5.rész - Red Bull Racing

Reggel arra ébredtem,hogy valaki csönget. De az a valaki nem akarta abba hagyni és Mark se akarta kinyitni. 
- Mark! Nyisd már ki! - kiabáltam. Nem hallottam a választ ezért kénytelen voltam kimászni az ágyból és kinyitni a szoba ajtót. 
- Mark! Nyisd már ki! - kiáltottam megint.
- Ha már felkeltél ki is nyithatod. - kiabálta vissza Mark álmosan.
- Nagyon rendes vagy. - kiabáltam gúnyosan. 
- Tudom. - kiáltotta vissza de hallottam,hogy nevet. Felvettem a papucsomat majd egy köntöst vettem magamra. De a csengőt még mindig nyomkodta az illető. 
- Hallottam az előző száz megnyomásnál is! - kiabáltam ki az ajtó előtt álló személynek. Kinyitottam az ajtót majd nagy meglepődésemre Sebastian állt az ajtóba. 
- Jó reggelt. - mosolygott majd egy röpke csókot adott az ajkamra. 
- Mi a fenét keresel itt? Mark itthon van. - suttogtam,hogy Mark ne hallja meg. 
- Nem érdekel. - mosolygott.
- Kim! Ki az? - kiabált le Mark.
- A postás! - kiáltottam vissza. 
- Nem is tudtam,hogy a postások ilyen kocsival járnak. Azt hiszem munkát fogok cserélni. - kiáltotta vissza Mark majd hallottam fentről,hogy az ajtó kivágódik. 
- Ennek rohadtul nem lesz jó vége. - fogtam meg a fejem. 
- Mi a fenét keresel itt? - hallottam Mark hangját a hátam mögül. 
- Csak szólni akartam,hogy nemsokára indul a gép. - vetette oda gúnyosan Sebastian. 
- Mennyi az idő? - kerekedett ki a szemem. 
- Pontosan... 7 óra. - nézett az órájára Sebastian.
- Basszus! - mondtam majd elindultam a szobám felé. Gyorsan vissza néztem.
- Mark! Menj és készülődj vagy komolyan itt hagylak. 
- Megyek már Kim. - fordult hátra.
- Sebastian! ha maradsz akkor tedd le a feneked a kanapéra ha nem akkor meg ne tartsd fel Markot, kérlek... - vetettem oda és már be is csaptam magam mögött az ajtót.

( Mark )

- Azt hiszem távozhatsz is. - mondtam.
- Azt hiszem megvárlak titeket. - mosolygott gúnyosan Sebastian. 
- Szerintem meg menj és arcoskodj máshol. 
- Szerintem meg leülök a kanapéra. 
- Mark! Ha be akar jönni engedd már be. Mi a francnak kell megint vitáznod? - kiáltott Kim a szobából. 
- Azt hiszed,hogy Kim leállna veled? Egy percig se hidd! Jobb az ízlése. - vetettem oda Sebastiannak. 
- Miből gondolod,hogy érdekel Kim? 
- Láttam ahogy végig néztél rajta. De egyet mondok ha bántani mered ki tekerem azt a nagyképű, öntelt fejedet a helyéről. - Sebastian csak nevetett rajta. 
- Mark! - a hang irányába fordultam és láttam,hogy Kim az ajtóba áll.
- Megyek már! - tettem fel a kezeimet.
- Jobb lesz ha sietsz. - vetette nekem oda Kim. Vetettem még egy szűró pillantást Sebastian felé aki csak mosolygott rajta, majd felmentem én is készülődni. 

( Kim )

- Mit beszéltetek? - mentem oda Sebastianhoz. 
- Azt,hogy milyen szép vagy, - mosolygott Sebastian. De én csak megforgattam a szemem. Elindultam a konyha felé. Kivettem a hűtőböl egy kis narancslevet és öntöttem magamnak. Megakartamfordulni de szembetaláltam magam Sebastiannal.
- Pont most akartam kérdezni,hogy kérsz-e narancslevet?! - hátrébb léptem.
- Megköszönném ha öntenél. - mosolygott.
- Mégegyszer ne ijessz meg. 
- Nem akartalak, ne haragudj. - közelebb lépett. 
- Ezt most nem kéne Seb. - tettem a kezem a mellkasáea.
- Miért? Meddig kell ezt játszanunk? - kérdezte,
- Csak még ne most mondjuk el neki. Kérlek. - simogattam a mellkasát. 
- Rendben, Várok addig ameddig csak szeretnél. - sóhajtott.
- Köszönöm. - közelebb léptem majd gyorsan megcsókoltam. Öntöttem Sebnek majd oda nyőjtottam neki aki egyhúzásra megitta. 
- Ez gyors volt. - nevettem. 
- Szomjas voltam. - mosolygott.
- Gyere menjünk mert a végén Mark rájön mindenre. - mosolyogtam majd elindultam de Seb megragadta a kezem.
- Várj. Adni szeretnék valamit. Nem nagy dolog de... csak neked csináltattam. - mosolygott.
- Most már egyre kíváncsibbá tettél. - mosolyogtam. Benyúlt a kabátja zsebébe és előhúzott egy macit. Oda nyőjtottam nekem, majd elkezdett mosolyogni. 
- Hát ez....aranyos. - mosolyogtam majd elkezdtem simogatni a maci fejét. 
- Tetszik? - kérdezi.
- Nagyon.
- Örülök neki, és hova teszed? - kérdezte kíváncsian.
- Valami olyan helyre ahol a macska és a kutya nem tép szét. - nevettem. 
- Macska? Kutya? - kerekedett ki Seb szeme.
- Ez hosszú történet. - néztem bele a nagy kék szemeibe.
- Elmeséled? - kérdezte.
- Elfogom mesélni, de nem most mert Mark jön lefelé. - mutattam a lépcső felé. 
- Akkor induljunk. - mosolygott. Elindultunk a nappali felé. 
- Mehetünk? - kérdezte Mark.
- Induljunk. - mosolyogtam. Láttam,hogy Mark nyitja a száját de én gyorsan rávágtam.
- Én vezetek. Nincs vita. - gyorsan odafutottam,hogy elveszem az asztalról a kulcsot. 
- Ez...nem ér. - nézett rám szúrosan Mark.
- Nem érdekel. Indulás. - nevettem majd fogtam a bőröndömet és indultunk is. Mark bezárta az ajtót én addig bepakoltam Sebastiannal a bőröndöket a kocsiba. Mikor együtt nyúltunk a bőröndért össze ért a kezünk. Seb rám nézett, majd belenézett a szemembe és rám mosolygott. 
- Bolond vagy. - próbáltam vissza tartani a nevetést. 
- Én? Én ugyan nem. - húzta nagyobb mosolyra a száját. Megforgattam a szemem majd lecsuktam a csomagtartót és beültem a volán mögé. Mark beült az anyósülésre, Seb pedig a saját kocsijába. Beindítottam a kocsit és indultunk is a reptérre.