2.rész - Red Bull Racing

Mikor elmentem az öltözője előtt hallottam,hogy valaki fut utánam és megragadja a kezem.

- Régen láttalak már, nem akarsz vacsorázni velem? - kérdezte Sebastian.

- Ö, nem. - jelentettem ki de ő újra megragadta a kezem.

- Akkor egy strandolásba benne vagy? Lemegyünk a partra holnap? - kérdezte majd nagyra nyitotta a szemeit.

- Akármennyire próbálkozol Sebastian. Nálam nem jönnek be a nagy kék szemek. - mondtam neki majd kirántottam a kezéből a kezemet. 

- Amúgy holnap neked időmérőd lesz, nem?! - tettem fel a kérdést.

- Igazad van. El is felejtettem. - túrt bele a hajába.

- Ennyit erről. Mondanám,hogy szurkolok neked. De...akkor hazudnék. - mondtam majd véglegesen elmentem. Vissza mentem Mark kocsijához.

- Hát te meg hol voltál? - kérdezte Mark majd nyomott egy puszit az arcomra. 

- Beszélgettem a csapattársaddal. - mondtam majd megforgattam a szemem.

- Sebastiannal? - kérdezte Mark. De akkor Sebastian jelent meg mellettünk. 

- A válaszom igen. Na és amúgy nem láttad Christiant? 

- Az előbb beszéltem vele, akkor az irodájában volt. - jelentette ki Sebastian.

- Akkor megyek és megnézem,hogy ott-e van még. Kösz a tippet. - böktem oda Sebastiannak majd elmentem. 

- Neked nem kellene már kocsiba ülnöd és edzeni? - kérdezte Mark.

- Ezért keresem meg Christiant. Megkérdezem mi van a kocsimmal. - jelentettem ki.

- Rózsaszín csíkkal ellátott red bull kocsiról van szó? - kérdezte Sebastian.

- Tudsz róla valamit? - kérdeztem.

- Az én boxom mellett áll. - mondta Sebastian.

- Remek. Akkor öltözök és megyek. - mondtam majd adtam egy puszit Mark arcára és mentem.

- Később találkozunk! - jelentette ki Mark.

- Valakinek haza is kell vinnie. - mondtam mosolyogva.

- Majd mész busszal. - nevetett Mark.

- Nem hagynál itt. - jelentettem ki.

- Ó, dehogyis nem. - mondta Mark karba tett kézzel.

- Ne hord fent az orrod bátyó, a végén még olyan leszel mint itt egyesek. - mondtam majd Sebastianra pillantottam. 

- Na menj, keresd meg Christiant. - mondta Mark majd a kocsijához lépett. Elfordultam Sebastiantól majd elindultam megkeresni Christiant. Úgy gondoltam,hogy biztosan a kocsimnál van ezért oda mentem, igazam is volt.

- Christian... - mondtam mosolyogva majd átkaroltam.

- Szia,Kim. Már hiányoztál a csapatból. - mondta mosolyogva Christian.

- Most már addig maradok még ti ki nem tesztek. - mondtam mosolyogva.

- Akkor ha rajtunk múlik sokáig maradsz. Találkoztál Markal? - kérdezte Christian.

- Igen, saját boxánál van. 

- Ja,igen. Nekik is ma lesz edzés. Holnap időmérő.

- Nekünk pedig jövőhéten. - mondtam mosolyogva.

- Várod már,hogy újra pályára léphess igaz? - kérdezte mosolyogva. 

- Ez nekem olyan mint egy kisgyereknek a nyalóka. - mondtam mosolyogva.

- Na öltözz, aztán pattanj a kocsidba. Ki kell koptatni a kerekeit. - mondta Christian mosolyogva. Vissza mosolyogtam majd elmentem az öltözőmbe. 

- Te meg megint mit keresel itt? - kérdeztem mikor beléptem az öltözőmbe.

- Csak jöttem szólni,hogy szállj le a bátyámról vagy rossz vége lesz. - mondta Melanie.

- Miért gondolod te azt,hogy én rászállok arra a pancserre? - kérdeztem, eléggé nevetségesnek tartottam.

- Mindenki látja,hogy oda vagy érte. - mondta Melanie gúnyosan.

- Akkor valamit nagyon rosszul látsz... El hiheted,hogy jobb az ízlésem. Na de nem fogok lesüllyedni erre a szinte,hogy elkezdek veled veszekedni egy ilyen baromságon. Most pedig jobb lenne ha kimennél. 

- Csak figyelmeztettelek! Nem szeretném ha közelednél bármilyen szinten is a bátyám felé. - Én már nem is válaszoltam rá csak újból rácsaptam az ajtót. Felöltöztem, majd éreztem,hogy az asztalon megrezzen a telefonom. Üzenet érkezett. 

- Miért tartasz nagyképűnek? Sosem volt hozzád egy rossz szóm se, nem adnál mégis egy esélyt? S. 

S. Vagyis Sebastian,hogy a fenébe tudta meg a számomat?! Bár ez a "nagy" bajnoknak semmi. Gyorsan vissza írtam neki.

- Csak egy kicsit nézz magadba, Sebastian.

Egyből kaptam is rá a választ.

- Szóval tudod,hogy én vagyok. Ma este egy vacsi? :) S. 

Miért nem tudja megérteni azt,hogy kopjon le rólam?! Sosem adja fel?! - gondoltam magamban. Gyorsan vissza írtam.

- Egy S. betűről nem nehéz kitalálni,hogy ki vagy...És a válaszom még mindig egy egyszerű NEM. Amúgy meg ne írd oda,hogy S. Mert anélkül is tudni fogom,hogy te vagy...

Eltettem a telefonomat a táskámba, majd kimentem az autómhoz. Kint várt rám az én "szerelmem" gyönyörűen csillogott. Levettem a kesztyűmet majd végigsimítottam az ujjammal az elejét. 

- Hé,húgi. - szólalt meg Mark a bejáratból majd láttam,hogy a telefonja a kezében van.

- Mit csinálsz? - kérdeztem nevetve.

- Fényképet rólad. Azt hiszem én is elmehetnék fényképésznek. - nevetett Mark.

- Ugyan miért, annyira jó lett? - kérdeztem nevetve.

- Gyönyörű vagy rajta. - mondta mosolyogva Mark.

-  Aranyos vagy,bátyó. Remélem nem bánod ha én most "kikoptatom" a drága kocsim kerekeit. - nevettem.

- Nem persze. Menj. Aztán nehogy megint össze törd. - nevetett Mark.

- Vigyázok rá, mint a szemem fényére. - mondtam mosolyogva. Felvettem a kesztyűt, a sisakot és beültem a kocsiba. Mutattam egy Peace-t Marknak, aztán ráléptem a pedálra. 

Mark képe, Kimről

Mikor ismét lement egy kör láttam,hogy csatlakozik hozzám valaki. Mikor mellém ért láttam a Webber  feliratot a kocsi oldalán. Bekapcsoltam a rádiót.

- Hány kört? - kérdeztem.

- 5? Most fáradt vagyok. - mondta Mark.

- Megfelel, na próbálj megelőzni,bátyó. - nevettem.

- Az könnyű lesz,húgi. - nevetett Mark. Ráléptem a gázra és amilyen gyorsan csak lehetett mentem. Először én tartottam az előnyt de a végén Mark megelőzött. Vissza parkoltam a boxomba, majd elindultam Mark boxa felé. 

- Csaltál. - kezdtem el nevetni. 

- Én ugyan nem. Csak lassú vagy. - nevetett Mark. 

- Haha, majdnem vicces voltál. - mondtam.

- Akkor most megyünk haza? - kérdezte. 

- Azt hiszem. Azt mondtad fáradt vagy. Elköszönök Christiántól és mehetünk. - mondtam mosolyogva majd elmentem. Bementem az öltözőbe felkaptam a táskámat majd elindultam megkeresni Christiant. Az irodájában ült. 

- Christian. Mi megyünk, holnap időbe hozom Markot. - mosolyogtam.

- Rendben és rendben. - mosolygott Christian.

- Akkor holnap. Szia. - köszöntem el majd becsuktam az ajtót. Kint a parkolóba várt Mark. Beültünk a kocsijába majd elindultunk haza. Az úton egy szót sem szólt hozzám Mark. Mikor haza értünk nem bírtam tovább megkérdeztem tőle.

- Mi a bajod, Mark?

- Miből gondolod,hogy baj? - nézett rám.

- Egy szót sem szóltál hozzám a kocsiban. 

- Csak... mindegy. - mondta Mark majd elindult a konyha felé de megragadtam a kezét.

- Mond el, kérlek. - mondtam.

- Nem hiszem,hogy örülnél neki. - mondta Mark majd felém fordult.

- Elköltözünk? - kérdeztem.

- Nem. Dehogy költözünk. - vágta rá Mark. 

- Akkor mond el nyugodtan. - mondtam.
- Jó. Szóval... tetszik nekem egy nő. - fordult el Mark. 

- És? Akkor mi van? Ez mér probléma? - kérdeztem. 

- Ez a nő nem fiatal hanem... szóval. Több mint én. - mondta Mark.

- Mi? Ki az? - vágtam rá. 

- Ann...- mondta Mark.

- Hogy mi van? Ő...sokkal idősebb mint te. Ne mond már,hogy ő tetszik neked. - mondtam.

- Hát szóval....mi... együtt vagyunk. - mondta Mark majd felém fordult. Azt hiszem most kaparhattam össze az állam a padlóról. 

- Váó, Mark. Azt hittem,hogy jobb ízlésed van. - mondtam majd elindultam felfelé.

- Haragszol? - kérdezte Mark.
- Ugyan miért haragudnék? Nem haragszom. - mondtam mosolyogva majd felmentem. Levetkőztem és elmentem zuhanyozni. Megmostam a hajam. Amikor végeztem magamra tekertem egy törölközőt és kimentem. Pont akkor rezzent meg a telefonom. 

- Eltűntél. Azt hittem ma még beszélünk. S. 

Megforgattam a szemem aztán vissza írtam neki. 

- Először is megmondtam,hogy ne írd oda,hogy S. mert tudom,hogy te vagy nem kell felhívni magadra a figyelmet vele. Másodszor, hagyj békén! 

Nem kellett sok vissza is írt.

- Nem fontolnád meg mégis azt a vacsora ajánlatot? :) S.

Most komolyan. Direkt csinálja?! - gondoltam magamba.

- Most már biztos,hogy nem fontolom meg... ;) 

Komolyan mondom neki valami hiperszuper ujjai vannak,hogy ilyen gyorsan vissza tud írni.

- Akkor a vacsi miatt szomorkodok, de akkor a strandot megfontolod? Legalább ameddig ilyen jó időnk van. Seb. 

- Miért kell odaírni a nevedet, Sebastian? Mikor hagysz már békén? A húgod rajtam töltötte le azt amit te csináltál... Kim

- Most már te is oda írod a neved? Ez tetszik. Miért mit mondott Melanie? Seb

- Azt,hogy ÉN szálljak le RÓLAD. Még,hogy ÉN... Azt miért nem veszi észre,hogy ki nem állhatlak?! Borzalmas egy húgod van... Kim

Most már nem írt vissza egyből ezért letettem a telefonomat és bekapcsoltam a TV-t. Nem ment semmi izgalmas benne ezért újra magamhoz fogtam a telefont. 

- Milyen jó szeme van a húgomnak... :) Seb

- Fárasztó vagy Sebastian. A húgodnak pedig igazából nincs jó szeme...mivel nem látja a tényeket. Azt észre veszi,hogy egyszer az életben lejtettem veled egy beszélgetést négyszemközt. De azt nem vette észre,hogy akármennyire tudlak, kerüllek! Kim...

- Ezt igen szomorúan hallom :( Talán azért kerülsz mert nagyképű vagyok? Ezen tudok javítani. Na akkor holnap időmérő után strand? Seb

- Talán azért is... Igen,persze. Te vagy az aki tud a nagyképűségén javítani? Már majdnem viccesnek tartottam. Ja nem. Nevetek is rajta, mert nevetséges vagy. A válaszom meg NEM. Szállj le rólam. Késő van aludni szeretnék. Kim

- Lehet viccesnek találod, de komolyan gondolom. Akkor addig zaklatni foglak még nem mondasz IGENt. Akkor aludj engem nem zavarsz... :)) Seb

- De engem meg zavar,hogy folyamatosan rezeg a telefonom... Menj és aludj te is Sebastian. Kim...

- Megmondtam. Ha IGENt mondasz békén hagylak! Seb

- Jó...Tudod mit? Akkor Igent mondok. Na most már remélem örülsz... Jó éjszakát,Sebastian....

- Jó éjszakát, Kim!

Mikor befejeztük a beszélgetést, letettem a telefonomat és nem is kellett sok elaludtam. Reggel arra ébredtem,hogy csörög az óra. Kikapcsoltam majd elkezdtem ébredezni. Felkeltem elindultam a fürdő felé. Elvégeztem a reggeli teendőket felöltöztem ami ma ebből állt: 

Lementem a konyhába lent már Mark ült az asztalnál. 
- Jó reggelt. - köszöntem.
- Jó reggelt. Ilyen korai vagy? - kérdezte majd rám nézett.
- Nem akarom,hogy egyedül menjen a testvérem erre a "nagy" időmérőre. - nevettem majd öntöttem magamnak teát amibe bele is szürcsöltem. 
- Örülök,hogy eljössz. - mondta mosolyogva. 
- Mindig ott vagyok és vigyázok rád. - mondtam mosolyogva majd adtam az arcára egy puszit. Felvettem a cipőmet és leültem a kanapéra.
- Csináljak neked reggelit? - kérdeztem.
- Nem kell, inkább induljunk. - mondta Mark majd felvette a cipőjét és elindultunk. Beültünk a kocsiba de megint egy szót sem szólt hozzám.
- Mi a baj, Mark? - törtem meg a csendet.
- Semmi. - vágta rá.
- Mond el kérlek. - néztem rá boci szemekkel.
- Csak... tudom,hogy el fogod ítélni Ann-t. - mondta Mark.
- Nézd Mark, ha szereted. Akkor nem szólok bele. Csak az a lényeg,hogy szeressétek egymást. - mondtam mosolyogva.
- Köszönöm! - mondta Mark mosolyogva majd megpuszilta a homlokom.
- Na, figyelj az útra. Nem akarom,hogy autóbalesetet szenvedj. Ma még pole-t kell nyerned! - mosolyogtam. 
- Akkor sem fogsz haragudni ha nem nyerek? - kérdezte.
- Egyáltalán nem fogok. - mosolyogtam. Mikor oda értünk Mark kivette a táskáját és elindultunk befelé. Mikor beértünk megrohamoztak a riporterek és a kérdéseik. 
- Azt hiszem elbújok az öltözőmbe. - nevettem majd elindultam az öltözőm felé. Mikor bementem leültem a fotelembe és elővettem a telefonom. Láttam,hogy jött egy üzenetem. Sebastiantól.

- Hol vagy? 

- Az öltözőmben, miért? 

De akkor már Sebastian lépett be az ajtón.
- Ezek a riporteresek kikészítenek. - mondta Sebastian majd leült mellém a fotelbe. 
- Megengedtem,hogy begyere? - kérdeztem.
- Nem- De ez élet halál kérdése volt. - mondta Sebastian.
- Akkor azt hiszem most én vagyok az őrangyalod aki megmentett. - mondtam.
- Igen, te. És a pályán is drukkolhatnál nekem. Sokat segítene. - mondta Sebastian.
- Lehetetlen. Másnak kell drukkolnom. Neki vagyok igazából az őrangyala szóval... - mondtam majd én is felé fordultam. 
- Marknak szerencséje van. - mondta Sebastian.
- Miben? - tettem fel a kérdést.
- Hogy ilyen szép őrangyala van. - mondta Sebastian mosolyogva majd eltűrt egy hajtincset az arcomból. 
- Megint te kezded... - mondtam neki majd levettem az arcomról a kezét. 
- Mit kezdek? - kérdezte.
- A flörtölést. Megmondtam,hogy utálom a nagyképű embereket. - vágtam rá majd felálltam.
- De ma megígérted,hogy eljössz velem a strandra. - mondta Sebastian. Sóhajtottam egyet majd azt mondtam neki.
- Igen megígértem. És ott leszek. - mondtam majd megforgattam a szemem.
- Remek. - csapta össze a kezét Sebastian majd felpattant a fotelből és átkarolt. Amit én nem viszonyoztam.
- Ezt ne...- mondtam neki majd eltoltam.
- Csak átöleltelek, ez is tilos? - kérdezte majd belenézett a szemembe.
- Igen,TILOS! - mondtam neki a TILOS szót kicsivel hangosabban. Majd együtt léptünk ki az öltözőből. Ő elindult az ő boxához én pedig megkerestem Markot...