8.rész - Red Bull Racing

A fejlécet nagyon köszönöm Dyboo - nak! (:

Reggel hamar kidobott az ágy. Gyorsan elkészülődtem, majd kimentem a konyhába, ahol kicsit megtorpantam.
- Szia, Ann. - mosolyogtam.
- Szia, ne haragudj,hogy ha megijesztettelek. Nem rég érkeztem meg. - viszonyozta a mosolyt.
- Nincs semmi baj, csak kicsit meglepődtem,hogy itt vagy.
- Te már mész is a pályára?
- Igen. Megígértem Heikkinek,hogy időben ott leszek.
- Értem. - bólintott.
- Na akkor én megyek is. További szép napot.
- Neked is. Bár tudjuk,hogy te fogsz nyerni.
- Jó is lenne. - nevettem.
- Mi ez a nagy nevetés? - jött le álmosan Mark.
- Majd Ann elmeséli. Nekem mennem kell. A pályán találkozunk. - adtam egy puszit Marknak majd siettem a kocsiba. Pályára érve, gyorsan átöltöztem, s elindultam megkeresni Heikkit.
- Jó reggelt. - hallottam a hátam mögül egy túlságosan is ismerős hangot.
- Sebastian... - fordultam hátra.
- Kerülsz? - kereste a tekintetem.
- Ja. - vontam vállat majd folytattam az edzőm keresését.
- Kérlek, beszéljük meg. Nem tudod,hogy ki volt az a lány. Nem tudod,hogy miért csókolt meg. Hagy meséljem el.
- Meg kell keresnem az edzőmet. Szóval dolgom van. De megmondtam,hogy ne keress többet nem? - húztam fel a szemöldököm.
- De nem foglak hagyni, Kim. Én szeretlek. - fogta közre az arcomat.
- Sebastian...Engedj el. - próbáltam levenni a kezét az arcomról de ő erősebb volt, magához húzott és megcsókolt. Egy pillanatra engedtem neki, de aztán ellöktem.
- Felejts el, örökre. Nem szeretlek és soha nem is foglak érted? - lett könnyes a szemem majd gyorsan elrohantam onnan. Nem is néztem előre, mikor valakibe beleütköztem.
- Téged kerestelek. - mondta Heikki.
- Én pedig téged. - próbáltam mosolyogni.
- Te sírtál? - fogta közre az arcom.
- Nem.
- Miért sírtál?
- Nem sírtam, komolyan. Rátérhetnénk az edzésre? - néztem bele a kék szemébe. Ő csak bólintott, és elmentünk az edzőteremhez.

xxx

Már a verseny előtt jártunk, Sebastian is ott volt néha Christian mellett. Fáj,hogy nem tudok benne bízni...pedig én szeretem. Igen, rájöttem,hogy én is szeretem Őt. De nem tudom elhinni azt amit mond. A maci amit tőle kaptam mindig nálam van, és most sem fogok változtatni. Ott lesz a ruhám ujjában mint mindig. A szerelők még állítottak egy kicsit a kocsin, s kitolták a rajtrácsra. Ott elhelyezkedtem a kocsiba, vártam a felvezetőkört. Mikor elindultunk a safetycar. Mikor megvolt a felvezető kör újra a rajtrácsra álltunk. Mikor elsötétültek a piros lámpák, megkezdődött a futam. Minél jobban akartam teljesíteni, és hál istennek nem is veszítettem pozíciót.
- Kim, jól haladsz. Így tovább. - hallottam a csapatrádióból, Adrian hangját.
Utolsó körökben járhattunk mikor sikerült megelőznöm Melanie-t. De ő újra elkezdett támadni. Adrian elkezdett Melanienak beszélni a csapatrádióba.
- Melanie! Maradj Kim mögött. Még egyszer mondom maradj Kim mögött! - utasította Adrian, de a tükörbe láttam,hogy nem nagyon akar lassítani, és újra megtudott előzni, de én sem adtam fel vissza próbáltam támadni, de mikor megelőztem volna, kilökött a pályáról és már csak annyit láttam,hogy a gumifalnak ütközök.



( Sebastian )

Mikor láttam,hogy Kim a gumifalnak ütközik felpattantam a székből és úgy néztem tovább a képernyőt. De mikor kigyulladt a kocsi mindenki a fejét fogta. Hallottam a másik boxból Mark kiabálását.
- Szedjék már ki a kocsiból. Miért áll ott mindenki?
- Próbálják eloltani a tüzet. Nyugodj meg.
- Hogy a fenébe nyugodjak meg, mikor a húgom ott ég a kocsiban? - kiabált. Még sosem láttam ilyennek Markot. Leült a földre, s fejét a kezébe temette. Láttam,hogy Kimet kihúzzák a kocsiból, de meg sem mozdult. A mentő amilyen gyorsan csak tudott oda jutott. Felfektették a hordágyra, s már indult is a mentő. Nekem sem kellett sok,hogy ott helyben összeessek. De Tommi oda sietett hozzám, s leültetett egy székre.
- Minden rendben lesz. Kimnek nem lesz semmi baj.
- Ez az én hibám. - temettem kezembe a fejem.
- Nem,dehogyis. Te nem tehetsz semmiről.
- Mark? - néztem fel Tommira.
- Adriannal elment a mentő után.
- Istenem...ha valami baja esik. - nem szégyelltem,hogy könnyes lesz a szemem, mivel szeretem Kimet.
- Nem lesz semmi gond. Kim erős lány. - fogta meg a vállam Tommi.
- Tommi én szeretem őt.
- Ő is szeret téged. Hidd el.
- Még csak meg sem tudtuk beszélni. - hajtottam le újra a fejem.
- Lesz még rá alkalmad. - de én csak ráztam a fejem. Nem telt el sok idő Christian jelent meg mellettünk, mire én fel is pattantam.
- Azt hiszem ez a tied. - adott át nekem Christian egy égett Red Bullos macit.
- Van valami hír? - kérdezte Tommi. De Christian csak kétségbeesetten nézett.
- Mond már,Christian! - emeltem fel a hangom.
- Kim...szóval...
- Bökd már ki! - már szinte kiabáltam.
- Mark azt mondta...vagyis Adrian,hogy Kimet nehezen tudták vissza hozni, és egyből a műtőbe vitték.
- Istenem... minden az én hibám. - roskadtam le a földre.
- Ez nem igaz, Sebastian. Minden rendben lesz, Kim erős lány.
- Be kell mennem a kórházba. - pattantam fel.
- Ez nem jó ötlet. - rázta a fejét Christian.
- Miért? - emeltem fel a szemöldököm.
- Mert Mark most teljesen össze van omolva. Ann se tudja leállítani.
- Nem érdekel. Oda kell mennem. - indultam el.
- Jól meggondoltad? - kiabálta utánam Christian. Vállam felett vissza néztem és egy aprót bólintottam. Hallottam,hogy halad mögöttem valaki.
- Tommi, te?
- Ha mégis történne valami, valakinek le kell állítania Markot. - de nem válaszoltam csak beültem a kocsiba. Nem volt messze a kórház ezért elég gyorsan oda értünk. Megkérdeztük,hogy hol van. De csak annyit mondtak,hogy a műtőben, próbálják stabilizálni az állapotát. Azon a szinten megkerestük Markot is, de nem egyedül volt. Ott volt Adrian, és Kim szülei is. Mikor megláttak minket mindenkinek kikerekedett a szeme.
- Mit keresel itt? - pattant fel Mark.
- Engem is érdekel,hogy van Kim.
- Ugyan miért érdekelne? A drága húgod a hibás mindenért. - emelte fel a hangját Mark.
- Fiam, ne kiabálj vele. - szólt rá az anyja.
- Nincs a húgomhoz semmi köze! - kiabált még mindig Mark.
- De igenis van! - emeltem fel én is a hangom.
- Ugyan mi lenne? - nevetett fel lenézően Mark.
- Kim a barátnőm! Vagyis...csak volt. - hajtottam le a fejem.
- Hogy mi? - kérdezték egyszerre kivéve Adrian és Tommi.
- Nem akartuk elmondani senkinek. Kim félt,hogy megbánt vele téged. Meg a húgom miatt se szerette volna elmondani.
- Szóval te miattad ment el innen pár héttel ezelőtt? - jött közelebb hozzám Mark.
- Nem tudom. Próbáltam vele beszélni de nem válaszolt a hívásokra, sms-ekre.
- Tudod,hogy össze volt törve? MIATTAD. - emelte fel jobban a hangját.
- Próbáltam neki megmagyarázni, de nem tudtam. Nem hallgatott meg.
- Most úgy beverném a képedet Vettel.
- Nyugodtan. Üss csak meg!
- Nem bántok kisfiúkat. - fordult meg, de én megragadtam a kezét és behúztam neki egyet. Ő sem volt rest vissza adni. Marknak kicsit felszakadt a szája, de nekem sokkal jobban. Bevallom ő kicsit erősebb volt. Mark újra megakart ütni de Tommi leállította.
- Mark. A húgod van a műtőben, élet halál között. Nyugodj le jó? Ülj vissza a székre.
- Addig nem nyugszom meg még ez a kisgyerek itt van.
- Azt várhatod,hogy én innen elmegyek.
- Sebastian! Egyszer az életbe hallgass ránk. És menj haza! - utasított egy hang a hátunk mögül, mire megfordultunk, s Christian állt velünk szemben.
- Tudunk már valamit? - jött közel hozzánk.
- Semmit. Még mindig a műtőben van. - de ekkor pillantottunk meg egy nővért.
- Hölgyem! Hogy van Kim? - kérdezte Adrian.
- Elnézést uraim, de sietnem kell.
- De csak egy kis infót szeretnénk megtudni. - folytatta Adrian.
- Nehéz stabilizálni a kislány állapotát. Ne ijedjenek meg, de folyamatosan újra kell éleszteni a kislányt. Az orvosok mindent megtesznek,hogy életben tartsák,
- Mi? Ha mindent megtennének már egészségesen feküdne az egyik kórterembe. - kiabálta Mark.
- Elnézést uram, de minden perc számít. Sürgősen el kell mennem vérért. - rohant a nővér.
- Az én kislányom. - kezdett el sírni Kim anyukája.
- Minden rendben lesz. - nyugtatták az anyukáját.
- Gyere Sebastian! - húzott a kijárat felé Tommi.
- Tommi, muszáj maradnom! - kiabáltam.
- Nem lehet. Gyere. - muszáj volt beleegyeznem mert Adrian és Christian is bólintott,hogy menjek. Muszáj volt beleegyeznem, ezért elindultunk hazafelé.