4. rész - Két világ közt

Sziasztok!

Már itt is a következő :)

Jó olvasást!

Puszi, Kim

- Gyerekek, el kéne menni vacsorázni, nem? - vetette fel az ötletet Iker.

- Na végre egy jó ötlet. - csapta össze a kezét Cristiano.

A többiek meg se hallva Iker szavait, táncoltak és üvöltették tovább a zenét. Nemsokára Fernando ült mellém és tette át karját lendületesen a vállamon mire elég hangosan felszisszentem. 

- Mi van veled? - kérdezte Fer. De nem tudtam válaszolni mert erősen össze kellett szorítanom a szám a fájdalom miatt.

- Leégett. - válaszolt helyettem is Cris.

- Csak egy kicsit. - jutottam végre szóhoz.

- Mutasd. - húzta fel a pólóm Sara.

- Baszki, ez nagyon csúnya. - szisszent fel Fernando is.

- Na ne, komolyan? - húztam el a szám, majd vissza húzva a pólóm elfeküdtem a kanapén. 

- Otthon pont kiraktam a leégés elleni krémemet. - szomorodott el Sara.

- Jaj Sara, ne aggodalmaskodj már. Túlélem. - sóhajtottam.

- Gyerekek, most akkor megyünk kajálni? - ért oda Raul is.

- Lia? - kérdezték tőlem a többiek.

- Srácok én kihagyom, nem baj? Rettentően fáj. - szorítottam össze a szám.

- Én meg mondtam bebé. - nézett rám Cris.

- Jó, tudom. De ez már nem segít. - néztem rá.

- Nagyon sajnálom, de kilyukad a gyomrom. - panaszkodott Raul. Nevetni akartam ezen, de az is nagy fájdalmakba került volna.

- Akkor... - kezdett bele Fernando, de ebben a pillanatban lépett egy szőke fej a yachtra.

- Fernando. - szólította szokásos stílusában, majd oda ért mellénk.

- Igen? - húzta fel egyik szemöldökét Fer.

- Én egyáltalán nem akarom megzavarni a szórakozásotokat, de a szomszédban két kis srác próbálna aludni. - mutatott a yachtja felé amiről egy idő után megtudtam,hogy az "Iceman" nevet kapta. Ki ad ilyen nevet a yachtjának?! - gondoltam magamban.

- És mi tartja vissza őket? - kérdezte Raul.

- Raul, hogy mondhatsz ilyet? - ültem fel nagy nehezen fekvő helyzetemből, majd lassan felállva elballagtam a hangfalakig és kikapcsoltam őket. - Azt hiszem nem hallottad amit mondott. - mutattam a szőke "szomszédra".

- De. Tisztán hallottam, azt mondta két kis kölyök próbál aludni. És? - kérdezte gúnyosan. - Minek ide hozni őket mikor itt mindenki bulizik. - mutatott körbe.

- Kölyök? - húzta fel a szemöldökét a "szomszéd". - Az unokaöcséimről beszélsz. - mondta flegmán.

- Leszarom. - rántotta meg a vállát.

- Raul! Most már fogd vissza magad. - mondtam neki. - Fer, el vinnéd őket kajálni? - néztem bátyámra.

- Persze, és te? - kérdezte.

- Megleszek. - sóhajtottam, majd lassan vissza ültem a kanapéra. 

- Maradok. - ült le mellém Sara.

- Ne butáskodj, ez csak egy kis leégés. Neked meg Iker mellett a helyed. - mosolyogtam rá.

- Jól van. - bólintott.

- Sietünk vissza. - nyomott mindenki egy puszit az arcomra, majd elmentek. Sóhajtva dőltem vissza a kanapéra, már majdnem elaludtam mikor lépteket hallottam.

- Itt hagytatok valamit? - kérdeztem, de a szememet nem nyitottam ki. De mikor nem érkezett válasz, kinyitottam a szemem.

- Hát te? - húztam fel a szemöldököm. Nem válaszolt csak felmutatott egy kis tubust. Még mindig kérdőn néztem rá, mire végül válaszolt.

- Hallottam,hogy leégtél. Ezt a kenőcsöt szoktuk mi is használni ilyenkor. - nyújtotta át nekem a "szomszéd". Meglepően kedves volt most.

- Köszönöm, ha vissza értek a többiek megkérem valamelyikőjüket,hogy kenjék be a hátam. - mosolyogtam rá. - Holnap pedig vissza adom. - nyúltam a tubusért.

- Bekenhetem neked ha gondolod. - mondta semleges hangon.

- Hát... ha ragaszkodsz hozzá. - húztam le a felsőmet, amit árgus szemekkel nézett végig. Ledobtam a pólóm a kanapéra, majd háttal neki leültem rá. Hallottam, ahogy letekeri a tubus tetejét, majd pár pillanat múlva rákent egy adagot a hátamra a tartalmából, ami elég hideg volt, így meg is borzongtam tőle.

- Bocs. - kuncogott?! rekedten, majd óvatosan elkezdte kenni a hátamat.

- Istenem. - sóhajtottam mire egy újabb kuncogást?! hallottam. Mikor végzett, vissza fordultam felé. 

- Köszönöm. - néztem rá hálásan.

- Ugyan már. - mormogta. Valaki ki tud igazodni ezen a palin? - gondoltam magamban. - Gondolom még nem vacsoráztál. Maradt egy kis pizza, áthozzam? Én is megéheztem most egy kicsit. - nézett rám kérdőn.

- Nem muszáj, majd össze dobok valamit. - mosolyogtam rá.

- Ugyan már, átugrok aztán már itt is vagyok. - sietett át az 'Iceman'-re. Míg ő áthozta a kaját, addig én vettem elő tányért.

- Már itt is vagyok. - tette le az asztalra a pizzás dobozt. - Remélem szereted ezt a fajtát. - nyitotta fel a tetejét.

- Hát persze. - vettem egyet a tányéromra, majd jóízűen elkezdtem enni. Felénél se járhattam mikor megéreztem egy meleg,puha anyagot magam körül. 

- Láttam,hogy kicsit remegsz. - mondta, értetlen ábrázatomat látva.

- Észre se vettem,hogy fázok. - húztam magam köré a pulcsiját. Rettentően jó illata volt.

- A leégés miatt van. - mondta ki a tényeket.

- Minden bizonnyal. - bólintottam. Mikor végeztünk az evéssel, a tányérokat a mosogatóba tettem, majd vissza fordultam a "szomszéd" felé.

- Hát... köszönöm a vacsorát. - mosolyogtam rá.

- Ne vedd sértésnek, de amilyen vékony vagy, nem néztem volna ki belőled,hogy ilyen jót eszel. - nevetett rekedten. - Amúgy pedig szívesen.

- Szeretek jókat enni. - nevettem én is.

- Most már jól esne egy alvás. - nyújtózkodott.

- Ó, persze. Nem is tartalak fel. - kísértem ki. Majd elkezdtem levenni magamról a pulcsiját, de megállított a tevékenykedésemben.

- Hagyd csak. - tette vissza a vállamra a pulcsiját.

- Köszönöm a krémet és a vacsit. - mosolyogtam. Ki gondolta volna,hogy mi még valaha így fogunk társalogni egymással.

- Én pedig köszönöm,hogy egy kicsit helyre tetted ezt a Raul gyereket, és kikapcsoltad a zenét. - mosolyodott el halványan.

- Volt már benne elég sok alkohol. - rántottam meg a vállam.

- Előfordul...- utánzott a mozdulatomban. Fel ment a yachtjára majd az ajtóból még vissza fordult.

- Jó éjszakát.... - de megakadt.

- Rina. - mosolyogtam rá.

- Jó éjszakát, Rina. 

- Jó éjt.... - de most én hallgattam el.

- Kimi. - mosolyodott el ő is halványan.

- Jó éjt, Kimi. 

Intett majd belépve az ajtón eltűnt a szemem elől. A pulcsiját még jobban magam köré szorítva ültem vissza a kanapéra,hogy megvárjam a barátaim vissza érkeztét, de az álmosság rajtam is eluralkodott.