2.rész - Új élet

Sziasztok!
Meghoztam a kövi részt :)
Ne haragudjatok,hogy ennyit kellett várni.
Remélem nem lesz kevesebb a blogom olvasóinak száma a késésem miatt.

Tényleg nagyon sajnálom, de sok dolgom volt.
Remélem kapok pár kommentet.
Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást nektek :)
Puszi,Kim:*

Reggel arra ébredtem,hogy egy kis kéz karol át engem. Először meglepődtem, de mikor oldalra fordítottam a fejem, mosolygásra késztetett a látvány. Egy kis teremtés karolt át engem, akit Matinak hívtak. Óvatosan kimásztam mellőle reméltem,hogy nem ébred fel, s így is lett. Oldalára fordult és szuszogott tovább. De amint kiléptem volna Mati szobájából belebotlottam valakibe. Kimi volt. 

- Jó reggelt. Miért voltál te ilyen korán Mati szobájába? - morogta álmosan.
- Elnézést, csak...

- Csak? - húzta fel a szemöldökét. 

- Este Mati mellett aludtam el. Sajnálom. - hajtottam le a fejem.
- Ugyan, nincs semmi baj. Legalább Mati nyugodtan tudott aludni. 

- Ezt,hogy érted? - néztem fel rá.
- Mati régóta nem alszik olyan jól. Biztos vagyok benne,hogy hiányzik neki az anyukája, és így másban keresi a szeretetet. És biztos vagyok benne,hogy amennyi szeretetet én adok neki az nem elég. Szüksége van egy anyukára, és benned látott valamit, ami arra késztette,hogy ilyen hamar megszeressen.

- De hát Jenni, itthon van. Akkor mégsem hiányozhat az anyukája, ha itthon van. 

- Félreérted. Jenni nem Mati anyukája. - rázta a fejét.
- Ó, értem. - hajtottam le a fejem.

- Nem tudhattad. Tudod Mati születésekor... - itt nagyot nyelt. - Szóval, mikor megszületett, nem volt elég erős az anyukája és hát...meghalt. - hajtotta le ő is a fejét. 

- Sajnálom, én ezt nem tudtam. - ráztam a fejem. 

- Semmi baj. - rázta a fejét mosolyogva.
- Elvégzem a reggeli teendőimet, és elkészítem a reggelit. - mentem el mellette, de ő megfogta a karom. 

- Ugyan ne fáradj vele. 

- Ez a dolgom. - rántottam meg a vállam, majd egy kis csönd után, elmentem,hogy kicsit felfrissüljek. 

Magamra kaptam egy egybe részes szoknyát, egy vékonyabb pulcsit,hogy eltakarja a még mindig kék-zöld foltos kezemet, majd lementem a konyhába. Kimi nem volt lent gondoltam vissza feküdt. Kerestem a konyhába valami reggelinek valót. Mikor megfordultam Kimivel találtam szembe magam.
- Mi jót készítesz? - mosolygott. 

- Nem tudom,hogy mit szeretnétek reggelizni.

- Nekem egy erős kávé is megteszi. 

- Akkor mit szólnátok,hogyha készítenék pirítóst és müzlit? 

- Tökéletes. 

- Jenninek mit készítsek?

- Jenni nincs itthon. - változott meg az arca. - És ne is beszéljünk róla. - csattant a hangja. 

- Rendben. Sajnálom. - fordultam vissza a pult felé. Hallottam,hogy a bejárati ajtó becsapódik majd a kocsi hangját is meghallottam. Kinéztem az ablakon, s láttam,hogy Kimi elhajt. Megcsináltam a pirítóst, s a müzlit majd letettem az asztalra. Én is ittam egy pohár kávét, majd elkezdtem takarítani, mikor hallottam,hogy valaki jön le a lépcsőn.
- Ejy! - hallottam meg Mati álmos hangját.
- Jó reggelt. - léptem ki a konyhából majd adtam az arcára egy puszit. 

- Ejy, éhesz vadok. - nézett rám a nagy kék szemeivel. 

- Gyere nagyfiú. Csináltam pirítóst és müzlit. Jó lesz? - mosolyogtam.

- Igen. Készőbb csinájsz csokisz szütit? 

- Igen, csinálok. - mosolyogtam. Felültettem a székre, majd leültem mellé, s úgy figyeltem ahogy jóízűen eszik. 

- Te nem eszej? - kérdezte.

- Nem, én már ettem. - füllentettem neki. 

- Bisztosz?

- Igen, biztos. - bólintottam. 

- Apa, hoj van? - tette fel a következő kérdését. 

- Dolga akadt, és elment. De nemsokára biztosan vissza jön. 

- Szoszincs itthon, mikoj fejkejek. Biztosan nem szejet engem, igaz?- konyította le a szája sarkát. 

- Ne mondj ilyen butaságokat. Apukád szeret téged. - simogattam meg az arcát. 

- Biztosz? Ész te is szejetsz engem? - jött oda mellém mikor befejezte az evést. 

- Igen, én is szeretlek. - karoltam át. 

- Én isz szejetlek, Ejy. - kaptam tőle egy nagy cuppanós puszit az arcomra. 

- Ennek örülök. - mosolyogtam. - Játszol egy kicsit, míg kitakarítom a házat? 

- Pejsze, de szietsz? Ész akkoj játszhatunk együtt. - mutogatott a kicsi kezeivel. 

- Sietek. - bólintottam. 

- Jendben. Akkoj teszej be nekem vajami meszét? 

- Persze. Mit szeretnél nézni?

- Ojoszján kijályt. - bólintott. 

- Rendben. - nevettem, majd beraktam a DVD lejátszóba a mesét, ő leült a kanapéra, s mosolyogva nézte a mesét, néha kuncogott is. Amilyen gyorsan csak tudtam elvégeztem a házban a teendőket, majd kimentem az udvarra ahol megláttam a nagy kutyaketrecet. Oda mentem és egy gyönyörű német juhász feküdt a ketrec bejáratánál. Mikor meghallotta,hogy lépkedek felé, egyből felkelt. Oda nyújtottam a kezem,hogy szaglássza meg egy kicsit, majd kinyitottam a ketrec ajtaját. Először féltem,hogy megharap, de ez a gondolatom gyorsan elszállt, mert oda jött elém, leült, s nézett engem. Mosolyogva leguggoltam hozzá, s elkezdtem simogatni a buksiját. 

- De szép kutya vagy. - adtam egy puszit a buksijára majd vissza zártam a ketrecbe, s bementem megnézni,hogy mit csinál Mati. Ott feküdt a kanapén, s nevetett. 

- Min nevetsz ennyire? - ültem le mellé.

- Timon ész Pumbán. - mutatott a két állatra. Elkezdtem én is nézni, s nekem is mosolyra húzódott a szám. Adtam egy puszit Mati arcára, majd elmentem a konyhába készíteni a csokis sütiket. Betettem a sütőbe őket, s hallottam,hogy nyitódik és csukódik a bejárati ajtó. 

- Jaelynn! - kiabálta a nevem Kimi, de már ott is volt a konyhába. 

- Igen? - fordultam meg. Oda jött elém, majd lehajtotta a fejét. 

- Sajnálom,hogy csak úgy itt hagytalak reggel. - nézett fel rám. 

- Semmi baj. - ráztam a fejem. 

- De igenis baj. Te kedves vagy hozzám, én meg egy nem is tudom,hogy milyen szó illik rám, ezért hoztam neked ezt...- nyújtott át nekem egy csokor rózsát. 

- Ez gyönyörű. - szimatoltam bele a virágba. - Köszönöm szépen. 

- Nagyon szívesen. - közeledett az arcom felé, de én elfordítottam a fejem.

- Sajnálom... - hajtottam le a fejem. 

- Gyere bemutatlak valakinek. - fogta meg a karom, majd a nappali felé kezdett húzni. Mikor megpillantottam azt a személyt aki éppen Matit ölelgette, egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni. Mosolyogva felegyenesedett, de amint rám emelte a tekintetét azonnal eltűnt a mosoly az arcáról. 

- Te???