- Sziasztok! - köszöntem.
- Szia! - köszöntek egyszerre majd Mark oda húzott magához,hogy megpusziljon.
- Örülök,hogy kijöttél. Ez biztosan erőt ad a bátyádnak. - mosolygott Christian.
- Remélem is. - mosolyogtam.
- Na akkor Mark készülj, addig megkeresem Sebastiant. - mosolygott Christian.
- A boxánál van! Amúgy Christian, az időmérő hogy-hogy nem Malaysiába lett megtartva? - kérdeztem.
- Rettentően sok csapadék esett. A pálya meg egyszerűen nem lenne alkalmas. De holnap indulunk Malaysiába, mert a versenyt ott tartják meg. - mosolygott Christian. De nem is válaszoltam rá csak mosolyogtam. Christian elment én meg Mark felé fordultam.
- Na,hogy érzed magad? Menni fog? - kérdeztem.
- Teljesen jól vagyok. - mosolygott Mark.
- Na ennek örülök. - mosolyogtam.
- Mark! Kocsihoz! - utasították.
- Megyek. - mondta mosolyogva. Adott egy puszit majd elindult.
- Sok szerencsét! - kiabáltam utána.
- Köszönöm,húgi! - kiabált vissza. Mosolyogva megfordultam de Sebastiannal találtam szembe magam.
- Nekem is kívánsz szerencsét? - kérdezte.
- Egy szerencsém van, azt oda adtam a testvéremnek. - jelentettem ki.
- Akkor ha adsz egy puszit az is megteszi. - mosolygott.
- Akkor inkább azt mondom,hogy sok szerencsét. - mondtam majd elindultam,hogy elfoglaljam a helyem de Sebastian megragadta a kezem és hirtelen megpuszilta az arcom.
- Köszönöm. - suttogta a fülembe majd egy nagy mosoly keretében távozott.
- Ezt nem tőlem kaptad! - kiabáltam oda neki.
- De megteszi. - mosolygott Sebastian. Elfoglaltam én is a helyem Christian mellett majd nem sokkal később el is kezdődött az időmérő. Pár kör után jött a rádió Marktól.
- Hátsó kerekek nem bírjak ki a végéig. Már nem lehet pole helyezésem. - mondta Mark.
- Nem baj, Mark. Kibírja a végéig a kocsi. - mondta Christian.
- Remélem. Mond meg Kimnek,hogy sajnálom. -mondta Mark.
- Nem kell sajnálnod. Ez csak egy időmérő. De azért húzz bele bátyó. - mondtam de közben mosolyogtam. Mikor vége lett az időmérőnek egyáltalán nem voltam szomorú,hogy Mark nem kapott helyezést az időmérőn. Sebastian lett az első, második Massa, harmadik pedig Alonso.
Mikor Mark bejött a boxba egyből a nyakába ugrottam és adtam neki egy puszit.
- Akkor is ügyes voltál. - mosolyogtam.
- Mindent megpróbáltam. - mondta Mark.
- Igen mindent, és akkor is fantasztikus voltál. Nem érdekel,hogy az időmérőn hányadik lettél. A versenyt megnyered. - mosolyogtam majd még egy puszit adtam neki.
- Elmegyünk még mielőtt megrohamoznak a sajtósok? - nevetett Mark.
- Ez nem volt kérdés. Elmegyek az öltözőmbe a táskámért kint a parkolóba várlak. - mosolyogtam.
- Sietek. - nevetett. Elmentem az öltözőmbe felkaptam a táskámat és már rohantam is a parkolóba. Ott már Mark várt.
- Na mennyi? - nevettem.
- Még így is elkaptak. - szomorodott el Mark, aztán ő is elkezdett nevetni.
- Na jó. Indítsd a kocsit. - nevettem. Mark beindította az autót és már hajtottunk is az autópályára. Mikor hazaértünk Mark elment a szobájába letusolni. Én is követtem a példáját. Felmentem a szobámba, gyorsan ledobáltam a ruháimat és elmentem letusolni. Mikor végeztem leültem az ágyamra. Hallottam,hogy valami rezeg aztán észbe kaptam,hogy az a telefonom. Üzenet érkezett Sebastiantól.
- Megint eltűntél. Ugye nem gondoltad meg magad? Seb.
Gyorsan vissza írtam de húzni akartam az agyát ezért kicsit mást írtam mint amit kellett volna.
- Más programom akadt. Bocs...
Gyorsan jött is a válasz.
- Mi? Miért? De megígérted! Sebastian
- Látom kicsit mérges lehetsz ha kiírod a neved...SEBASTIAN ;) Nem kell izgulnod, betartom a szavam. Ott leszek. Csak pontosan még nem mondtad meg,hogy hova is kell mennem...
- Elmegyek érted!
- Nem. Nem jössz el értem!
- De akkor nem fogsz oda találni!
- Csak mond,hogy hova kell mennem és már indulok is!
- Hé, várj még. Én még otthon sem vagyok. De nem vitatkozom a házadtól pár méterre fogok megállni az autóval. Olyan fél óra múlva! Seb
- Gondolhattam volna,hogy a "Nagy" bajnoknak sok dolga akad,hogyha első lesz az időmérőn...
Letettem a telefonomat majd bemásztam a gardróbba,hogy keressek valami normális bikinit. Egy fehér fekete csíkosnál maradtam. Felvettem majd rávettem egy trikót, felvettem egy rövidnadrágot és egy sarut. Ami így nézett ki:
Mikor kész lettem, magamhoz vettem a táskámat, beletettem a telefont meg a szükséges dolgokat és elindultam lefelé.
- Hova mész? - kérdezte Mark.
- Mikor kértél te utoljára számon? - kérdeztem.
- Csak kíváncsi vagyok,hogy hova mész. - mondta Mark.
- Hát akkor ne kíváncsiskodj. - nevettem majd nyomtam a feje búbjára egy puszit és elindultam kifelé. Lesiettem az utcán majd megpillantottam Sebastian kocsiját. Mikor oda értem kiszállt a kocsiból és egy nagy mosoly keretében átkarolt és adott egy puszit.
- Hé, strandról volt szó! - mondtam majd eltoltam magamtól.
- Gyönyörű vagy! És...ma miattad tudtam nyerni. Te vagy az őrangyalom. - mondta mosolyogva Sebastian.
- Szerintem meg csak mázlid volt. - néztem rá. Ő is mosolyra húzta a száját majd beültünk a kocsiba és elindultunk. Mikor oda értünk nyugis volt a hely. Csak pár ember volt ott. Lepakoltunk két napágyhoz majd elővettem a táskámból a telefont és megnéztem,hogy hívott-e valaki. De nem hívott senki ezért vissza is tettem a táskámba.
- Meleg van. - mondta Sebastian majd levette a pólóját. A tekintetem egyből rászegeztem Sebastian felsőtestére ami szépen ki volt dolgozva. Sebastian után én is levettem a felsőmet és a nadrágomat. Láttam,hogy Sebastian engem néz.
- Ne nézz már így. Komolyan mondom vissza veszem a pólómat. - mondtam majd elkezdtem vissza venni de Sebastian megállította a kezem.
- Nem foglak bámulni. De ne vedd vissza a trikód. - mondta Sebastian.
- Rendben. - mondtam majd beletettem a táskámba a ruháimat. Lefeküdtem a napozóágyra majd elkezdtem süttetni a hasam. Rám fért már egy kis barna szín. Egy kis idő után valaki elállta a napot.
- Sebastian... - mondtam dühösen majd felültem.
- Gyere ne itt napozz. - nyújtotta a kezét. Megfogtam a kezét majd felhúzott a napozóágyról.
- Na akkor most hova? - kérdeztem.
- Oda. - mutatott a vízben úszkáló napozóhoz.
- Nem tudok úszni. -nevettem.
- De ott még nem mély a víz. - nevetett.
- Nem baj, akkor se megyek be a vízbe. - nevettem. De akkor felkapott a vállára és elindult a víz felé.
- Ne! Seb! Tegyél le! - nevettem.
- Azt mondtad,hogy Seb? - kérdezte majd láttam,hogy felhúzza a szemöldökét.
- Azt hiszem, igen. De mindegy! Tegyél le! - mondtam nevetve. Sebastian letett a földre aztán letérdelt.
- Ülj fel a vállamra! - mondta.
- Nem ülök! - nevettem.
- Akkor megint felkaplak és belefoglak dobni a vízbe! - mondta Sebastian.
- De megígéred,hogy nem ejtesz bele? - kérdeztem.
- Megígérem. - mondta Sebastian. Felültem a nyakába majd Sebastian lassan felállt és elindult befelé a vízbe. De közben elkezdtünk nevetni.
 |
| Kim és Sebastian |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése