7.rész - Red Bull Racing

A következő részhez legalább 3 kommentet kérek(:
Remélem mindenkinek tetszett ez a rész is. Várok kritikákat is, bár remélem nem találtok benne.
Puszi: Kim

Másnap reggel korán kidobott az ágy. Készítettem magamnak egy csésze kávét, elrendeztem a reggeli teendőket és megpróbáltam felkelteni Markot.
- Mark, ébresztő. El fogsz késni. - de válaszul csak egy morgást kaptam. - Mark kelj már fel most komolyan. - böködtem meg az oldalát.
- Csak még egy kicsit Kim. Légyszíves. - húzta a fejére a párnát.
- Ne akard,hogy hozzak egy pohár jég hideg vizet. - de erre már egyből kipattant az ágyból és indult is zuhanyozni.
- Ezt még vissza kapod Kim Webber. - fenyegetett meg játékosan az ujjával.
- Kíváncsian várom, Mark Webber. - nevettem.
- Sietek, addig keríts nekem elő egy red bullt. - mire én csak bólintottam. Gyorsan felöltöztem, majd a hűtőbe benyúlva vettem Marknak elő egy red bullt.
- Na én kész is vagyok. - jött ki a konyhába.
- Oké, akkor szerintem mehetünk is. - kaptam fel a táskámat és indultam az ajtó felé.
- Mindjárt megyek utánad. - ült le az asztalhoz.
- Jó, de siess Mark. Lent megvárlak a kocsinál.
- Rendben. Sietek.
Elindultam a lift felé, mire pont akkor lépett ki Sebastian is.
- Jó reggelt. - mosolyogtam.
- Jó reggelt. - húzott oda magához és megcsókolt.
- Sebastian! - toltam el magamtól.
- Most mi van? - biccentette oldalra a fejét.
- Az van,hogy egy folyosón állunk, és akárki megláthat.
- Ugyan már, nincs itt senki. - mutatott körbe.
- Igazad van, most nincs. De bármikor kiléphet valaki az ajtón. - mutattam én is körbe, és szerencsémre pont akkor lépett ki Tommi a szobájából.
- Jó reggelt. Hát ti? - jött oda hozzánk.
- Szia, Tommi. Mi csak beszélgettünk egy kicsit. - húzta meg a vállát Seb.
- Értem, de neked már lent kéne várni engem. Nem? - húzta fel a szemöldökét.
- Csak egy kicsit beszélgetünk. - ismételte meg újra Seb mire Tommi megforgatta a szemét és elindult a lift felé.
- Én megmondtam,hogy akárki kijöhet.
- Tommi már tudja,hogy együtt vagyunk. - húzta meg a vállát Seb.
- Mi? Most komolyan mindenkinek elmondod Sebastian?
- Nem mindenkinek. - fogta közre a kezével az arcom.
- Nem mindenkinek? Ez nálad mit jelent? - vettem le az arcomról a kezét.
- Azt jelenti,hogy nem mindenkinek. - nevetett.
- Ez nem vicces. - néztem rá szúrós szemekkel. - Majd találkozunk. - biccentettem felé, majd elindultam én is a lift felé, de Sebastian megragadta a csuklóm és vissza húzott magához.
- Nem akarod velem tölteni ezt a fél órát? - nézett az órájára.
- Nem. - ráztam a fejem mire ő megcsókolt.
- Még mindig nem? - nézett bele a szemembe mire én újra megráztam a fejem. Sebastian közelebb húzott magához, majd újra megcsókolt aztán szép lassan elkezdte csókolni a nyakamat.
- Sebastian! Ne csináld... - próbáltam eltolni magamtól de nem engedett. Elkezdtünk hátrálni, Sebastian benyitott a szobájába, lábával becsukta az ajtót, s újra elkezdte csókolni a nyakamat.
- Sebastian...ezt nem kéne. - toltam el magamtól.
- Miért nem? - nézett bele a szemembe.
- Mert...mert még nem jött el az ideje.
- Rendben. - sóhajtott Seb.
- Gyere menjünk. - fogtam meg a kezét, mire ő elkezdett mosolyogni. Kaptam egy puszit az arcomra, és már indultunk is. A liftben még váltottunk egy gyors csókot, s külön váltunk. A parkolóban már várt rám Mark.
- Nem úgy volt,hogy te előbb elindultál? - húzta fel a szemöldökét.
- De csak nem akartam rád olyan sokat várni ezért inkább elmentem reggelizni. Ne haragudj.
- Nem haragszom, valójában én is az előbb érkeztem. Na gyere menjünk. - ült be a kocsiba, én is elfoglaltam a helyem az anyósülésen és már indultunk is.

xxx

Az egész futamot a Red Bull fantasztikusan vezette. 10 kör volt vissza, Mark megszerezte az első helyet. Az utolsó köröket futotta mikor Sebastian elkezdte támadni.
- Christian! Szóljatok Sebastiannak. - ültem le Christian mellé.
- Sebastian! Sebastian! Mark mögött haladj. Ne előzd meg! - mondta a csapatrádióba Christian. De Sebastian utána is csak támadta Markot.
- Sebastian! Az isten szerelmére, Mark mögött haladj! - mondta újra Christian. De Sebastian nem válaszolt.
- Mark! Hagyd elmenni Sebastiant! - utasította Christian.
- Mi? Nem! Miért mondtad ezt neki? Sebastiannak kéne lassítani, Mark már takarékon vezetett! - pattantam fel a székből.
- Akármit mondunk Sebastiannak, nem fog rá hallgatni. Sajnálom.
- Én ezt nem hiszem el. Azt a nagyképű, hülye fejét.
- Ne idegeskedj, Kim. - jött oda Adrian.
- Te is Vettel-t véded igaz? Folyamatosan ő van a középpontban, Markra soha nem figyel senki. De majd mind a ketten néztek, ha Mark elmegy a csapattól.
- Nem tehetünk róla,hogy Sebastian nem hallgat ránk. Nem fogunk több csapat utasítást adni. Felesleges.
- Azt észrevettem. De ezt a futamot akkor is a bátyámnak kellett volna megnyernie. Már takarékon autózott és ezt Vettel meg kihasználja? Mi ez? De most őszintén. Ez már nem csapat! - emeltem fel egy kicsit a hangom.
- Kim, ne kiabálj. - jött oda Tommi.
- Miért ne kiabáljak? Hm? A drága barátod, egy szemét pöcs. - csaptam egyet Tommi mellkasára.
- Most már jobb? - nézett rám Tommi.
- Ne haragudj,hogy megütöttelek.
- Nincsen semmi gond. Na ülj vissza, és szurkolj tovább a bátyádnak. - mosolygott Tommi. Vissza ültem a helyemre, s bekapcsoltam a csapatrádiót.
- Mark! Hagyd Vettelt elmenni. Örüljön az első helyének, amit rohadtul nem érdemel meg. Örülök a második helyednek is bátyó.
Vége lett a futamnak Vettel az első, Mark a második, Lewis pedig a harmadik lett. Mark kiszállt a kocsiból és egyből oda jött hozzám. Szorosan átkarolt, majd a sisakot levéve egy nagy puszit nyomott az arcomra. Megpillantottam oldalt Fernandot is.
- Hé, Nando. - felém fordult majd mosolyogva oda lépett és szorosan átkarolt.
- Hiányoztál, Kim. - mosolygott majd ő is egy nagy puszi keretében távozott. Elpillantottam oldalra ahol éppen egy nő csókolta meg Sebastiant. Könnyek gyűltek a szemembe de ezt gyorsan fedni is tudtam. Elindultam Christian társaságában a pódium elé. Nem akartam menni de Christian erősködött.  Először Lewis, aztán Mark, és végül Sebastian jött ki a pódiumra. Mindenki megtapsolta őket, de Markon és talán Sebastianon is látszott a feszültség.

xxx

Markot vártam az öltözője előtt de Sebastian előbb jött. Elakartam menni de akkor észre vett.
- Kim, várj! - fogta meg a kezem.
- Mi van? - de nem is fordultam felé.
- Ne haragudj. - fordított maga felé.
- Komolyan még azt mondod nekem,hogy ne haragudjak? Komolyan? - néztem bele a szemébe.
- De én most komolyan sajnálom. Nem akartam, de így megnöveltem a pontjaimat.
- Téged komolyan csak a hülye pontok érdekelnek? Csapatutasítást kaptál, de te nem teljesítetted. Mert megint te akartál lenni a középpontban mint mindig. Mindig feléd mutattak több figyelmet, mert ilyen kis gyerek vagy még. Markot meg szó szerint le se szarták. Ezt Mark nem mutatta ki de láttam rajta,hogy mennyire fáj neki. De persze, a híres 3 világbajnokos Sebastian Vettel mindig a középpontban volt. Azt hittem,hogy más vagy mint aminek ismertelek. De tévedtem. Szeretném ha elfelejtenél egy életre. - indultam el megkeresni Markot.
- Kérlek, ne menj így el. Én... szeretlek. - amikor ezt kimondta megtorpantam, de nem néztem hátra.
- Ne nehezítsd meg a dolgot Sebastian. Kint vár a barátnőd, aki valószínűleg újra nagy csókot fog adni a győztes szájára. - mondtam neki majd otthagytam.
- De...nekem nincs barátnőm. Vagyis...nekem te vagy. - ragadta meg újra a karomat.
- Ezt most komolyan? Én vagyok a barátnőd, de te másnak a szájába matatsz, mikor megnyered a futamot igaz? Kösz, Sebastian. De én nem leszek második... sőt első sem. - fordultam felé.
- De nem én csókoltam meg, hanem ő engem. Lesokkoltam, nem tudtam mit csinálni.
- Soha, de soha többet ne keress. Viszlát Sebastian. - fordultam meg majd elmentem. Nem volt már erőm megkeresni Markot, ezért taxiba ültem, a szállodába minden szükséges dolgomat össze pakoltam, és pont indulni akartam a reptérre de, pont Mark állt az ajtóban.
- Kim...halálra aggódtam magam. - ölelt át. - Mi ez a bőrönd? - nézett le a lábamnál heverő bőröndre.
- Mark...én hazautazok, anyuékhoz. - néztem fel rá.
- Mi? Miért? Ugye nem a verseny miatt? Nézd én sajnálom,hogy csak második lettem.
- Ne legyél már bolond Mark, én nagyon örülök,hogy második lettél, és büszke vagyok rád. De történt valami, amit én sosem fogok megbocsájtani annak a személynek, és szeretnék egy kicsit kikapcsolódni. Amúgy is neked itt van Ann. - mosolyogtam a Mark mellett álló nőre.
- De ha én zavarok akkor elmegyek a saját szobámba.
- Nem zavarsz. Örülök,hogy ha boldoggá teszed a testvéremet. - karoltam át Ann-t. - De nekem most tényleg ki kell szellőztetnem a fejem. - néztem újra a testvéremre.
- De... mit történt?
- Ezt nem szeretném most elmesélni. - húztam meg a vállam.
- És a futamok? Vagy felmondasz?
- Nem mondok fel, a versenyekre elmegyek.
- De biztos,hogy nem maradsz velem?
- Talán majd valamikor vissza költözöm, ha még szabad lesz a szobám.
- De butus vagy, az a ház a tiéd is. - mosolygott majd adott egy puszit az arcomra.
- Rendben, hát akkor én megyek is mert lekésem a repülőt. Vigyázzatok egymásra, és a szomszédtól, el ne felejtsd áthozni a cicát, meg a kutyákat. - emeltem fel fenyegetően az ujjam.
- Nem fogom. - puszilt meg. - De legalább hagy vigyelek ki a reptérre.
- Azt elfogadom ha nem vagy még fáradt. - mosolyogtam.
- Annyira még nem. Na gyere húgi. Ann, nemsokára jövök, rendben? - mosolygott barátnőjére Mark, majd egy gyors puszi kíséretében elindultunk a reptér felé.

xxx

A szüleim háza előtt állva, kicsit furcsán éreztem magam. Nem szóltam nekik, hagy lepődjenek meg egy kicsit. Kopogtam az ajtón és már hallottam,hogy anya kiabál ki,hogy mindjárt nyitja. Mikor megpillantott anya az ajtóban, egy pillanatra megtorpant aztán szorosan magához ölelt.
- Kislányom, hát te? - puszilt meg anya.
- Úgy gondoltam egy kis időt nálatok töltenék, ha lehet.
- Hát persze,hogy lehet. Gyere be kicsikém.
- Szia, apa. - köszöntem apunak aki éppen a kanapén ült.
- Rosszul hallok, vagy ez a hang tényleg a kislányom hangja? - állt fel apu majd szorosan magához ölelt.
- Pár napig el kell tűrnötök apu, remélem nem baj. - adtam egy puszit az arcára.
- Ilyen kérdést nem is szabad feltenni. Örök életedben itt maradhatnál, ezt te is tudod. - mosolygott.

xxx

Pár nap telt el. Sebastian folyamatosan keresett, de nem érdekelt. Nem válaszoltam az sms-ekre és a hívásaira sem. Egyik délután anyukámnak segítettem ebédet készíteni, mikor megcsörrent a telefonom. Mark hívott.
- Szia bátyó.
- Szia,húgi. Hogy vagytok?
- Köszi, jól vagyunk. Éppen anyával csináljuk az ebédet.
- Hát akkor az biztos,hogy finom lesz.
- Majd kérdezd meg apát. - nevettem, majd elindultam a szobám felé.
- Hiányzol nekünk.
- Nekünk?
- Ann-ek, a cicának, kutyáknak és nekem.
- Ó, így már értem. Ti is hiányoztok nekem.
- Várj, küldök egy képet.
- Rendben. - mosolyogtam a telefonba. Vártam,hogy Mark küldje a képet mikor végre megrezzent a telefonom. 

Amikor megláttam a képet elkezdtem nevetni.

- Most miért nevetsz? - kérdezte a telefonba Mark.

- Mikor mozdultál ki utoljára?

- Amikor hazamentem az előtt bevásároltam, és azóta nem nagyon. Maximum, a postásnak. - nevetett.

- Mint egy ősember úgy nézel ki. - nevettem én is.

- Most miért? Jól áll a szakáll nem?

- Ann mit szól hozzá?

- Ann nincs itthon. El kellett utaznia a csapattal felmérni a következő pályát meg ilyenek. De te mikor jössz? Két nap és időmérő.

- Igen tudom, de nem nagyon szeretnék hazamenni. - sóhajtottam.

- Nem tudom,hogy ki vagy mi az oka de ha megtudom akkor nem tudom mit csinálok.

- Nyugi, jól vagyok. Mark holnap utazok de addigra borotválkozz meg. - nevettem.

- Igenis, siess mert hiányozol már nekünk.

- Sietni fogok amennyire engedi a repülőgép. - nevettem.

- Kim! Hozol nekem anya sütiéből? - kérdezte óvodás hangon.

- Viszek, de akkor szólok anyunak,hogy csináljunk. Holnap találkozunk. Szia.

- Szia, Kim. Vigyázz magadra!

- Vigyázok, puszi.

- Puszi.

Kinyomtam a telefont majd lesiettem anyuhoz.

- Anya. Készítünk olyan finom házi sütit? Mark megkért,hogy vigyek neki. - nevettem.

- Persze, gyere akkor készítsd elő a hozzávalókat.

- Köszi, anyu. - adtam egy puszit az arcára.

- Semmiség,kicsim. - mosolygott.

- Tényleg, hol van apu?

- Átment a szomszédba kicsit beszélgetni.

- Értem. - bólintottam majd előkészítettem a hozzávalókat.

xxx

Már a reptéren voltam ahol vártam a bátyámat. Kimentem a parkolóba és ott várt az autónak támaszkodva.
- Szia. - köszönt egy puszival.
- Szia, látom megborotválkoztál. - nevettem majd én is adtam az arcára egy puszit.
- Meg. Megtaláltam a borotvakészletet. - nevetett, beszálltunk a kocsiba.
- Minden rendben volt itthon?- fordultam felé.
- Ahhoz képest,hogy pár ruhám össze ment a mosásba, és majdnem leégett a kezem a reggeli készítésben, ahhoz képest minden rendben volt.
- Komolyan? - nyílt nagyra a szemem.
- Csak a ruhás igaz. - nevetett.
- Már megijedtem. Mert tudom,hogy képes lennél felgyújtani a házat.
- Komolyan ezt gondolod?
- Nem. - nevettem.
Olyan gyorsan telt az idő a bátyámmal,észre sem vettem,hogy készülődök az időmérőre.
- Na izgulsz? - jött be a szobámba Mark.
- Kicsit, de nem igazán. - húztam meg a vállam.
- Na az jó, akkor gyere kint várlak a kocsinál, jó? - mosolygott.
- Rendben. - bólintottam. Már épp indulni akartam Mark után mikor megpillantottam a szekrényen azt a macit amit Sebastiantól kaptam. Kicsi vacillálás után, eltettem őt is a táskámba. Gyorsan haladtunk az autópályán, nehogy dugóba keveredjünk. Amilyen gyorsan csak tudtam átöltöztem az öltözőmben és indultam is a kocsimhoz.
- Na készen állsz? - mosolygott Christian.
- Ennyi készen még sosem voltam. - nevettem.
- Szerintem nem muszáj az első percekben kimenned. Oké?
- Rendben. - bólintottam. Beültem a kocsiba, miközben néztem a kis tévén az eredményeket. Melanie már rég kint volt, és elég jó időt futott. A fejemre húztam a bukósisakot, megvártam még a fiúk befejezik az utolsó simításokat, és én is kihajtottam. Próbáltam minél, gyorsabb kört futni aminek meg is lett az eredménye. Melanie mögött zártam a Q1-ben és sikerült bekerülnöm a Q2-be. A fiúk vissza toltak, Christian pedig egyből jött is gratulálni.
- Remek kört futottál. Ha így csinálod továbbra is, pole-t is szerezhetsz. - nem mondtam semmit csak bólintottam. A Q2-be is ugyan így zártunk. Melanie, első én pedig a második. A Q3 vége felé sikerült belehúznom ezért megszerezni az első pole pozíciómat. Vissza toltak a srácok, és mosolyogva szálltam ki a kocsiból.
- Remek köröket futottál. - mondták a srácok.
- Köszi, de ez a ti segítségetek nélkül nem ment volna. - mosolyogtam. Elmentem gratulálni a többieknek is, majd felálltunk a pole-ra. Szokásos taps után lementünk, és engem egyből meg is talált a bátyám.
- Remek voltál. Büszke vagyok rád. - adott egy nagy puszit.
- Nem gondoltam volna,hogy visszatérésem első időmérőjén pole-t szerzek. - mosolyogtam. Mark újra átkarolt, s mikor elnéztem a válla felett megpillantottam Sebastiant aki éppen ugyan annak a nőnek a szájába "matatott".
- Na ünnepelünk? - jött oda Christian.
- Ünnepelhetek egy jó forró fürdővel és egy jó meleg ággyal? - nevettem.
- Persze, miután bemutattalak az új személyi edződnek.
- Remek. - csaptam össze a két kezem.
- Kim, bemutatom neked Heikki-t.
- Szia! Kim Webber. -nyújtottam a kezem.
- Szia! Heikki Huovinen. - mosolygott.
- Hát akkor ismerkedjetek meg, mi addig Markal, elmegyünk inni egy kávét. - nevetett Christian.
- Na akkor mi? - kérdezte egy kis csend után Heikki.
- Először, keressünk egy olyan helyet ahol nincs riporter, aztán elmegyek az öltözőmhoz, lezuhanyzok, felöltözök, és utána döntsd el te. - nevettem.
- Rendben. Akkor mi lenne ha elmennék meginni mi is valamit? - tette fel a kérdését.
- Rendben. De akkor kint a parkolóban megvársz?
- Persze. Várlak. - indult el az ajtó felé.
Mikor végeztem mindennel én is elindultam a parkolóba. Heikki az autónak támaszkodva várt.
- Sokat kellett várnod?
- Nem. - mosolygott.
- Tudom,hogy sokat kellett várnod. Ezért én fogok fizetni. - szálltam be a kocsiba Heikki után.
- Azt nem engedhetem. - rázta a fejét.
- De megengedheted. De indíts mert sosem érünk oda. Akárhova is akarsz menni. - nevettem.
- Indítok. - nevetett.
Az egész este nagyon jó volt. Megismertem amennyire csak tudtam. És p is engem. Úgy érzem jó személyi edzőm lesz. Otthon egy forró fürdő után lehuppantan az ágyra, nem is kellett sok álomba merültem...