtam. Az orvos beadta az altatót, s már aludtam is.

Újra ébredeztem, de most már nem éreztem a számban a csövet. Óvatosan kinyitottam a szemem, s megpillantottam Markot, aki a kezemet fogva aludt a széken. A másik kezemmel, amire infúzió volt kötve, megsimogattam Mark arcát, mire egyből fel is riadt.
- Áucs. - nevettem, mert a kezem olyan hévvel csapódott vissza az ágyra amilyen gyorsan Mark felkapta a fejét. Mark először csak nézte,hogy tényleg ébren vagyok, s egyre könnyesebb lett a szeme, majd szorosan magához ölelt.
- Ne haragudj, de csípj meg ha nem álmodok. - fogta arcomat két keze közé.
- Nem álmodsz. - mosolyogtam majd megpusziltam az arcát. - Miért vagyok kórházban?
- Nem emlékszel rá?
- Nem. Az utolsó emlékem talán az,hogy indulok a futamra.
- Akkor még nincs minden veszve. - mosolygott majd megfogta a kezem. - A futamon Melanie-t próbáltad megelőzni, sikertelenül, mert Melanie kilökött a pályáról, egyenesen a gumifalnak. Teljesen összeroncsolódott a kocsid, majd kigyulladt, de nagy nehezen ki tudtak szedni a kocsiból. - hajtotta le a fejét. - Ha nem tudtak volna kiszedni, én belehaltam volna,hogy ... - itt nagyot nyelt.
- Hé, itt vagyok Mark. Minden rendben van. - simogattam az arcát.
- Soha többet nem engedlek semmilyen versenyre. - rázta a fejét.
- Ilyet ne mondj, mert nem fogod tudni betartani. Nekem ez az életem, Mark. Ahogy neked is. Jut eszembe mikor lesz a következő futamod? - biccentettem oldalra a fejem.
- Én már nem vagyok a Forma 1-be. Kiszálltam. Most már rallyzok.
- Hogy mi? De év közben kiszálltál? - emeltem magasra a szemöldököm.
- Kim... a baleseted óta, már 1 év eltelt. - nézett a szemembe.
- Hogy mi? - emeltem meg a hangom.
- Kérlek, nyugodj meg. Minden rendben van. - simogatta a karom.
- 1 teljes évig voltam kómában? - néztem rá kétségbeesetten. De ő csak bólintott. - Jézusom... Akkor mindenki lemondott már rólam igaz? - néztem rá könnyes szemekkel.
- Nem. Dehogyis. Senki nem mondott le rólad. - simogatta az arcom.
- És a csapat? Biztosan tettek a helyemre új embert. - hajtottam le a fejem.
- Emlékszel arra a lányra aki cserébe volt a csapatnál? - én csak bólintottam. - Na most ő van a helyedben. Mert nem vettek új embert, mert mindenki bízott benne,hogy újra felépülsz.
- Komolyan? - mosolyogtam.
- Igen. - bólintott.
- Istenem...köszönöm. - karoltam át, de egy kicsit felszisszentem, de utána már csak nevettem.
- Egyszer még kirántod ezt az infúziót. - nevetett Mark.
- Hát remélem nem. - néztem az infúzióra. - Mark... akkor te most rallyzol? - néztem rá.
- Igen. - bólintott.
- És...szóval... mi...- habogtam össze vissza de közbevágott.
- Nem költöztünk el. Még mindig ugyan ott lakunk ahol eddig. Nem akadályoz a rally semmiben sem. - mosolygott.
- De jó. - nevettem fel.
- Olyan jó újra látni a mosolygós arcod.
- Nekem ez olyan mintha csak 1 napot lettem volna távol, szóval...  - rántottam meg a vállam.
- Anyáék nemsokára itt lesznek.
- Komolyan?
- Igen, valószínűleg... - nézett az órájára de akkor kopogtak az ajtón, s belépett anya és apa.
- Kislányom. - jött oda anya, majd össze vissza puszilta az arcom ami megmosolyogtatott. Apa is ugyan ezt tette de ő rövidebb ideig.
- Hogy vagy, kicsim? - kérdezte apa.
- Köszönöm jól. - mosolyogtam.
- Rosszkor? - nyitott be Adrian és Christian az ajtómon.
- Nem, dehogyis. - ráztam a fejem. - Gyertek be. - mosolyogtam.
- Hoztunk neked, virágot és csokit. - mosolygott Adrian, majd kaptam mind a kettőjüktől egy-egy puszit.
- Olyan jó,hogy felébredtél,kicsim. Már mindenki szomorkodott,hogy sosem nyitod ki azokat a gyönyörű szép szemeidet újra.
- Jaj, anya. Ne mondj ilyeneket. - nevettem.
- De ez az igazság. - mosolygott apa is.
- Amint meghallottuk,hogy felébredtél már utaztunk is. - mosolygott Christian.
- Köszönöm,hogy nem mondtatok le rólam.
- Rólad sosem mondanánk le, várnánk több évet is. - nevetett Mark.
- Tényleg köszönöm, és azt is,hogy nem adtátok át a helyem másnak.
- Az egyik legjobb pilótánk vagy. Ezt te sem gondolod komolyan. - nevettek. - De ugye tudod,hogy először fel kell épülnöd teljesen. Heikki segíteni fog mindenben.
- Ki az a Heikki? - húztam fel a szemöldököm.
- Nem emlékszel rá? - kérdezték, mire én "megcsóváltam" a fejem.
- Ő a személyi edződ.
- Komolyan nem emlékszem rá. Szegény majd biztos megfog ijedni,hogy nem emlékszem rá. - húztam félre a szám sarkát.
- Ugyan, majd újra megismerkedtek.
- Remélem nem fog bolondnak nézni. - nevettem.
- Biztosan nem, de egy kicsit megtréfálhatnánk. Mi nem fogjuk neki elmondani,hogy nem emlékszel rá, rendben? - húzta ördögi mosolyra a száját Adrian.
- Rendben. - nevettem.
- Kicsim, nekünk megy a repülő vissza Ausztráliába, tudod jönnek hozzánk az unokatestvéreitek, és a gyerekek. Nem haragszol ha mi hazautazunk? Persze amint lehetőség lesz utazunk vissza. - mondta apu.
- Persze, apu. Semmi gond. Menjetek csak. - mosolyogtam.
- Sajnálom kicsim.
- Semmi baj apu, komolyan. - mosolyogtam.

- Akkor majd találkozunk. - adtak puszit mind a ketten majd távoztak.
- Látom ti is fáradtak vagytok, nyugodtan menjetek és pihenjetek.
- Én maradok veled. - kapott a kezem után Mark.
- Látom,hogy fáradt vagy, és hát egy kicsit én is. Menj haza, holnap is be tudsz jönni. - adtam egy puszit az arcára.
- Rendben. - sóhajtott. - Akkor holnap bejövök, de mivel még csak reggel 8 óra van lehet még este is bejövök. - mosolygott.
- Nem kell, pihend ki magad. Majd holnap be jössz. - mosolyogtam.
- De még csak most kaptunk vissza. - biggyesztette le a szája sarkát.
- Tudom, de látom,hogy mennyire nem vagy jó passzban. Most már tudod,hogy jól vagyok, pihend ki magad.
- Rendben, de holnap már korai leszek. - nevetett.
- Nem bánom. - ráztam a fejem nevetve.
- Akkor mi is megyünk, rendben? Holnap bejövünk és megbeszéljük a továbbiakat.
- Rendben. - bólintottam, majd egy puszi kíséretében távoztak. Nekem sem kellett sok, már laposakat pislogtam, s nemsokára el is ért álomország...

8.rész - Red Bull Racing

A fejlécet nagyon köszönöm Dyboo - nak! (:

Reggel hamar kidobott az ágy. Gyorsan elkészülődtem, majd kimentem a konyhába, ahol kicsit megtorpantam.
- Szia, Ann. - mosolyogtam.
- Szia, ne haragudj,hogy ha megijesztettelek. Nem rég érkeztem meg. - viszonyozta a mosolyt.
- Nincs semmi baj, csak kicsit meglepődtem,hogy itt vagy.
- Te már mész is a pályára?
- Igen. Megígértem Heikkinek,hogy időben ott leszek.
- Értem. - bólintott.
- Na akkor én megyek is. További szép napot.
- Neked is. Bár tudjuk,hogy te fogsz nyerni.
- Jó is lenne. - nevettem.
- Mi ez a nagy nevetés? - jött le álmosan Mark.
- Majd Ann elmeséli. Nekem mennem kell. A pályán találkozunk. - adtam egy puszit Marknak majd siettem a kocsiba. Pályára érve, gyorsan átöltöztem, s elindultam megkeresni Heikkit.
- Jó reggelt. - hallottam a hátam mögül egy túlságosan is ismerős hangot.
- Sebastian... - fordultam hátra.
- Kerülsz? - kereste a tekintetem.
- Ja. - vontam vállat majd folytattam az edzőm keresését.
- Kérlek, beszéljük meg. Nem tudod,hogy ki volt az a lány. Nem tudod,hogy miért csókolt meg. Hagy meséljem el.
- Meg kell keresnem az edzőmet. Szóval dolgom van. De megmondtam,hogy ne keress többet nem? - húztam fel a szemöldököm.
- De nem foglak hagyni, Kim. Én szeretlek. - fogta közre az arcomat.
- Sebastian...Engedj el. - próbáltam levenni a kezét az arcomról de ő erősebb volt, magához húzott és megcsókolt. Egy pillanatra engedtem neki, de aztán ellöktem.
- Felejts el, örökre. Nem szeretlek és soha nem is foglak érted? - lett könnyes a szemem majd gyorsan elrohantam onnan. Nem is néztem előre, mikor valakibe beleütköztem.
- Téged kerestelek. - mondta Heikki.
- Én pedig téged. - próbáltam mosolyogni.
- Te sírtál? - fogta közre az arcom.
- Nem.
- Miért sírtál?
- Nem sírtam, komolyan. Rátérhetnénk az edzésre? - néztem bele a kék szemébe. Ő csak bólintott, és elmentünk az edzőteremhez.

xxx

Már a verseny előtt jártunk, Sebastian is ott volt néha Christian mellett. Fáj,hogy nem tudok benne bízni...pedig én szeretem. Igen, rájöttem,hogy én is szeretem Őt. De nem tudom elhinni azt amit mond. A maci amit tőle kaptam mindig nálam van, és most sem fogok változtatni. Ott lesz a ruhám ujjában mint mindig. A szerelők még állítottak egy kicsit a kocsin, s kitolták a rajtrácsra. Ott elhelyezkedtem a kocsiba, vártam a felvezetőkört. Mikor elindultunk a safetycar. Mikor megvolt a felvezető kör újra a rajtrácsra álltunk. Mikor elsötétültek a piros lámpák, megkezdődött a futam. Minél jobban akartam teljesíteni, és hál istennek nem is veszítettem pozíciót.
- Kim, jól haladsz. Így tovább. - hallottam a csapatrádióból, Adrian hangját.
Utolsó körökben járhattunk mikor sikerült megelőznöm Melanie-t. De ő újra elkezdett támadni. Adrian elkezdett Melanienak beszélni a csapatrádióba.
- Melanie! Maradj Kim mögött. Még egyszer mondom maradj Kim mögött! - utasította Adrian, de a tükörbe láttam,hogy nem nagyon akar lassítani, és újra megtudott előzni, de én sem adtam fel vissza próbáltam támadni, de mikor megelőztem volna, kilökött a pályáról és már csak annyit láttam,hogy a gumifalnak ütközök.



( Sebastian )

Mikor láttam,hogy Kim a gumifalnak ütközik felpattantam a székből és úgy néztem tovább a képernyőt. De mikor kigyulladt a kocsi mindenki a fejét fogta. Hallottam a másik boxból Mark kiabálását.
- Szedjék már ki a kocsiból. Miért áll ott mindenki?
- Próbálják eloltani a tüzet. Nyugodj meg.
- Hogy a fenébe nyugodjak meg, mikor a húgom ott ég a kocsiban? - kiabált. Még sosem láttam ilyennek Markot. Leült a földre, s fejét a kezébe temette. Láttam,hogy Kimet kihúzzák a kocsiból, de meg sem mozdult. A mentő amilyen gyorsan csak tudott oda jutott. Felfektették a hordágyra, s már indult is a mentő. Nekem sem kellett sok,hogy ott helyben összeessek. De Tommi oda sietett hozzám, s leültetett egy székre.
- Minden rendben lesz. Kimnek nem lesz semmi baj.
- Ez az én hibám. - temettem kezembe a fejem.
- Nem,dehogyis. Te nem tehetsz semmiről.
- Mark? - néztem fel Tommira.
- Adriannal elment a mentő után.
- Istenem...ha valami baja esik. - nem szégyelltem,hogy könnyes lesz a szemem, mivel szeretem Kimet.
- Nem lesz semmi gond. Kim erős lány. - fogta meg a vállam Tommi.
- Tommi én szeretem őt.
- Ő is szeret téged. Hidd el.
- Még csak meg sem tudtuk beszélni. - hajtottam le újra a fejem.
- Lesz még rá alkalmad. - de én csak ráztam a fejem. Nem telt el sok idő Christian jelent meg mellettünk, mire én fel is pattantam.
- Azt hiszem ez a tied. - adott át nekem Christian egy égett Red Bullos macit.
- Van valami hír? - kérdezte Tommi. De Christian csak kétségbeesetten nézett.
- Mond már,Christian! - emeltem fel a hangom.
- Kim...szóval...
- Bökd már ki! - már szinte kiabáltam.
- Mark azt mondta...vagyis Adrian,hogy Kimet nehezen tudták vissza hozni, és egyből a műtőbe vitték.
- Istenem... minden az én hibám. - roskadtam le a földre.
- Ez nem igaz, Sebastian. Minden rendben lesz, Kim erős lány.
- Be kell mennem a kórházba. - pattantam fel.
- Ez nem jó ötlet. - rázta a fejét Christian.
- Miért? - emeltem fel a szemöldököm.
- Mert Mark most teljesen össze van omolva. Ann se tudja leállítani.
- Nem érdekel. Oda kell mennem. - indultam el.
- Jól meggondoltad? - kiabálta utánam Christian. Vállam felett vissza néztem és egy aprót bólintottam. Hallottam,hogy halad mögöttem valaki.
- Tommi, te?
- Ha mégis történne valami, valakinek le kell állítania Markot. - de nem válaszoltam csak beültem a kocsiba. Nem volt messze a kórház ezért elég gyorsan oda értünk. Megkérdeztük,hogy hol van. De csak annyit mondtak,hogy a műtőben, próbálják stabilizálni az állapotát. Azon a szinten megkerestük Markot is, de nem egyedül volt. Ott volt Adrian, és Kim szülei is. Mikor megláttak minket mindenkinek kikerekedett a szeme.
- Mit keresel itt? - pattant fel Mark.
- Engem is érdekel,hogy van Kim.
- Ugyan miért érdekelne? A drága húgod a hibás mindenért. - emelte fel a hangját Mark.
- Fiam, ne kiabálj vele. - szólt rá az anyja.
- Nincs a húgomhoz semmi köze! - kiabált még mindig Mark.
- De igenis van! - emeltem fel én is a hangom.
- Ugyan mi lenne? - nevetett fel lenézően Mark.
- Kim a barátnőm! Vagyis...csak volt. - hajtottam le a fejem.
- Hogy mi? - kérdezték egyszerre kivéve Adrian és Tommi.
- Nem akartuk elmondani senkinek. Kim félt,hogy megbánt vele téged. Meg a húgom miatt se szerette volna elmondani.
- Szóval te miattad ment el innen pár héttel ezelőtt? - jött közelebb hozzám Mark.
- Nem tudom. Próbáltam vele beszélni de nem válaszolt a hívásokra, sms-ekre.
- Tudod,hogy össze volt törve? MIATTAD. - emelte fel jobban a hangját.
- Próbáltam neki megmagyarázni, de nem tudtam. Nem hallgatott meg.
- Most úgy beverném a képedet Vettel.
- Nyugodtan. Üss csak meg!
- Nem bántok kisfiúkat. - fordult meg, de én megragadtam a kezét és behúztam neki egyet. Ő sem volt rest vissza adni. Marknak kicsit felszakadt a szája, de nekem sokkal jobban. Bevallom ő kicsit erősebb volt. Mark újra megakart ütni de Tommi leállította.
- Mark. A húgod van a műtőben, élet halál között. Nyugodj le jó? Ülj vissza a székre.
- Addig nem nyugszom meg még ez a kisgyerek itt van.
- Azt várhatod,hogy én innen elmegyek.
- Sebastian! Egyszer az életbe hallgass ránk. És menj haza! - utasított egy hang a hátunk mögül, mire megfordultunk, s Christian állt velünk szemben.
- Tudunk már valamit? - jött közel hozzánk.
- Semmit. Még mindig a műtőben van. - de ekkor pillantottunk meg egy nővért.
- Hölgyem! Hogy van Kim? - kérdezte Adrian.
- Elnézést uraim, de sietnem kell.
- De csak egy kis infót szeretnénk megtudni. - folytatta Adrian.
- Nehéz stabilizálni a kislány állapotát. Ne ijedjenek meg, de folyamatosan újra kell éleszteni a kislányt. Az orvosok mindent megtesznek,hogy életben tartsák,
- Mi? Ha mindent megtennének már egészségesen feküdne az egyik kórterembe. - kiabálta Mark.
- Elnézést uram, de minden perc számít. Sürgősen el kell mennem vérért. - rohant a nővér.
- Az én kislányom. - kezdett el sírni Kim anyukája.
- Minden rendben lesz. - nyugtatták az anyukáját.
- Gyere Sebastian! - húzott a kijárat felé Tommi.
- Tommi, muszáj maradnom! - kiabáltam.
- Nem lehet. Gyere. - muszáj volt beleegyeznem mert Adrian és Christian is bólintott,hogy menjek. Muszáj volt beleegyeznem, ezért elindultunk hazafelé. 

26 Év! 26 Jahre! 26 Year!

Nagyon Boldog Születésnapot szeretnék kívánni, A világ legcsodálatosabb emberének! Egy fantasztikus Forma-1 pilótának. Legyen még sok szép ilyen éved, és kívánok neked még sok VB címet! Szeretünk Seb!!!♥

I would like to wish a very Happy Birthday, the most wonderful man in the world! A fantastic Formula 1 driver. Be nice so many more years, and I wish you many more World Championship titles! We love you Seb! ♥
#GOSebastianVettel #26Jahre #Ichliebedich

7.rész - Red Bull Racing

A következő részhez legalább 3 kommentet kérek(:
Remélem mindenkinek tetszett ez a rész is. Várok kritikákat is, bár remélem nem találtok benne.
Puszi: Kim

Másnap reggel korán kidobott az ágy. Készítettem magamnak egy csésze kávét, elrendeztem a reggeli teendőket és megpróbáltam felkelteni Markot.
- Mark, ébresztő. El fogsz késni. - de válaszul csak egy morgást kaptam. - Mark kelj már fel most komolyan. - böködtem meg az oldalát.
- Csak még egy kicsit Kim. Légyszíves. - húzta a fejére a párnát.
- Ne akard,hogy hozzak egy pohár jég hideg vizet. - de erre már egyből kipattant az ágyból és indult is zuhanyozni.
- Ezt még vissza kapod Kim Webber. - fenyegetett meg játékosan az ujjával.
- Kíváncsian várom, Mark Webber. - nevettem.
- Sietek, addig keríts nekem elő egy red bullt. - mire én csak bólintottam. Gyorsan felöltöztem, majd a hűtőbe benyúlva vettem Marknak elő egy red bullt.
- Na én kész is vagyok. - jött ki a konyhába.
- Oké, akkor szerintem mehetünk is. - kaptam fel a táskámat és indultam az ajtó felé.
- Mindjárt megyek utánad. - ült le az asztalhoz.
- Jó, de siess Mark. Lent megvárlak a kocsinál.
- Rendben. Sietek.
Elindultam a lift felé, mire pont akkor lépett ki Sebastian is.
- Jó reggelt. - mosolyogtam.
- Jó reggelt. - húzott oda magához és megcsókolt.
- Sebastian! - toltam el magamtól.
- Most mi van? - biccentette oldalra a fejét.
- Az van,hogy egy folyosón állunk, és akárki megláthat.
- Ugyan már, nincs itt senki. - mutatott körbe.
- Igazad van, most nincs. De bármikor kiléphet valaki az ajtón. - mutattam én is körbe, és szerencsémre pont akkor lépett ki Tommi a szobájából.
- Jó reggelt. Hát ti? - jött oda hozzánk.
- Szia, Tommi. Mi csak beszélgettünk egy kicsit. - húzta meg a vállát Seb.
- Értem, de neked már lent kéne várni engem. Nem? - húzta fel a szemöldökét.
- Csak egy kicsit beszélgetünk. - ismételte meg újra Seb mire Tommi megforgatta a szemét és elindult a lift felé.
- Én megmondtam,hogy akárki kijöhet.
- Tommi már tudja,hogy együtt vagyunk. - húzta meg a vállát Seb.
- Mi? Most komolyan mindenkinek elmondod Sebastian?
- Nem mindenkinek. - fogta közre a kezével az arcom.
- Nem mindenkinek? Ez nálad mit jelent? - vettem le az arcomról a kezét.
- Azt jelenti,hogy nem mindenkinek. - nevetett.
- Ez nem vicces. - néztem rá szúrós szemekkel. - Majd találkozunk. - biccentettem felé, majd elindultam én is a lift felé, de Sebastian megragadta a csuklóm és vissza húzott magához.
- Nem akarod velem tölteni ezt a fél órát? - nézett az órájára.
- Nem. - ráztam a fejem mire ő megcsókolt.
- Még mindig nem? - nézett bele a szemembe mire én újra megráztam a fejem. Sebastian közelebb húzott magához, majd újra megcsókolt aztán szép lassan elkezdte csókolni a nyakamat.
- Sebastian! Ne csináld... - próbáltam eltolni magamtól de nem engedett. Elkezdtünk hátrálni, Sebastian benyitott a szobájába, lábával becsukta az ajtót, s újra elkezdte csókolni a nyakamat.
- Sebastian...ezt nem kéne. - toltam el magamtól.
- Miért nem? - nézett bele a szemembe.
- Mert...mert még nem jött el az ideje.
- Rendben. - sóhajtott Seb.
- Gyere menjünk. - fogtam meg a kezét, mire ő elkezdett mosolyogni. Kaptam egy puszit az arcomra, és már indultunk is. A liftben még váltottunk egy gyors csókot, s külön váltunk. A parkolóban már várt rám Mark.
- Nem úgy volt,hogy te előbb elindultál? - húzta fel a szemöldökét.
- De csak nem akartam rád olyan sokat várni ezért inkább elmentem reggelizni. Ne haragudj.
- Nem haragszom, valójában én is az előbb érkeztem. Na gyere menjünk. - ült be a kocsiba, én is elfoglaltam a helyem az anyósülésen és már indultunk is.

xxx

Az egész futamot a Red Bull fantasztikusan vezette. 10 kör volt vissza, Mark megszerezte az első helyet. Az utolsó köröket futotta mikor Sebastian elkezdte támadni.
- Christian! Szóljatok Sebastiannak. - ültem le Christian mellé.
- Sebastian! Sebastian! Mark mögött haladj. Ne előzd meg! - mondta a csapatrádióba Christian. De Sebastian utána is csak támadta Markot.
- Sebastian! Az isten szerelmére, Mark mögött haladj! - mondta újra Christian. De Sebastian nem válaszolt.
- Mark! Hagyd elmenni Sebastiant! - utasította Christian.
- Mi? Nem! Miért mondtad ezt neki? Sebastiannak kéne lassítani, Mark már takarékon vezetett! - pattantam fel a székből.
- Akármit mondunk Sebastiannak, nem fog rá hallgatni. Sajnálom.
- Én ezt nem hiszem el. Azt a nagyképű, hülye fejét.
- Ne idegeskedj, Kim. - jött oda Adrian.
- Te is Vettel-t véded igaz? Folyamatosan ő van a középpontban, Markra soha nem figyel senki. De majd mind a ketten néztek, ha Mark elmegy a csapattól.
- Nem tehetünk róla,hogy Sebastian nem hallgat ránk. Nem fogunk több csapat utasítást adni. Felesleges.
- Azt észrevettem. De ezt a futamot akkor is a bátyámnak kellett volna megnyernie. Már takarékon autózott és ezt Vettel meg kihasználja? Mi ez? De most őszintén. Ez már nem csapat! - emeltem fel egy kicsit a hangom.
- Kim, ne kiabálj. - jött oda Tommi.
- Miért ne kiabáljak? Hm? A drága barátod, egy szemét pöcs. - csaptam egyet Tommi mellkasára.
- Most már jobb? - nézett rám Tommi.
- Ne haragudj,hogy megütöttelek.
- Nincsen semmi gond. Na ülj vissza, és szurkolj tovább a bátyádnak. - mosolygott Tommi. Vissza ültem a helyemre, s bekapcsoltam a csapatrádiót.
- Mark! Hagyd Vettelt elmenni. Örüljön az első helyének, amit rohadtul nem érdemel meg. Örülök a második helyednek is bátyó.
Vége lett a futamnak Vettel az első, Mark a második, Lewis pedig a harmadik lett. Mark kiszállt a kocsiból és egyből oda jött hozzám. Szorosan átkarolt, majd a sisakot levéve egy nagy puszit nyomott az arcomra. Megpillantottam oldalt Fernandot is.
- Hé, Nando. - felém fordult majd mosolyogva oda lépett és szorosan átkarolt.
- Hiányoztál, Kim. - mosolygott majd ő is egy nagy puszi keretében távozott. Elpillantottam oldalra ahol éppen egy nő csókolta meg Sebastiant. Könnyek gyűltek a szemembe de ezt gyorsan fedni is tudtam. Elindultam Christian társaságában a pódium elé. Nem akartam menni de Christian erősködött.  Először Lewis, aztán Mark, és végül Sebastian jött ki a pódiumra. Mindenki megtapsolta őket, de Markon és talán Sebastianon is látszott a feszültség.

xxx

Markot vártam az öltözője előtt de Sebastian előbb jött. Elakartam menni de akkor észre vett.
- Kim, várj! - fogta meg a kezem.
- Mi van? - de nem is fordultam felé.
- Ne haragudj. - fordított maga felé.
- Komolyan még azt mondod nekem,hogy ne haragudjak? Komolyan? - néztem bele a szemébe.
- De én most komolyan sajnálom. Nem akartam, de így megnöveltem a pontjaimat.
- Téged komolyan csak a hülye pontok érdekelnek? Csapatutasítást kaptál, de te nem teljesítetted. Mert megint te akartál lenni a középpontban mint mindig. Mindig feléd mutattak több figyelmet, mert ilyen kis gyerek vagy még. Markot meg szó szerint le se szarták. Ezt Mark nem mutatta ki de láttam rajta,hogy mennyire fáj neki. De persze, a híres 3 világbajnokos Sebastian Vettel mindig a középpontban volt. Azt hittem,hogy más vagy mint aminek ismertelek. De tévedtem. Szeretném ha elfelejtenél egy életre. - indultam el megkeresni Markot.
- Kérlek, ne menj így el. Én... szeretlek. - amikor ezt kimondta megtorpantam, de nem néztem hátra.
- Ne nehezítsd meg a dolgot Sebastian. Kint vár a barátnőd, aki valószínűleg újra nagy csókot fog adni a győztes szájára. - mondtam neki majd otthagytam.
- De...nekem nincs barátnőm. Vagyis...nekem te vagy. - ragadta meg újra a karomat.
- Ezt most komolyan? Én vagyok a barátnőd, de te másnak a szájába matatsz, mikor megnyered a futamot igaz? Kösz, Sebastian. De én nem leszek második... sőt első sem. - fordultam felé.
- De nem én csókoltam meg, hanem ő engem. Lesokkoltam, nem tudtam mit csinálni.
- Soha, de soha többet ne keress. Viszlát Sebastian. - fordultam meg majd elmentem. Nem volt már erőm megkeresni Markot, ezért taxiba ültem, a szállodába minden szükséges dolgomat össze pakoltam, és pont indulni akartam a reptérre de, pont Mark állt az ajtóban.
- Kim...halálra aggódtam magam. - ölelt át. - Mi ez a bőrönd? - nézett le a lábamnál heverő bőröndre.
- Mark...én hazautazok, anyuékhoz. - néztem fel rá.
- Mi? Miért? Ugye nem a verseny miatt? Nézd én sajnálom,hogy csak második lettem.
- Ne legyél már bolond Mark, én nagyon örülök,hogy második lettél, és büszke vagyok rád. De történt valami, amit én sosem fogok megbocsájtani annak a személynek, és szeretnék egy kicsit kikapcsolódni. Amúgy is neked itt van Ann. - mosolyogtam a Mark mellett álló nőre.
- De ha én zavarok akkor elmegyek a saját szobámba.
- Nem zavarsz. Örülök,hogy ha boldoggá teszed a testvéremet. - karoltam át Ann-t. - De nekem most tényleg ki kell szellőztetnem a fejem. - néztem újra a testvéremre.
- De... mit történt?
- Ezt nem szeretném most elmesélni. - húztam meg a vállam.
- És a futamok? Vagy felmondasz?
- Nem mondok fel, a versenyekre elmegyek.
- De biztos,hogy nem maradsz velem?
- Talán majd valamikor vissza költözöm, ha még szabad lesz a szobám.
- De butus vagy, az a ház a tiéd is. - mosolygott majd adott egy puszit az arcomra.
- Rendben, hát akkor én megyek is mert lekésem a repülőt. Vigyázzatok egymásra, és a szomszédtól, el ne felejtsd áthozni a cicát, meg a kutyákat. - emeltem fel fenyegetően az ujjam.
- Nem fogom. - puszilt meg. - De legalább hagy vigyelek ki a reptérre.
- Azt elfogadom ha nem vagy még fáradt. - mosolyogtam.
- Annyira még nem. Na gyere húgi. Ann, nemsokára jövök, rendben? - mosolygott barátnőjére Mark, majd egy gyors puszi kíséretében elindultunk a reptér felé.

xxx

A szüleim háza előtt állva, kicsit furcsán éreztem magam. Nem szóltam nekik, hagy lepődjenek meg egy kicsit. Kopogtam az ajtón és már hallottam,hogy anya kiabál ki,hogy mindjárt nyitja. Mikor megpillantott anya az ajtóban, egy pillanatra megtorpant aztán szorosan magához ölelt.
- Kislányom, hát te? - puszilt meg anya.
- Úgy gondoltam egy kis időt nálatok töltenék, ha lehet.
- Hát persze,hogy lehet. Gyere be kicsikém.
- Szia, apa. - köszöntem apunak aki éppen a kanapén ült.
- Rosszul hallok, vagy ez a hang tényleg a kislányom hangja? - állt fel apu majd szorosan magához ölelt.
- Pár napig el kell tűrnötök apu, remélem nem baj. - adtam egy puszit az arcára.
- Ilyen kérdést nem is szabad feltenni. Örök életedben itt maradhatnál, ezt te is tudod. - mosolygott.

xxx

Pár nap telt el. Sebastian folyamatosan keresett, de nem érdekelt. Nem válaszoltam az sms-ekre és a hívásaira sem. Egyik délután anyukámnak segítettem ebédet készíteni, mikor megcsörrent a telefonom. Mark hívott.
- Szia bátyó.
- Szia,húgi. Hogy vagytok?
- Köszi, jól vagyunk. Éppen anyával csináljuk az ebédet.
- Hát akkor az biztos,hogy finom lesz.
- Majd kérdezd meg apát. - nevettem, majd elindultam a szobám felé.
- Hiányzol nekünk.
- Nekünk?
- Ann-ek, a cicának, kutyáknak és nekem.
- Ó, így már értem. Ti is hiányoztok nekem.
- Várj, küldök egy képet.
- Rendben. - mosolyogtam a telefonba. Vártam,hogy Mark küldje a képet mikor végre megrezzent a telefonom. 

Amikor megláttam a képet elkezdtem nevetni.

- Most miért nevetsz? - kérdezte a telefonba Mark.

- Mikor mozdultál ki utoljára?

- Amikor hazamentem az előtt bevásároltam, és azóta nem nagyon. Maximum, a postásnak. - nevetett.

- Mint egy ősember úgy nézel ki. - nevettem én is.

- Most miért? Jól áll a szakáll nem?

- Ann mit szól hozzá?

- Ann nincs itthon. El kellett utaznia a csapattal felmérni a következő pályát meg ilyenek. De te mikor jössz? Két nap és időmérő.

- Igen tudom, de nem nagyon szeretnék hazamenni. - sóhajtottam.

- Nem tudom,hogy ki vagy mi az oka de ha megtudom akkor nem tudom mit csinálok.

- Nyugi, jól vagyok. Mark holnap utazok de addigra borotválkozz meg. - nevettem.

- Igenis, siess mert hiányozol már nekünk.

- Sietni fogok amennyire engedi a repülőgép. - nevettem.

- Kim! Hozol nekem anya sütiéből? - kérdezte óvodás hangon.

- Viszek, de akkor szólok anyunak,hogy csináljunk. Holnap találkozunk. Szia.

- Szia, Kim. Vigyázz magadra!

- Vigyázok, puszi.

- Puszi.

Kinyomtam a telefont majd lesiettem anyuhoz.

- Anya. Készítünk olyan finom házi sütit? Mark megkért,hogy vigyek neki. - nevettem.

- Persze, gyere akkor készítsd elő a hozzávalókat.

- Köszi, anyu. - adtam egy puszit az arcára.

- Semmiség,kicsim. - mosolygott.

- Tényleg, hol van apu?

- Átment a szomszédba kicsit beszélgetni.

- Értem. - bólintottam majd előkészítettem a hozzávalókat.

xxx

Már a reptéren voltam ahol vártam a bátyámat. Kimentem a parkolóba és ott várt az autónak támaszkodva.
- Szia. - köszönt egy puszival.
- Szia, látom megborotválkoztál. - nevettem majd én is adtam az arcára egy puszit.
- Meg. Megtaláltam a borotvakészletet. - nevetett, beszálltunk a kocsiba.
- Minden rendben volt itthon?- fordultam felé.
- Ahhoz képest,hogy pár ruhám össze ment a mosásba, és majdnem leégett a kezem a reggeli készítésben, ahhoz képest minden rendben volt.
- Komolyan? - nyílt nagyra a szemem.
- Csak a ruhás igaz. - nevetett.
- Már megijedtem. Mert tudom,hogy képes lennél felgyújtani a házat.
- Komolyan ezt gondolod?
- Nem. - nevettem.
Olyan gyorsan telt az idő a bátyámmal,észre sem vettem,hogy készülődök az időmérőre.
- Na izgulsz? - jött be a szobámba Mark.
- Kicsit, de nem igazán. - húztam meg a vállam.
- Na az jó, akkor gyere kint várlak a kocsinál, jó? - mosolygott.
- Rendben. - bólintottam. Már épp indulni akartam Mark után mikor megpillantottam a szekrényen azt a macit amit Sebastiantól kaptam. Kicsi vacillálás után, eltettem őt is a táskámba. Gyorsan haladtunk az autópályán, nehogy dugóba keveredjünk. Amilyen gyorsan csak tudtam átöltöztem az öltözőmben és indultam is a kocsimhoz.
- Na készen állsz? - mosolygott Christian.
- Ennyi készen még sosem voltam. - nevettem.
- Szerintem nem muszáj az első percekben kimenned. Oké?
- Rendben. - bólintottam. Beültem a kocsiba, miközben néztem a kis tévén az eredményeket. Melanie már rég kint volt, és elég jó időt futott. A fejemre húztam a bukósisakot, megvártam még a fiúk befejezik az utolsó simításokat, és én is kihajtottam. Próbáltam minél, gyorsabb kört futni aminek meg is lett az eredménye. Melanie mögött zártam a Q1-ben és sikerült bekerülnöm a Q2-be. A fiúk vissza toltak, Christian pedig egyből jött is gratulálni.
- Remek kört futottál. Ha így csinálod továbbra is, pole-t is szerezhetsz. - nem mondtam semmit csak bólintottam. A Q2-be is ugyan így zártunk. Melanie, első én pedig a második. A Q3 vége felé sikerült belehúznom ezért megszerezni az első pole pozíciómat. Vissza toltak a srácok, és mosolyogva szálltam ki a kocsiból.
- Remek köröket futottál. - mondták a srácok.
- Köszi, de ez a ti segítségetek nélkül nem ment volna. - mosolyogtam. Elmentem gratulálni a többieknek is, majd felálltunk a pole-ra. Szokásos taps után lementünk, és engem egyből meg is talált a bátyám.
- Remek voltál. Büszke vagyok rád. - adott egy nagy puszit.
- Nem gondoltam volna,hogy visszatérésem első időmérőjén pole-t szerzek. - mosolyogtam. Mark újra átkarolt, s mikor elnéztem a válla felett megpillantottam Sebastiant aki éppen ugyan annak a nőnek a szájába "matatott".
- Na ünnepelünk? - jött oda Christian.
- Ünnepelhetek egy jó forró fürdővel és egy jó meleg ággyal? - nevettem.
- Persze, miután bemutattalak az új személyi edződnek.
- Remek. - csaptam össze a két kezem.
- Kim, bemutatom neked Heikki-t.
- Szia! Kim Webber. -nyújtottam a kezem.
- Szia! Heikki Huovinen. - mosolygott.
- Hát akkor ismerkedjetek meg, mi addig Markal, elmegyünk inni egy kávét. - nevetett Christian.
- Na akkor mi? - kérdezte egy kis csend után Heikki.
- Először, keressünk egy olyan helyet ahol nincs riporter, aztán elmegyek az öltözőmhoz, lezuhanyzok, felöltözök, és utána döntsd el te. - nevettem.
- Rendben. Akkor mi lenne ha elmennék meginni mi is valamit? - tette fel a kérdését.
- Rendben. De akkor kint a parkolóban megvársz?
- Persze. Várlak. - indult el az ajtó felé.
Mikor végeztem mindennel én is elindultam a parkolóba. Heikki az autónak támaszkodva várt.
- Sokat kellett várnod?
- Nem. - mosolygott.
- Tudom,hogy sokat kellett várnod. Ezért én fogok fizetni. - szálltam be a kocsiba Heikki után.
- Azt nem engedhetem. - rázta a fejét.
- De megengedheted. De indíts mert sosem érünk oda. Akárhova is akarsz menni. - nevettem.
- Indítok. - nevetett.
Az egész este nagyon jó volt. Megismertem amennyire csak tudtam. És p is engem. Úgy érzem jó személyi edzőm lesz. Otthon egy forró fürdő után lehuppantan az ágyra, nem is kellett sok álomba merültem...