Sziasztok!

Sziasztok!

Nem, még mindig nem az új részt hoztam :(

Viszont a másik blogomra tegnap töltöttem fel az új részt!

Lessétek meg :)

Puszi, Kim :*

Katt ide :)

Szomorú vagyok!

Sziasztok!

Először is nyitottam egy új blogot, ha esetleg lenne itt még valaki aki figyeli az oldalt, nyugodtan tekintsen be. Olvassa új történetünket! Véleményezzetek, pipáljatok, rosszat és jót egyaránt fogadunk! :)

Itt a blog:

http://kotodnivalakihez-tvd.blogspot.hu/

Másodszor pedig tényleg látom,hogy nem igazán figyeli már senki ezt a blogot, szóval valószínűleg bezárok! Ha még valaki szeretné olvasni ezt a blogot írjon nekem,hogy ne zárjak be! Fontos,hogy jelezzetek, mert ha nem jelez senki akkor magamnak nem igazán akarom folytatni ezt a blogocskát! :)

Remélem akad még pár Kim rajongó! 

Puszillak titeket, Kim :*

5. rész - Két világ közt

Sziasztok!

Itt a következő rész! :)

Remélem tetszeni fog minden kedves olvasómnak.

Rövid rész lett, de mostanában csak ennyicskét tudok majd írni!

Puszi, Kim.

Reggel gyereknevetésre ébredtem. Kinyújtózkodtam, elvégeztem a reggeli teendőimet majd felvéve a köntösömet kimentem a fedélzetre. Barátaimat nem láttam sehol így gondoltam alszanak még vagy elmentek reggelizni. Átnéztem a mellettünk ringatózó yachtra ahol megtaláltam a nevetés forrását. Két szőke kis srác játszott a fedélzeten és hangosan nevetgéltek. Ahogy néztem őket nekem is mosolyra húzódott a szám. Vissza mentem a yacht belsejébe és készítettem magamnak egy csésze kávét. Miután megittam egy lenge öltözetet felvéve, kiültem a fedélzetre. Egy kis idő elteltével meghallottam a már jól ismert rekedtes hangot. 

- Srácok! Gyertek be reggelizni.

- Ne már Kimi! Nem vagyunk éhesek. - válaszolták a srácok.

- Tudjátok,hogy a reggeli a legfontosabb étkezés.

- Jó de most inkább játszunk. 

- Igen. - válaszoltak.

- Jólvan srácok. Hogyha most nem jöttök be, délután nem viszlek ki titeket a tengerre. 

Láttam a srácokon,hogy ez kicsit elgondolkodtatta őket. Majd mikor rájöttek,hogy Kimi nem viccel, felpattantak és berohantak. Kimi elégedetten ment utánuk, de talán megérezhette,hogy figyelem mert vissza fordult és szemüvegen keresztül bámult rám. Biccentett majd ment is a srácok után. Újra felvette azt a közömbös arcát, mintha tegnap nem történt volna semmi...Mintha sose beszéltünk volna egymással. Ekkor eszembe jutott,hogy tegnap nálam hagyta a pulcsiját. A kabinomba belépve keresni kezdtem, de mikor nem találtam sehol feladni készültem, ekkor megszólalt egy hang a hátam mögött.

- Talán ezt keresed? - kérdezte Cristiano.

- Oh, hál isten. Már azt hittem,hogy tényleg eltűnt. - nyugodtam meg egy pillanatra.

- Kié ez a pulcsi? - kérdezte. - És ne mond,hogy valami barátnődé, mert nem vagyok hülye. Meg amúgy is pasi illata van.

- Egyáltalán nem akartam ilyesmit mondani. A szomszéd srácé. - böktem fejemmel a yacht felé.

- Na, talán ilyen jóba lettetek egy éjszaka alatt,hogy már a pulcsiját is oda adja? Milyen romantikus... - húzta el a száját flegmán.

- Mi van veled, Cris? 

- Semmi, csak állítólag tegnap rettentően fájt a hátad meg minden, de ezzel a pasassal tudtál találkozni.

- Éppen ő hozott át nekem egy kenőcsöt a leégésre képzeld el. De nem fogok neked magyarázkodni Ronaldo! - kaptam ki a kezéből a pulcsit majd elindultam az "Iceman" felé. Mikor felléptem a yachtra, éppen akkor lépett ki az ajtón Kimi.

- Hello. Mit keresel itt? - kérdezte szokásos stílusában.

- Nem tudom miért vagy ismét ilyen lekezelő velem, de nem is érdekel az indok. Csak vissza hoztam a pulcsidat, köszönöm szépen. - fordultam volna hátat miután a kezébe adtam a pulcsit, de a kezemet megfogva vissza fordított maga felé.

- Azért mert tegnap jó kedvembe találtál ne várj tőlem semmit. Ne gondold azt,hogy olyan vagyok mint Fernando! Az én hátamon nem fogsz felkapaszkodni! És van már elég kurvám köszönöm, erre se tartok igényt! - csak úgy köpte a szavakat. Elképedve néztem rá, de mire reagálni tudott volna már lekevertem neki egy hatalmas pofont. Könnyes szemekkel fordítottam neki hátat, majd vissza rohanva a yachtunkra a kabin ajtómat bevágva magam mögött, befeküdtem az ágyamba és álomba sírtam magam.

4. rész - Két világ közt

Sziasztok!

Már itt is a következő :)

Jó olvasást!

Puszi, Kim

- Gyerekek, el kéne menni vacsorázni, nem? - vetette fel az ötletet Iker.

- Na végre egy jó ötlet. - csapta össze a kezét Cristiano.

A többiek meg se hallva Iker szavait, táncoltak és üvöltették tovább a zenét. Nemsokára Fernando ült mellém és tette át karját lendületesen a vállamon mire elég hangosan felszisszentem. 

- Mi van veled? - kérdezte Fer. De nem tudtam válaszolni mert erősen össze kellett szorítanom a szám a fájdalom miatt.

- Leégett. - válaszolt helyettem is Cris.

- Csak egy kicsit. - jutottam végre szóhoz.

- Mutasd. - húzta fel a pólóm Sara.

- Baszki, ez nagyon csúnya. - szisszent fel Fernando is.

- Na ne, komolyan? - húztam el a szám, majd vissza húzva a pólóm elfeküdtem a kanapén. 

- Otthon pont kiraktam a leégés elleni krémemet. - szomorodott el Sara.

- Jaj Sara, ne aggodalmaskodj már. Túlélem. - sóhajtottam.

- Gyerekek, most akkor megyünk kajálni? - ért oda Raul is.

- Lia? - kérdezték tőlem a többiek.

- Srácok én kihagyom, nem baj? Rettentően fáj. - szorítottam össze a szám.

- Én meg mondtam bebé. - nézett rám Cris.

- Jó, tudom. De ez már nem segít. - néztem rá.

- Nagyon sajnálom, de kilyukad a gyomrom. - panaszkodott Raul. Nevetni akartam ezen, de az is nagy fájdalmakba került volna.

- Akkor... - kezdett bele Fernando, de ebben a pillanatban lépett egy szőke fej a yachtra.

- Fernando. - szólította szokásos stílusában, majd oda ért mellénk.

- Igen? - húzta fel egyik szemöldökét Fer.

- Én egyáltalán nem akarom megzavarni a szórakozásotokat, de a szomszédban két kis srác próbálna aludni. - mutatott a yachtja felé amiről egy idő után megtudtam,hogy az "Iceman" nevet kapta. Ki ad ilyen nevet a yachtjának?! - gondoltam magamban.

- És mi tartja vissza őket? - kérdezte Raul.

- Raul, hogy mondhatsz ilyet? - ültem fel nagy nehezen fekvő helyzetemből, majd lassan felállva elballagtam a hangfalakig és kikapcsoltam őket. - Azt hiszem nem hallottad amit mondott. - mutattam a szőke "szomszédra".

- De. Tisztán hallottam, azt mondta két kis kölyök próbál aludni. És? - kérdezte gúnyosan. - Minek ide hozni őket mikor itt mindenki bulizik. - mutatott körbe.

- Kölyök? - húzta fel a szemöldökét a "szomszéd". - Az unokaöcséimről beszélsz. - mondta flegmán.

- Leszarom. - rántotta meg a vállát.

- Raul! Most már fogd vissza magad. - mondtam neki. - Fer, el vinnéd őket kajálni? - néztem bátyámra.

- Persze, és te? - kérdezte.

- Megleszek. - sóhajtottam, majd lassan vissza ültem a kanapéra. 

- Maradok. - ült le mellém Sara.

- Ne butáskodj, ez csak egy kis leégés. Neked meg Iker mellett a helyed. - mosolyogtam rá.

- Jól van. - bólintott.

- Sietünk vissza. - nyomott mindenki egy puszit az arcomra, majd elmentek. Sóhajtva dőltem vissza a kanapéra, már majdnem elaludtam mikor lépteket hallottam.

- Itt hagytatok valamit? - kérdeztem, de a szememet nem nyitottam ki. De mikor nem érkezett válasz, kinyitottam a szemem.

- Hát te? - húztam fel a szemöldököm. Nem válaszolt csak felmutatott egy kis tubust. Még mindig kérdőn néztem rá, mire végül válaszolt.

- Hallottam,hogy leégtél. Ezt a kenőcsöt szoktuk mi is használni ilyenkor. - nyújtotta át nekem a "szomszéd". Meglepően kedves volt most.

- Köszönöm, ha vissza értek a többiek megkérem valamelyikőjüket,hogy kenjék be a hátam. - mosolyogtam rá. - Holnap pedig vissza adom. - nyúltam a tubusért.

- Bekenhetem neked ha gondolod. - mondta semleges hangon.

- Hát... ha ragaszkodsz hozzá. - húztam le a felsőmet, amit árgus szemekkel nézett végig. Ledobtam a pólóm a kanapéra, majd háttal neki leültem rá. Hallottam, ahogy letekeri a tubus tetejét, majd pár pillanat múlva rákent egy adagot a hátamra a tartalmából, ami elég hideg volt, így meg is borzongtam tőle.

- Bocs. - kuncogott?! rekedten, majd óvatosan elkezdte kenni a hátamat.

- Istenem. - sóhajtottam mire egy újabb kuncogást?! hallottam. Mikor végzett, vissza fordultam felé. 

- Köszönöm. - néztem rá hálásan.

- Ugyan már. - mormogta. Valaki ki tud igazodni ezen a palin? - gondoltam magamban. - Gondolom még nem vacsoráztál. Maradt egy kis pizza, áthozzam? Én is megéheztem most egy kicsit. - nézett rám kérdőn.

- Nem muszáj, majd össze dobok valamit. - mosolyogtam rá.

- Ugyan már, átugrok aztán már itt is vagyok. - sietett át az 'Iceman'-re. Míg ő áthozta a kaját, addig én vettem elő tányért.

- Már itt is vagyok. - tette le az asztalra a pizzás dobozt. - Remélem szereted ezt a fajtát. - nyitotta fel a tetejét.

- Hát persze. - vettem egyet a tányéromra, majd jóízűen elkezdtem enni. Felénél se járhattam mikor megéreztem egy meleg,puha anyagot magam körül. 

- Láttam,hogy kicsit remegsz. - mondta, értetlen ábrázatomat látva.

- Észre se vettem,hogy fázok. - húztam magam köré a pulcsiját. Rettentően jó illata volt.

- A leégés miatt van. - mondta ki a tényeket.

- Minden bizonnyal. - bólintottam. Mikor végeztünk az evéssel, a tányérokat a mosogatóba tettem, majd vissza fordultam a "szomszéd" felé.

- Hát... köszönöm a vacsorát. - mosolyogtam rá.

- Ne vedd sértésnek, de amilyen vékony vagy, nem néztem volna ki belőled,hogy ilyen jót eszel. - nevetett rekedten. - Amúgy pedig szívesen.

- Szeretek jókat enni. - nevettem én is.

- Most már jól esne egy alvás. - nyújtózkodott.

- Ó, persze. Nem is tartalak fel. - kísértem ki. Majd elkezdtem levenni magamról a pulcsiját, de megállított a tevékenykedésemben.

- Hagyd csak. - tette vissza a vállamra a pulcsiját.

- Köszönöm a krémet és a vacsit. - mosolyogtam. Ki gondolta volna,hogy mi még valaha így fogunk társalogni egymással.

- Én pedig köszönöm,hogy egy kicsit helyre tetted ezt a Raul gyereket, és kikapcsoltad a zenét. - mosolyodott el halványan.

- Volt már benne elég sok alkohol. - rántottam meg a vállam.

- Előfordul...- utánzott a mozdulatomban. Fel ment a yachtjára majd az ajtóból még vissza fordult.

- Jó éjszakát.... - de megakadt.

- Rina. - mosolyogtam rá.

- Jó éjszakát, Rina. 

- Jó éjt.... - de most én hallgattam el.

- Kimi. - mosolyodott el ő is halványan.

- Jó éjt, Kimi. 

Intett majd belépve az ajtón eltűnt a szemem elől. A pulcsiját még jobban magam köré szorítva ültem vissza a kanapéra,hogy megvárjam a barátaim vissza érkeztét, de az álmosság rajtam is eluralkodott.

3. rész - Két világ közt

Sziasztok!

Már itt is a folytatás :)

Puszi, Kim

- Rina. - kiabálták a nevem a többiek.

- Itt vagyok. Már meg is jöttetek? - mosolyogtam rájuk.

- Aha, pedig még ebédeltünk is. - karolta át a vállam Cris.

- Te mit csináltál? - kérdezte Fer.

- Hát...felkeltem, megreggeliztem és egy koktél társaságában felmentem napozni. 

- Ú, most megkívántam a koktélt. - mosolygott a barátnőm. - Ha átveszem a bikinit felmegyünk? - biccentett a fedélzet felé.

- Persze. 

Így történt,hogy aztán a fiúk is csatlakoztak hozzánk. Bár ők ugráltak a vízbe, míg mi Sarával inkább a napozást választottuk.

- Hallod Rina, ismered a szomszéd szőke palit? - kérdezte.

- Hát... nem igazán. Tegnap vele beszélt Fer. Miért?

- Csak mert nagyon bámul erre fele. - emelkedett meg egy kicsit fekvő helyzetéből.

- Ne is törődj vele. - legyintettem.

- Tudod,hogy nekem Iker életem szerelme. De meg kell mondani elég jó pali. Még így is,hogy nem az esetem. - nevetett.

- Biztosan így van ha te mondod. - húztam el a szám.

- Összeillenétek. Két szőke. - nevetett.

- Hé. - szóltam rá. - Nem kell össze boronálni senkivel, jó? Nagyon nem szimpatikus nekem... - néztem most már én is a "szomszédunkra" aki még mindig bámult.

- Nagyon gyanús vagy te nekem Amelia... - nézett rám barátnőm. Sóhajtottam majd elkezdtem neki mesélni a ma történteket.

- És akkor mondta,hogy kurva. - fejeztem be.

- Hát most már nekem sem szimpatikus. - húzta el a száját. - Nem is ismer. Pedig aztán Lia, te minden vagy csak kurva nem. - nevetett, ezzel jobb kedvre derítve engem.

- Mindegy, nem fontos. Azt hiszi pénze van aztán már mindent szabad. Milyen mogorva már. Nézz rá. - húztam el a szám.

- Lehet,hogy történt vele valami amiért ilyen, nem? - kérdezte.

- Lehet, de tényleg. Ne is foglalkozzunk vele. Inkább élvezzük a napsütést. - nyújtózkodtam. Elaludhattam mivel arra keltem,hogy egy vizes puszit kapok az arcomra. Lustán kinyitottam a szemem, majd megpillantottam a mellettem guggoló focistát. Mosolyogva fordultam felé, mire ő végigsimított az arcomon.

- Le fogsz égni ha tovább alszol a napon. - mosolygott.

- Ugyan Cris. Én meg a leégés két külön fogalom. 

- Ezt mond majd egy órával később is. - nevetett majd felállt mellőlem és nyújtotta a kezét. Szokásosan átkarolt majd úgy mentünk le. Lent már a többiek nevetését lehetett csak hallani.

- Felébredtél álomszuszék? - nevetett Fer. Volt már benne pár koktél az biztos.

- Hány koktélt ittál meg drága bátyókám? - nevettem miután egy hatalmas puszit adtam az arcára.

- Nem számolom, de az biztos,hogy Raul többet. - mutatott a mellette nevetgélő barátjára.

- Raul. Te se igyál többet szerintem. - nevettem mire felállt és nyújtotta a kezét,hogy táncoljak vele. Tiltakoztam de miután Fernando bekapcsolta a zenét, mit ne mondjak elég hangosan, Raul még jobban bepörgött. 

- Átöltözök és táncolok veled, jó? - mondtam neki.

- De aztán siess Lia baba mert rázhatnékom van. - kezdett el táncolni. Nevetve mentem be a kabinomba,hogy felvegyek egy egyszerű ruhát. Mikor vissza értem Raul kezébe egy whiskys üveg volt.

- Melyik marha adta a kezébe? - kérdeztem a társaságtól, akik csak nevettek az egészen. Fejemet ingatva kértem én is a pultosunktól,hogy adjon valami erősebbet. A harmadik pohár vodkám után már én is bátrabban viselkedtem. Kint már a nap lenyugvóba volt, de mi még mindig hangosan hallgatva a zenét, kint élveztük a fedélzeten a szabadságot. Raul nem feledve szavát, felkért táncolni amit én örömmel fogadtam ennyi vodka után. Raul egyik keze a derekamon míg a másikba egy üveg whiskey, de még így is megfogta a kezem. Elhülyéskedve az egészet, hülye fejeket vágva elkezdtünk táncolni, aminek a végén Raul már szó szerint visított. A többiek is hangos nevetéssel díjazták a táncunkat. Mikor kicsit leültünk pihenni, akkor éreztem igazán, hogy Crisnek megint igaza lett.

2. rész - Két világ közt

Sziasztok!

Meghoztam a folytatást :)

Puszi, Kim

Másnap mikor felébredtem a yacht üres volt. Benéztem a szobákba hátha még alszanak a többiek de nem volt rajtam kívül senki a yachton. Mikor felmentem a konyhába egy cetlit találtam az asztalon: 

" Elmentünk körülnézni a városba, nem volt szívünk felkelteni. Ha felkeltél és utánunk akarsz jönni hívj fel. Puszi, Fer. "

Remek - gondoltam magamban. Nem volt kedvem a városban sétálgatni így miután megreggeliztem felvettem a bikinimet és felmentem a fedélzeten található napozóágyakhoz.

Hozattam fel a pincérünkkel egy koktélt és azt kortyolgatva élveztem a napsütést.

- Ajha, Kimster ha mondtad volna,hogy ilyen jó nők vannak a szomszédba előbb jövök. - mondta egy ismeretlen hang. A napszemüveget a fejemre tolva fordultam a szomszéd yacht felé. Majd megpillantottam a "szomszéd" férfit. Finnül kezdett el beszélni vele, amit nagy bánatára értettem. Mikor még az a 'könyv felett gubbasztó lány' voltam ezt a nyelvet is sikeresen megtanultam.

- Sama kuin toinen nainen, Toni. - mondta a "szomszéd".
- Miksi? Mitä muita naisia? - kérdeztem. Mire láthatólag meglepődött a két srác.
- Na Kimpa most válaszolj. - nevetett a srác majd távozott a yacht belsejébe. Mikor azt hittem nem válaszol kibökte azt a szót amit a legjobban rühelltem. 
- Lutka... - mondta undorodva. Döbbenten fordultam felé, majd a poharamat a földhöz vágva felálltam a napozóágyról. 
- Ezt miből következtetted ki, kedves "szomszéd"? - kérdeztem tőle most már én is undorodva. - Abból a "hello"-ból amit oda vágtál hozzám tegnap? Hát el kell, hogy keserítselek eléggé szar ember ismerő vagy. Tudod lehet, hogy neked egy elbaszott életed van, de ezért ne másokat hibáztass... Nem minden nő olyan amit te éppen az előbb rám mondtál. Lehet téged csak olyanok vesznek körül... De nem is csodálom... Attól még,hogy pénzed van nem kéne így viselkedned...Mint láthatod nekem is van pénzem - mutattam a yachtra. - De mégsem vagyok akkora tuskó mint te.
- Ja, látom. Alonso eléggé sokat fizethet egy numeráért ha ilyenre telik. - mutatott a yachtra.
- Csak,hogy tudd nekem Fernando....- kezdtem idegesen a mondatot, de nem fejeztem be, mert hangos nevetést hallottam ami azt jelezte,hogy vissza érkezett a csipet csapat. Hátat fordítottam a "szomszédunknak" majd lementem a barátaimhoz.


* Sama kuin toinen nainen, Toni. - Ugyanolyan mint a többi nő, Toni.
* Miksi? Mitä muita naisia? - Miért? A többi nő milyen?
* Lutka. - Kurva.

1. rész - Két világ közt

Sziasztok!

Már itt is az első rész :)

Jó olvasást!

Puszi, Kim.

Fernando születésnapját ünnepeljük a barátainkkal a yachtunkon, és épp egy társasjáték közepén voltunk mikor egy kis szünetet tartottunk mert Fer ki akart menni egy kicsit a levegőre. Mi tovább beszélgettünk, de közbe hallgattuk,hogy Fer valakivel beszélget. Már folytatni akartuk a játékot, hívtuk is Fernandot, de mindig csak azt hajtogatta 1 perc és jön. Mikor vagy tizedik alkalommal se jött be felálltam és én is utána mentem a fedélzetre. Fer még mindig csak mondta a magáét. Nevetve oda mentem mögé és hátulról átkaroltam. 

- Fer, már mindenki csak rád vár. - nevettem miközben a homlokom a hátának támasztottam.

- Mondtam,hogy mindjárt megyek. - nevetett ő is.

- Aha, azóta eltelt vagy fél óra. 

- Mindjárt megyek csak éppen a beszélgetés közepén járunk.

- Akkor fejezzétek be most és gyere. - súgtam a fülébe.

- Ri...mindjárt.

- Ne hívj így Fernando. - húztam össze a szemöldököm mérgesen.

- Te meg ne hisztizz. - nevetett tovább. Felhúzott szemöldökkel néztem rá, majd átnéztem a mellettünk levő yacht tulajdonosára akivel Fernando már egy jó ideje beszélget.

- Hello. - mormogta, majd lenézően felhúzta a szemöldökét.

- Hello. - néztem a szemébe ami rikított a napfényben. 

- Me apresuro bebé. - szólalt meg Fer.

- Pero en serio Fernando. - mondtam neki, majd biccentettem a "szomszédunknak" és elindultam vissza a többiekhez.

- Na jön már? - kérdezték.

- Mindjárt, csak a szomszéd yachton levő palival beszél. - húztam el a szám.

- Na mi van nem szimpatikus? - kérdezte a barátnőm.

- Kicsit fura, olyan 'nem érdekel semmi' feelingű pali. Azokat meg tudod,hogy nem szeretem. - néztem rá.

- Igen Rina, tudjuk. - nevettek. Mikor befejeztük a beszélgetést épp akkor ért vissza Fernando.

- Bocs srácok, csak kibeszéltük egy kicsit a futamot. - nevetett Fer.

- Kicsit? - húzta fel a szemöldökét Iker nevetve.

- Rina, van egy kis meglepetésem. Most érkezett meg, kint vár a fedélzeten.

Olyan gyorsan pattantam fel amilyen gyorsan csak tudtam, majd szaladtam is fel a fedélzetre. Az ajtóban kicsit megtorpantam majd mosolyogva ugrottam az előttem levő ember nyakába.

- Cris! - nevettem hangosan. Rettentően régen láttam a portugál focistát ezért nagyon örültem,hogy itt van.

- Csá bebé. - nevetett ő is majd megpuszilta az arcom.

- Hiányoztál te sztár focista. - pusziltam meg én is.

- Te is Rina, nagyon. Ne haragudj,hogy nem tudtunk találkozni de a meccseim...

- Hé, nincs gond. Az a lényeg most itt vagy végre. - néztem mosolyogva a szemébe.

- Szeretlek bebé.

- Én is te lüke. - nevettem majd újra átkaroltam. Cristianot már egy jó ideje a legjobb barátomnak mondhatom, mindig meghallgatott és mindig meg tudtuk beszélni az olyan dolgokat amit másnak nem mertem elmondani. Kézen fogott majd úgy mentünk be a többiekhez, éreztem,hogy valakinek a tekintete lyukat éget a hátamba, ezért megfordultam és láttam,hogy a "szomszéd"  minket néz, elég rondán...ha mondhatom már lenézően... Biccentettem neki, erre ő hátat fordítva nem foglalkozva velem lement a fedélzetről.

*Me apresuro bebé. - Sietek baba.

*Pero en serio Fernando. - De komolyan Fernando.

Prológus - Két világ közt

Sziasztok!

Mint láthatjátok új történetbe kezdek...

A régieket sem felejtem el, de nincs semmi ötletem,hogy folytassam őket.

Azért kezdem el ezt,hogy addig se maradjatok történet nélkül. :)

Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket.

Puszi, Kim.

Egy egyszerű hétköznapi lány is lehetnék...de nem. A testvérem Fernando Alonso, Forma 1-es pilóta. Sosem szerettem a feltűnést ezért mindig próbáltam kimaradni az olyan dolgokból ahol feltűnést kelthetnék, de aztán a testvérem megunta,hogy mindig csak a könyveim felett vagyok és tanulok, ezért miután leérettségiztem modellkedni kezdtem, és gokartozni. Egy idő után felkerültem a GP3-ba de az ottani sérülésem miatt sajnos a Forma karrieremet be kellett fejeznem, így maradt nekem a modellkedés. 2013. Július 29.-e van ma, a testvérem születésnapja. A Magyar futam után Monacoba utaztunk Fernandoval, hogy megünnepeljük. Itt kezdődik az én kis történetem, mikor találkozok Vele...

Szereplők

16.rész - Red Bull Racing

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt!

Remélem tetszeni fog nektek ez is :)

Köszönöm azoknak akik még olvassák a blogom!

Puszi nektek, 

Kim :*

Sebastian:

- Itt vagyok, Kim! - fogtam meg a kezét.

- Sebastian...- mondogatta.

- Lehet mégis csak hívni kéne egy orvost? - kérdezte Christian.

- Nem kell. - suttogta Kim.

- Jól vagy? - kérdeztem.

- Igen. - suttogta. - Sebastian! Amit Hanna mondott! Nem a te hibád ha elveteti a babát, ugye tudod?

- Igen, tudom! - simítottam végig az arcán.

- Akkor jó. - mosolygott halványan. Megpróbáld egyedül felülni, de segítettem neki.

- Heikki. - nézett az említett személyre. - Tudnál nekem hozni egy pohár vizet? 

- Persze kicsim! Egy pillanat és itt is leszek! - rohant a konyhába.

- Mark, van itthon fagyi? - suttogta Kim mosolyogva. Úgy néztem a mosolyát mint egy szerelmes kamasz. Annyira gyönyörű volt.

- Nincsen, de ha gondolod elmehetek venni. - mosolygott rá bátyja.

- Nem kell Mark, majd én elmegyek. - néztem rá, aki nagy meglepetést okozott nekem azzal,hogy hálásan nézett rám ezért.

- Köszönöm, Sebastian! - mosolygott rám Kim is.

Felöltöztem és már indultam is a boltba.

Kim:

- Köszönöm a vizet. - mosolyogtam Heikkire.

- Nincs mit kicsim!

- Örülök,hogy már jobban vagy! - puszilt meg Mark.

- Neked nem kéne Ann elé menned a reptérre? - húztam fel a szemöldököm.

- Úristen, már annyi az idő? - aggodalmaskodott.

- Nyugi, még van időd. De ha most nem indulsz valószínű nem érsz oda. - mosolyogtam rá.

- Már itt sem vagyok, sietek haza. Sziasztok. - intett és már ment is a reptérre.

- Hát fiatalok, én is elvonulok a szobámba, van egy kis papírmunkám még. - mosolygott ránk Christian, majd el is ment.

- Örülök,hogy jobban vagy. - nyomott egy csókot a számra Heikki.

- Túl stresszeztem a dolgot. - mosolyogtam rá.

- Sebastian hova ment? - húzta el a száját.

- Elment nekem a boltba fagyiért. - mosolyogtam.

- Miért? - nézett rám kérdőn.

- Fagyit szerettem volna enni, de nem volt itthon ezért Seb elment venni!

- De nem ehetsz se csokit se chipset se semmi ilyen dolgot...és igen ebbe a fagylalt is beletartozik! - emelte meg a hangját.

- De Heikki... - próbáltam menteni a menthetőt.

- Nincs semmi "de Heikki"! - mondta mérgesen.

- Rendben. - hajtottam le a fejem. Nem gondoltam volna,hogy semmit nem fog megengedni. Negyed óra telhetett el mikor Sebastian megérkezett, mi ez idő alatt a nappaliból átmentünk a szobámba és ott kezdtünk el filmet nézni. Szerettem volna megnézni egy filmet, de Heikki ebbe is belekötött, ezért azt néztük amit ő szeretne. Én kifejezetten utáltam ezt a filmet, sok újságcikkben is nyilatkoztam, mikor feltették nekem a "kedvenc film" kérdést.

- Kim! Meghoztam a fagyit! - kiabálta, s pár pillanat múlva meg is jelent a szobám ajtajába. - Na jössz? - emelte fel a fagyi dobozt. Heikkire néztem aki ügyet sem vetett Sebastian érkezésére. Sóhajtottam egyet majd így feleltem.

- Már nem kívánom igazán. De köszönöm,hogy fáradtál értem. - mosolyodtam el halványan. Sebastian furcsán nézett rám, aztán száját elhúzva nézett Heikkire.

- Akkor beteszem a mélyhűtőbe. - nézett újra rám. - Amúgy mit néztek? - kíváncsiskodott tovább.

- Nem mindegy neked? - kérdezte Heikki oda sem fordulva. - El is mehetnél akár.

- Kim, te mióta szereted ezt a filmet? - húzta fel a szemöldökét.

- Hát...igazából...

- Ma óta szereti. - jelentette ki Heikki helyettem.

- Igen...nem is olyan rossz film mint gondoltam. - mosolyogtam halványan.

- Értem. - vált dühössé a tekintete. - Akkor később beszélünk. - jelentette ki majd elment.

- Na végre. - mondta Heikki, majd figyeltem ismét a filmnek szentelte.

Néztem még egy kicsit a filmet, majd elnyomott az álom. Arra ébredtem fel,hogy kint kiabálás van. Álmosan kisétáltam a nappaliba majd ott észrevettem két szőkét veszekedni. Mikor észrevettek mind a ketten felém fordultak. Heikki elém sétált majd azt mondta.

- Öltözz át valami kényelmes ruhába, aztán edzés!

- De hiszen még fel sem ébredtem.

- Ez nálam sosem volt probléma. - felkapott a vállára, bevitt a zuhanykabinba és rámeresztette a hideg vizet. Még sikítani sem tudtam annyira meglepődtem tettén. 

- Heikki. - vacogtam.

- Hozom a ruhád. - röhögött majd kiment a fürdőből. Sebastian lépett be utána a fürdőbe. 

- Hát ez komolyan nem normális. - lépett oda mellém, majd egy nagy törölközőt magához fogott és elkezdett jó alaposan megtörölni. 

- Ez nagyon jól esik. - vacogtam tovább.

- Ekkora idióta,hogy lehet egy ember. Kint rettentően hideg van, téged meg beállít a jég hideg víz alá. 

- Ne beszélj így róla, kérlek. Csak poénnak szánta. 

- Lehetett volna is poén, például tegnap. Mikor fantasztikus idő volt. De nem ma, mikor ilyen hideg van. - mutatott az ablak felé.

- Nyugodj meg. - simogattam meg az arcát.

- Te már megint mit csinálsz itt? - lépett be Heikki a fürdőbe.

- Próbálom megtörölgetni, mivel valamelyik idióta jéghideg vizet engedett rá. - vált újra dühössé Sebastian tekintete. 

- Fiúk, nincs semmi probléma. Heikki kérem a ruháim, és kérlek addig menjetek ki még átöltözöm. - vettem ki a kezéből a ruháimat, majd kitessékeltem őket a fürdőből. Felöltöztem, majd vizes hajamat kisebb-nagyobb sikerrel felkötöttem. Kimentem a nappaliba ahol Sebastian nyugodtan ült, Heikki pedig kiabált vele.

- Már megint mi a baj? - sóhajtottam.

- Az drágám, hogy a drága barátod nem hajlandó edzeni. De nem szeretem ha a szavamnak ellent mondanak! Ezért... - mutatott rám. - Te fogod pluszba megcsinálni amit Sebastiannak kellett volna! Remélem meggondolod magad! - nézett vissza Sebastianra.

- Seb, kérlek. Az én adagom sem valami kicsi. - néztem rá kérlelően.

- Nekem ő nem fog parancsolni. Egyenlőre én fizetem.

- Nem te fizetsz. Mivel engem a csapat fizet, ha nem tudtad volna drága pilóták gyöngye. - mondta gúnyosan Heikki.

- Kérlek, fejezzétek be. Inkább menjünk Heikki. Kibírom. - indultam el az edzőterünk felé.

- Nem-nem. Kifelé! Kint fogsz futni, ameddig nem mondom,hogy megállhatsz!

- Hogy, mi? - pattant fel Sebastian a kanapéról. - Hiszen csurom víz a haja is! Tudod te hány fok van kint? - emelte fel a hangját.

- Majd bemelegszik. - rántotta meg a vállát Heikki.

- Ezt ÉN nem fogom engedni! - mutatott magára Sebastian.

- Egyenlőre én szabom meg számára mi a jó!

- Megszabhatod mi a jó, de azt nem fogom engedni,hogy vizes hajjal kimenjen a hidegre!

- Azt majd én eldöntöm. - sétált mellém Heikki, majd mosolyogva végigsimított a derekamon, majd a fenekemen amibe erősen belemarkolt.

- Na irány kifelé. - csókolt meg erőszakosan.

- Heikki! - próbáltam jobb belátásra bírni. - Ez lehet tényleg nem jó ötlet. - néztem a szemébe.

- Kicsim, egyáltalán nincs kint hideg. Pár kör, plusz még Sebastian körei, és mehetünk is az edzőterembe. - simított végig arcomon.

- Rendben. - sóhajtottam.

- Kim, ha most kimész rettentően meg fogsz fázni. - állt elém Sebastian.

- Pár kör futás után nem is fogom érezni a hideget. - mosolyogtam rá, majd otthagytam és kimentem. A hideg először csípte az arcomat de ez hamar elmúlt.

- Heikki, nem érzem már a lábaimat! - lihegtem.

- Akkor irány az edzőterem. - mutatott befelé.

- Végeztetek? - kérdezte Seb a konyhából kijövet. 

- Még csak most megyünk az edzőterembe. - jelentette ki Heikki, mire én elhúztam a szám.

- Mi van? - kérdezte Seb. - Másfél órát kint voltatok, gondolom Kim folyamatosan futott, és te még azt mondod,hogy az edző terembe mentek? 

- Így van, és ugyan úgy mindent amit te csináltál volna, ő csinálja! - mutatott rám.

- Na ezt nem hagyom tovább! Mindjárt én is ott vagyok lent!

- Ezt már szeretem. - csapta össze a tenyerét Heikki.

Vártunk egy keveset Sebastianra majd mikor leért elkezdtük, vagyis az én szemszögemből inkább csak folytattuk az edzést.

- Sebastian 70, Kim 50 felülés.

Mikor megcsináltuk folyamatosan adta tovább a feladatokat, Sebastianon láttam,hogy ő is fárad de még bírja. Próbáltam még én is tartani magam ezért elkezdtem futni a futópadon, Heikki felment egy kis vízért elmondása szerint, de addig nekünk feljebb vitte a futópad fokozatát. Kezdett homályosodni előttem minden, ezért lelassítottam, de egy pillanatra nem figyeltem és már csúsztam is le a futópadról. Sebastian amint ezt látta, gyors reflexei miatt el tudott még kapni.

- Elfáradtam. - alig kaptam levegőt. 

- Kiszed belőled minden életerőt ez az állat. 

- Mondtam már,hogy ne beszélj róla így. - próbáltam normalizálni a légzésem kisebb-nagyobb sikerrel.

Láttam,hogy Sebastian ajkaival elkezd közelíteni felém, mire egy pillanatra ledermedtem. De mikor megéreztem édes ajkait ajkamon, egyből elszállt a görcsösség belőlem. Nem tudom meddig állhattunk ott így, de hangos csörömpölésre és szitkozódásra ami a konyhából jött egyből szétrebbentünk.

- A rohadt életbe! - hallottuk meg Heikki szitkozódását.

15.rész - Red Bull Racing

Sziasztok!
Hát újra itt vagyok egy csekély kis résszel!
Még mindig nem vagyok a toppon, de megpróbáltam

a lehető legjobbat kihozni ebből a részből!
Jó olvasást!

Puszi, Kim:*

- Szia! Segíthetek?

- Sebastiant keresem. Úgy hallottam jelenleg itt tartózkodik.

- Hanna? - hallottam meg az említett személyt a hátam mögül.

- Sebastian beszélnünk kell! 

- Nekünk már nincs miről beszélnünk Hanna! Menj el kérlek! - jelentette ki Seb.

- Sebastian! Ez fontos! - erősködött.

- Akkor mondhatod most is. Halljam. Aztán menj el!

- Terhes vagyok!

- Hogy mi? - emelte meg a hangját. Én csak kikerekedett szemekkel járattam köztük a szemem. 

- Terhes vagyok Sebastian, és te vagy az apja!

- Ez lehetetlen, ez biztos,hogy nem igaz! Megcsaltál, és most ide mersz jönni ezzel a szöveggel? Menj innen Hanna, de most!

- Jó! Elmegyek! - nézett Sebastianra.- De felejtsd el,hogy bármi közöd is lesz ehhez a ribanchoz! Te pedig szállj le a barátomról! - nézett rám.

- Tudtommal már nem a barátod, és amúgy is biztos vagyok benne,hogy köztünk nem lesz semmi. Mivel nekem van barátom!

- Persze. Mindig más...- nézett rám lenézően.

- Ezt pont te mondod nekem aki nem tudta megbecsülni, őt? - mutattam Sebastianra. - Hogy tudtál fájdalmat okozni neki egyáltalán? Szeretett téged, és most nézz rá! Egész este miattad sírt, mert neked ő nem volt jó, igaz? Máson kellett kiélned a vágyaid. Persze a pénze az jó volt neked, igaz? - kiabáltam.

- És ha igen? Akkor most bevallom, én sosem szerettelek Sebastian! Mindig csak a pénzed kellett. A gyerek se a tied, de ha nem maradsz velem, megölöm a gyereket, és a te lelkeden fog száradni!

- Hogy te mekkora egy szemét vagy! Takarodj a házamból! Most! - üvöltöttem. Amint becsuktam az ajtót, elhomályosult előttem minden, és vártam,hogy mikor kötök közelebbi barátságot a padlóval, de ez nem történt meg mert Sebastian elkapott. Ez volt az utolsó emlékem, és minden elsötétült.

Sebastian:

-Mi történt Kim-el? - futott oda Mark.

- Mint hallottátok veszekedett Hannával, aztán mikor becsukta az ajtót elájult. - fektettem a kanapéra.

- Hívjam az orvost? - kérdezte Christian.

- Nem kell. Szerintem csak leesett a vércukorszintje. Hamarosan felébred, és kutya baja se lesz! - mondta Mark.

- Ez is Heikki hibája! Semmi cukrosat nem engedsz neki. - álltam fel és közelítettem Heikki felé. - Ha engednél neki, nem lenne most rosszul. Nem lehet egy sportolót folyamatosan zöldségekkel tömni! Te edzők gyöngye. Ha valami baja lesz, újra találkozhatsz az öklömmel!

- Sebastian! Fejezd be! Nem Heikki hibája. Történt már ilyen máskor is vele. - mondta Mark.

- Akkor is láthatod, hogy nem enged neki semmit. Folyamatosan csak zöldség,zöldség,zöldség. Marha egészséges. - fintorogtam.

- Nem csak zöldséget eszik! Egészségesen étkezik! - mondta Heikki.

- Marha egészséges, ha minden pillanatban össze esik. - löktem meg.

- Elég legyen! - állt közénk Christian. - Viselkedjetek már férfi módjára az isten szerelmére. Kim nemsokára jobban lesz. Sebastian te nem kérdőjelezheted meg Heikki munkáját, mivel nem te vagy Kim edzője!

- Ő sem lesz sokáig, ha így folytatja... - mutattam Kimre.

Pár pillanat telhetett el, mikor Kim ébredezni kezdett. Mindenki lefagyott, amikor kimondta azt a nevet akire senki nem számított, még én sem.

- Sebastian...

14.rész - Red Bull Racing

Sziasztok!
Megjöttem a következő résszel :)
Tudom,hogy nagyon rövid lett, de sajnos per pillanat
nem volt időm többet írni. Mert így is rohannom kell
a dolgomra.
De azért remélem tetszeni fog mindenkinek
ez a kis részecske is.
Pipálni, kommentelni még mindig ér :)

Ui.: Remélem hosszú elmaradásom miatt nem vesztettem el egy olvasómat sem!
Jelezzetek,hogy megnyugodhassak.
Puszi nektek, Kim :*

Reggel édes puszikra ébredtem. S egyből mosolyra húztam ajkam.

- Jó reggelt kicsim. - suttogta Heikki.

- Jó reggelt. - ásítottam, s csókot nyomtam Heikki ajkára.

- Hogy aludtál? - támaszkodott a könyökére.

- Jól és te? - mosolyogtam, majd egy újabb puszit nyomtam szájára.

- Fantasztikusan. - nyomott ő is egy apró puszit, majd felhúzta magára pólóját.

- Naa, miért kell elvenni tőlem ezt a fantasztikus látványt? - ültem fel az ágyon mosolyogva.

- Bocsi, kicsim. De éhen halok. - mosolygott, s az ágyra támaszkodva hajolt hozzám közelebb egy csókért. De nem engedtem neki egy könnyen. Ő csak mosolygott, s mikor már megunta ezt a kis játékomat, tarkómra simította kezét, s hosszan megcsókolt. Amit persze, el is mélyített. Mosolyogva fordítottam a hátára, s ültem csípőjére, majd puszikkal halmoztam el az arcát. De nem tarthatott sokáig a mi kis játékunk mivel Heikkinek megkordult a gyomra. Nevetve másztam le róla, majd egy utolsó puszit nyomva ajkára, én is elkezdtem ruhát keresni magamnak. Egy lenge,rózsaszín nyári ruhát választottam, amit aztán gyorsan fel is vettem. Mikor az ágy felé fordultam, Heikki kiterülve az ágyon nézett engem.

- Mi az? - nevettem, mire ő is mosolyra húzta ajkait.

- Gyönyörű vagy. - kelt fel az ágyról, majd hozzám lépett.

- Köszönöm. Na de megyünk reggelizni? - néztem fel rá.

- Uhumm- bólogatott mosolyogva, majd kezét megfogva húztam a konyhába. A kanapén ott volt még a takaró, meg a párna, de Seb már nem feküdt ott. A konyhából hangokat hallottunk, ezért elindultunk arra. Mikor már a konyha előtt jártunk Heikki belecsípett a fenekembe mire én megugrottam, Heikki pedig elkezdett nevetni. 

- Hé, nem vicces. - csaptam nevetve mellkasára.

- Bocs, kicsim. Nem hagyhattam ki. - adott egy puszit az arcomra.

- És ha be lilul, és ott lesz egy nagy lila folt a fenekemen? - húztam fel a szemöldököm. 

- Hát akkor így jártál. - húzta meg a vállát komolyan. Én meg nagy szemekkel meredtem rá, de nem bírta sokáig, s elnevette magát. 

- Ne nevess ki. - csaptam a vállára mosolyogva. De már a konyha ajtajában álltunk. 

- Jó reggelt. - köszöntünk.

- Jó reggelt. - köszöntek ők is.

- Jobbat. - morogta Seb, mire Christian csúnyán nézett rá.

- Most mi van? - tárta szét a karját. Christian csak legyintett, majd mosolyogva nézett ránk.

- Van rántotta, meg pirítós, és kávé. - mosolygott ránk Mark.

- Uh, a kávé most életmentő.... - de nem tudtam befejezni a mondatot, mert Heikki folytatta helyettem. 

- Lenne, ha ihatnál. De nem ihatsz, csak teát. Mondtam. - simogatta meg a hátam, s leült az asztalhoz. 

- Remélem tudod,hogy ez igazságtalan. - ültem le én is, s egy pirítóst magamhoz véve, elkezdtem reggelizni. A fiúk jóvoltából elfogyott az összes pirítós, ezért Heikki és Mark, elment még készíteni. Mikor nem figyeltek, elvettem Mark tejszínhabos kávéját, s belekortyoltam. De nem tudtam,hogy egy kis baki miatt le is bukhatok. Christian elkezdett nevetni, s én elég furán nézhettem rá.

- Miért nevetsz? - húztam én is mosolyra a számat, de ő csak legyintett. Mikor Heikki és Mark visszatértek a pirítósokkal büszke fejjel vettem el egy újabbat, s rágcsálni kezdtem. 

- Basszus, öregszem. Én úgy emlékeztem több kávé volt még a poharamban. Én csak mosolyogtam, de Heikki ezt is kiszúrta. 

- Ugyan, szerintem csak elvitte a kiscica. Ugye kicsim? - hajolt hozzám közelebb Heikki, mire én felnézve csak bólogatni tudtam. Mikor Mark megpillantott nevetni kezdett. 

- Miért nevet mindenki? - húztam fel a szemöldököm mosolyogva. 

- Ha futod majd a plusz köröket megtudod, kiscicám. - mosolygott Heikki, majd közelebb hajolva hozzám ujjával letörölte a szám felett maradt tejszínhabot. 

- Hupsz. - néztem rá ártatlanul, majd nevetni kezdtem. De nem tartott sokáig a vidámság, mivel csöngettek.
- Majd én kinyitom. - álltam fel az asztaltól.
Mire odaértem az ajtóhoz legalább még ezerszer megnyomta a csengőt az illető. De mikor kinyitottam az ajtót, egy olyan személlyel találtam magam szemben, akire egyáltalán nem számítottam.

Szenzációs hír!

Sziasztok!
Még nem az új résszel jövök, de
egy szenzációs hírt fogok bejelenteni!
Michael Schumacher végre felébredt a kómából, 

és már a kórházból is elszállították!
Szerintem ez 2014 legjobb híre!

http://www.telesport.hu/2014/06/16/hivatalos-schumacher-felebredt-a-komabol-elhagyta-grenoble-t/

A történettel kapcsolatban pedig csak annyi,hogy már készül!

4.rész - Új élet

Sziasztok!
Itt az új rész, az Új életből.
Elnézést kérek,hogy ennyit késtem, de sokat kell tanulnom.
De remélem mindenkinek elnyeri a tetszését ez a rész is. :)
Kommentelni, Pipálni még mindig ér :)
Jó olvasást!
Puszi :*

Mikor hátranéztem az alvó férfira, megpillantottam Kimit. Nagyot sóhajtottam majd, kiakartam mászni az ágyból, de Kimi vissza húzott maga mellé. Feszengve feküdtem a karjai között, de a nagy csöndet a csengő hangja zavarta meg. A hangra Kimi morgott valamit, aztán kicsit engedett a keze szorításán, ezért ki tudtam mászni mellőle. Fogalmam sincs,hogyan kerültem tegnap ágyba, és miért aludtam Kimi mellett. Felvettem a papucsomat, s rohantam ajtót nyitni. Mikor nyitottam az ajtót, meglepődtem,hogy Jenni áll az ajtóban, a síró Matival. 
- A bölcsődéből hívtak,hogy Matiasnak magas láza van... Kezdj vele valamit. - adta át nekem a síró Matit. 
- Hölgyem, van itthon láz csillapító? - kérdeztem.
- A fürdőszoba szekrényben találsz... Ha nincs akkor menj el a patikába. Kimit hol találom? - az illető éppen akkor csoszogott fel a szobámból, a hangos sírásra.
- Mi történt a fiammal? - jött oda elég lassan, ami elég furcsa volt nekem.
- Kimi! Te mi a francot kerestél ennek a kis senkinek a szobájába? - mutogatott felém.
- Ne kiabálj már Jenni, a rohadt életbe! - vette át tőlem Matit. - Kisfiam, neked tűz forró a homlokod. Jaelyn kérlek hozz láz csillapítót a fürdőszobából.
- Igen, uram. - bólintottam. Amilyen gyorsan csak tudtam megkerestem a láz csillapítót, s egy kis pohárba öntve a szirupot beadtam Matinak. Aki az után sem hagyta abba a sírást. Elvettem Kimitől, majd felvittem a szobájába,hogy megpróbáljam elaltatni. 
- Kicsim, alszunk egy kicsit jó? - pusziltam meg Mati homlokát, majd egy láz mérőt dugtam a hóna alá.
- Ejy, nagyon fázom. - szipogott. 
- Gyere, betakarózunk. - takartam be, s vettem ki a hóna alól a láz mérőt, ami 39,4-et mutatott. Nagyon megijedtem ezért gyorsan leszaladtam az emeletről. 
- Uram, Matinak 39,4 fokos láza van. - néztem rá rémülten. 
- Hívom az orvost! - állt volna fel a kanapéról, de megszédült, s vissza esett oda. 
- Ide hozom a telefont! - jelentettem ki határozottan, majd oda adtam neki a konyhában heverő telefont. Ő felhívta az orvost, de láttam,hogy közben nagyon vacog. 
- Kimi! Már megint ittál tegnap? - nézett rá lenézően Jenni.
- Nem ittam! Szóval maradj csöndbe, és ne emeld fel a hangod! - temette a tenyerébe arcát. 
- Uram, ne hozzak esetleg egy pohár vizet? 
- Nem kell! Menj fel Matihoz...Kérlek. - intett az emelet felé.
- Rendben. - bólintottam, s vissza indultam az emeletre ahol Mati, már nyakig betakarózva aludt. Oda ültem mellé, s megpusziltam a homlokát, mire kicsit erőtlenül pislogni kezdett. 
- Ejy, majadj itt vejem. - bújt oda hozzám.
- Itt maradok kicsim. - pusziltam meg, s simogattam az ölemben fekvő fejecskéjét. Nem sokkal később, Kimi lépett be az ajtón, vörös fejjel. 
- Uram, jól van? - kérdeztem.
- Meg vagyok. - ült le ő is, s simogatta Mati fejét. Láttam,hogy Kimi sem bírja nyitva tartani a szemét, ezért kicsit bátortalanul, de kézfejem, homlokának érintettem, mire kicsit megrezzent. 
- Uram, biztos jól van? Tűz forró a homloka.
- Jól vagyok! - csattant a hangja, mire kicsit összerezzentem, s Mati is felsírt.
- Elnézést. - hajtottam le a fejem.
- Hallgattasd már el a gyereket, amúgy meg itt az orvos. - jött be a szobába, majd ki is ment Jenni. 
- Ap, kérlek ne kiabálj. - bújt hozzám Mati.
- Ne haragudj, kisfiam. - simogatta meg Mati arcát, majd rám nézett, s kisietett a szobából. Pár perccel később az orvossal tért vissza.
- Jaelyn, megkérhetlek,hogy menj most ki a szobából? - kérdezte Kimi.
- Persze, uram. - bólintottam. Lementem a konyhába, ahol Jenni, telefonált. De amint meglátott elköszönt, s letette a mobilt. 
- Mit keresett Kimi a szobádba, ma reggel?
- Semmit...vagyis, csak szeretett volna reggelit kérni, de pont akkor csöngetett, asszonyom. - hajtottam le a fejem. 
- Ne hazudj nekem. - emelte fel a hangját, majd kaptam tőle egy pofont.
- Én...nem. - ráztam a fejem, miközben kibuggyant egy könnycsepp a szememből.
- Még egyszer meglátom,hogy közelednél a férjem felé,szólok a kis barátodnak,hogy a drága barátnője, nálunk van, és már semmi szükségünk rá, tehát elviheti. - húzta gonosz mosolyra a száját.
- Ne...- tiltakoztam egyből - Kérem, asszonyom. Csak őt ne hívja. Kérem szépen. - néztem rá könnyes szemekkel. 
- Még meglátjuk,hogy viselkedsz. - kacsintott rám - Most pedig készíts nekem egy teát. - intett majd leült a nappaliba a laptopja elé. Elmentem a konyhába,hogy elkészítsem neki a teát, miközben forrt a víz, Jenni full hang erőre tekerte a zenét. Nem értettem mért csinálja ezt, mikor Matinak pihennie kéne, s a hangos zenétől nehezen lehet.
- Jaelyn! - szólt rám egy mély hang, mire kicsit összerezzentem. Kimi fal fehér arccal állt előttem.
- Igen, uram?
Mikor felé fordultam kikerekedett szemekkel nézte az arcomat, mire kicsit megijedtem. Közelebb lépett hozzám, majd pár másodperccel később megláttam a szemében a dühöt.
- Megütött? - kérdezte tőlem morogva.
- Nem. - tiltakoztam egyből. Kimi az asztalra csapott, majd kicsörtetett a nappaliba. Kikapcsolta a zenét, majd elkezdett Jennivel kiabálni, de őt ez sem hatotta meg.
- Mi jogon ütöd meg őt? Hm? Mi jogon? - kiabált.
- Ccc, megérdemelte. - legyintett, majd táskáját felkapva kiment a főbejáraton. Nem kellett sokat várnom, Kimi pillanatokon belül visszajött a konyhába, s velem is elkezdett kiabálni.
- Miért engeded neki? - emelte fel a hangját. - Miért engeded,hogy így bánjon veled? - kiabált. 
- Megteheti. - válaszoltam neki suttogva.
- Nem teheti meg! - csapott az asztalra. De aztán észbe kapott, s nagyot sóhajtva felém sétált. 
- Sajnálom,hogy kiabáltam. Nagyon fáj? - simította óvatosan a kezét, a tenyér nyomra.
- Nem. - ráztam meg a fejem. - Már nem. - suttogtam. Ő tovább simogatta az arcom, de mikor eszembe jutottak Jenni szavai, elfordítottam a fejem. Kimi furán nézett rám, de nem tudtam kiverni a fejemből Jenni szavait. 
- Elment már az orvos? - suttogtam a szavakat. 
- Igen. Mati kapott gyógyszert, s remélem pár napon belül jobban lesz. 
- És te? - suttogtam továbbra is.
- Nekem nincs semmi bajom! - jelentette ki kicsit hangosabban, aztán kiment a konyhából. Én is neki álltam a munkának, elmosogattam, betettem a szennyest a mosógépbe, ez után ittam egy pohár vizet, s elmentem a szobámba. 1-2 óra telhetett el, mikor kopogást hallottam.
- Igen?
Nyílt az ajtó, s egy pici fejecske kukucskált be az ajtón.
- Ejy?
- Igen, kicsim? - mentem elé, s felkaptam az ölembe.
- Ki szejetnék menni Ajaxhoz, de apa nem enged ki egyedüj. Kijönnéj vejem? - kérdezte aranyosan.
- Persze kicsim. De nincs már lázad? - érintettem számat, homlokához.
- Nincen. - rázta meg a buksiját.
- Akkor gyere öltözzünk fel. - mosolyogtam, s feladtam rá egy pulcsit, egy kis cipőt, majd kimentünk Ajaxhoz, aki lustán pihent a kenneljébe. Kiengedtem a kennelből, s egyből elkezdett futkorászni, amin Mati jókat kacagott.
- Ajax, gyeje ide. - kiabált neki Mati. A kutya egyből futott is Matihoz, majd leült elé, hogy simogassa meg. Mind a ketten leültünk a kutya mellé, s elkezdtünk játszani vele. 1-2 óra telhetett el, mikor nyílt a terasz ajtó, s Kimi lépett ki rajta, hogy szóljon, ideje lenne vacsorázni. Ajaxot vissza zártuk a kenneljébe, majd Mati kezemet megfogva sétált vissza velem a házba. Ott segítettem neki levetkőzni, majd futott is játszani. Én pedig mentem vacsorát készíteni. A konyhában Kimit találtam, aki a bár pultnál ülve sörözgetett.
- Uram, mit készíthetek vacsorára?
- Jaelyn, mondtam,hogy Kiminek hívj. - emelte fel a fejét.
- Igaza van, elnézést. - bólintottam.
- Tökéletes lenne vacsorára, rántotta és egy kis pirítós. Matinak pedig készítenél egy kis tejberizst? - kérdezte.
- Igen, persze Ur...vagyis Kimi. 
- Köszönöm. - mondta majd kiment a nappaliba a fiához. 
Mikor kész lettem az étellel, kiszóltam a nappaliba, hogy jöhetnek enni, s mint a villám olyan gyorsan ott is termettek. Miután befejezték az evést, észrevettem,hogy Kiminek az arca egy fura fintort vesz fel, s a hasához emeli a kezét.
- Kimi, minden rendben van? - kérdezem tőle aggódva. - Esetleg rosszul csináltam meg a rántottát? - ijedtem meg egyből.
- Nem, a vacsora isteni volt. Csak nem igazán érzem jól magam. - pattant fel, s már futott is a mosdóba. 
- Mi a baja apának? - kérdezte Mati.
- Nem tudom kicsim, biztosan csak elrontotta a gyomrát. Gyere mi menjünk fel aludni, rendben?
- Jendben. - bólintott, s már futott is fel az emeletre. Gyorsan megfürdettem, s ágyba fektettem. Kis idő múlva már az igazak álmát aludta. Lekapcsoltam az éjjeli lámpát, s halkan becsuktam magam után az ajtót. Láttam,hogy Kimi szobájának ajtaja tárva nyitva van, ezért gondoltam megkérdezem,hogy jobban van-e már. Mikor az ajtó elé értem, Kimi akkor jött ki a fürdőből, egy rövid gatyában. 
- Jobban érzed már magad? - kérdeztem tőle, miközben a földet fixíroztam. 
- Nem igazán. - köhögött, elég csúnyán. - Hoznál fel nekem valami gyógyszert, kérlek? - feküdt az ágyába. 
- Persze. - bólintottam, s már mentem is a konyhába fájdalom, és láz csillapítóért. A gyógyszerekkel és egy pohár vízzel mentem vissza az emeletre ahol Kimi csukott szemmel pihent. 
- Meghoztam a gyógyszereket. - suttogtam.
- Kérlek, hozd ide. - köhögött egyre csúnyábban. Oda vittem hozzá, s mikor nyújtottam felé a gyógyszereket, összeért a kezünk, minek eredményeképpen éreztem,hogy milyen forró a finn teste. 
- Kimi, te tűz forró vagy. - húztam el hirtelen a kezem. 
- Hát melegem is van. - takarta ki magát, de egy kis idő után vacogni kezdett. A szekrényről elvéve a láz mérőt megkértem,hogy tegye a hóna alá. Amint csipogott elvettem tőle,s amint megláttam,hogy mit ír a láz mérő, nagyon megijedtem. 
- Kimi, ez már 39,9. - néztem rá. Berohantam a fürdőbe, egy törölközőt a hideg víz alá tettem, jól kitekertem belőle a vizet, s siettem vissza a finnhez, hogy próbáljam levinni a lázát. Letérdeltem az ágy mellé, s Kimi homlokára téve a törölközőt vártam. 
- Nagyon fáj a hasam. - suttogta erőtlenül, majd az említett területre tette a kezét. Bátorságot véve, leültem a finn mellé az ágyra, s még nagyobb bátorsággal, rátettem kezem a hasára, s elkezdtem simogatni, hátha jobb lesz. Erre a mozdulatomra kicsit megrezzent de aztán ellazultak az izmai. Hátamat a háttámlának döntve simogattam a hasát. Fél óra múlva elemeltem a kezem a hasáról, s arcára téve, néztem,hogy lejjebb ment-e a láza, s hál isten sikerült lejjebb vinni.
- Köszönöm. - suttogta, s fel akart ülni, de nem engedtem neki.
- Kérlek, maradj, és pihenj. 
- Akkor gyere közelebb, kérlek.
Kicsit megijedtem, erre a kérésére, de kicsit közelebb hajoltam hozzá. Kezét arcomra emelve, végig simított rajta, s tarkómra simítva kezét, még közelebb húzott magához, s mikor már ajka ajkamat súrolta, meghallottuk a bejárati ajtó csapódását. Ijedten néztem a finnre, s amilyen gyorsan csak tudtam kisiettem a szobából...