4.rész - Új élet

Sziasztok!
Itt az új rész, az Új életből.
Elnézést kérek,hogy ennyit késtem, de sokat kell tanulnom.
De remélem mindenkinek elnyeri a tetszését ez a rész is. :)
Kommentelni, Pipálni még mindig ér :)
Jó olvasást!
Puszi :*

Mikor hátranéztem az alvó férfira, megpillantottam Kimit. Nagyot sóhajtottam majd, kiakartam mászni az ágyból, de Kimi vissza húzott maga mellé. Feszengve feküdtem a karjai között, de a nagy csöndet a csengő hangja zavarta meg. A hangra Kimi morgott valamit, aztán kicsit engedett a keze szorításán, ezért ki tudtam mászni mellőle. Fogalmam sincs,hogyan kerültem tegnap ágyba, és miért aludtam Kimi mellett. Felvettem a papucsomat, s rohantam ajtót nyitni. Mikor nyitottam az ajtót, meglepődtem,hogy Jenni áll az ajtóban, a síró Matival. 
- A bölcsődéből hívtak,hogy Matiasnak magas láza van... Kezdj vele valamit. - adta át nekem a síró Matit. 
- Hölgyem, van itthon láz csillapító? - kérdeztem.
- A fürdőszoba szekrényben találsz... Ha nincs akkor menj el a patikába. Kimit hol találom? - az illető éppen akkor csoszogott fel a szobámból, a hangos sírásra.
- Mi történt a fiammal? - jött oda elég lassan, ami elég furcsa volt nekem.
- Kimi! Te mi a francot kerestél ennek a kis senkinek a szobájába? - mutogatott felém.
- Ne kiabálj már Jenni, a rohadt életbe! - vette át tőlem Matit. - Kisfiam, neked tűz forró a homlokod. Jaelyn kérlek hozz láz csillapítót a fürdőszobából.
- Igen, uram. - bólintottam. Amilyen gyorsan csak tudtam megkerestem a láz csillapítót, s egy kis pohárba öntve a szirupot beadtam Matinak. Aki az után sem hagyta abba a sírást. Elvettem Kimitől, majd felvittem a szobájába,hogy megpróbáljam elaltatni. 
- Kicsim, alszunk egy kicsit jó? - pusziltam meg Mati homlokát, majd egy láz mérőt dugtam a hóna alá.
- Ejy, nagyon fázom. - szipogott. 
- Gyere, betakarózunk. - takartam be, s vettem ki a hóna alól a láz mérőt, ami 39,4-et mutatott. Nagyon megijedtem ezért gyorsan leszaladtam az emeletről. 
- Uram, Matinak 39,4 fokos láza van. - néztem rá rémülten. 
- Hívom az orvost! - állt volna fel a kanapéról, de megszédült, s vissza esett oda. 
- Ide hozom a telefont! - jelentettem ki határozottan, majd oda adtam neki a konyhában heverő telefont. Ő felhívta az orvost, de láttam,hogy közben nagyon vacog. 
- Kimi! Már megint ittál tegnap? - nézett rá lenézően Jenni.
- Nem ittam! Szóval maradj csöndbe, és ne emeld fel a hangod! - temette a tenyerébe arcát. 
- Uram, ne hozzak esetleg egy pohár vizet? 
- Nem kell! Menj fel Matihoz...Kérlek. - intett az emelet felé.
- Rendben. - bólintottam, s vissza indultam az emeletre ahol Mati, már nyakig betakarózva aludt. Oda ültem mellé, s megpusziltam a homlokát, mire kicsit erőtlenül pislogni kezdett. 
- Ejy, majadj itt vejem. - bújt oda hozzám.
- Itt maradok kicsim. - pusziltam meg, s simogattam az ölemben fekvő fejecskéjét. Nem sokkal később, Kimi lépett be az ajtón, vörös fejjel. 
- Uram, jól van? - kérdeztem.
- Meg vagyok. - ült le ő is, s simogatta Mati fejét. Láttam,hogy Kimi sem bírja nyitva tartani a szemét, ezért kicsit bátortalanul, de kézfejem, homlokának érintettem, mire kicsit megrezzent. 
- Uram, biztos jól van? Tűz forró a homloka.
- Jól vagyok! - csattant a hangja, mire kicsit összerezzentem, s Mati is felsírt.
- Elnézést. - hajtottam le a fejem.
- Hallgattasd már el a gyereket, amúgy meg itt az orvos. - jött be a szobába, majd ki is ment Jenni. 
- Ap, kérlek ne kiabálj. - bújt hozzám Mati.
- Ne haragudj, kisfiam. - simogatta meg Mati arcát, majd rám nézett, s kisietett a szobából. Pár perccel később az orvossal tért vissza.
- Jaelyn, megkérhetlek,hogy menj most ki a szobából? - kérdezte Kimi.
- Persze, uram. - bólintottam. Lementem a konyhába, ahol Jenni, telefonált. De amint meglátott elköszönt, s letette a mobilt. 
- Mit keresett Kimi a szobádba, ma reggel?
- Semmit...vagyis, csak szeretett volna reggelit kérni, de pont akkor csöngetett, asszonyom. - hajtottam le a fejem. 
- Ne hazudj nekem. - emelte fel a hangját, majd kaptam tőle egy pofont.
- Én...nem. - ráztam a fejem, miközben kibuggyant egy könnycsepp a szememből.
- Még egyszer meglátom,hogy közelednél a férjem felé,szólok a kis barátodnak,hogy a drága barátnője, nálunk van, és már semmi szükségünk rá, tehát elviheti. - húzta gonosz mosolyra a száját.
- Ne...- tiltakoztam egyből - Kérem, asszonyom. Csak őt ne hívja. Kérem szépen. - néztem rá könnyes szemekkel. 
- Még meglátjuk,hogy viselkedsz. - kacsintott rám - Most pedig készíts nekem egy teát. - intett majd leült a nappaliba a laptopja elé. Elmentem a konyhába,hogy elkészítsem neki a teát, miközben forrt a víz, Jenni full hang erőre tekerte a zenét. Nem értettem mért csinálja ezt, mikor Matinak pihennie kéne, s a hangos zenétől nehezen lehet.
- Jaelyn! - szólt rám egy mély hang, mire kicsit összerezzentem. Kimi fal fehér arccal állt előttem.
- Igen, uram?
Mikor felé fordultam kikerekedett szemekkel nézte az arcomat, mire kicsit megijedtem. Közelebb lépett hozzám, majd pár másodperccel később megláttam a szemében a dühöt.
- Megütött? - kérdezte tőlem morogva.
- Nem. - tiltakoztam egyből. Kimi az asztalra csapott, majd kicsörtetett a nappaliba. Kikapcsolta a zenét, majd elkezdett Jennivel kiabálni, de őt ez sem hatotta meg.
- Mi jogon ütöd meg őt? Hm? Mi jogon? - kiabált.
- Ccc, megérdemelte. - legyintett, majd táskáját felkapva kiment a főbejáraton. Nem kellett sokat várnom, Kimi pillanatokon belül visszajött a konyhába, s velem is elkezdett kiabálni.
- Miért engeded neki? - emelte fel a hangját. - Miért engeded,hogy így bánjon veled? - kiabált. 
- Megteheti. - válaszoltam neki suttogva.
- Nem teheti meg! - csapott az asztalra. De aztán észbe kapott, s nagyot sóhajtva felém sétált. 
- Sajnálom,hogy kiabáltam. Nagyon fáj? - simította óvatosan a kezét, a tenyér nyomra.
- Nem. - ráztam meg a fejem. - Már nem. - suttogtam. Ő tovább simogatta az arcom, de mikor eszembe jutottak Jenni szavai, elfordítottam a fejem. Kimi furán nézett rám, de nem tudtam kiverni a fejemből Jenni szavait. 
- Elment már az orvos? - suttogtam a szavakat. 
- Igen. Mati kapott gyógyszert, s remélem pár napon belül jobban lesz. 
- És te? - suttogtam továbbra is.
- Nekem nincs semmi bajom! - jelentette ki kicsit hangosabban, aztán kiment a konyhából. Én is neki álltam a munkának, elmosogattam, betettem a szennyest a mosógépbe, ez után ittam egy pohár vizet, s elmentem a szobámba. 1-2 óra telhetett el, mikor kopogást hallottam.
- Igen?
Nyílt az ajtó, s egy pici fejecske kukucskált be az ajtón.
- Ejy?
- Igen, kicsim? - mentem elé, s felkaptam az ölembe.
- Ki szejetnék menni Ajaxhoz, de apa nem enged ki egyedüj. Kijönnéj vejem? - kérdezte aranyosan.
- Persze kicsim. De nincs már lázad? - érintettem számat, homlokához.
- Nincen. - rázta meg a buksiját.
- Akkor gyere öltözzünk fel. - mosolyogtam, s feladtam rá egy pulcsit, egy kis cipőt, majd kimentünk Ajaxhoz, aki lustán pihent a kenneljébe. Kiengedtem a kennelből, s egyből elkezdett futkorászni, amin Mati jókat kacagott.
- Ajax, gyeje ide. - kiabált neki Mati. A kutya egyből futott is Matihoz, majd leült elé, hogy simogassa meg. Mind a ketten leültünk a kutya mellé, s elkezdtünk játszani vele. 1-2 óra telhetett el, mikor nyílt a terasz ajtó, s Kimi lépett ki rajta, hogy szóljon, ideje lenne vacsorázni. Ajaxot vissza zártuk a kenneljébe, majd Mati kezemet megfogva sétált vissza velem a házba. Ott segítettem neki levetkőzni, majd futott is játszani. Én pedig mentem vacsorát készíteni. A konyhában Kimit találtam, aki a bár pultnál ülve sörözgetett.
- Uram, mit készíthetek vacsorára?
- Jaelyn, mondtam,hogy Kiminek hívj. - emelte fel a fejét.
- Igaza van, elnézést. - bólintottam.
- Tökéletes lenne vacsorára, rántotta és egy kis pirítós. Matinak pedig készítenél egy kis tejberizst? - kérdezte.
- Igen, persze Ur...vagyis Kimi. 
- Köszönöm. - mondta majd kiment a nappaliba a fiához. 
Mikor kész lettem az étellel, kiszóltam a nappaliba, hogy jöhetnek enni, s mint a villám olyan gyorsan ott is termettek. Miután befejezték az evést, észrevettem,hogy Kiminek az arca egy fura fintort vesz fel, s a hasához emeli a kezét.
- Kimi, minden rendben van? - kérdezem tőle aggódva. - Esetleg rosszul csináltam meg a rántottát? - ijedtem meg egyből.
- Nem, a vacsora isteni volt. Csak nem igazán érzem jól magam. - pattant fel, s már futott is a mosdóba. 
- Mi a baja apának? - kérdezte Mati.
- Nem tudom kicsim, biztosan csak elrontotta a gyomrát. Gyere mi menjünk fel aludni, rendben?
- Jendben. - bólintott, s már futott is fel az emeletre. Gyorsan megfürdettem, s ágyba fektettem. Kis idő múlva már az igazak álmát aludta. Lekapcsoltam az éjjeli lámpát, s halkan becsuktam magam után az ajtót. Láttam,hogy Kimi szobájának ajtaja tárva nyitva van, ezért gondoltam megkérdezem,hogy jobban van-e már. Mikor az ajtó elé értem, Kimi akkor jött ki a fürdőből, egy rövid gatyában. 
- Jobban érzed már magad? - kérdeztem tőle, miközben a földet fixíroztam. 
- Nem igazán. - köhögött, elég csúnyán. - Hoznál fel nekem valami gyógyszert, kérlek? - feküdt az ágyába. 
- Persze. - bólintottam, s már mentem is a konyhába fájdalom, és láz csillapítóért. A gyógyszerekkel és egy pohár vízzel mentem vissza az emeletre ahol Kimi csukott szemmel pihent. 
- Meghoztam a gyógyszereket. - suttogtam.
- Kérlek, hozd ide. - köhögött egyre csúnyábban. Oda vittem hozzá, s mikor nyújtottam felé a gyógyszereket, összeért a kezünk, minek eredményeképpen éreztem,hogy milyen forró a finn teste. 
- Kimi, te tűz forró vagy. - húztam el hirtelen a kezem. 
- Hát melegem is van. - takarta ki magát, de egy kis idő után vacogni kezdett. A szekrényről elvéve a láz mérőt megkértem,hogy tegye a hóna alá. Amint csipogott elvettem tőle,s amint megláttam,hogy mit ír a láz mérő, nagyon megijedtem. 
- Kimi, ez már 39,9. - néztem rá. Berohantam a fürdőbe, egy törölközőt a hideg víz alá tettem, jól kitekertem belőle a vizet, s siettem vissza a finnhez, hogy próbáljam levinni a lázát. Letérdeltem az ágy mellé, s Kimi homlokára téve a törölközőt vártam. 
- Nagyon fáj a hasam. - suttogta erőtlenül, majd az említett területre tette a kezét. Bátorságot véve, leültem a finn mellé az ágyra, s még nagyobb bátorsággal, rátettem kezem a hasára, s elkezdtem simogatni, hátha jobb lesz. Erre a mozdulatomra kicsit megrezzent de aztán ellazultak az izmai. Hátamat a háttámlának döntve simogattam a hasát. Fél óra múlva elemeltem a kezem a hasáról, s arcára téve, néztem,hogy lejjebb ment-e a láza, s hál isten sikerült lejjebb vinni.
- Köszönöm. - suttogta, s fel akart ülni, de nem engedtem neki.
- Kérlek, maradj, és pihenj. 
- Akkor gyere közelebb, kérlek.
Kicsit megijedtem, erre a kérésére, de kicsit közelebb hajoltam hozzá. Kezét arcomra emelve, végig simított rajta, s tarkómra simítva kezét, még közelebb húzott magához, s mikor már ajka ajkamat súrolta, meghallottuk a bejárati ajtó csapódását. Ijedten néztem a finnre, s amilyen gyorsan csak tudtam kisiettem a szobából...