1. rész - Két világ közt

Sziasztok!

Már itt is az első rész :)

Jó olvasást!

Puszi, Kim.

Fernando születésnapját ünnepeljük a barátainkkal a yachtunkon, és épp egy társasjáték közepén voltunk mikor egy kis szünetet tartottunk mert Fer ki akart menni egy kicsit a levegőre. Mi tovább beszélgettünk, de közbe hallgattuk,hogy Fer valakivel beszélget. Már folytatni akartuk a játékot, hívtuk is Fernandot, de mindig csak azt hajtogatta 1 perc és jön. Mikor vagy tizedik alkalommal se jött be felálltam és én is utána mentem a fedélzetre. Fer még mindig csak mondta a magáét. Nevetve oda mentem mögé és hátulról átkaroltam. 

- Fer, már mindenki csak rád vár. - nevettem miközben a homlokom a hátának támasztottam.

- Mondtam,hogy mindjárt megyek. - nevetett ő is.

- Aha, azóta eltelt vagy fél óra. 

- Mindjárt megyek csak éppen a beszélgetés közepén járunk.

- Akkor fejezzétek be most és gyere. - súgtam a fülébe.

- Ri...mindjárt.

- Ne hívj így Fernando. - húztam össze a szemöldököm mérgesen.

- Te meg ne hisztizz. - nevetett tovább. Felhúzott szemöldökkel néztem rá, majd átnéztem a mellettünk levő yacht tulajdonosára akivel Fernando már egy jó ideje beszélget.

- Hello. - mormogta, majd lenézően felhúzta a szemöldökét.

- Hello. - néztem a szemébe ami rikított a napfényben. 

- Me apresuro bebé. - szólalt meg Fer.

- Pero en serio Fernando. - mondtam neki, majd biccentettem a "szomszédunknak" és elindultam vissza a többiekhez.

- Na jön már? - kérdezték.

- Mindjárt, csak a szomszéd yachton levő palival beszél. - húztam el a szám.

- Na mi van nem szimpatikus? - kérdezte a barátnőm.

- Kicsit fura, olyan 'nem érdekel semmi' feelingű pali. Azokat meg tudod,hogy nem szeretem. - néztem rá.

- Igen Rina, tudjuk. - nevettek. Mikor befejeztük a beszélgetést épp akkor ért vissza Fernando.

- Bocs srácok, csak kibeszéltük egy kicsit a futamot. - nevetett Fer.

- Kicsit? - húzta fel a szemöldökét Iker nevetve.

- Rina, van egy kis meglepetésem. Most érkezett meg, kint vár a fedélzeten.

Olyan gyorsan pattantam fel amilyen gyorsan csak tudtam, majd szaladtam is fel a fedélzetre. Az ajtóban kicsit megtorpantam majd mosolyogva ugrottam az előttem levő ember nyakába.

- Cris! - nevettem hangosan. Rettentően régen láttam a portugál focistát ezért nagyon örültem,hogy itt van.

- Csá bebé. - nevetett ő is majd megpuszilta az arcom.

- Hiányoztál te sztár focista. - pusziltam meg én is.

- Te is Rina, nagyon. Ne haragudj,hogy nem tudtunk találkozni de a meccseim...

- Hé, nincs gond. Az a lényeg most itt vagy végre. - néztem mosolyogva a szemébe.

- Szeretlek bebé.

- Én is te lüke. - nevettem majd újra átkaroltam. Cristianot már egy jó ideje a legjobb barátomnak mondhatom, mindig meghallgatott és mindig meg tudtuk beszélni az olyan dolgokat amit másnak nem mertem elmondani. Kézen fogott majd úgy mentünk be a többiekhez, éreztem,hogy valakinek a tekintete lyukat éget a hátamba, ezért megfordultam és láttam,hogy a "szomszéd"  minket néz, elég rondán...ha mondhatom már lenézően... Biccentettem neki, erre ő hátat fordítva nem foglalkozva velem lement a fedélzetről.

*Me apresuro bebé. - Sietek baba.

*Pero en serio Fernando. - De komolyan Fernando.