Szenzációs hír!

Sziasztok!
Még nem az új résszel jövök, de
egy szenzációs hírt fogok bejelenteni!
Michael Schumacher végre felébredt a kómából, 

és már a kórházból is elszállították!
Szerintem ez 2014 legjobb híre!

http://www.telesport.hu/2014/06/16/hivatalos-schumacher-felebredt-a-komabol-elhagyta-grenoble-t/

A történettel kapcsolatban pedig csak annyi,hogy már készül!

4.rész - Új élet

Sziasztok!
Itt az új rész, az Új életből.
Elnézést kérek,hogy ennyit késtem, de sokat kell tanulnom.
De remélem mindenkinek elnyeri a tetszését ez a rész is. :)
Kommentelni, Pipálni még mindig ér :)
Jó olvasást!
Puszi :*

Mikor hátranéztem az alvó férfira, megpillantottam Kimit. Nagyot sóhajtottam majd, kiakartam mászni az ágyból, de Kimi vissza húzott maga mellé. Feszengve feküdtem a karjai között, de a nagy csöndet a csengő hangja zavarta meg. A hangra Kimi morgott valamit, aztán kicsit engedett a keze szorításán, ezért ki tudtam mászni mellőle. Fogalmam sincs,hogyan kerültem tegnap ágyba, és miért aludtam Kimi mellett. Felvettem a papucsomat, s rohantam ajtót nyitni. Mikor nyitottam az ajtót, meglepődtem,hogy Jenni áll az ajtóban, a síró Matival. 
- A bölcsődéből hívtak,hogy Matiasnak magas láza van... Kezdj vele valamit. - adta át nekem a síró Matit. 
- Hölgyem, van itthon láz csillapító? - kérdeztem.
- A fürdőszoba szekrényben találsz... Ha nincs akkor menj el a patikába. Kimit hol találom? - az illető éppen akkor csoszogott fel a szobámból, a hangos sírásra.
- Mi történt a fiammal? - jött oda elég lassan, ami elég furcsa volt nekem.
- Kimi! Te mi a francot kerestél ennek a kis senkinek a szobájába? - mutogatott felém.
- Ne kiabálj már Jenni, a rohadt életbe! - vette át tőlem Matit. - Kisfiam, neked tűz forró a homlokod. Jaelyn kérlek hozz láz csillapítót a fürdőszobából.
- Igen, uram. - bólintottam. Amilyen gyorsan csak tudtam megkerestem a láz csillapítót, s egy kis pohárba öntve a szirupot beadtam Matinak. Aki az után sem hagyta abba a sírást. Elvettem Kimitől, majd felvittem a szobájába,hogy megpróbáljam elaltatni. 
- Kicsim, alszunk egy kicsit jó? - pusziltam meg Mati homlokát, majd egy láz mérőt dugtam a hóna alá.
- Ejy, nagyon fázom. - szipogott. 
- Gyere, betakarózunk. - takartam be, s vettem ki a hóna alól a láz mérőt, ami 39,4-et mutatott. Nagyon megijedtem ezért gyorsan leszaladtam az emeletről. 
- Uram, Matinak 39,4 fokos láza van. - néztem rá rémülten. 
- Hívom az orvost! - állt volna fel a kanapéról, de megszédült, s vissza esett oda. 
- Ide hozom a telefont! - jelentettem ki határozottan, majd oda adtam neki a konyhában heverő telefont. Ő felhívta az orvost, de láttam,hogy közben nagyon vacog. 
- Kimi! Már megint ittál tegnap? - nézett rá lenézően Jenni.
- Nem ittam! Szóval maradj csöndbe, és ne emeld fel a hangod! - temette a tenyerébe arcát. 
- Uram, ne hozzak esetleg egy pohár vizet? 
- Nem kell! Menj fel Matihoz...Kérlek. - intett az emelet felé.
- Rendben. - bólintottam, s vissza indultam az emeletre ahol Mati, már nyakig betakarózva aludt. Oda ültem mellé, s megpusziltam a homlokát, mire kicsit erőtlenül pislogni kezdett. 
- Ejy, majadj itt vejem. - bújt oda hozzám.
- Itt maradok kicsim. - pusziltam meg, s simogattam az ölemben fekvő fejecskéjét. Nem sokkal később, Kimi lépett be az ajtón, vörös fejjel. 
- Uram, jól van? - kérdeztem.
- Meg vagyok. - ült le ő is, s simogatta Mati fejét. Láttam,hogy Kimi sem bírja nyitva tartani a szemét, ezért kicsit bátortalanul, de kézfejem, homlokának érintettem, mire kicsit megrezzent. 
- Uram, biztos jól van? Tűz forró a homloka.
- Jól vagyok! - csattant a hangja, mire kicsit összerezzentem, s Mati is felsírt.
- Elnézést. - hajtottam le a fejem.
- Hallgattasd már el a gyereket, amúgy meg itt az orvos. - jött be a szobába, majd ki is ment Jenni. 
- Ap, kérlek ne kiabálj. - bújt hozzám Mati.
- Ne haragudj, kisfiam. - simogatta meg Mati arcát, majd rám nézett, s kisietett a szobából. Pár perccel később az orvossal tért vissza.
- Jaelyn, megkérhetlek,hogy menj most ki a szobából? - kérdezte Kimi.
- Persze, uram. - bólintottam. Lementem a konyhába, ahol Jenni, telefonált. De amint meglátott elköszönt, s letette a mobilt. 
- Mit keresett Kimi a szobádba, ma reggel?
- Semmit...vagyis, csak szeretett volna reggelit kérni, de pont akkor csöngetett, asszonyom. - hajtottam le a fejem. 
- Ne hazudj nekem. - emelte fel a hangját, majd kaptam tőle egy pofont.
- Én...nem. - ráztam a fejem, miközben kibuggyant egy könnycsepp a szememből.
- Még egyszer meglátom,hogy közelednél a férjem felé,szólok a kis barátodnak,hogy a drága barátnője, nálunk van, és már semmi szükségünk rá, tehát elviheti. - húzta gonosz mosolyra a száját.
- Ne...- tiltakoztam egyből - Kérem, asszonyom. Csak őt ne hívja. Kérem szépen. - néztem rá könnyes szemekkel. 
- Még meglátjuk,hogy viselkedsz. - kacsintott rám - Most pedig készíts nekem egy teát. - intett majd leült a nappaliba a laptopja elé. Elmentem a konyhába,hogy elkészítsem neki a teát, miközben forrt a víz, Jenni full hang erőre tekerte a zenét. Nem értettem mért csinálja ezt, mikor Matinak pihennie kéne, s a hangos zenétől nehezen lehet.
- Jaelyn! - szólt rám egy mély hang, mire kicsit összerezzentem. Kimi fal fehér arccal állt előttem.
- Igen, uram?
Mikor felé fordultam kikerekedett szemekkel nézte az arcomat, mire kicsit megijedtem. Közelebb lépett hozzám, majd pár másodperccel később megláttam a szemében a dühöt.
- Megütött? - kérdezte tőlem morogva.
- Nem. - tiltakoztam egyből. Kimi az asztalra csapott, majd kicsörtetett a nappaliba. Kikapcsolta a zenét, majd elkezdett Jennivel kiabálni, de őt ez sem hatotta meg.
- Mi jogon ütöd meg őt? Hm? Mi jogon? - kiabált.
- Ccc, megérdemelte. - legyintett, majd táskáját felkapva kiment a főbejáraton. Nem kellett sokat várnom, Kimi pillanatokon belül visszajött a konyhába, s velem is elkezdett kiabálni.
- Miért engeded neki? - emelte fel a hangját. - Miért engeded,hogy így bánjon veled? - kiabált. 
- Megteheti. - válaszoltam neki suttogva.
- Nem teheti meg! - csapott az asztalra. De aztán észbe kapott, s nagyot sóhajtva felém sétált. 
- Sajnálom,hogy kiabáltam. Nagyon fáj? - simította óvatosan a kezét, a tenyér nyomra.
- Nem. - ráztam meg a fejem. - Már nem. - suttogtam. Ő tovább simogatta az arcom, de mikor eszembe jutottak Jenni szavai, elfordítottam a fejem. Kimi furán nézett rám, de nem tudtam kiverni a fejemből Jenni szavait. 
- Elment már az orvos? - suttogtam a szavakat. 
- Igen. Mati kapott gyógyszert, s remélem pár napon belül jobban lesz. 
- És te? - suttogtam továbbra is.
- Nekem nincs semmi bajom! - jelentette ki kicsit hangosabban, aztán kiment a konyhából. Én is neki álltam a munkának, elmosogattam, betettem a szennyest a mosógépbe, ez után ittam egy pohár vizet, s elmentem a szobámba. 1-2 óra telhetett el, mikor kopogást hallottam.
- Igen?
Nyílt az ajtó, s egy pici fejecske kukucskált be az ajtón.
- Ejy?
- Igen, kicsim? - mentem elé, s felkaptam az ölembe.
- Ki szejetnék menni Ajaxhoz, de apa nem enged ki egyedüj. Kijönnéj vejem? - kérdezte aranyosan.
- Persze kicsim. De nincs már lázad? - érintettem számat, homlokához.
- Nincen. - rázta meg a buksiját.
- Akkor gyere öltözzünk fel. - mosolyogtam, s feladtam rá egy pulcsit, egy kis cipőt, majd kimentünk Ajaxhoz, aki lustán pihent a kenneljébe. Kiengedtem a kennelből, s egyből elkezdett futkorászni, amin Mati jókat kacagott.
- Ajax, gyeje ide. - kiabált neki Mati. A kutya egyből futott is Matihoz, majd leült elé, hogy simogassa meg. Mind a ketten leültünk a kutya mellé, s elkezdtünk játszani vele. 1-2 óra telhetett el, mikor nyílt a terasz ajtó, s Kimi lépett ki rajta, hogy szóljon, ideje lenne vacsorázni. Ajaxot vissza zártuk a kenneljébe, majd Mati kezemet megfogva sétált vissza velem a házba. Ott segítettem neki levetkőzni, majd futott is játszani. Én pedig mentem vacsorát készíteni. A konyhában Kimit találtam, aki a bár pultnál ülve sörözgetett.
- Uram, mit készíthetek vacsorára?
- Jaelyn, mondtam,hogy Kiminek hívj. - emelte fel a fejét.
- Igaza van, elnézést. - bólintottam.
- Tökéletes lenne vacsorára, rántotta és egy kis pirítós. Matinak pedig készítenél egy kis tejberizst? - kérdezte.
- Igen, persze Ur...vagyis Kimi. 
- Köszönöm. - mondta majd kiment a nappaliba a fiához. 
Mikor kész lettem az étellel, kiszóltam a nappaliba, hogy jöhetnek enni, s mint a villám olyan gyorsan ott is termettek. Miután befejezték az evést, észrevettem,hogy Kiminek az arca egy fura fintort vesz fel, s a hasához emeli a kezét.
- Kimi, minden rendben van? - kérdezem tőle aggódva. - Esetleg rosszul csináltam meg a rántottát? - ijedtem meg egyből.
- Nem, a vacsora isteni volt. Csak nem igazán érzem jól magam. - pattant fel, s már futott is a mosdóba. 
- Mi a baja apának? - kérdezte Mati.
- Nem tudom kicsim, biztosan csak elrontotta a gyomrát. Gyere mi menjünk fel aludni, rendben?
- Jendben. - bólintott, s már futott is fel az emeletre. Gyorsan megfürdettem, s ágyba fektettem. Kis idő múlva már az igazak álmát aludta. Lekapcsoltam az éjjeli lámpát, s halkan becsuktam magam után az ajtót. Láttam,hogy Kimi szobájának ajtaja tárva nyitva van, ezért gondoltam megkérdezem,hogy jobban van-e már. Mikor az ajtó elé értem, Kimi akkor jött ki a fürdőből, egy rövid gatyában. 
- Jobban érzed már magad? - kérdeztem tőle, miközben a földet fixíroztam. 
- Nem igazán. - köhögött, elég csúnyán. - Hoznál fel nekem valami gyógyszert, kérlek? - feküdt az ágyába. 
- Persze. - bólintottam, s már mentem is a konyhába fájdalom, és láz csillapítóért. A gyógyszerekkel és egy pohár vízzel mentem vissza az emeletre ahol Kimi csukott szemmel pihent. 
- Meghoztam a gyógyszereket. - suttogtam.
- Kérlek, hozd ide. - köhögött egyre csúnyábban. Oda vittem hozzá, s mikor nyújtottam felé a gyógyszereket, összeért a kezünk, minek eredményeképpen éreztem,hogy milyen forró a finn teste. 
- Kimi, te tűz forró vagy. - húztam el hirtelen a kezem. 
- Hát melegem is van. - takarta ki magát, de egy kis idő után vacogni kezdett. A szekrényről elvéve a láz mérőt megkértem,hogy tegye a hóna alá. Amint csipogott elvettem tőle,s amint megláttam,hogy mit ír a láz mérő, nagyon megijedtem. 
- Kimi, ez már 39,9. - néztem rá. Berohantam a fürdőbe, egy törölközőt a hideg víz alá tettem, jól kitekertem belőle a vizet, s siettem vissza a finnhez, hogy próbáljam levinni a lázát. Letérdeltem az ágy mellé, s Kimi homlokára téve a törölközőt vártam. 
- Nagyon fáj a hasam. - suttogta erőtlenül, majd az említett területre tette a kezét. Bátorságot véve, leültem a finn mellé az ágyra, s még nagyobb bátorsággal, rátettem kezem a hasára, s elkezdtem simogatni, hátha jobb lesz. Erre a mozdulatomra kicsit megrezzent de aztán ellazultak az izmai. Hátamat a háttámlának döntve simogattam a hasát. Fél óra múlva elemeltem a kezem a hasáról, s arcára téve, néztem,hogy lejjebb ment-e a láza, s hál isten sikerült lejjebb vinni.
- Köszönöm. - suttogta, s fel akart ülni, de nem engedtem neki.
- Kérlek, maradj, és pihenj. 
- Akkor gyere közelebb, kérlek.
Kicsit megijedtem, erre a kérésére, de kicsit közelebb hajoltam hozzá. Kezét arcomra emelve, végig simított rajta, s tarkómra simítva kezét, még közelebb húzott magához, s mikor már ajka ajkamat súrolta, meghallottuk a bejárati ajtó csapódását. Ijedten néztem a finnre, s amilyen gyorsan csak tudtam kisiettem a szobából...

10.000!

Sziasztok!
Még nem az új résszel jelentkezem, viszont...
Elérte az oldal a 10.000+ látogatót :)
Nagyon köszönöm mindenkinek aki figyeli az oldalamat,
és rendszeresen pipál, kommentel!
Ez nekem egy nagyon szép nap :)
Köszönöm nektek,hogy támogattok!
Hamarosan hozom a következő részt is!
Puszi, mindenkinek!
Legyetek jók :)

13.rész - Red Bull Racing

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt :)
Nem is húzom sokáig az időt.

Jó olvasást, 

és ha az időtökbe belefér írjatok pár komit :)

Puszi, Kim:*

-Elfogadom! - vágta rá egy kis gondolkodás után Heikki.

- Hogy mi??? Heikki nem fogadhatod el! - néztem rá kétségbeesetten. 

- Ugyan miért ne fogadhatná el? - húzta fel a szemöldökét Mark.

- Biztos nem fér bele a szerelmi életükbe. - vágta oda gúnyosan Sebastian.

- Te inkább csak fogd be! - emeltem fel a hangom. 

- Kim, kérlek értsd meg a helyzetünket. - mondta Christian. 

- Nem értem,hogy miért nem lehet mást keresni. - álltam fel a kanapéról.

- Kicsim, kérlek! - nyúlt a kezem után Heikki.

- Hagyj most egy kicsit, jó? Kiszellőztetem a fejem. Majd jövök. - mentem ki a bejárati ajtón. 

(Heikki)

- Heikki, ha nem fogadod el azt is megértjük. De kérlek döntsd el,hogy ha nemet mondanál, minél előbb kereshessünk mást. - mondta Christian. 

- Elfogadom az ajánlatot, Kim is megfog nyugodni, csak váratlanul érte. - mosolyogtam. 

- Rendben. Köszönjük. - bólintott Christian.

- Megyek, megkeresem Kimet. - mosolyogtam, s elmentem átöltözni.

Azt gondoltam,hogy engesztelés képpen elviszem Kimet, valahova vacsorázni. Felvettem egy inget, s úgy indultam a keresésére. Láttam,hogy az  egyik parkban ül, s csak néz maga elé. A park mellett volt egy kis virág üzlet ahová átmentem, s vettem egy csokor vörös rózsát. Hisz tudom,hogy az a kedvence. Mikor láttam,hogy fel akar állni a padról elé álltam, s szenvedélyesen megcsókoltam. 

- Megtudsz nekem bocsájtani? - tartottam felé a rózsákat mosolyogva. 

- Ne haragudj,hogy így kiborultam. - hajtotta le a fejét. 

- Te ne haragudj,hogy kérdezés nélkül elfogadtam az ajánlatot. - fogtam meg a kezét. 

- Nem haragszom. - mosolygott, majd végigsimított az arcomon. 

- Arra gondoltam,hogy elmehetnénk vacsorázni. - vetettem fel az ötletet. 
- Hm... Most? - mosolygott.
- Igen. - bólintottam.
- Rendben, menjünk. - indultunk el a város egyik legjobb étterme felé. Útközben ujjaimat összekulcsoltam Kim ujjaival, amit egy édes mosollyal díjazott. Az étterembe megvacsoráztunk, s amint befejeztük, fizettünk s indultunk haza.

(Kim)

Mikor már a ház előtt voltunk, s nyitottam volna az ajtót, Heikki megragadta a kezem, s szenvedélyesen megcsókolt.
- Töltsd velem az éjszakát. - suttogta ajkaim közé.
- Heikki... - suttogtam én is de az ő válasza erre csak egy hosszú csók volt. 
- Csak aludj velem, s reggel ébredj mellettem. - fogta két keze közé az arcom.
- Rendben. - mosolyogtam, mire ő újra egy csókkal díjazta válaszom. Halkan kuncogva léptünk be a házba, a nappaliba a tv még világított, de nem törődtünk vele, egyből a szobámba mentünk. 
- Le kéne zuhanyoznom. - sóhajtottam. 
- Veled tarthatok? - mosolygott. 
- Hm...Nem is tudom, nagyfiú. - nevettem s miközben lágyan megcsókolt én elkezdtem kigombolni ingének gombjait. Ő sem tétlenkedett, amint levettem az ingét, ő elkezdte lehúzni a ruhámat, először a vállamról, amit édes csókokkal halmozott el, s utána már magától hullott a földre a ruhám. Kezem Heikki övéhez vándorolt, amit kis segítséggel ki is tudtam nyitni. Már csak egy melltartóba és egy bugyiba álltam előtte, ő pedig egy alsógatyában. Úgy ahogy voltunk beálltunk a zuhany kabinba, s megeresztettük a vizet. Egy idő után már zavart,hogy a melltartó rám tapad, ezért hátranyúltam, s ki akartam kapcsolni, de Heikki megállított.
- Majd én. - súgta, s közelebb húzott magához.
- Így vagyunk kvittek. - mosolyogtam, majd megcsókoltam, amit ő nem volt rest viszonozni. Mikor kész voltunk a zuhanyozással, megtörölköztünk, s ágyba bújtunk. Heikki mellkasára döntöttem a fejem, s egy gyors csók után el is aludtunk. Hajnalban arra keltem,hogy a nappaliba még mindig megy a tv. Felkaptam magamra Heikki ingét, s így mentem ki a nappaliba. De ami ott fogadott nem volt jó érzés. 
- Seb?! Seb, miért sírsz? - guggoltam le a kanapén fekvő Seb elé, s végigsimítottam az arcán. Ő erre a mozdulatra kinyitotta gyönyörű szép szemeit, s kisírt szemekkel nézett engem. 
- Miért sírsz? - suttogtam, s letöröltem az éppen akkor kibuggyanó könnycseppet az arcáról. Ő nem válaszolt csak tovább nézett engem. Láttam a szemén a szomorúságot, s ez bennem nagyon rossz érzést keltett. 
- Seb. - suttogtam a nevét.
- Hanna... - csukta le újra szemeit. 
- Mi történt Hannával? Szakítottatok? - simogattam az arcát. 
- Lefeküdtél vele? - bökött fejével a szobám felé, s egy újabb könnycsepp fojt le az arcán. De annyira meglepett ez a kérdése,hogy hirtelen nem tudtam rá mit válaszolni.
- Szóval igen. - csukta le újra szemeit, s láttam,hogy összeszorította ajkait. 
- Nem feküdtem le vele. - suttogtam.
- Megcsalt... - suttogta, s újra kinyitotta a gyönyörű szemeit. 
- Megcsalt? - néztem rá kicsit értetlenül.
- Igen, Hanna megcsalt. - ült fel, s arcát kezei közé rejtette. S hallottam,hogy újra elkezd sírni. 
- Seb. - emeltem fel a fejét. - Találsz majd egy olyan lányt aki megbecsül téged, s szeret. - adtam egy puszit a homlokára, s vissza akartam indulni a szobámba, de Seb elkapta a karom, s vissza rántott magához.
- Már megtaláltam. - simított végig az arcomon, majd elkezdett közeledni az ajkam felé, de megállt, s csak homlokon csókolt.
- Jó éjt, Seb. - indultam el a szobám felé, de még hallottam,hogy azt suttogja. 
- Jó éjt, Szerelmem...

3.rész - Új élet

Sziasztok! :)
Meghoztam a kövi részt, kicsit rövid lett, de most nem tudtam sokat foglalkozni ezzel a résszel, sajnálom :(
De azért remélem ez a kis rész is elnyeri a tetszéseteket :)

Írjatok komit, pipáljatok :)
Puszi,Kim:*

- Te? - nézett rám kikerekedett szemekkel a szőke srác.

- Ti ismeritek egymást? - nézett felváltva ránk Kimi.

- Kimi ő az a lány akiről beszéltem. - nézett a srác Kimire.

- Milyen lány? - húzta fel a szemöldökét.

- Akit majdnem elütöttem. - nézett vissza rám. 

- Ez igaz Jaelynn?

- Nem. Nem tudom miről beszél. - ráztam a fejem. Hirtelen nem tudtam,hogy mit csinálok, ezért hazudtam. 

- Miért hazudtolod meg saját magad? - emelte fel a hangját a srác. 

- Sebastian! Ne kiabálj vele! - emelte meg Kimi is a hangját. 

- Mivel takarod el a kék-zöld foltokat a karodon, és az arcodon? - jött közelebb. - Hm?

- Nem tudom,hogy miről beszél. - ráztam a fejem. De ekkor megragadta a kezem, s én egyből fel is szisszentem. Kimi felhúzta a szemöldökét, majd kérdőn nézett ránk. 

- Mi folyik itt? - kérdezte.

- Biztos vagyok benne,hogy valaki verte őt. - mondta Sebastian.

- Ez igaz? - nézett rám.

- Nem! - emeltem fel én is a hangom. De ekkor Sebastian elment, s egy ronggyal tért vissza, majd letörölte az arcomról a festéket ami takarta a kék-zöld foltot. Nem kellett sok a pulcsimat is levette rólam, s Kimi egyből észrevette a foltokat. 

- Ezt miért nem mondtad el nekem? - jött oda Kimi is mellénk. 

- Mert ehhez SENKINEK, SEMMI köze nincs! - kiabáltam velük majd lerohantam a szobámba. Bezártam magam mögött az ajtót, majd lecsúsztam az ajtó előtt, s sírni kezdtem. Nem kellett sok kopogtattak az ajtón.

- Jaelynn nyisd ki az ajtót! - mondta Kimi.

- Hagyj békén. - suttogtam, de ezt is meghallotta. 

- Azt mondtam nyisd ki az ajtót, Jaelynn! - emelte meg a hangját. 

- Hagyj már békén. - ütöttem rá az ajtóra. 

- Az én házamban vagy! Most kinyitod az ajtót vagy majd én betöröm! - kiabált.

De ekkor újra elő törtek bennem a régi emlékek, mikor Joe kiabálta ezt nekem. Nem tudom mi történhetett velem de egyszer csak elkezdtem remegni.

- Jaelynn! - hallottam meg újra Kimi hangját, s már csak azt hallottam,hogy betöri az ajtót. Amint megpillantott leguggolt elém, s megakarta érinteni az arcom de én ellöktem a kezét. 
- Kérlek... Kérlek, ne bánts. - sírtam tovább, sőt már zokogtam. 
- Nem bánt senki, Jaelynn. Nincs semmi gond, itt biztonságban vagy. - próbálta újra megérinteni az arcom de elhúzódtam, s szorosan összezártam a szemem.
- Bármit megteszek Joe, csak kérlek, ne üss meg. - remegtem a félelemtől. 
- Ely, én nem Joe vagyok hanem Kimi.
- Kimi? - néztem bele a gyönyörű kék szemeibe. 
- Itt vagyok. - ölelt át, s szorosan tartott karjaiba. 
- Kérlek, ne engedd,hogy megtaláljon. - bújtam mellkasához, sírva. 
- Vigyázok rád, Ely. - puszilta meg a homlokom.

***

- Minden rendben? - jött be az ajtón a szőke srác. 

- Igen, Seb. Minden. Vigyáznál még egy kicsit Matira, még beszélünk? - tette fel a kérdést Kimi. 

- Persze. Addig elviszem, fagyizni vagy ilyesmi. - mosolygott, s már ki is ment az ajtón. 

- Ely, elmeséled mi történt?
- Elfogom mesélni, csak egy kis időt adj nekem Kimi, jó? - néztem a szemébe, újra.

- Rendben. - bólintott, s ismét magához húzott. Nem tudom mikor és, hogy aludhattam el, de mikor felébredtem már reggel volt, s a derekamon lévő meleg, s puha kéz, megrémített ezért hirtelen lendülettel fel is ültem az ágyon, s ezzel sikeresen kicsaltam egy morgást, a kéz tulajdonosától...

Fontos közlemény!

Sziasztok!

Még nem az új résszel jelentkezem, de ez a dolog nekem is fontos és remélem nektek is fontos lesz :)

Úgy gondoltam,hogy elkezdek egy új blogot, ami nem a Forma 1-el foglalkozik, de ne ijedjetek meg nem egy sablonos 1D sztori, vagy hasonló fajtájú lesz. 

A Forma 1 mellett ez az a sport ami nagyon a szívemhez nőtt, és hát főszerepben az egyik kedvenc pilótámmal :)

Ez a blog pedig a Moto GP-vel fog foglalkozni, főszerepben Randy de Puniet-el. 

Na meg persze benne lesznek a többiek is ;)

Holnap lesz fent az első rész.

Ne ijedjetek meg, ezt a blogomat is ugyan úgy folytatni fogom!

Remélem minél többen olvassátok majd az újat, és remélem még maradtok a réginél is :)

Puszillak titeket :)

Az új blogot pedig megtaláljátok ------> ITT  <------ Katt :)

12.rész - Red Bull Racing

Sziasztok

Megjöttem a következő résszel.
Sajnálom,hogy ennyit kellett várakozni!

A következő részhez pár komment jól esne.

De nem is húzom tovább az időt.

Jó olvasást!

Előző rész

Már csak akkor kapcsoltam mikor Heikki keze a pólóm alá csúszott.

- Heikki. - állítottam meg a kezét.

- Mi a baj? - kérdezte zihálva.

- Ez...ez túl korai.

- Igazad van. Ne haragudj. - simított végig az arcomon, majd mellém feküdt.

- Nem haragszom. - mosolyogtam majd tarkójánál fogva magamhoz húztam, s megcsókoltam. 

- Mit csináljunk ma? - kérdezte, csókunk után.

- Mit szeretnél? - kérdeztem.

- Bármit, csak veled lehessek. - puszilt meg.

- Akkor először mondjuk csinálhatnánk valami ebédet. - néztem bele gyönyörű szemébe. 

- Utána pedig egy kis edzés? 

- Muszáj? - húztam el a szám.

- Ha minél előbb vissza akarsz menni a csapathoz. Igen, muszáj. 

- Rendben. - forgattam meg a szemem, majd felálltam, s kisétáltam a konyhába. - Heikki te mit szeretnél enni?

- Bármit amit finoman eltudsz készíteni. - karolt át hátulról.

- Hé. Szemben állsz a főzés szakemberével. - nevettem. 

- Akkor mondjuk legyen csirkemell, párolt zöldséggel? - nézett rám. 

- Csirkemell oké. De párolt zöldség? - fintorogtam.

- Hé, az is kell,hogy formában legyél... De mondjuk én tudok egy másik módszert is. - húzta száját egy perverz mosolyra.

- Heikki! - csaptam óvatosan a mellkasára nevetve. Derekamnál fogva közelebb húzott magához, majd egy csókot lopott tőlem. Együtt elkészítettük az ebédet, s ebéd után tele hassal feküdtünk el a kanapén. 

- Ugye tudod,hogy most nem szabadna hagynom,hogy itt feküdj kényelembe? - nézett rám Heikki, miközben a hátam simogatta.

- Miért ne szabadna? - néztem fel rá.

- Mert a végén még nem fogsz beleférni az autódba. - adott egy puszit a homlokomra.

- Szóval kövér vagyok? - tetettem felháborodásom. 

- Tökéletes vagy. De fittnek kell lenned. - mosolygott majd lopott tőlem egy csókot. Csókunkat csak egy valami zavarta meg, a két kutya. Közénk férkőztek, s lefeküdtek a combunkra. Elkezdtük őket simogatni, de ezt is megunták ezért kiszaladtak az udvarra. 

- Hol szeretnél edzeni? Kint vagy bent?

- Mivel szép idő van ezért kint. - mosolyogtam.

- Rendben. Akkor öltözz át, én kint várlak. 

- Rendben. - adtam egy puszit az arcára, s siettem az öltözködéssel. Egy sport melltartót vettem fel, egy melegítő nadrággal, s úgy ahogy voltam mezítláb kirohantam az udvarra.

- Nem fogsz megfázni? - nézett le a lábamra. 

- 30 fokban? - húztam fel a szemöldököm.
- Kitudja. - rántotta meg a vállát. Én csak mosolyogni tudtam rajta. - Na akkor szerintem ma egy könnyebb edzéssel megúszod. 

- Hál isten. - nevettem. Szokásos felülésekkel kezdtem, majd fekvőtámasszal folytattam. 

- Heikki nem bírom már. - feküdtem el a fűben. 

- Tudom,hogy nehéz a baleset után. De muszáj, kicsim. - ült le mellém a fűbe. 

- Kicsim? - néztem fel rá. 

- Ne haragudj. Kicsúszott. - pirult el egy kicsit.

- Nem zavar. - ültem fel, majd adtam egy apró csókot neki, de nem tétlenkedett, s elmélyítette a csókunkat. Nevetve szakadtam el tőle, s újra kezdtem a fekvőket. Egy kis idő után Heikki ledobta magáról a pólóját, majd csatlakozott hozzám. 

- Te meg mit csinálsz? - nevettem. 

- Fekvőzök. - mosolygott. Egy kis gondolkodás után, felálltam majd ráültem Heikki hátára. 

- Kihívás elé állítasz? - nevetett.

- Akár. - rántottam meg a vállam, bár ő ezt nem láthatta mert arca lefelé volt fordulva. 

- Mi a tét? - kérdezte. 

- Mivel én is nehéz vagyok, ezért csak 50 fekvő. És bármit kérhetsz ha teljesíted. - pusziltam meg az arcát. 

- Bármit? 

- Bármit. - nevettem, majd végigsimítottam izmos hátán. 

- Hm... - kezdte el nevetve a fekvőket. 49-nél kicsit megállt, de aztán nevetve nyomta le az utolsót. 

- Mi a kívánsága Mr. Huovinen? - pusziltam meg a hátát. 

- Először is ne hívj így. Másodszor, csókolj meg. - mosolygott. Ő oldalra fordította a fejét, én pedig úgy helyezkedtem,hogy elérjem ajkait. Ő belemosolygott a csókunkba. De nem ezt vetette véget, hanem az,hogy valaki megköszörülte a torkát. Egyszerre fordítottuk oda a fejünket, s megpillantottuk a nem várt személyeket. Sebastian, Christian és Mark állt az ajtóban. Mikor Seb-re pillantottam csalódottságot láttam az arcán, s mintha egy kicsit könnyes lett volna a szeme. 

- Sziasztok. - álltunk fel a földről. 

- Sziasztok. - köszöntek. - Kim, Heikki. Christian szeretne veletek beszélni. - mondta Mark. 

- Persze. Őőő, mindjárt jövünk. - mondtam zavartan majd Heikkit magam után húzva bementünk a szobámba. 

- Ez ciki volt. - mondta Heikki.

- Hát az. - húztam el a szám. 

- Menj el zuhanyozni, majd utánad elmegyek én is. - bólintottam, majd gyorsan elmentem zuhanyozni. Mikor végeztem magamra kaptam egy egyszerű szoknyát. Heikki is gyorsan kész lett, majd kimentünk a nappaliba. Leültünk a kanapéra, s figyeltük,hogy mit szeretne nekünk mondani Christian. 

- Arról lenne szó,hogy Seb edzője Tommi, nem tud tovább Seb edzője lenni. Felbontotta a szerződést, mivel Tommi Finnországba kapott állást a női hokicsapatnál. 

- És ez minket miért érint? - kérdezte Heikki miközben összekulcsolta ujjainkat. Láttam Sebastianon,hogy ez neki nem esik jól, de egyben mindjárt felrobban a dühtől. 

- Arra kérnénk Heikki,hogy légy Sebastian edzője is, Kim mellett. - mondta végül Christian.

- Hogy mi??? - néztem rájuk kikerekedett szemekkel.