Prológus - Két világ közt

Sziasztok!

Mint láthatjátok új történetbe kezdek...

A régieket sem felejtem el, de nincs semmi ötletem,hogy folytassam őket.

Azért kezdem el ezt,hogy addig se maradjatok történet nélkül. :)

Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket.

Puszi, Kim.

Egy egyszerű hétköznapi lány is lehetnék...de nem. A testvérem Fernando Alonso, Forma 1-es pilóta. Sosem szerettem a feltűnést ezért mindig próbáltam kimaradni az olyan dolgokból ahol feltűnést kelthetnék, de aztán a testvérem megunta,hogy mindig csak a könyveim felett vagyok és tanulok, ezért miután leérettségiztem modellkedni kezdtem, és gokartozni. Egy idő után felkerültem a GP3-ba de az ottani sérülésem miatt sajnos a Forma karrieremet be kellett fejeznem, így maradt nekem a modellkedés. 2013. Július 29.-e van ma, a testvérem születésnapja. A Magyar futam után Monacoba utaztunk Fernandoval, hogy megünnepeljük. Itt kezdődik az én kis történetem, mikor találkozok Vele...

Szereplők

16.rész - Red Bull Racing

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt!

Remélem tetszeni fog nektek ez is :)

Köszönöm azoknak akik még olvassák a blogom!

Puszi nektek, 

Kim :*

Sebastian:

- Itt vagyok, Kim! - fogtam meg a kezét.

- Sebastian...- mondogatta.

- Lehet mégis csak hívni kéne egy orvost? - kérdezte Christian.

- Nem kell. - suttogta Kim.

- Jól vagy? - kérdeztem.

- Igen. - suttogta. - Sebastian! Amit Hanna mondott! Nem a te hibád ha elveteti a babát, ugye tudod?

- Igen, tudom! - simítottam végig az arcán.

- Akkor jó. - mosolygott halványan. Megpróbáld egyedül felülni, de segítettem neki.

- Heikki. - nézett az említett személyre. - Tudnál nekem hozni egy pohár vizet? 

- Persze kicsim! Egy pillanat és itt is leszek! - rohant a konyhába.

- Mark, van itthon fagyi? - suttogta Kim mosolyogva. Úgy néztem a mosolyát mint egy szerelmes kamasz. Annyira gyönyörű volt.

- Nincsen, de ha gondolod elmehetek venni. - mosolygott rá bátyja.

- Nem kell Mark, majd én elmegyek. - néztem rá, aki nagy meglepetést okozott nekem azzal,hogy hálásan nézett rám ezért.

- Köszönöm, Sebastian! - mosolygott rám Kim is.

Felöltöztem és már indultam is a boltba.

Kim:

- Köszönöm a vizet. - mosolyogtam Heikkire.

- Nincs mit kicsim!

- Örülök,hogy már jobban vagy! - puszilt meg Mark.

- Neked nem kéne Ann elé menned a reptérre? - húztam fel a szemöldököm.

- Úristen, már annyi az idő? - aggodalmaskodott.

- Nyugi, még van időd. De ha most nem indulsz valószínű nem érsz oda. - mosolyogtam rá.

- Már itt sem vagyok, sietek haza. Sziasztok. - intett és már ment is a reptérre.

- Hát fiatalok, én is elvonulok a szobámba, van egy kis papírmunkám még. - mosolygott ránk Christian, majd el is ment.

- Örülök,hogy jobban vagy. - nyomott egy csókot a számra Heikki.

- Túl stresszeztem a dolgot. - mosolyogtam rá.

- Sebastian hova ment? - húzta el a száját.

- Elment nekem a boltba fagyiért. - mosolyogtam.

- Miért? - nézett rám kérdőn.

- Fagyit szerettem volna enni, de nem volt itthon ezért Seb elment venni!

- De nem ehetsz se csokit se chipset se semmi ilyen dolgot...és igen ebbe a fagylalt is beletartozik! - emelte meg a hangját.

- De Heikki... - próbáltam menteni a menthetőt.

- Nincs semmi "de Heikki"! - mondta mérgesen.

- Rendben. - hajtottam le a fejem. Nem gondoltam volna,hogy semmit nem fog megengedni. Negyed óra telhetett el mikor Sebastian megérkezett, mi ez idő alatt a nappaliból átmentünk a szobámba és ott kezdtünk el filmet nézni. Szerettem volna megnézni egy filmet, de Heikki ebbe is belekötött, ezért azt néztük amit ő szeretne. Én kifejezetten utáltam ezt a filmet, sok újságcikkben is nyilatkoztam, mikor feltették nekem a "kedvenc film" kérdést.

- Kim! Meghoztam a fagyit! - kiabálta, s pár pillanat múlva meg is jelent a szobám ajtajába. - Na jössz? - emelte fel a fagyi dobozt. Heikkire néztem aki ügyet sem vetett Sebastian érkezésére. Sóhajtottam egyet majd így feleltem.

- Már nem kívánom igazán. De köszönöm,hogy fáradtál értem. - mosolyodtam el halványan. Sebastian furcsán nézett rám, aztán száját elhúzva nézett Heikkire.

- Akkor beteszem a mélyhűtőbe. - nézett újra rám. - Amúgy mit néztek? - kíváncsiskodott tovább.

- Nem mindegy neked? - kérdezte Heikki oda sem fordulva. - El is mehetnél akár.

- Kim, te mióta szereted ezt a filmet? - húzta fel a szemöldökét.

- Hát...igazából...

- Ma óta szereti. - jelentette ki Heikki helyettem.

- Igen...nem is olyan rossz film mint gondoltam. - mosolyogtam halványan.

- Értem. - vált dühössé a tekintete. - Akkor később beszélünk. - jelentette ki majd elment.

- Na végre. - mondta Heikki, majd figyeltem ismét a filmnek szentelte.

Néztem még egy kicsit a filmet, majd elnyomott az álom. Arra ébredtem fel,hogy kint kiabálás van. Álmosan kisétáltam a nappaliba majd ott észrevettem két szőkét veszekedni. Mikor észrevettek mind a ketten felém fordultak. Heikki elém sétált majd azt mondta.

- Öltözz át valami kényelmes ruhába, aztán edzés!

- De hiszen még fel sem ébredtem.

- Ez nálam sosem volt probléma. - felkapott a vállára, bevitt a zuhanykabinba és rámeresztette a hideg vizet. Még sikítani sem tudtam annyira meglepődtem tettén. 

- Heikki. - vacogtam.

- Hozom a ruhád. - röhögött majd kiment a fürdőből. Sebastian lépett be utána a fürdőbe. 

- Hát ez komolyan nem normális. - lépett oda mellém, majd egy nagy törölközőt magához fogott és elkezdett jó alaposan megtörölni. 

- Ez nagyon jól esik. - vacogtam tovább.

- Ekkora idióta,hogy lehet egy ember. Kint rettentően hideg van, téged meg beállít a jég hideg víz alá. 

- Ne beszélj így róla, kérlek. Csak poénnak szánta. 

- Lehetett volna is poén, például tegnap. Mikor fantasztikus idő volt. De nem ma, mikor ilyen hideg van. - mutatott az ablak felé.

- Nyugodj meg. - simogattam meg az arcát.

- Te már megint mit csinálsz itt? - lépett be Heikki a fürdőbe.

- Próbálom megtörölgetni, mivel valamelyik idióta jéghideg vizet engedett rá. - vált újra dühössé Sebastian tekintete. 

- Fiúk, nincs semmi probléma. Heikki kérem a ruháim, és kérlek addig menjetek ki még átöltözöm. - vettem ki a kezéből a ruháimat, majd kitessékeltem őket a fürdőből. Felöltöztem, majd vizes hajamat kisebb-nagyobb sikerrel felkötöttem. Kimentem a nappaliba ahol Sebastian nyugodtan ült, Heikki pedig kiabált vele.

- Már megint mi a baj? - sóhajtottam.

- Az drágám, hogy a drága barátod nem hajlandó edzeni. De nem szeretem ha a szavamnak ellent mondanak! Ezért... - mutatott rám. - Te fogod pluszba megcsinálni amit Sebastiannak kellett volna! Remélem meggondolod magad! - nézett vissza Sebastianra.

- Seb, kérlek. Az én adagom sem valami kicsi. - néztem rá kérlelően.

- Nekem ő nem fog parancsolni. Egyenlőre én fizetem.

- Nem te fizetsz. Mivel engem a csapat fizet, ha nem tudtad volna drága pilóták gyöngye. - mondta gúnyosan Heikki.

- Kérlek, fejezzétek be. Inkább menjünk Heikki. Kibírom. - indultam el az edzőterünk felé.

- Nem-nem. Kifelé! Kint fogsz futni, ameddig nem mondom,hogy megállhatsz!

- Hogy, mi? - pattant fel Sebastian a kanapéról. - Hiszen csurom víz a haja is! Tudod te hány fok van kint? - emelte fel a hangját.

- Majd bemelegszik. - rántotta meg a vállát Heikki.

- Ezt ÉN nem fogom engedni! - mutatott magára Sebastian.

- Egyenlőre én szabom meg számára mi a jó!

- Megszabhatod mi a jó, de azt nem fogom engedni,hogy vizes hajjal kimenjen a hidegre!

- Azt majd én eldöntöm. - sétált mellém Heikki, majd mosolyogva végigsimított a derekamon, majd a fenekemen amibe erősen belemarkolt.

- Na irány kifelé. - csókolt meg erőszakosan.

- Heikki! - próbáltam jobb belátásra bírni. - Ez lehet tényleg nem jó ötlet. - néztem a szemébe.

- Kicsim, egyáltalán nincs kint hideg. Pár kör, plusz még Sebastian körei, és mehetünk is az edzőterembe. - simított végig arcomon.

- Rendben. - sóhajtottam.

- Kim, ha most kimész rettentően meg fogsz fázni. - állt elém Sebastian.

- Pár kör futás után nem is fogom érezni a hideget. - mosolyogtam rá, majd otthagytam és kimentem. A hideg először csípte az arcomat de ez hamar elmúlt.

- Heikki, nem érzem már a lábaimat! - lihegtem.

- Akkor irány az edzőterem. - mutatott befelé.

- Végeztetek? - kérdezte Seb a konyhából kijövet. 

- Még csak most megyünk az edzőterembe. - jelentette ki Heikki, mire én elhúztam a szám.

- Mi van? - kérdezte Seb. - Másfél órát kint voltatok, gondolom Kim folyamatosan futott, és te még azt mondod,hogy az edző terembe mentek? 

- Így van, és ugyan úgy mindent amit te csináltál volna, ő csinálja! - mutatott rám.

- Na ezt nem hagyom tovább! Mindjárt én is ott vagyok lent!

- Ezt már szeretem. - csapta össze a tenyerét Heikki.

Vártunk egy keveset Sebastianra majd mikor leért elkezdtük, vagyis az én szemszögemből inkább csak folytattuk az edzést.

- Sebastian 70, Kim 50 felülés.

Mikor megcsináltuk folyamatosan adta tovább a feladatokat, Sebastianon láttam,hogy ő is fárad de még bírja. Próbáltam még én is tartani magam ezért elkezdtem futni a futópadon, Heikki felment egy kis vízért elmondása szerint, de addig nekünk feljebb vitte a futópad fokozatát. Kezdett homályosodni előttem minden, ezért lelassítottam, de egy pillanatra nem figyeltem és már csúsztam is le a futópadról. Sebastian amint ezt látta, gyors reflexei miatt el tudott még kapni.

- Elfáradtam. - alig kaptam levegőt. 

- Kiszed belőled minden életerőt ez az állat. 

- Mondtam már,hogy ne beszélj róla így. - próbáltam normalizálni a légzésem kisebb-nagyobb sikerrel.

Láttam,hogy Sebastian ajkaival elkezd közelíteni felém, mire egy pillanatra ledermedtem. De mikor megéreztem édes ajkait ajkamon, egyből elszállt a görcsösség belőlem. Nem tudom meddig állhattunk ott így, de hangos csörömpölésre és szitkozódásra ami a konyhából jött egyből szétrebbentünk.

- A rohadt életbe! - hallottuk meg Heikki szitkozódását.

15.rész - Red Bull Racing

Sziasztok!
Hát újra itt vagyok egy csekély kis résszel!
Még mindig nem vagyok a toppon, de megpróbáltam

a lehető legjobbat kihozni ebből a részből!
Jó olvasást!

Puszi, Kim:*

- Szia! Segíthetek?

- Sebastiant keresem. Úgy hallottam jelenleg itt tartózkodik.

- Hanna? - hallottam meg az említett személyt a hátam mögül.

- Sebastian beszélnünk kell! 

- Nekünk már nincs miről beszélnünk Hanna! Menj el kérlek! - jelentette ki Seb.

- Sebastian! Ez fontos! - erősködött.

- Akkor mondhatod most is. Halljam. Aztán menj el!

- Terhes vagyok!

- Hogy mi? - emelte meg a hangját. Én csak kikerekedett szemekkel járattam köztük a szemem. 

- Terhes vagyok Sebastian, és te vagy az apja!

- Ez lehetetlen, ez biztos,hogy nem igaz! Megcsaltál, és most ide mersz jönni ezzel a szöveggel? Menj innen Hanna, de most!

- Jó! Elmegyek! - nézett Sebastianra.- De felejtsd el,hogy bármi közöd is lesz ehhez a ribanchoz! Te pedig szállj le a barátomról! - nézett rám.

- Tudtommal már nem a barátod, és amúgy is biztos vagyok benne,hogy köztünk nem lesz semmi. Mivel nekem van barátom!

- Persze. Mindig más...- nézett rám lenézően.

- Ezt pont te mondod nekem aki nem tudta megbecsülni, őt? - mutattam Sebastianra. - Hogy tudtál fájdalmat okozni neki egyáltalán? Szeretett téged, és most nézz rá! Egész este miattad sírt, mert neked ő nem volt jó, igaz? Máson kellett kiélned a vágyaid. Persze a pénze az jó volt neked, igaz? - kiabáltam.

- És ha igen? Akkor most bevallom, én sosem szerettelek Sebastian! Mindig csak a pénzed kellett. A gyerek se a tied, de ha nem maradsz velem, megölöm a gyereket, és a te lelkeden fog száradni!

- Hogy te mekkora egy szemét vagy! Takarodj a házamból! Most! - üvöltöttem. Amint becsuktam az ajtót, elhomályosult előttem minden, és vártam,hogy mikor kötök közelebbi barátságot a padlóval, de ez nem történt meg mert Sebastian elkapott. Ez volt az utolsó emlékem, és minden elsötétült.

Sebastian:

-Mi történt Kim-el? - futott oda Mark.

- Mint hallottátok veszekedett Hannával, aztán mikor becsukta az ajtót elájult. - fektettem a kanapéra.

- Hívjam az orvost? - kérdezte Christian.

- Nem kell. Szerintem csak leesett a vércukorszintje. Hamarosan felébred, és kutya baja se lesz! - mondta Mark.

- Ez is Heikki hibája! Semmi cukrosat nem engedsz neki. - álltam fel és közelítettem Heikki felé. - Ha engednél neki, nem lenne most rosszul. Nem lehet egy sportolót folyamatosan zöldségekkel tömni! Te edzők gyöngye. Ha valami baja lesz, újra találkozhatsz az öklömmel!

- Sebastian! Fejezd be! Nem Heikki hibája. Történt már ilyen máskor is vele. - mondta Mark.

- Akkor is láthatod, hogy nem enged neki semmit. Folyamatosan csak zöldség,zöldség,zöldség. Marha egészséges. - fintorogtam.

- Nem csak zöldséget eszik! Egészségesen étkezik! - mondta Heikki.

- Marha egészséges, ha minden pillanatban össze esik. - löktem meg.

- Elég legyen! - állt közénk Christian. - Viselkedjetek már férfi módjára az isten szerelmére. Kim nemsokára jobban lesz. Sebastian te nem kérdőjelezheted meg Heikki munkáját, mivel nem te vagy Kim edzője!

- Ő sem lesz sokáig, ha így folytatja... - mutattam Kimre.

Pár pillanat telhetett el, mikor Kim ébredezni kezdett. Mindenki lefagyott, amikor kimondta azt a nevet akire senki nem számított, még én sem.

- Sebastian...

14.rész - Red Bull Racing

Sziasztok!
Megjöttem a következő résszel :)
Tudom,hogy nagyon rövid lett, de sajnos per pillanat
nem volt időm többet írni. Mert így is rohannom kell
a dolgomra.
De azért remélem tetszeni fog mindenkinek
ez a kis részecske is.
Pipálni, kommentelni még mindig ér :)

Ui.: Remélem hosszú elmaradásom miatt nem vesztettem el egy olvasómat sem!
Jelezzetek,hogy megnyugodhassak.
Puszi nektek, Kim :*

Reggel édes puszikra ébredtem. S egyből mosolyra húztam ajkam.

- Jó reggelt kicsim. - suttogta Heikki.

- Jó reggelt. - ásítottam, s csókot nyomtam Heikki ajkára.

- Hogy aludtál? - támaszkodott a könyökére.

- Jól és te? - mosolyogtam, majd egy újabb puszit nyomtam szájára.

- Fantasztikusan. - nyomott ő is egy apró puszit, majd felhúzta magára pólóját.

- Naa, miért kell elvenni tőlem ezt a fantasztikus látványt? - ültem fel az ágyon mosolyogva.

- Bocsi, kicsim. De éhen halok. - mosolygott, s az ágyra támaszkodva hajolt hozzám közelebb egy csókért. De nem engedtem neki egy könnyen. Ő csak mosolygott, s mikor már megunta ezt a kis játékomat, tarkómra simította kezét, s hosszan megcsókolt. Amit persze, el is mélyített. Mosolyogva fordítottam a hátára, s ültem csípőjére, majd puszikkal halmoztam el az arcát. De nem tarthatott sokáig a mi kis játékunk mivel Heikkinek megkordult a gyomra. Nevetve másztam le róla, majd egy utolsó puszit nyomva ajkára, én is elkezdtem ruhát keresni magamnak. Egy lenge,rózsaszín nyári ruhát választottam, amit aztán gyorsan fel is vettem. Mikor az ágy felé fordultam, Heikki kiterülve az ágyon nézett engem.

- Mi az? - nevettem, mire ő is mosolyra húzta ajkait.

- Gyönyörű vagy. - kelt fel az ágyról, majd hozzám lépett.

- Köszönöm. Na de megyünk reggelizni? - néztem fel rá.

- Uhumm- bólogatott mosolyogva, majd kezét megfogva húztam a konyhába. A kanapén ott volt még a takaró, meg a párna, de Seb már nem feküdt ott. A konyhából hangokat hallottunk, ezért elindultunk arra. Mikor már a konyha előtt jártunk Heikki belecsípett a fenekembe mire én megugrottam, Heikki pedig elkezdett nevetni. 

- Hé, nem vicces. - csaptam nevetve mellkasára.

- Bocs, kicsim. Nem hagyhattam ki. - adott egy puszit az arcomra.

- És ha be lilul, és ott lesz egy nagy lila folt a fenekemen? - húztam fel a szemöldököm. 

- Hát akkor így jártál. - húzta meg a vállát komolyan. Én meg nagy szemekkel meredtem rá, de nem bírta sokáig, s elnevette magát. 

- Ne nevess ki. - csaptam a vállára mosolyogva. De már a konyha ajtajában álltunk. 

- Jó reggelt. - köszöntünk.

- Jó reggelt. - köszöntek ők is.

- Jobbat. - morogta Seb, mire Christian csúnyán nézett rá.

- Most mi van? - tárta szét a karját. Christian csak legyintett, majd mosolyogva nézett ránk.

- Van rántotta, meg pirítós, és kávé. - mosolygott ránk Mark.

- Uh, a kávé most életmentő.... - de nem tudtam befejezni a mondatot, mert Heikki folytatta helyettem. 

- Lenne, ha ihatnál. De nem ihatsz, csak teát. Mondtam. - simogatta meg a hátam, s leült az asztalhoz. 

- Remélem tudod,hogy ez igazságtalan. - ültem le én is, s egy pirítóst magamhoz véve, elkezdtem reggelizni. A fiúk jóvoltából elfogyott az összes pirítós, ezért Heikki és Mark, elment még készíteni. Mikor nem figyeltek, elvettem Mark tejszínhabos kávéját, s belekortyoltam. De nem tudtam,hogy egy kis baki miatt le is bukhatok. Christian elkezdett nevetni, s én elég furán nézhettem rá.

- Miért nevetsz? - húztam én is mosolyra a számat, de ő csak legyintett. Mikor Heikki és Mark visszatértek a pirítósokkal büszke fejjel vettem el egy újabbat, s rágcsálni kezdtem. 

- Basszus, öregszem. Én úgy emlékeztem több kávé volt még a poharamban. Én csak mosolyogtam, de Heikki ezt is kiszúrta. 

- Ugyan, szerintem csak elvitte a kiscica. Ugye kicsim? - hajolt hozzám közelebb Heikki, mire én felnézve csak bólogatni tudtam. Mikor Mark megpillantott nevetni kezdett. 

- Miért nevet mindenki? - húztam fel a szemöldököm mosolyogva. 

- Ha futod majd a plusz köröket megtudod, kiscicám. - mosolygott Heikki, majd közelebb hajolva hozzám ujjával letörölte a szám felett maradt tejszínhabot. 

- Hupsz. - néztem rá ártatlanul, majd nevetni kezdtem. De nem tartott sokáig a vidámság, mivel csöngettek.
- Majd én kinyitom. - álltam fel az asztaltól.
Mire odaértem az ajtóhoz legalább még ezerszer megnyomta a csengőt az illető. De mikor kinyitottam az ajtót, egy olyan személlyel találtam magam szemben, akire egyáltalán nem számítottam.

Szenzációs hír!

Sziasztok!
Még nem az új résszel jövök, de
egy szenzációs hírt fogok bejelenteni!
Michael Schumacher végre felébredt a kómából, 

és már a kórházból is elszállították!
Szerintem ez 2014 legjobb híre!

http://www.telesport.hu/2014/06/16/hivatalos-schumacher-felebredt-a-komabol-elhagyta-grenoble-t/

A történettel kapcsolatban pedig csak annyi,hogy már készül!

4.rész - Új élet

Sziasztok!
Itt az új rész, az Új életből.
Elnézést kérek,hogy ennyit késtem, de sokat kell tanulnom.
De remélem mindenkinek elnyeri a tetszését ez a rész is. :)
Kommentelni, Pipálni még mindig ér :)
Jó olvasást!
Puszi :*

Mikor hátranéztem az alvó férfira, megpillantottam Kimit. Nagyot sóhajtottam majd, kiakartam mászni az ágyból, de Kimi vissza húzott maga mellé. Feszengve feküdtem a karjai között, de a nagy csöndet a csengő hangja zavarta meg. A hangra Kimi morgott valamit, aztán kicsit engedett a keze szorításán, ezért ki tudtam mászni mellőle. Fogalmam sincs,hogyan kerültem tegnap ágyba, és miért aludtam Kimi mellett. Felvettem a papucsomat, s rohantam ajtót nyitni. Mikor nyitottam az ajtót, meglepődtem,hogy Jenni áll az ajtóban, a síró Matival. 
- A bölcsődéből hívtak,hogy Matiasnak magas láza van... Kezdj vele valamit. - adta át nekem a síró Matit. 
- Hölgyem, van itthon láz csillapító? - kérdeztem.
- A fürdőszoba szekrényben találsz... Ha nincs akkor menj el a patikába. Kimit hol találom? - az illető éppen akkor csoszogott fel a szobámból, a hangos sírásra.
- Mi történt a fiammal? - jött oda elég lassan, ami elég furcsa volt nekem.
- Kimi! Te mi a francot kerestél ennek a kis senkinek a szobájába? - mutogatott felém.
- Ne kiabálj már Jenni, a rohadt életbe! - vette át tőlem Matit. - Kisfiam, neked tűz forró a homlokod. Jaelyn kérlek hozz láz csillapítót a fürdőszobából.
- Igen, uram. - bólintottam. Amilyen gyorsan csak tudtam megkerestem a láz csillapítót, s egy kis pohárba öntve a szirupot beadtam Matinak. Aki az után sem hagyta abba a sírást. Elvettem Kimitől, majd felvittem a szobájába,hogy megpróbáljam elaltatni. 
- Kicsim, alszunk egy kicsit jó? - pusziltam meg Mati homlokát, majd egy láz mérőt dugtam a hóna alá.
- Ejy, nagyon fázom. - szipogott. 
- Gyere, betakarózunk. - takartam be, s vettem ki a hóna alól a láz mérőt, ami 39,4-et mutatott. Nagyon megijedtem ezért gyorsan leszaladtam az emeletről. 
- Uram, Matinak 39,4 fokos láza van. - néztem rá rémülten. 
- Hívom az orvost! - állt volna fel a kanapéról, de megszédült, s vissza esett oda. 
- Ide hozom a telefont! - jelentettem ki határozottan, majd oda adtam neki a konyhában heverő telefont. Ő felhívta az orvost, de láttam,hogy közben nagyon vacog. 
- Kimi! Már megint ittál tegnap? - nézett rá lenézően Jenni.
- Nem ittam! Szóval maradj csöndbe, és ne emeld fel a hangod! - temette a tenyerébe arcát. 
- Uram, ne hozzak esetleg egy pohár vizet? 
- Nem kell! Menj fel Matihoz...Kérlek. - intett az emelet felé.
- Rendben. - bólintottam, s vissza indultam az emeletre ahol Mati, már nyakig betakarózva aludt. Oda ültem mellé, s megpusziltam a homlokát, mire kicsit erőtlenül pislogni kezdett. 
- Ejy, majadj itt vejem. - bújt oda hozzám.
- Itt maradok kicsim. - pusziltam meg, s simogattam az ölemben fekvő fejecskéjét. Nem sokkal később, Kimi lépett be az ajtón, vörös fejjel. 
- Uram, jól van? - kérdeztem.
- Meg vagyok. - ült le ő is, s simogatta Mati fejét. Láttam,hogy Kimi sem bírja nyitva tartani a szemét, ezért kicsit bátortalanul, de kézfejem, homlokának érintettem, mire kicsit megrezzent. 
- Uram, biztos jól van? Tűz forró a homloka.
- Jól vagyok! - csattant a hangja, mire kicsit összerezzentem, s Mati is felsírt.
- Elnézést. - hajtottam le a fejem.
- Hallgattasd már el a gyereket, amúgy meg itt az orvos. - jött be a szobába, majd ki is ment Jenni. 
- Ap, kérlek ne kiabálj. - bújt hozzám Mati.
- Ne haragudj, kisfiam. - simogatta meg Mati arcát, majd rám nézett, s kisietett a szobából. Pár perccel később az orvossal tért vissza.
- Jaelyn, megkérhetlek,hogy menj most ki a szobából? - kérdezte Kimi.
- Persze, uram. - bólintottam. Lementem a konyhába, ahol Jenni, telefonált. De amint meglátott elköszönt, s letette a mobilt. 
- Mit keresett Kimi a szobádba, ma reggel?
- Semmit...vagyis, csak szeretett volna reggelit kérni, de pont akkor csöngetett, asszonyom. - hajtottam le a fejem. 
- Ne hazudj nekem. - emelte fel a hangját, majd kaptam tőle egy pofont.
- Én...nem. - ráztam a fejem, miközben kibuggyant egy könnycsepp a szememből.
- Még egyszer meglátom,hogy közelednél a férjem felé,szólok a kis barátodnak,hogy a drága barátnője, nálunk van, és már semmi szükségünk rá, tehát elviheti. - húzta gonosz mosolyra a száját.
- Ne...- tiltakoztam egyből - Kérem, asszonyom. Csak őt ne hívja. Kérem szépen. - néztem rá könnyes szemekkel. 
- Még meglátjuk,hogy viselkedsz. - kacsintott rám - Most pedig készíts nekem egy teát. - intett majd leült a nappaliba a laptopja elé. Elmentem a konyhába,hogy elkészítsem neki a teát, miközben forrt a víz, Jenni full hang erőre tekerte a zenét. Nem értettem mért csinálja ezt, mikor Matinak pihennie kéne, s a hangos zenétől nehezen lehet.
- Jaelyn! - szólt rám egy mély hang, mire kicsit összerezzentem. Kimi fal fehér arccal állt előttem.
- Igen, uram?
Mikor felé fordultam kikerekedett szemekkel nézte az arcomat, mire kicsit megijedtem. Közelebb lépett hozzám, majd pár másodperccel később megláttam a szemében a dühöt.
- Megütött? - kérdezte tőlem morogva.
- Nem. - tiltakoztam egyből. Kimi az asztalra csapott, majd kicsörtetett a nappaliba. Kikapcsolta a zenét, majd elkezdett Jennivel kiabálni, de őt ez sem hatotta meg.
- Mi jogon ütöd meg őt? Hm? Mi jogon? - kiabált.
- Ccc, megérdemelte. - legyintett, majd táskáját felkapva kiment a főbejáraton. Nem kellett sokat várnom, Kimi pillanatokon belül visszajött a konyhába, s velem is elkezdett kiabálni.
- Miért engeded neki? - emelte fel a hangját. - Miért engeded,hogy így bánjon veled? - kiabált. 
- Megteheti. - válaszoltam neki suttogva.
- Nem teheti meg! - csapott az asztalra. De aztán észbe kapott, s nagyot sóhajtva felém sétált. 
- Sajnálom,hogy kiabáltam. Nagyon fáj? - simította óvatosan a kezét, a tenyér nyomra.
- Nem. - ráztam meg a fejem. - Már nem. - suttogtam. Ő tovább simogatta az arcom, de mikor eszembe jutottak Jenni szavai, elfordítottam a fejem. Kimi furán nézett rám, de nem tudtam kiverni a fejemből Jenni szavait. 
- Elment már az orvos? - suttogtam a szavakat. 
- Igen. Mati kapott gyógyszert, s remélem pár napon belül jobban lesz. 
- És te? - suttogtam továbbra is.
- Nekem nincs semmi bajom! - jelentette ki kicsit hangosabban, aztán kiment a konyhából. Én is neki álltam a munkának, elmosogattam, betettem a szennyest a mosógépbe, ez után ittam egy pohár vizet, s elmentem a szobámba. 1-2 óra telhetett el, mikor kopogást hallottam.
- Igen?
Nyílt az ajtó, s egy pici fejecske kukucskált be az ajtón.
- Ejy?
- Igen, kicsim? - mentem elé, s felkaptam az ölembe.
- Ki szejetnék menni Ajaxhoz, de apa nem enged ki egyedüj. Kijönnéj vejem? - kérdezte aranyosan.
- Persze kicsim. De nincs már lázad? - érintettem számat, homlokához.
- Nincen. - rázta meg a buksiját.
- Akkor gyere öltözzünk fel. - mosolyogtam, s feladtam rá egy pulcsit, egy kis cipőt, majd kimentünk Ajaxhoz, aki lustán pihent a kenneljébe. Kiengedtem a kennelből, s egyből elkezdett futkorászni, amin Mati jókat kacagott.
- Ajax, gyeje ide. - kiabált neki Mati. A kutya egyből futott is Matihoz, majd leült elé, hogy simogassa meg. Mind a ketten leültünk a kutya mellé, s elkezdtünk játszani vele. 1-2 óra telhetett el, mikor nyílt a terasz ajtó, s Kimi lépett ki rajta, hogy szóljon, ideje lenne vacsorázni. Ajaxot vissza zártuk a kenneljébe, majd Mati kezemet megfogva sétált vissza velem a házba. Ott segítettem neki levetkőzni, majd futott is játszani. Én pedig mentem vacsorát készíteni. A konyhában Kimit találtam, aki a bár pultnál ülve sörözgetett.
- Uram, mit készíthetek vacsorára?
- Jaelyn, mondtam,hogy Kiminek hívj. - emelte fel a fejét.
- Igaza van, elnézést. - bólintottam.
- Tökéletes lenne vacsorára, rántotta és egy kis pirítós. Matinak pedig készítenél egy kis tejberizst? - kérdezte.
- Igen, persze Ur...vagyis Kimi. 
- Köszönöm. - mondta majd kiment a nappaliba a fiához. 
Mikor kész lettem az étellel, kiszóltam a nappaliba, hogy jöhetnek enni, s mint a villám olyan gyorsan ott is termettek. Miután befejezték az evést, észrevettem,hogy Kiminek az arca egy fura fintort vesz fel, s a hasához emeli a kezét.
- Kimi, minden rendben van? - kérdezem tőle aggódva. - Esetleg rosszul csináltam meg a rántottát? - ijedtem meg egyből.
- Nem, a vacsora isteni volt. Csak nem igazán érzem jól magam. - pattant fel, s már futott is a mosdóba. 
- Mi a baja apának? - kérdezte Mati.
- Nem tudom kicsim, biztosan csak elrontotta a gyomrát. Gyere mi menjünk fel aludni, rendben?
- Jendben. - bólintott, s már futott is fel az emeletre. Gyorsan megfürdettem, s ágyba fektettem. Kis idő múlva már az igazak álmát aludta. Lekapcsoltam az éjjeli lámpát, s halkan becsuktam magam után az ajtót. Láttam,hogy Kimi szobájának ajtaja tárva nyitva van, ezért gondoltam megkérdezem,hogy jobban van-e már. Mikor az ajtó elé értem, Kimi akkor jött ki a fürdőből, egy rövid gatyában. 
- Jobban érzed már magad? - kérdeztem tőle, miközben a földet fixíroztam. 
- Nem igazán. - köhögött, elég csúnyán. - Hoznál fel nekem valami gyógyszert, kérlek? - feküdt az ágyába. 
- Persze. - bólintottam, s már mentem is a konyhába fájdalom, és láz csillapítóért. A gyógyszerekkel és egy pohár vízzel mentem vissza az emeletre ahol Kimi csukott szemmel pihent. 
- Meghoztam a gyógyszereket. - suttogtam.
- Kérlek, hozd ide. - köhögött egyre csúnyábban. Oda vittem hozzá, s mikor nyújtottam felé a gyógyszereket, összeért a kezünk, minek eredményeképpen éreztem,hogy milyen forró a finn teste. 
- Kimi, te tűz forró vagy. - húztam el hirtelen a kezem. 
- Hát melegem is van. - takarta ki magát, de egy kis idő után vacogni kezdett. A szekrényről elvéve a láz mérőt megkértem,hogy tegye a hóna alá. Amint csipogott elvettem tőle,s amint megláttam,hogy mit ír a láz mérő, nagyon megijedtem. 
- Kimi, ez már 39,9. - néztem rá. Berohantam a fürdőbe, egy törölközőt a hideg víz alá tettem, jól kitekertem belőle a vizet, s siettem vissza a finnhez, hogy próbáljam levinni a lázát. Letérdeltem az ágy mellé, s Kimi homlokára téve a törölközőt vártam. 
- Nagyon fáj a hasam. - suttogta erőtlenül, majd az említett területre tette a kezét. Bátorságot véve, leültem a finn mellé az ágyra, s még nagyobb bátorsággal, rátettem kezem a hasára, s elkezdtem simogatni, hátha jobb lesz. Erre a mozdulatomra kicsit megrezzent de aztán ellazultak az izmai. Hátamat a háttámlának döntve simogattam a hasát. Fél óra múlva elemeltem a kezem a hasáról, s arcára téve, néztem,hogy lejjebb ment-e a láza, s hál isten sikerült lejjebb vinni.
- Köszönöm. - suttogta, s fel akart ülni, de nem engedtem neki.
- Kérlek, maradj, és pihenj. 
- Akkor gyere közelebb, kérlek.
Kicsit megijedtem, erre a kérésére, de kicsit közelebb hajoltam hozzá. Kezét arcomra emelve, végig simított rajta, s tarkómra simítva kezét, még közelebb húzott magához, s mikor már ajka ajkamat súrolta, meghallottuk a bejárati ajtó csapódását. Ijedten néztem a finnre, s amilyen gyorsan csak tudtam kisiettem a szobából...

10.000!

Sziasztok!
Még nem az új résszel jelentkezem, viszont...
Elérte az oldal a 10.000+ látogatót :)
Nagyon köszönöm mindenkinek aki figyeli az oldalamat,
és rendszeresen pipál, kommentel!
Ez nekem egy nagyon szép nap :)
Köszönöm nektek,hogy támogattok!
Hamarosan hozom a következő részt is!
Puszi, mindenkinek!
Legyetek jók :)